AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2014. február 5.

F‑29/13. sz. ügy

David Drakeford

kontra

Európai Gyógyszerügynökség (EMA)

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése – A szerződés meghosszabbításának elmaradása – Határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítése”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Drakeford azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt az Európai Gyógyszerügynökség (EMA vagy a továbbiakban: Ügynökség) ügyvezető igazgatójának a munkaszerződés megkötésére jogosult hatósági minőségében 2012. augusztus 30‑án hozott határozatát, amelyben nem hosszabbította meg a felperes ideiglenes alkalmazotti szerződését, és őt hivatalból szabadságra küldte, másrészt ugyanezen hatóság 2013. február 26‑i határozatát, amely többek között elutasította a kisegítő alkalmazotti szerződésének ideiglenes alkalmazotti szerződéssé történő átminősítésére vonatkozó kérelmét, és másodlagosan rendelkezzen a legutolsó ideiglenes alkalmazotti szerződésének meghosszabbításáról.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által 2012. augusztus 30‑án hozott, D. Drakeford szerződésének meghosszabbítását megtagadó határozatot. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy a D. Drakefordot ért vagyoni kár megtérítéseként fizesse meg azt a különbözetet, amely egyrészt azon díjazás, amelyre akkor lett volna jogosult, amennyiben a jelen ítélet időpontjáig a tovább alkalmazták volna az Ügynökségnél, másrészt azon díjazás, munkadíj, munkanélküli támogatás vagy bármilyen hasonló támogatás között áll fenn, amelyben ideiglenes alkalmazottként kapott díjazása helyett 2013. május 1‑je óta ténylegesen részesült. A felek kötelesek a jelen ítélet kihirdetését követő három hónapon belül a Közszolgálati Törvényszék elé terjeszteni a közös megegyezéssel elfogadott megoldást D. Drakeford jogainak megfelelő védelme érdekében, vagy pedig megegyezés hiányában a méltányos pénzbeli kártérítés iránti számszerűsített kereseti kérelmeiket a felperest a jelen ítélet időpontját követően ért vagyoni kár megtérítése vonatkozásában. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Ideiglenes alkalmazotthoz intézett, őt a szerződése lejártának időpontjára emlékeztető levél – Kizártság – A szerződés meghosszabbítását mellőző határozat – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottak – Az első meghosszabbítását követően a szerződés határozott időre történő meghosszabbítása – A szerződés határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítése – A meghosszabbítás fogalma – A foglalkoztatási viszonynak előmenetellel vagy a nélkül történő folytatása

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a) pont, és 8. cikk, első bekezdés)

1.      Az adminisztráció azon levele, amely arra szorítkozik, hogy emlékezteti az alkalmazottat a szerződésének a lejárat időpontjára vonatkozó rendelkezéseire, és így az említett rendelkezésekhez képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, nem minősül sérelmet okozó aktusnak. Mindazonáltal abban az esetben, ha a szerződés meghosszabbítható, sérelmet okozó aktusnak minősül az adminisztrációnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke szerinti belső vizsgálat alapján hozott határozata, amelyben az adminisztráció közli azt a szándékát, hogy a szerződést nem hosszabbítja meg.

(lásd a 23–25. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének 21. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑102/09. sz., Bennett és társai kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott ítéletének 57. és 59. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑135/11., F‑51/12. és F‑110/12. sz., BU kontra EMA egyesített ügyekben 2013. június 26‑án hozott ítéletének 36. pontja, az ítélettel szemben T‑444/13. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑124/12. sz., Solberg kontra EMCDDA OEDT ügyben 2013. október 23‑án hozott ítéletének végzésének 17. és 18. pontja.

2.      A határozott idejű szerződésnek – az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése szerint – határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítését, és különösen a meghosszabbítás céljának értelmezését illetően a rendelkezés szövegének egyértelmű útmutatása hiányában az említett cikk célját kell figyelembe venni.

Ebben a tekintetben, noha az állás stabilitása, amely a határozatlan időre szóló szerződések alapvetően jellemzője, nem hasonlítható össze a tisztviselői státusszal járó stabilitással, mivel az ideiglenes alkalmazottak egyáltalán nem hivatottak arra, hogy állandó munkaszerződést kapjanak, a határozatlan időre szóló szerződések csoportja a foglalkoztatás biztonsága szempontjából különleges helyzetet jelent, amely lényegesen különbözik a határozott idejű szerződésekkel járó biztonságtól. Ily módon mivel teljes egészében határozatlan idejű szerződésnek tekinti a megkötendő harmadik szerződést, és ezáltal korlátozza az egymást követő, határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződések igénybe vételét, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése kétségtelenül a stabilitás, következésképpen az érintett alkalmazott és az őt felvevő intézmény, szerv vagy ügynökség közötti munkaviszony bizonyos mértékű tartósságának biztosítására irányul.

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének harmadik mondatában található „minden további meghosszabbítás” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy az minden olyan eljárásra vonatkozik, amellyel az egyéb alkalmazottak vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében vett ideiglenes alkalmazott a határozott időre szóló munkaszerződése végén e minőségében folytatja a munkáltatójával fennálló munkaviszonyt, akkor is, ha ez a meghosszabbítás a besorolási fokozatban történő előrelépéssel, vagy az ellátandó feladatok fejlődésével jár. Ez csak abban az esetben lehet másként, ha az új szerződés egy másik jogi szabályozás alá tartozik, vagy ha az törést jelent az előmenetelben, ami például az érintett alkalmazott által ellátott feladatok jellegének lényeges megváltozásában mutatkozik meg.

(lásd a 43., 45. és 48. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 283/81. sz., Cilfit kontra Ministère de la santé ügyben 1982. október 6‑án hozott ítéletének 20. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑1/05. sz., Landgren kontra ETF ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének 68. pontja; F‑105/09. sz., Scheefer kontra Parlament ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 55. és 60. pontja.