AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(első tanács)

2014. március 20.

F‑83/10. DEP. sz. ügy

Konstantinos Giannakouris

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása”

Tárgy:      Az Európai Bizottság által a Közszolgálati Törvényszék F‑83/10. sz., Giannakouris kontra Bizottság ügyben 2012. június 5‑én hozott ítéletét (a továbbiakban: a 2012. június 5‑i ítélet) követően az eljárási szabályzat 92. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott, a megtérítendő költségek megállapítása iránti kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑83/10. sz. ügyben K. Giannakouris által az Európai Bizottságnak megtérítendő költségek teljes összegét 2555,50 euróban határozza meg, amelyet a jelen végzés közlésétől a fizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozó késedelmi kamat terhel, melynek mértéke az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveleteknél az érintett időszakban alkalmazott kamatláb két százalékponttal növelt mértéke alapján számítandó ki.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Az Unió intézményei által benyújtott eljárási iratok fordításával kapcsolatos külsős fordítói költségek – Kizártság

(1. tanácsi rendelet, 1. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Az intézmény által az ügyvédjének fizetett munkadíj – Bennfoglaltság – A megállapításkor figyelembe veendő tényezők

(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 144. cikk, b) pont, és 145. cikk, (1) bekezdés)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontjából következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Közszolgálati Törvényszék előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerűen felmerült költségekre korlátozódnak.

E tekintetben az Unió intézményei által a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott eljárási iratok fordításával kapcsolatos külsős fordítói költségek nem tekinthetők az eljáráshoz kapcsolódó szükségszerű költségnek, így megtérítendő költségnek sem. Az intézmények kötelesek lefordítani minden általuk készített eljárási iratot. Az eljárási szabályzatban az Unió intézményei számára előírt e kötelezettség alapja az, hogy az említett intézmények többnyelvű környezetben működnek, és rendelkeznek az eljárási iratoknak az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. tanácsi rendelet 1. cikkében szereplő összes nyelvre történő lefordításához szükséges minden emberi erőforrással. E költségek nem háríthatók az eljárás nyelvének megválasztására jogosult tisztviselőre, akit hátrányos megkülönböztetés érne, ha viselnie kellene ennek költségeit. Másfelől az ügyvédnek nem feladata az iratok lefordítása, így munkadíjának az ügyfele támogatása és képviselete érdekében végzett jogi munkáját kell tükröznie.

(lásd a 20. és 32. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑198/02. P. (R)‑DEP. sz., EBB kontra De Nicola ügyben 2004. november 26‑án hozott végzésének 21. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑7/08. DEP. sz., Schönberger kontra Parlament ügyben 2010. április 26‑án hozott végzésének 23. pontja.

2.      Ahogyan az a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből kitűnik – amely az említett alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazandó –, az intézmények szabadon igénybe vehetik ügyvéd segítségét. Ez utóbbi díjazása tehát az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá tartozik, anélkül, hogy az intézménynek bizonyítania kellene, hogy e segítség objektíve igazolt volt.

Azon összeg meghatározását illetően, amelynek erejéig az ügyvédi munkadíjat meg lehet téríttetni, az uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédjeiknek fizetendő munkadíj megállapítására, csupán azon összeget határozza meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozva az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie az ügyvédek munkadíjait meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást.

E tekintetben a díjszabásra vonatkozó uniós rendelkezések hiányában a bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket.

Ugyanígy az érintett intézmény ügyvédje munkadíja megtérítendő összegének értékelése során nem lehet elvonatkoztatni az intézmény szervezeti egységei által – még a Közszolgálati Törvényszékhez fordulás előtt – elvégzett munkától. Ugyanis, amennyiben a kereset elfogadhatóságát attól teszik függővé, hogy panaszt terjesszenek elő, és azt a kinevezésre jogosult hatóság elutasítsa, az intézmény szervezeti egységei főszabály szerint már azelőtt részt vesznek a jogviták intézésében, hogy azok a Közszolgálati Törvényszék elé kerülnének.

A Közszolgálati Törvényszék előtti eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségének meghatározását illetően a bíróságnak figyelembe kell vennie az ezen eljárás céljából objektív módon elengedhetetlennek tekinthető munkaórák összesített számát.

(lásd a 21–24. és 29. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑498/09. P‑DEP. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2012. március 23‑án hozott végzésének 20. pontja; T‑278/07. P‑DEP. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2013. május 28‑án hozott végzésének 14. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑14/08. DEP. sz., X kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott végzésének 22. pontja; a fent hivatkozott Schönberger kontra Parlament ügyben hozott végzésének 24. és 29. pontja; F‑55/08. DEP sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2011. szeptember 27‑én hozott végzésének 41. és 42.  pontja.