A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2013. június 13.(*)
„Migráns munkavállalók szociális biztonsága – 1408/71/EGK rendelet – Személyi hatály – Harmadik országnak valamely tagállamban tartózkodási joggal rendelkező állampolgára részére családi ellátások nyújtása – 859/2003/EK rendelet – 2004/38/EK irányelv – 1612/68/EGK rendelet – A tartózkodás időtartamára vonatkozó feltétel”
A C‑45/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour du travail de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2012. január 30‑án érkezett, 2012. január 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Office national d’allocations familiales pour travailleurs salariés (ONAFTS)
és
Radia Hadj Ahmed
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, J. Malenovský, U. Lõhmus, M. Safjan és A. Prechal (előadó) bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– R. Hadj Ahmed képviseletében I. de Viron és M. Hernandez Dispaux ügyvédek,
– a belga kormány képviseletében C. Pochet és T. Materne, meghatalmazotti minőségben, segítőjük J. Vanden Eynde ügyvéd,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Van Hoof és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, valamint a 2006. december 18‑i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 392., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 149., 2. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.; a továbbiakban: 1408/71 rendelet), az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL L 274., 47. o.) EUMSZ 18. cikkel összefüggésben értelmezett 13. cikke (2) bekezdésének és 14. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 20. és 21. cikkének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az Office national d’allocations familiales pour travailleurs salariés (munkavállalók országos családi támogatási hivatala, a továbbiakban: ONAFTS) és R. Hadj Ahmed között az alanyi jogon járó családi ellátások nyújtásának tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2004/38 irányelvvel hatályon kívül helyezett, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 10. cikke a következőt mondta ki:
„(1) Állampolgárságuktól függetlenül a következők jogosultak azzal a munkavállalóval letelepedni, aki az egyik tagállam állampolgára, és aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban:
a) a munkavállaló házastársa és azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak vagy a munkavállaló eltartottjai;
[…]”
4 A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 141., 1. o.) hatályon kívül helyezett 1612/68 rendelet 12. cikkének – amelynek szövegét az előbbi rendelet 10. cikke átvette – első albekezdése a következőt írta elő:
„Egy másik tagállamban foglalkoztatott vagy alkalmazásban álló állampolgár gyermekei [helyesen: Az olyan tagállami állampolgár gyermekei, aki másik tagállamban alkalmazásban áll vagy állt], ha a gyermekek a fogadó állam területén laknak, az állam saját állampolgáraiéval azonos feltételekkel nyernek felvételt általános oktatási intézménybe, szakmunkás‑ és egyéb szakképzésre.”
5 Az 1408/71 rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
f) i. »családtag« a családtagként meghatározott vagy elismert személy, vagy az, akit azok a jogszabályok, amelyek szerint ellátást nyújtanak […] közös háztartásban élőként ismernek el; [helyesen: családtag az a személy, akit a szociális ellátásról szóló jogszabályok […] családtagként vagy közös háztartásban élőként határoznak meg vagy ismernek el]; ha azonban az említett jogszabályok csak azt ismerik el családtagként vagy egy háztartásban élőként, aki az érintett munkavállalóval, önálló vállalkozóval vagy diákkal egy fedél alatt él, ez a feltétel csak akkor tekintendő teljesítettnek, ha az érintett személy elsődlegesen e személy eltartottja. […]
[…]”
6 Az 1408/71 rendelet „A rendelet személyi hatálya” című 2. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„E rendelet vonatkozik […] a munkavállalókra […] valamint családtagjai[k]ra […].”
7 Az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2003. május 14‑i 859/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 317. o.) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„[…] [a]z 1408/71/EGK […] rendeletek rendelkezéseit alkalmazni kell harmadik országok olyan állampolgáraira, akikre azok a rendelkezések csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira, feltéve, hogy jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel valamely tagállam területén, és helyzetük összes vonatkozása nem kizárólag egy tagállamot érint.”
8 A 2004/38 irányelv „A családtagok tartózkodási jogának megtartása válás, a házasság érvénytelenítése vagy a regisztrált élettársi kapcsolat megszüntetése esetén” címet viselő 13. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy – bizonyos feltételek mellett – a házasság felbontása, érvénytelenítése vagy a regisztrált élettársi kapcsolat megszüntetése nem érinti az uniós polgár azon családtagjainak tartózkodási jogát, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai.
9 Ezen irányelv „A tartózkodási jog megtartása” címet viselő 14. cikkének (2) bekezdése a következőt mondja ki:
„Az uniós polgárok és családtagjaik mindaddig rendelkeznek a […] 13. cikkben előírt tartózkodási joggal, amíg megfelelnek az [e cikkben] meghatározott feltételeknek.
[…]”
A belga jog
10 A loi du 20 juillet 1971 instituant des prestations familiales garanties (az alanyi jogon járó családi ellátásokról szóló, 1971. július 20‑i törvény; Moniteur belge, 1971. augusztus 7., 9302. o.; a továbbiakban: az alanyi jogon járó családi ellátásokról szóló törvény) 1. cikkének az alapeljárásra alkalmazandó változata a következőképpen rendelkezik:
„[…] [A] családi ellátásokat a jelen törvény által vagy alapján meghatározott feltételek szerint nyújtják azon gyermek javára, aki kizárólagosan vagy elsődlegesen Belgiumban tartózkodó természetes személy felügyelete alá tartozik.
[…]
Az (1) bekezdés szerinti természetes személynek az alanyi jogon járó családi ellátások iránti kérelem benyújtását megelőző legalább öt évben megszakítás nélkül ténylegesen Belgiumban kell tartózkodnia.
Mentesül e feltétel alól:
1. az [1408/71 rendelet] hatálya alá tartozó személy;
2. a hontalan;
3. a loi du 15 décembre 1980 sur l’accès au territoire, le séjour, l’établissement et l’éloignement des étrangers [a külföldiek beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kitoloncolásáról szóló, 1980. december 15‑i törvény; Moniteur belge, 1980. december 31., 14584. o.; a továbbiakban: az 1980. december 15‑i törvény] szerinti menekült;
4. Az 1. pont alá nem tartozó olyan személy, aki az Európai Szociális Chartát vagy a felülvizsgált Európai Szociális Chartát ratifikáló állam állampolgára.
Ha az (1) bekezdés szerinti természetes személy külföldi, a[z] […] [1980. december 15‑i törvénynek] megfelelően Belgiumban való tartózkodását vagy Belgiumban való letelepedését el kell fogadni vagy számára engedélyezni kell […]”.
11 Az alapeljárással érintett időszakban a loi du 30 décembre 2009 portant des dispositions diverses (a különböző rendelkezésekről szóló, 2009. december 30‑i törvény, Moniteur belge, 2009. december 31., 82925. o.) az ötéves tartózkodás feltétele alóli mentességet kiterjesztette azzal, hogy az alanyi jogon járó családi ellátásokról szóló törvény 1. cikkének (7) bekezdését egy 5. ponttal egészítette ki, amelynek szövege a következő:
„az a személy, aki olyan gyermek javára kér alanyi jogon járó családi ellátásokat, aki:
a) az [1408/71 rendelet] hatálya alá tartozó állam állampolgára, illetve – ennek hiányában – az Európai Szociális Chartát vagy a (felülvizsgált) Európai Szociális Chartát ratifikáló állam állampolgára; vagy
b) az 1980. december 15‑i törvény […] szerinti hontalan vagy menekült”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12 Az algériai állampolgár R. Hadj Ahmed 2006. január 18. óta szerepel a belgiumi népesség‑nyilvántartásban, és ettől az időponttól rendelkezik a számára a belga területen való tartózkodást engedélyező engedéllyel. Azért kapta meg ezt a tartózkodási engedélyt, mert Belgiumban csatlakozott francia állampolgársággal rendelkező élettársához. R. Hadj Ahmednek és élettársának egy közös gyermekük van, aki szintén francia állampolgár, és 2003. december 18‑án született. 2006‑ban az alapeljárás alperese – miután megszerezte az említett tartózkodási engedélyt – Belgiumba hozta az 1993. január 28‑án született, algériai állampolgársággal rendelkező lányát.
13 Élettársával való együttélése idején R. Hadj Ahmed – aki soha nem rendelkezett Belgiumban munkavállalói jogállással – két gyermeke után általános összegű családi támogatásokra volt jogosult az élettársa által Belgiumban teljesített foglalkoztatási időtartam alapján.
14 R. Hadj Ahmed és élettársa 2007 júniusában különváltak. 2007. május 15. óta az érintett – akinek a részére korábbi élettársa nem fizet tartásdíjat – szociális segélyből él.
15 2007. október 1‑jétől R. Hadj Ahmed már nem kap családi támogatást lánya után, de másik gyermeke után továbbra is családi támogatásban részesül. E leány tekintetében alanyi jogon járó családi ellátások ugyanezen időponttól való megszerzése iránt kérelmet nyújtottak be az ONAFTS‑hoz. 2008. április 7‑én ez a hivatal az említett kérelmet azon az alapon utasította el, hogy az érintett nem felel meg az alanyi jogon járó családi ellátásokról szóló törvény 1. cikkében előírt ötéves tartózkodás feltételének.
16 2008. július 3‑i keresetlevelével R. Hadj Ahmed a tribunal du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi bíróság) előtt keresetet indított az ONAFTS ezen elutasító határozatával szemben azzal érvelve, hogy az 1408/71 rendelet rendelkezései rá is vonatkoznak. Ezzel egyidejűleg és az ONAFTS felhívására kérelmet nyújtott be az illetékes hatóságokhoz a belgiumi tartózkodás időtartamára vonatkozó feltétel alóli felmentés iránt. Ezen eljárást követően R. Hadj Ahmed – négyéves tartózkodás után, azaz 2010. január 18‑tól kezdve – alanyi jogon járó családi ellátásokat szerzett lánya után. Következésképpen 2007. október 1‑től 2010. január 18‑ig tart az az időszak, amelyre az alapeljárás keretében az ellátásokat igénylik.
17 2010. augusztus 23‑i ítéletében a tribunal du travail de Bruxelles helyt adott az R. Hadj Ahmed által benyújtott keresetnek. Ez a bíróság a C‑456/02. sz. Trojani‑ügyben 2004. szeptember 7‑én hozott ítéletre (EBHT 2004., I‑7573. o.) hivatkozva úgy vélte, hogy mivel az érintett Belgiumban való letelepedését uniós polgár családtagjaként engedélyezték, ilyen polgárral esik egy tekintet alá, és az e tagállam állampolgárai számára fenntartottal azonos bánásmód illeti meg.
18 Ezen ítélet ellen az ONAFTS fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Véleménye szerint nem tekinthető úgy, hogy az alapeljárás alperese az 1408/71 rendelet hatálya alá tartozik. Kételyeit fejezi ki a tekintetben, hogy a 2004/38 irányelvből levezethető lenne az, hogy az uniós polgársággal nem rendelkező valamely személy az uniós polgárral eshet egy tekintet alá, amennyiben uniós polgárhoz csatlakozik. Azzal érvel továbbá, hogy a fent hivatkozott Trojani‑ügyben hozott ítélet olyan helyzetre vonatkozik, amelyben egy uniós polgárról és egy társadalombiztosítási ellátásról van szó, vagyis az az alapeljárás alperesétől eltérő esetre vonatkozik.
19 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy R. Hadj Ahmednek érdeke fűződik ahhoz, hogy az 1408/71 rendelet alkalmazására hivatkozzon ahhoz hogy az alanyi jogon járó családi ellátásokról szóló törvény 1. cikkében előírt, ötéves tartózkodás feltétele alól mentesüljön.
20 Ilyen körülmények között a cour du travail de Bruxelles úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Olyan körülmények között, amikor egy harmadik ország állampolgára (a jelen ügyben algériai állampolgár) valamely tagállamban (a jelen ügyben Belgiumban) kevesebb mint öt évvel korábban azért kapott tartózkodási engedélyt, hogy házasságon vagy regisztrált élettársi kapcsolaton kívül csatlakozzon egy másik tagállam állampolgárához (a jelen ügyben egy francia állampolgárságú személyhez), akitől gyermeke született (aki francia állampolgár), a harmadik ország ezen állampolgára valamely tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállaló családtagjaként az 1408/71 rendelet személyi hatálya alá tartozik‑e egy harmadik ország állampolgárságával (a jelen ügyben algériai állampolgársággal) rendelkező másik gyermek után jogosultként alanyi jogon járó családi ellátás tekintetében, annak ellenére, hogy a francia állampolgárságú gyermek apjával való együttélése időközben véget ért?
2) Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén, az első kérdésben kifejtett körülmények között és azon ténynél fogva, hogy háztartásában francia állampolgárságú gyermek van, a harmadik ország ezen állampolgára vagy harmadik ország állampolgárának gyermeke valamely tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállaló családtagjaként az 1408/71 rendelet hatálya alá tartozik‑e az algériai állampolgárságú gyermek után alanyi jogon járó családi ellátások nyújtása tekintetében?
3) Az előző az előző kérdésekre adott nemleges válasz esetén, az első kérdésben kifejtett körülmények között a harmadik ország állampolgára a 2004/38 irányelv EK 12. cikkel (jelenleg EUMSZ 18. cikk) összefüggésben értelmezett 13. cikkének (2) bekezdése és 14. cikke alapján az állampolgárokkal azonos bánásmódban részesül‑e mindaddig, amíg tartózkodási jogát vissza nem vonják, oly módon, hogy az alanyi jogon járó családi ellátások nyújtása tekintetében a belga állam nem írhat elő számára a tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételt, amikor a saját állampolgárságú jogosultaktól ezt a feltételt nem követeli meg?
4) Az előző kérdésekre adott nemleges válaszok esetén, az első kérdésben kifejtett körülmények között és egy uniós polgár anyjaként a harmadik ország ezen állampolgárát a [Charta] 20. és 21. cikke alapján megilleti‑e az egyenlő bánásmód elve, oly módon, hogy harmadik ország állampolgárságával rendelkező gyermeke utáni alanyi jogon járó családi ellátások nyújtása tekintetében a belga állam nem írhat elő számára a tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételt, amikor a [valamely tagállam állampolgárságával] rendelkező gyermek tekintetében ezt a tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételt nem követeli meg?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és második kérdésről
21 Együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az 1408/71 rendeletet akként kell‑e értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik valamely harmadik ország azon állampolgára (a továbbiakban: anya) vagy annak szintén harmadik ország állampolgárságával rendelkező lánya (a továbbiakban: lány), amennyiben helyzetük a következő:
– az anya kevesebb mint öt évvel korábban azért kapott valamely tagállamban tartózkodási engedélyt, hogy házasságon vagy regisztrált élettársi kapcsolaton kívül csatlakozzon egy másik tagállam állampolgárához (a továbbiakban: valamely másik tagállam állampolgára), akitől az ezen utóbbi tagállam állampolgárságával rendelkező gyermeke (a továbbiakban: közös gyermek) született;
– kizárólag a másik tagállam állampolgára rendelkezik munkavállalói jogállással;
– az anyának a másik tagállam állampolgárával való együttélése időközben véget ért, és
– a lány és a közös gyermek az anyával él közös háztartásban.
22 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a valamely munkavállaló „családtagjának” az 1408/71 rendelet szerinti fogalmát az említett rendelet 1. cikke f) pontjának i. alpontja a következőképpen határozza meg „családtag az a személy, akit a szociális ellátásról szóló jogszabályok […] családtagként vagy közös háztartásban élőként határoznak meg vagy ismernek el; ha azonban az említett jogszabályok csak azt ismerik el családtagként vagy egy háztartásban élőként, aki az érintett munkavállalóval vagy önálló vállalkozóval […] egy fedél alatt él, ez a feltétel csak akkor tekintendő teljesítettnek, ha az érintett személy elsődlegesen e személy eltartottja”.
23 Először is tehát ez a rendelkezés kifejezetten a nemzeti szabályozásra utal vissza, amikor kimondja, hogy „családtag az a személy, akit a szociális ellátásról szóló jogszabályok […] családtagként vagy közös háztartásban élőként határoznak meg vagy ismernek el” (a C‑363/08. sz. Slanina‑ügyben 2009. november 26‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑11111. o.] 25. pontja).
24 Másodszor az 1408/71 rendelet 1. cikke f) pontjának i. alpontja a következőképpen pontosít: „ha azonban az említett [nemzeti] jogszabályok csak azt ismerik el családtagként vagy egy háztartásban élőként, aki az érintett munkavállalóval vagy önálló vállalkozóval egy fedél alatt él, ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha az érintett személy elsődlegesen e személy eltartottja” (a fent hivatkozott Slanina‑ügyben hozott ítélet 26. pontja).
25 Az 1408/71 rendelet 1. cikke f) pontjának i. alpontjában támasztott feltétel tehát teljesül akkor – amint arra a cseh kormány és az Európai Bizottság helyesen rámutat –, ha az alapügy körülményei között az anya vagy a lány a nemzeti törvény értelmében és alkalmazásában valamely másik tagállam állampolgára „családtagjainak” minősülhetnek, ellenkező esetben pedig akkor, ha „elsődlegesen” az ő „eltartottjainak tekinthetők” (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Slanina‑ügyben hozott ítélet 27. pontját).
26 Jóllehet a Bíróság rendelkezésére álló iratok arra utaló jeleket tartalmaznak, hogy ez a feltétel az alapügyben nem teljesül, ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
27 Ezzel szemben – amint azzal a belga kormány helyesen érvel – az 1408/71 rendelet 1. cikke f) pontjának a jelen ítélet 25. pontjában értelmezett i. alpontjából kitűnik, hogy ahhoz, hogy az anya vagy a lány valamely másik tagállam állampolgára e rendelkezés szerinti „családtagjának” minősüljön, önmagában nem releváns az a puszta körülmény, hogy a közös gyermek az anyával él közös háztartásban.
28 A kérdést előterjesztő bíróság által szintén hivatkozott 859/2003 rendelet esetleges alkalmazását illetően meg kell állapítani, hogy az említett rendelet 1. cikke értelmében a rendelet kiterjeszti az 1408/71 rendelet személyi hatályát a harmadik országok állampolgáraira, amennyiben kizárólag állampolgárságuk miatt nem tartoznak még ezen utóbbi rendelet személyi hatálya alá.
29 Márpedig az 1408/71 rendelet anyára, illetve a lányra történő alkalmazásának esetleges mellőzése nem ezen utóbbiak állampolgárságától, hanem attól függ, hogy minősülhetnek‑e valamely másik tagállam állampolgára e rendelet 1. cikke f) pontjának i. alpontja értelmében vett családtagjainak.
30 Ezen túlmenően, a 859/2003 rendelet 1. cikke értelmében, valamely harmadik ország állampolgára esetében két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy vonatkozhassanak rá és családtagjaira is az 1408/71 rendelet rendelkezései. Ezen állampolgárnak egyrészt jogszerűen lakóhellyel kell rendelkeznie valamely tagállamban, másrészt pedig a helyzetének az összes vonatkozása nem érinthet kizárólag egy tagállamot. Ez különösen akkor áll fenn, ha valamely harmadik ország állampolgárának a helyzete alapján csak egy harmadik országgal és egyetlen tagállammal vannak kapcsolatai (lásd ebben az értelemben a C‑247/09. sz. Xhymshiti‑ügyben 2010. november 18‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑11845. o.] 28. pontját).
31 E feltételek közül az elsőt illetően meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkra tekintettel mind az anya, mind pedig a lány jogszerűen tartózkodott Belgiumban az alapügyben releváns időszak során.
32 A második feltételt illetően, az anyának és a lánynak helyzetük alapján – amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik – csak egy harmadik országgal és egyetlen tagállammal, azaz az Algériai Demokratikus Népi Köztársasággal és a Belga Királysággal vannak kapcsolataik.
33 E feltételek mellett nem lehet úgy tekinteni, hogy a 859/2003 rendelet az 1408/71 rendelet hatályát az anyához vagy a lányhoz hasonló személyekre kiterjeszti.
34 Következésképpen az első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendeletet akként kell értelmezni, hogy a jelen ítélet 21. pontja szerinti helyzetben lévő anya, illetve lány nem tartozik e rendelet személyi hatálya alá, kivéve ha a nemzeti törvény értelmében és alkalmazásában valamely másik tagállam állampolgára „családtagjainak” minősülhetnek, ellenkező esetben pedig akkor, ha „elsődlegesen” az ő „eltartottjainak” tekinthetők.
A harmadik kérdésről
35 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2004/38 irányelv EUMSZ 18. cikkel összefüggésben értelmezett 13. cikkének (2) bekezdését és 14. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amellyel a tagállam a jelen ítélet 21. pontja szerinti helyzetben lévő anyára nézve az alanyi jogon járó családi ellátások nyújtása tekintetében az ötéves tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételt ír elő, holott saját állampolgáraira nézve azt nem írja elő.
36 E tekintetben – amint arra a belga és a cseh kormány, valamint a Bizottság helyesen rámutat – a 2004/38 irányelv 13. cikke (2) bekezdésének szövegéből kifejezetten kitűnik, hogy e rendelkezés értelmében és bizonyos feltételek mellett kizárólag a házasság felbontása, érvénytelenítése vagy a regisztrált élettársi kapcsolat megszüntetése esetén marad fenn az uniós polgár azon családtagjainak tartózkodási joga, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai.
37 Márpedig, amint azt maga az első kérdés megfogalmazása is megerősíti, az alapügybeli körülmények nem utalnak az anya és valamely másik tagállam állampolgára között házasság vagy regisztrált élettársi kapcsolat fennállására. E feltételek mellett az anya nem hivatkozhat a 2004/38 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése, illetve az ezen irányelv 14. cikke szerinti tartózkodási jogra, amely utóbbi cikk (2) bekezdése annak felidézésre szorítkozik, hogy az érintett személyeknek meg kell felelniük – többek között – az említett irányelv 13. cikkében előírt feltételeknek ahhoz, hogy tartózkodási jogukat megtarthassák.
38 A kérdést előterjesztő bíróság által a harmadik kérdésben hivatkozott EUMSZ 18. cikk figyelembevétele nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást.
39 Az a körülmény ugyanis, hogy az alapeljárás alpereséhez hasonló valamely személy az alapügyben releváns időszak során az őt a Belgiumban való tartózkodásra feljogosító okmánnyal rendelkezik, nem vonja maga után azt, hogy az EUMSZ 18. cikk értelmében vonatkozzon rá az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve.
40 Kétségtelen, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Trojani‑ügyben hozott ítéletének 46. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy amennyiben valamely uniós polgár tartózkodási engedéllyel rendelkezik valamely tagállamban, hivatkozhat az EUMSZ 18. cikkre, hogy az e tagállam állampolgáraiéval azonos feltételek mellett részesüljön valamely szociális ellátásban.
41 Az uniós polgárság kontextusába illeszkedő EUMSZ 18. cikknek ez az értelmezése (lásd ebben az értelemben a C‑209/03. sz. Bidar‑ügyben 2005. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2119. o.] 37. és 39. pontját), mint olyan, nem alkalmazható olyan helyzetre, amelyben valamely harmadik ország állampolgára rendelkezik valamely tagállamban tartózkodási engedéllyel.
42 A fentiek alapján a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Következésképpen, még ha a kérdést előterjesztő bíróság formailag a 2004/38 irányelv értelmezésére korlátozta is harmadik kérdését, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság kérdései megfogalmazásában utalt‑e azokra, vagy sem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az említett jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (lásd ebben az értelemben a C‑243/09. sz. Fuß‑ügyben 2010. október 14‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑9849. o.] 39. és 40. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
43 Márpedig a Bizottság azzal érvel, hogy az anya az 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredő tartózkodási jogra támaszkodva hivatkozhatna az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére annak elkerülése céljából, hogy vele szemben az alanyi jogon járó családi ellátások nyújtása tekintetében ötéves időtartamú tartózkodásra vonatkozó feltételt írjanak elő.
44 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1612/68 rendelet céljának, azaz a munkavállalók szabad mozgásának a szabadság és a méltóság elvével összhangban történő biztosítása szükségessé teszi, hogy a migráns munkavállaló családjának a fogadó államba történő integrálódása a lehető legkedvezőbb feltételekkel történjen (lásd a C‑308/89. sz. di Leo‑ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑4185. o.] 13. pontját, valamint a C‑413/99. sz., Baumbast és R ügyben 2002. szeptember 17‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑7091. o.] 50. pontját).
45 Egy ilyen integráció megvalósulásához elengedhetetlen, hogy a migráns munkavállaló gyermekének lehetősége legyen megkezdeni és folytatni tanulmányait a fogadó tagállamban, amint azt az 1612/68 rendelet 12. cikke kifejezetten előírja, tanulmányai sikeres befejezése érdekében (a 389/87. és 390/87. sz., Echternach és Moritz egyesített ügyekben 1989. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 1989., 723. o.] 21. pontja, valamint a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 51. pontja).
46 Az ítélkezési gyakorlat szerint a képzéshez való jog maga után vonja a migráns munkavállaló, illetve az egykori migráns munkavállaló gyermekének önálló tartózkodási jogát – amennyiben a gyermek a fogadó tagállamban óhajtja folytatni a tanulmányait –, valamint az e gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülő részére a vonatkozó tartózkodási jogot (lásd a C‑480/08. sz. Teixeira‑ügyben 2010. február 23‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑1107. o.] 36. és 53. pontját).
47 A Bizottság szerint mind a lány, mind a közös gyermek, következésképpen pedig az anya is – amennyiben ténylegesen ellátja e gyermekek felügyeletét – az 1612/68 rendelet 12. cikkén alapuló ilyen tartózkodási joggal rendelkezik.
48 Az alapügybelihez hasonló körülmények között azonban a lányt illetően ez az értelmezés nem fogadható el.
49 Egyrészről ugyanis nem vitatott, hogy a lány nem valamely másik tagállam állampolgárának gyermeke. Ez a személy tehát nem minősül valamely tagállam olyan állampolgára gyermekének, aki az 1612/68 rendelet 12. cikke értelmében másik tagállamban alkalmazásban áll vagy állt.
50 Másrészről igaz – amint azzal a Bizottság érvel –, hogy a migráns munkavállalóval együtt történő letelepedés jogát – amelyre az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján annak „házastársa és azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak vagy a munkavállaló eltartottjai” jogosultak – akként kell értelmezni, hogy az mind a munkavállaló, mind a házastárs lemenő egyenes ági rokonait megilleti (a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 57. pontja).
51 E tekintetben elegendő viszont megállapítani, hogy az alapügybelihez hasonló körülmények mellett az anya nem valamely másik tagállam állampolgárának házastársa, és nem is volt az, mivel az egyszerűen együtt élő élettárs nem tekinthető az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „házastársnak” (lásd ebben az értelemben az 59/85. sz. Reed‑ügyben 1986. április 17‑én hozott ítélet [EBHT 1986., 1283. o.] 16. pontját). A lány tehát nem tekinthető a migráns munkavállaló, illetve az egykori migráns munkavállaló házastársa gyermekének.
52 A közös gyermeket illetően azonban meg kell állapítani, hogy amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, ez a gyermek ténylegesen valamely tagállam olyan állampolgára gyermeke, aki az 1612/68 rendelet 12. cikke értelmében másik tagállamban alkalmazásban áll vagy állt. Ahhoz azonban, hogy az anya az e gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülőként az e rendelkezésen alapuló tartózkodási joggal rendelkezzen, az szükséges, hogy a közös gyermek a fogadó tagállam oktatási rendszerében megkezdje tanulmányait (lásd ebben az értelemben a C‑147/11. és C‑148/11. sz., Czop és Punakova egyesített ügyekben 2012. szeptember 6‑án hozott ítélet 29. pontját).
53 Márpedig a Bíróság nem rendelkezik elegendő információval a közös gyermek helyzetére, konkrétabban pedig ezen utóbbi tanulmányaira vonatkozóan, ami a Bíróság előtti eljárás e szakaszában hipotetikus jelleget kölcsönöz azon következmények értelmezésének, amely következményeket az anya 1612/68 rendelet 12. cikkén alapuló tartózkodási jogának fennállása az alapeljárásra nézve előidézhetne.
54 A fenti megfontolások összességére figyelemmel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/38 irányelv EUMSZ 18. cikkel összefüggésben értelmezett 13. cikkének (2) bekezdését és 14. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amellyel a tagállam a jelen ítélet 21. pontja szerinti helyzetben lévő anyára nézve az alanyi jogon járó családi ellátások nyújtása tekintetében az ötéves időtartamú tartózkodásra vonatkozó feltételt ír elő, holott saját állampolgáraira nézve nem azt írja elő.
A negyedik kérdésről
55 Az előző kérdésekre adott válaszra tekintettel a negyedik kérdésre nem szükséges válaszolni.
56 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az uniós jogrendben – többek között a Chartában – biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem (lásd ebben az értelemben a C‑617/10. sz. Åkerberg Fransson‑ügyben 2013. február 26‑án hozott ítélet 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
57 Márpedig, amint az az előző kérdésekre adott válaszból következik, a Bíróság nem rendelkezik annak megállapítását lehetővé tevő információkkal, hogy az alapügybelihez hasonló helyzetre ténylegesen az uniós jog az irányadó.
A költségekről
58 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 2006. december 18‑i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendeletet akként kell értelmezni, hogy nem tartozik e rendelet hatálya alá valamely harmadik ország állampolgára vagy annak szintén harmadik ország állampolgárságával rendelkező lánya, amennyiben helyzetük a következő:
– a harmadik ország ezen állampolgára kevesebb mint öt évvel korábban azért kapott valamely tagállamban tartózkodási engedélyt, hogy házasságon vagy regisztrált élettársi kapcsolaton kívül csatlakozzon egy másik tagállam állampolgárához, akitől az ezen utóbbi tagállam állampolgárságával rendelkező gyermeke született;
– kizárólag a másik tagállam állampolgára rendelkezik munkavállalói jogállással;
– a harmadik ország említett állampolgárának a másik tagállam állampolgárával való együttélése időközben véget ért, és
– a két gyermek az anyával él közös háztartásban,
kivéve ha a harmadik ország ezen állampolgára vagy lánya a nemzeti törvény értelmében és alkalmazásában valamely másik tagállam állampolgára „családtagjainak” minősülhetnek, ellenkező esetben pedig akkor, ha „elsődlegesen” az ő „eltartottjainak” tekinthetők.
2) Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv EUMSZ 18. cikkel összefüggésben értelmezett 13. cikkének (2) bekezdését és 14. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amellyel a tagállam valamely harmadik országnak a jelen ítélet rendelkező részének 1. pontja szerinti helyzetben lévő állampolgárára nézve az alanyi jogon járó családi ellátások nyújtása tekintetében az ötéves időtartamú tartózkodásra vonatkozó feltételt ír elő, holott saját állampolgáraira nézve azt nem írja elő.
Aláírások