Törvényszék (hetedik tanács) T-315/19. sz., BT kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2021. február 25-én benyújtott fellebbezés

(C-117/21. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: B. Schima, B. Mongin, G. Gattinara meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: BT, Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, Association internationale des anciens de l’Union européenne (AIACE Internationale)

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a 2020. december 16-i BT kontra Bizottság ítéletet (T-315/19);

utasítsa el az elsőfokú keresetet;

a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére;

a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap a jogalkotó valamely választása jogszerűségének értékelési szempontjait érintő téves jogalkalmazásra és az indoklási kötelezettség megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 42., 49. és 57. pontja). A Bizottság azt állítja, hogy:

- A Törvényszék eltért azon elvtől, amely szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő értékelése nem alapulhat olyan állításokon, amelyek ezen aktus egy konkrét esetben megvalósult következményeire vonatkoznak;

- a személyzeti szabályzat valamely rendelkezésének jogellenessége nem alapulhat a jogalkotó választásának „észszerűtlen” jellegén;

- a Törvényszék nem vette figyelembe az összehasonlítandó két helyzet összes jellemzőjét, megsértve a HK kontra Bizottság ítéletben (C-460/18 P) lefektetett elveket.

A második jogalap a hátrányos megkülönböztetés elvének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik, mivel a Törvényszék összehasonlíthatónak ítélte a tisztviselők személyzeti szabályzata VIII. mellékletének 18. cikkében és 20. cikkében szereplő helyzeteket (a megtámadott ítélet 51–63. pontja). A Bizottság azzal érvel, hogy:

- a házasságkötés időpontja nem az egyedüli szempont, amely megkülönbözteti egymástól a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 18. és 20. cikkében szereplő helyzeteket. A megkülönböztetés egy sor más tényezőn alapul, amelyek figyelembevételét a Törvényszék megtagadta;

- a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a szóban forgó két rendelkezésben a házasságkötés minimális időtartamának célját, ami egyértelművé tette volna azok eltéréseit;

- az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés nem nyert bizonyítást.

A harmadik jogalap az Alapjogi Charta 52. cikkének első bekezdését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség többszöri megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 66–93. pontja).

- a jogalap első része az Alapjogi Charta 52. cikke első bekezdésének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik, amely abban áll, hogy a Törvényszék megtagadta a tisztviselő halálának a túlélő házastársra nézve járó következmények közötti, aszerint történő különbségtételt, hogy a házasságot a szolgálat fennállása alatt vagy azt követően kötötték (a megtámadott ítélet 66–84. pontja);

- a jogalap második része a csalások megelőzése célkitűzésének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 90–105. pontja);

- a jogalap harmadik része az uniós nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célkitűzés értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik (a megtámadott ítélet 85–93. pontja).

____________