Ideiglenes változat
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2017. március 23.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Állami támogatások – A reklámozással kapcsolatos forgalomra kivetett magyar adó – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő határozat – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – A sürgősség hiánya”
A T‑20/17. R. sz. ügyben,
Magyarország (képviseli: Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V. és P.‑J. Loewenthal, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott SA.39235 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről szóló, 2016. november 4‑i C(2016) 6929 final bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei, az eljárás és a felek kérelmei
1 A Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott SA.39235 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről szóló, 2016. november 4‑i C(2016) 6929 final bizottsági határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) az Európai Bizottság megállapította, hogy az említett intézkedéssel bevezetett, a reklámbevétel adóztatására vonatkozó szabályozás (a továbbiakban: vitatott adószabályozás) állami támogatásnak minősül, amelyet Magyarország az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtott.
2 A megtámadott határozat egyéb rendelkezései mellett kötelezi Magyarországot arra, hogy téríttesse vissza a kedvezményezettekkel a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatási összeget, és előírja, hogy a visszatéríttetés azonnali és tényleges legyen, valamint azt, hogy Magyarország gondoskodjék a megtámadott határozatnak az arról való értesítéstől számított négy hónapon belüli teljes körű végrehajtásáról.
3 A megtámadott határozat (96) preambulumbekezdése szerint nem volna szükség a támogatás visszafizettetésre, ha Magyarország visszamenőleges hatállyal megszüntetné a vitatott adószabályozást.
4 A Törvényszék Hivatalához 2017. január 16‑án benyújtott keresetlevelével Magyarország a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.
5 A Törvényszék Hivatalához 2017. január 16‑án benyújtott külön beadványában Magyarország előterjesztette a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– függessze fel a megtámadott határozat végrehajtását;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
6 A Törvényszék Hivatalához 2017. január 31‑én benyújtott, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– elsődlegesen mint elfogadhatatlant utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet;
– másodlagosan mint megalapozatlant utasítsa el e kérelmet;
– Magyarországot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
7 Egyfelől az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk együttes olvasatából, másfelől az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja – a Törvényszék eljárási szabályzatának 156. cikke alapján elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy a szükséges ideiglenes intézkedéseket. Az EUMSZ 278. cikk mindazonáltal a fellebbezések felfüggesztő jellege hiányának az elvét fogalmazza meg, mivel az európai uniós intézmények jogi aktusait megilleti a jogszerűség vélelme. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csak kivételesen rendelheti el a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, és csak kivételesen írhat elő ideiglenes intézkedéseket (2016. július 19‑i Belgium kontra Bizottság végzés, T‑131/16 R, EU:T:2016:427, 12. pont).
8 Az eljárási szabályzat 156. cikke (4) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmekben meg kell jelölni „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.
9 Így az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy azokat a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához kell elrendelni annak érdekében, hogy hatásukat már az alapkeresetről való döntés előtt kifejtsék. E feltételek konjunktívak, vagyis ha azok egyike nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (lásd: 2016. március 2‑i Evonik Degussa kontra Bizottság végzés, C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
10 Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen jogszabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (lásd: 2012. július 19‑i Akhras kontra Tanács végzés, C‑110/12 P(R), nem tették közzé, EU:C:2012:507, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
11 Az iratok tartalmát figyelembe véve az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy elég információval rendelkezik ahhoz, hogy anélkül határozzon a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemről, hogy előzetesen meg kellene hallgatnia a felek szóbeli magyarázatait.
12 A jelen ügy körülményei között először azt kell megvizsgálni, hogy a sürgősséggel kapcsolatos feltétel teljesül‑e.
13 A kért ideiglenes intézkedések sürgősségének vizsgálata érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy az uniós bíróság által nyújtott jogvédelemben hézag keletkezhessék. E célból a sürgősséget annak a fényében kell mérlegelni, hogy mennyire szükséges ideiglenesen végzést hozni annak érdekében, hogy az ideiglenes védelmet kérő felet ne érje súlyos és helyrehozhatatlan sérelem. E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét anélkül, hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (lásd: 2016. január 14‑i AGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
14 Mivel a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet Magyarország terjesztette elő, meg kell jegyezni, hogy a tagállamok felelősek az általános nemzeti érdekek védelméért. Következésképpen az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében is biztosíthatják azok védelmét, és kérhetik ideiglenes intézkedés elrendelését többek között arra való hivatkozással, hogy a vitatott intézkedés súlyosan sérti az állami feladataik ellátását és a közrendet. A tagállamok ezenkívül bizonyíthatják a valamely gazdasági ágazatukat ért kárt, többek között amennyiben a vitatott intézkedés kedvezőtlen hatással járhat a foglalkoztatás szintjére és a megélhetési költségekre. Ezzel szemben nem elég azon kárra hivatkozniuk, amely korlátozott számú vállalkozást érintene, ha azok külön‑külön nem képviselnek valamely teljes nemzetgazdasági ágazatot (lásd: 2016. július 19‑i Belgium kontra Bizottság végzés, T‑131/16 R, EU:T:2013:427, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 A sürgősséggel kapcsolatban Magyarország azt állítja, hogy a megtámadott határozat végrehajtása a vitatott adószabályozás jellegéből adódóan alapvetően kétféleképpen lehetséges. Magyarország ugyanis a megtámadott határozatban foglalt szempontok alapján kiszámíthatná minden egyes adózó tekintetében az állítólagosan kifizetett állami támogatás összegét és elrendelheti ennek visszafizettetését. Visszamenőleges hatállyal hatályon kívül is helyezhetné a vitatott adószabályozással kivetett adót, és visszatéríthetné az adózóknak a befizetett adó összegét.
16 A választott módszertől függetlenül olyan nehézségek merülnek fel, amelyek igazolják a sürgősség fennállásának megállapítását. Az első lehetőség választása ugyanis jelentős adminisztratív terhet jelentene mind a közigazgatás, mind pedig az adózók számára. A második lehetőség választása, nevezetesen a vitatott adó címén beszedett teljes összeg visszatérítése ehhez hasonlóan szintén jelentős adminisztratív terhet jelentene mind a közigazgatás, mind pedig az adózók számára. Ezenfelül Magyarország kénytelen lenne közel 20 milliárd forint (HUF) (hozzávetőleg 66 millió euró) összegű adóbevételről lemondani.
17 Márpedig anélkül, hogy szükséges lenne vizsgálni, hogy a Magyarország által hivatkozott nehézségek veszélyeztethetik‑e az állami feladatokat vagy a közrendet, elegendő megjegyezni, hogy az ügyiratok szerint a magyar kormány világosan és egyértelműen bejelentette a Bizottság szolgálatainak a második lehetőség alkalmazására vonatkozó szándékát.
18 Az ügy irataiból ugyanis az következik, hogy a magyar kormány 2016. november 29‑én – jóval a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása előtt – úgy határozott, hogy a befizetett adó összegének az adóalanyok számára való teljes visszatérítése révén hajtja végre a megtámadott határozatot. A magyar hatóságok 2016. december 16‑i levelükben közölték ezt az információt a Bizottság szolgálataival.
19 Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során a magyar hatóságok a Bizottság szolgálatainak címzett 2017. január 26‑i levélben ráadásul megerősítették ezt a megközelítésmódot. Egyebek mellett e levél ismertette a vitatott adószabályozás módosítására irányuló jogalkotási eljárás tervezett ütemezését és pontosította a beszedett adó összegének visszatérítési módjait. Az erre vonatkozó jogszabálytervezetet csatolták e levélhez.
20 E körülmények között a Magyarország által hivatkozott érvek a jelen esetben nem bizonyítják a sürgősséget.
21 A fentiekből következik, hogy a sürgősség feltétele nem teljesül, így a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a fumus boni iuris fennállására vonatkozó feltételt, vagy mérlegelni kellene az érdekeket. E körülmények között az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadhatóságának a Bizottság által felhozott kérdéséről sem kell határozni.
22 Az eljárási szabályzat 158. cikkének (5) bekezdése értelmében a költségekről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.
2) A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2017. március 23.