A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2013. május 7.(*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A makro közösségi ábrás védjegy – A macros consult GmbH cégnév – A közösségi védjegy bejelentése előtt megszerzett jog, amelynek alapján a jogosult megtilthatja a bejelentett közösségi védjegy használatát – A német jog szerint oltalmat élvező, lajstromozatlan megjelölések – A Markengesetz 5. §‑a – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 65. cikke”
A T‑579/10. sz. ügyben,
a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie (székhelye: Ottobrunn [Németország], képviselik kezdetben: T. Raible, később: M. Daubenmerkl ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli kezdetben: R. Manea, később: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG, (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviselik: J.‑C. Plate és R. Kaase ügyvédek),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie és a MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG közötti törlési eljárással kapcsolatban 2010. október 18‑án hozott határozata (R 339/2009–4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: J. Azizi elnök, S. Frimodt Nielsen (előadó) és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. december 21‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2011. április 12‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2011. április 1‑jén benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. július 19‑én benyújtott válaszra,
tekintettel az OHIM 2011. október 19‑én benyújtott viszonválaszára,
tekintettel a beavatkozó 2011. október 19‑én benyújtott viszonválaszára,
tekintettel a Törvényszék által a felekhez címzett írásbeli kérdésre adott válaszokra,
a 2013. február 5‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1. A 207/2009/EK rendelet
1 A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.) 8. cikke (4) bekezdésének szövege a következő:
„A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha az irányadó közösségi vagy tagállami jogszabályok szerint:
a) a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban szerezték meg;
b) a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.”
2 A 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:
„A közösségi védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem […] alapján törölni kell a 8. cikk (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek az említett bekezdésben megállapított feltételek.”
2. A 2868/95/EK rendelet
3 A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 37. szabálya a következőket mondja ki:
„[...] a megszűnés megállapítására vagy a védjegy törlésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell:
[...]
b) a kérelem alapjául szolgáló okokkal kapcsolatban
[...]
ii) a [207/2009] rendelet [53.] cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelem esetén a törlési kérelem alapjául szolgáló jogra vonatkozó adatokat és – szükség esetén – azokat az adatokat, amelyek igazolják, hogy a kérelmező a korábbi jogra törlési okként hivatkozhat;”
3. A Markengesetz
4 Az 1994. október 25‑i, módosított Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen (a védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések oltalmáról szóló törvény, BGBl. 1994 I, 3082. o., a továbbiakban: Markengesetz) „Kereskedelmi megjelölések” című 5. §‑ának szövege a következő:
„(1) A cégnevek és a műalkotások címei kereskedelmi megjelölésekként oltalom alatt állnak.
(2) A cégnevek olyan megjelölések, amelyeket a kereskedelmi forgalomban névként, cégnévként vagy valamely kereskedelmi tevékenység vagy vállalkozás egyedi jelölésére használnak. A kereskedelmi megjelölésekhez hasonlónak minősülnek mindazok a kereskedelmi és egyéb jelölések, amelyek lehetővé teszik valamely kereskedelmi tevékenység más kereskedelmi tevékenységektől való megkülönböztetését, és amelyeket az érintett közönség valamely vállalkozás megkülönböztető megjelölésének tekint.”
A jogvita alapját képező tények
5 1998. március 23‑án a beavatkozó, a MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a 207/2009 rendelet) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
6 A lajstromoztatni kívánt védjegy (a továbbiakban: ütköző védjegy), miként az a fenti 5. pontban is szerepelt, a következő ábrás megjelölés volt:
7 Az ütköző védjegyre vonatkozó bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 35., 36. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették.
8 2003. november 7‑én a felperes, a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie közösségi védjegybejelentést nyújtott be az OHIM‑nál a 40/94 rendelet alapján.
9 A fenti 8. pontban említett lajstromoztatni kívánt védjegy (a továbbiakban: bejelentett védjegy) a „macros” szómegjelölés volt.
10 E védjegy vonatkozásában a bejelentést a Nizzai Megállapodás szerinti 35., 36. és 41. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában tették.
11 Az ütköző védjegyet 2005. április 21‑én lajstromozták, és oltalmát 2018. március 23‑áig terjedően megújították.
12 2005. június 28‑án a beavatkozó a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást terjesztett elő a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a fenti 10. pontban említett szolgáltatások egésze vonatkozásában.
13 A felszólalás az ütköző védjegyen alapult. A felszólalás alátámasztásaként a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkoztak.
14 2007. augusztus 21‑én a felperes törlési kérelmet terjesztett elő a 40/94 rendelet 55. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 56. cikke) alapján. E kérelem (a továbbiakban: törlési kérelem) az ütköző védjegy ellen irányult, annak a fenti 7. pontban említett valamennyi áruja és szolgáltatása tekintetében.
15 A törlési kérelem főként a német macros consult GmbH cégnéven alapult.
16 A törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott okok között szerepelt a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjában) foglalt ok.
17 2007. szeptember 11‑i határozatával az OHIM felfüggesztette a fenti 12. és 13. pontban említett felszólalási eljárást, az ugyanezen ügyben benyújtott törlési kérelem elbírálásáig.
18 2009. január 19‑én a törlési osztály elutasította a törlési kérelmet. A törlési osztály többek között úgy ítélte meg, hogy lényegében a felperes cégnevére alapított korábbi jog meglétét nem bizonyították, mivel a felperes nem tudta bizonyítani, hogy e megjelölés az ütköző védjegy lajstromozásának időpontjában a kereskedelmi forgalomban használat tárgyát képezte volna.
19 2009. március 20‑án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
20 2010. október 18‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.
21 A fellebbezési tanács többek között úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett korábbi jog meglétét.
22 A 207/2009 rendelet 53.cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazását illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes – a Markengesetz 5. §‑ára való általános hivatkozással, amely különféle jogokat véd, valamint a macros consult BmbH cégnévre való utalással – nem jelölte meg kellően pontosan azt, hogy milyen korábbi jogra hivatkozik.
23 Egyébiránt a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján nem állapítható meg a korábbi jog megléte. Egyrészről a 1998. március 14‑i nemzeti védjegybejelentés másolata nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy az üzleti tevékenységet megkezdték, annál is inkább, mivel a lajstromozási eljárást nem a felperes folytatta le. Másrészről a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie nevű cég védjegybejelentésében szereplő megjelölés – anélkül, hogy a fellebbezési tanács szerint nyilatkozni kellene arról, hogy e kérelem az üzleti életben való használat megkezdését képezi‑e – eltért a felperes által hivatkozott cégnévtől.
24 Végül a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy a valamely szakmai kiállításon való részvételre vonatkozó iratok, valamint a felperes által benyújtott könyvelési iratok mind a 2006 és 2008 közötti időszakra vonatkoztak, és ennek következtében azok alapján nem állapítható meg az ütköző védjegy bejelentésének időpontjában fennálló korábbi jog megléte.
A felek kereseti kérelmei
25 Keresetlevelében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– változtassa meg a megtámadott határozatot úgy, hogy a felperes által az OHIM fellebbezési tanácsához benyújtott fellebbezést minősítsék megalapozottnak, és törlési kérelmének adjanak helyt;
– az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezze a fellebbezési tanács és a törlési osztály előtti eljárásokkal összefüggésben felmerült költségek viselésére.
26 A válaszban mindenesetre a felperes rámutatott arra, hogy keresete arra irányul, hogy a Törvényszék új jogi értékelést követően helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és a fellebbezési tanács – a Törvényszék véleményét és az egyéb jogi kérdésekben adott magyarázatát figyelembe véve – adjon helyt törlési kérelmének, elismerve a korábban hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságát.
27 A tárgyaláson a felperes fenntartotta, hogy keresete a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányul, és ez jegyzőkönyvbe vételre is került.
28 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
1. A kereset tárgya
29 Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (2) bekezdése a) pontjának megsértésén alapul.
30 Ugyanakkor a tárgyaláson a felperes elismerte, hogy írásbeli beadványaiban nem terjesztett elő érvet azzal kapcsolatban, hogy a megtámadott határozatban a 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv) 12. §‑a rendelkezéseinek a fellebbezési tanács általi együttes alkalmazása jogszerű volt‑e, és ennélfogva e kérdés a Törvényszék előtti eljárásnak nem képezi tárgyát.
31 Így tehát azt kell megállapítani, hogy a jelen jogvita tárgya kizárólag a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése c) pontja és 8. cikke (4) bekezdése együttes rendelkezéseinek a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács által végzett alkalmazásának jogszerűsége.
32 A Törvényszék által a tárgyalás előtt írásban neki címzett kérdésre adott válaszában a felperes a Markengesetz 15. §‑ára hivatkozott, anélkül hogy e hivatkozást oly módon pontosította volna, hogy annak alapján ezen érv esetleges hatályát értékelni lehetett volna. Miként azt a tárgyaláson elismerte, e rendelkezésre sem az OHIM előtti eljárás során, sem a jelen eljárás során nem hivatkozott. A tárgyaláson a felperes elismerte, hogy e rendelkezés alkalmazásának kérdése nem tárgya a jelen peres eljárásnak, és ez jegyzőkönyvbe vételre is került. A jelen peres eljárás tárgya tehát kizárólag a Markengesetz 5. §‑ának jelen ügyben történt értelmezésének és alkalmazásának megalapozottsága, amely kérdést illetően a felek nem értenek egyet.
2. A 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 8. cikke (4) bekezdésének, valamint a Markengesetz 5. §‑ának együttesen értelmezett rendelkezéseinek alkalmazásáról
A felek érvei
33 A felperes azt állítja, hogy az ütköző védjegy bejelentésekor, nevezetesen 1998. március 23‑án ő már használta névként, cégnévként és cégfeliratként a „macros consult” megjelölést, és ennélfogva az e jelölésnek a Markengesetz 5. §‑a által biztosított oltalmat élvezhette.
34 A felperes szerint a magánjogi jogi személyek előtársaságainak (Vorgesellschaft) cégneve oltalom tárgyát képezi a Markengesetz 5. §‑a értelmében, amennyiben a jövőbeni társaság harmadik felek viszonylatában működik, és az így folytatott üzleti tevékenysége tartós gazdasági tevékenységre enged következtetni. A név és a cégnév oltalma egyébiránt kiterjed az őket alkotó elemekre, amennyiben ezen elemek megkülönböztető képességgel rendelkeznek. A cégnév használatának megkezdéséhez elegendő a telefonvonal aktiválása, a cégjegyzékbe való bejegyzés vagy a cégnévnek valamely nemzeti védjegyhivatallal valamely védjegy lajstromoztatása érdekében folytatott levelezés során történő használata. E tekintetben a cégnevek oltalma érvényességének megkezdődéséhez a Markengesetz 5. §‑a értelmében nem szükséges, hogy a vállalkozás már az összes piaci szereplő vagy összes ügyfele irányában korábban megjelenjen.
35 Érveinek alátámasztásaként a felperes a szakirodalomban megjelent egyik cikkre (Ingerl, R. és Rohnke, C., Markengesetz, Kommentar, 3. kiadás, C. H. Beck, München, 2010), valamint a Bundesgerichtshof (német szövetségi bíróság) tizennégy ítéletére hivatkozik.
36 Cégnevének az ütköző védjegy bejelentését, azaz 1998. március 23‑át megelőző használatának bizonyításaként a felperes az 1998. február 19‑én kelt cégbejegyzési kérelmére, cégnevének az e cégjegyzékbe 1998. március 5‑én történt bejegyzésére, valamint annak a Deutsches Patent‑ und Markenamttal (német szabadalmi és védjegyhivatallal) folytatott levelezésében való használatára hivatkozik. Szerinte a Deutsches Patent‑ und Markenamt által kiállított átvételi elismervény azt bizonyítja, hogy a felperes e hivatalnál a „macros consult” védjegy lajstromozása iránt 1998. március 14‑én kérelmet nyújtott be. E ténybeli elemeket szerinte mind a törlési osztály, mind a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen értékelte.
37 A felperes vitatja a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 26. pontjában tett azon megállapítást is, amely szerint a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie cégnév bejegyzése iránti kérelem a törlési kérelem szempontjából nem releváns bizonyíték. Még ha vélhetően a fellebbezési tanács úgy is ítélte meg, hogy a törlési kérelem a cégnevet alkotó egyes elemeken alapul, és nem magán a cégnéven, a felperes arra hivatkozik, hogy a „macros” és a „macros consult” szavak a cégnevétől eltérő elemek, és így mint ilyenek, önállóan használva is oltalmat élveznek a Markengesetz 5. §‑a értelmében.
38 A felperes hozzáteszi, hogy e cégnévvel a fenti 36. pontban említett cégbejegyzési kérelem benyújtása óta végzi tevékenységét. Így 2006‑ban péládul már 1,7 millió eurós üzleti forgalmat bonyolított. A felperes korábban benyújtotta az OHIM‑hoz a 2005‑ös és a 2006‑os évre vonakozó mérlegbeszámolóit, valamint a Centrum für Büroautomation, Informationstechnologie und Telekommunikationon (CeBIT, informatikai és távközlési kiállítás) való részvételét igazoló iratokat. Ezért szerinte a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ő a cég megalapítása óta folyamatos gazdasági tevékenységet végez.
39 Végül a felperes vitatja az OHIM és a beavatkozó által emelt elfogadhatatlansági kifogások egészét. Az OHIM által az esetlegesen megszerzett korábbi jognak a harmadik felek viszonylatában 1998 és 2005 között végzett tevékenység meglétére vonatkozó bizonyítékok hiánya miatti megszűnésére alapított érvre adott válaszként a felperes a válaszhoz csatolt mellékletben benyújtotta éves mérlegbeszámolóit az 1998 és 2005 közötti időszak üzleti évei tekintetében. A felperes úgy véli, hogy e bizonyítékok nem zárhatók ki elkésettség miatt, hiszen ő csak az OHIM által annak válaszbeadványában felhozott érvre adott válaszként tudta ezeket előterjeszteni, és amennyiben a Törvényszék újabb bizonyítékokat kérne, ő készséggel áll rendelkezésre.
40 Ami az ütköző megjelölések hasonlóságát illeti, a felperes az OHIM előtti eljárás egészére, valamint a fenti 12. és 13. pontban említett felszólalási eljárásban a beavatkozó által benyújtott beadványra utal vissza.
41 Az OHIM arra hivatkozik, hogy a kereset teljes egészében elfogadhatatlan, és azt el kell utasítani. Először is arra hivatkozik, hogy a kereset nem említi kifejezetten a megtámadott határozattal szemben felhozott jogalapokat, csupán arra kéri a Törvényszéket, hogy bírálja el a tények eredeti értékelését követően a korábbi jog meglétére vonatkozó állításainak megalapozottságát. Márpedig a Törvényszék előtt csak a megtámadott határozat jogszerűségének vitatása iránt indítható kereset.
42 Másodszor az OHIM vitatja a felperes által az általa hivatkozott korábbi jogok és az ütköző védjegy közötti összetéveszthetőség fennállásának megállapítása érdekében a felszólalási eljárásra vonatkozóan tett, a fenti 12. és 13. pontban ismertetett általános utalás elfogadhatóságát. Ezenkívül, mivel a fellebbezési tanács szerinte nem elemezte az állítólagos korábbi jog és az ütköző védjegy közötti összetéveszthetőséget, ezért nem a Törvényszék feladata elsőként elvégezni ezt az értékelést.
43 Harmadszor az OHIM arra hivatkozik, hogy a keresethez A4. mellékletként csatolt cégkivonat 2010. december 21‑i keltezésű, következésképpen azt a megtámadott határozat elfogadását követően adták ki. E melléklet tehát új ténybeli elemet képez, és emiatt elfogadhatatlan. Ehhez hasonlóan az OHIM vitatja, hogy a fenti 35. pontban említett német bíróságok határozatait a Törvényszék figyelembe veheti. Itt ugyanis olyan ténybeli elemekről van szó, amelyekre a felperesnek a közigazgatási eljárás során kellett volna hivatkoznia, hiszen a 207/2009 rendelet 53. cikke értelmében vett korábbi jog megléte olyan ténykérdés, amelyet a 2868/95 rendelet 37. szabályának b) pontja iiii. alpontja szerint annak a félnek kell bizonyítania, aki arra hivatkozik. Végül az OHIM azt állítja, hogy a felperes által a válaszhoz mellékelt ténybeli elemek (lásd a fenti 39. pontot) újaknak minősülnek, és ennélfogva elfogadhatatlanok.
44 Az ügy érdemét illetően az OHIM arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a valamely nemzeti jogrendszer által védett korábbi jogok meglétét annak a félnek kell bizonyítania, aki arra hivatkozik, és e bizonyítékot a közigazgatási eljárás során kell előterjeszteni. Mivel a felperes nem szolgáltatott ilyen bizonyítékot, az OHIM azt állítja, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a törlési kérelmet el kell utasítani.
45 Az OHIM a beavatkozóhoz hasonlóan arra hivatkozik, hogy önmagában valamely olyan nemzeti védjegybejelentés, amely a cégbejegyzésen kívül a felperes által hivatkozott egyetlen ténybeli elem, nem minősül a Markengesetz 5. §‑a értelmében vett használat megkezdésének.
46 Ráadásul a szóban forgó védjegybejelentést a felperes visszavonta, és a felperes tényleges tevékenységét igazoló első iratok 2005‑ből származnak. Így, még ha feltételezzük is, hogy a felperes 1998‑ban megszerezte a Markengesetz 5. §‑a értelmében vett cégnévhez való jogot, e hatéves kihagyás miatt minden esetleges jog elveszett. Mindenesetre a megjelöléshez való új jog, még ha feltételezzük is, hogy azt 2005‑ben megszerezték, nem tekinthető az ütköző védjegy bejelentésénél korábbi jognak.
47 Egyébiránt a felperes cégbejegyzése nem minősül kereskedelmi forgalomban történő használatnak a Markengesetz 5. §‑a értelmében.
48 Végül a felperes korábban nem hivatkozott a Markengesetz 15. §‑ára, az egyetlen olyan rendelkezésre, amely lehetővé tenné az olyan megjelölés használatától való eltiltást, amelynek használati jogát ugyanezen törvény 5. §‑a értelmében megszerezték.
49 A beavatkozó arra hivatkozik, hogy a keresetben a felperes nem jelölte meg kellő pontossággal azokat a rendelkezéseket, amelyeket a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban állítólag megsértett. Ennélfogva a kereset nem felel meg a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek.
50 Ugyanúgy, a beavatkozó elfogadhatatlannak tartja a felperes által elsőként a válasz alátámasztásaként hivatkozott ténybeli elemeket, nevezetesen a Bundesgerichtshof három ítéletét, valamint az 1998 és 2005 közötti időszak már lezárt üzleti évei tekintetében benyújtott éves mérlegbeszámolókat.
51 Az ügy érdemét illetően a beavatkozó arra hivatkozik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy cégneve a német védjegyjog értelmében oltalmat élvezett volna. Arra hivatkozik, hogy az a fél, aki az OHIM előtt a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett korábbi jogra szeretne hivatkozni, a 2868/95 rendelet 19. szabályának (2) bekezdése értelmében köteles bizonyítani az általa hivatkozott jog meglétét. Márpedig a beavatkozó szerint a felperes nem bizonyította azt, hogy a „macros consult” rövidített cégneve cégnévként oltalom alatt állt volna.
52 Másodszor a fellebbezési tanács azt állítja, hogy – amennyiben a felperes új bizonyítékokat terjesztene elő cégnevének vagy a macros megjelölésnek az ütköző védjegy bejelentését megelőzően a kereskedelmi forgalomban történt használatára vonatkozóan – a Törvényszéknek e bizonyítékokat mint elkésetteket ki kellene zárnia a vizsgálatból, hiszen azokat korábban az OHIM elé nem terjesztették be. Egyébiránt a beavatkozó úgy véli, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy a 2006‑os és a 2008‑as évre vonatkozó bizonyítékok nem alkalmasak a korábbi jog időbeli elsőbbségének bizonyítására, hiszen azok olyan tényekre vonatkoznak, amelyek több mint tíz évvel az ütköző védjegy bejelentése után merültek fel.
53 Harmadszor a beavatkozó arra hivatkozik, hogy az ütköző védjegy bejelentésénél korábbi jog meglétére vonatkozó bizonyítékok hiányán kívül az a feltétel sem teljesül, miszerint a lajstromozatlan megjelölés használatának meg kell haladnia a csupán „helyi jelentőségű” használatot. Ezenkívül a beavatkozó vitatja a felperes által hivatkozott állítólagos korábbi jog és az ütköző védjegy közötti összetéveszthetőség fennállását.
A Törvényszék álláspontja
A 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja által előírt feltételek hatályáról
54 A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett ugyanezen rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a közösségi védjegyet akkor kell törölni védjegynek nem minősülő, valamely más megjelölés alapján, ha az együttesen teljesít négy feltételt: kereskedelmi forgalomban kell használni; a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie; a megjelölésre alkalmazandó tagállami jog szerint a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban kell megszerezni; végezetül az e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. E négy feltétel korlátozza a védjegynek nem minősülő azon más megjelölések körét, amelyekre a 207/2009 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió egész területén hivatkozni lehet valamely közösségi védjegy érvényességének vitatása céljából. Tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése által előírt feltételek együttes feltételek, a közösségi védjegyek törlése iránti kérelem elutasításához elegendő, ha közülük akár csak egy nem teljesül (a Törvényszék T‑318/06–T‑321/06. sz., Moreira da Fonseca kontra OHIM – General Óptica [GENERAL OPTICA] ügyben 2009. március 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑649. o.] 32. és 47. pontja).
55 Az első két feltétel, vagyis a hivatkozott megjelölés használatára és annak – a helyi jelentőségűt meghaladó – mértékére vonatkozó feltétel magából a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a szövegéből következik, következésképpen azokat az uniós jogra tekintettel kell értelmezni. A 207/2009 rendelet tehát a megjelölések használata és jelentősége tekintetében egységes szabványokat állít fel, amelyek megfelelnek az e rendelet által bevezetett rendszer alapját képező elveknek (a fenti 54. pontban hivatkozott GENERAL OPTICA ügyben hozott ítélet 33. pontja).
56 Ugyanakkor a „ha – az irányadó tagállami jogszabályok szerint” kifejezésből következik, hogy az ezt követően a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt két másik feltétel a rendelet által előírt olyan feltételeknek tekinthető, amelyeket, az előbbiekkel ellentétben, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog által meghatározott szempontokra tekintettel kell értékelni. Ezen, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jogra történő utalás teljességgel indokolt, tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet elismeri annak lehetőségét, hogy a közösségi védjegyrendszeren kívüli megjelölésekre hivatkozni lehessen valamely közösségi védjeggyel szemben. Következésképpen kizárólag a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog alapján állapítható meg, hogy e megjelölés korábbi‑e, mint a közösségi védjegy, és ez indokolhatja‑e a későbbi védjegy használatának megtiltását (a fenti 54. pontban hivatkozott GENERAL OPTICA ügyben hozott ítélet 33. pontja).
A korábbi nemzeti jog meglétének bizonyítása terhére és az ezzel kapcsolatos bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokról
57 A 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének szövegéből az derül ki, hogy amikor az arra az esetre hivatkozik, amikor a korábbi jog alapján valamely közösségi védjegy használata megtiltható, egyértelműen két esetet különböztet meg aszerint, hogy a korábbi jog az uniós szabályozás „vagy” a nemzeti jog védelme alatt áll (a Bíróság C‑263/09. P. sz., Edwin kontra OHIM ügyben 2011. július 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑5853. o.] 48. pontja).
58 Ami a 2868/95 rendelet által meghatározott eljárási rendszert illeti, a 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdése szerint a nemzeti jog értelmében védelmet élvező valamely korábbi jog alapján benyújtott kérelem esetében a 2868/95 rendelet 37. szabálya úgy rendelkezik, hogy olyan esetben, mint a jelen eset is, a kérelmezőnek kell bizonyítékot szolgáltatnia arról, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok értelmében ő erre a jogra hivatkozhat (a fenti 57. pontban hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 49. pontja).
59 E szabály nemcsak azt a terhet rója a kérelmezőre, hogy az OHIM elé terjessze azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy fennállnak az általa alkalmazni kért nemzeti jogszabály által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy valamely korábbi jog alapján megtilthassa a közösségi védjegy használatát, hanem azt is, hogy az OHIM elé terjessze azokat a bizonyítékokat is, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát (a fenti 57. pontban hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 50. pontja).
60 Mivel a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja kifejezetten utal ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére, és ez utóbbi rendelkezés azokra a korábbi jogokra vonatkozik, amelyeket a szóban forgó megjelölésre alkalmazandó uniós vagy tagállami jog részesít védelemben, a fenti 57–59. pontban említett bizonyítási szabályok akkor is alkalmazandók, amikor a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti nemzeti jogra hivatkoznak. A 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontja ii. alpontjában ugyanis hasonló rendelkezéseket ír elő a korábbi jog bizonyítása terén a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelmek esetében is.
61 Egyébként a 207/2009 rendelet 65. cikke szerint a Törvényszék nem vizsgálhatja újból a ténybeli körülményeket az első alkalommal előtte hivatkozott bizonyítékok fényében. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis e rendelkezés értelmében a Törvényszékhez benyújtott kereset az OHIM fellebbezési tanácsai határozatai jogszerűségének vizsgálatára irányul, és e jogszerűséget e határozatok meghozatala idején rendelkezésre álló információkra figyelemmel kell értékelni (lásd a Bíróság C‑546/10. P. sz., Wilfer kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
62 Az előbbiekből az következik, hogy az olyan nemzeti jog meglétének kérdése, amelyre a jelen ügyben a felperes hivatkozik, ténykérdés. Így tehát annak a félnek, aki a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő valamely jog meglétére hivatkozik, nem csupán azt kell bizonyítania az OHIM előtt, hogy e jog a nemzeti jogszabályokból ered, hanem maguknak e jogszabályoknak az alkalmazási körét is.
63 Így, amikor az 1996. október 28‑i határozattal elfogadott, az OHIM előtti eljárásokra vonatkozó iránymutatásokban (C. rész, 4. fejezet, 5.4 pont) azt állapította meg, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében alkalmazandó tagállami jogot ténykérdésnek kell tekinteni, és hivatalból nem állapítható meg pontosan, hogy az egyes tagállamokban milyen szaályozás vonatkozik a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének körébe tartozó jogokra, az OHIM elnöke helyesen értelmezte a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat.
64 Márpedig a közösségi védjegyügyekben eljáró uniós bíróságok előtt az inter partes eljárásokban a ténymegállapításra vonatkozó bevett szabályoknak megfelelően (lásd a 207/2009 rendelet 76. cikkét) emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság nem róhatja fel a fellebbezési tanácsnak azt, hogy az nem vette figyelembe azokat a tényeket, amelyeket a felek nem a kellő időn belül terjesztettek elé.
65 Ebből következik, hogy a Törvényszék a jelen esetben nem végezheti el annak a kérdésnek a külön vizsgálatát, hogy a felperes hivatkozhat‑e a Markengesetz 5. §‑a által védett megjelölésre. A Törvényszék ugyanis nem helyettesítheti a német jognak a fellebbezési tanács által elvégzett értékelését a saját értelmezésével, vizsgálata csupán arra a kérdésre korlátozódhat, hogy a német jog hatályának meghatározásakor és azon következtetés levonásakor, hogy a felperes nem bizonyította a német jog által védett korábbi jog meglétét, a fellebbezési tanács helyesen értékelte‑e azokat a bizonyítékokat, amelyeket a megtámadott határozat meghozatala előtt elé terjesztettek.
66 Az előbbi megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni azoknak az érveknek a megalapozottságát, amelyekkel a felperes a megtámadott határozat jogszerűségét vitatja.
A megtámadott határozat jogszerűségéről
67 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy a felperesnek – a megjelölésnek az ütköző védjegy bejelentését megelőzően a kereskedelmi forgalomban történt használatára vonatkozó bizonyíték hiánya miatt – nem sikerült bizonyítania, hogy teljesültek volna a Markengesetz 5. §‑ában előírt azon feltételek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ő a macros consult GmbH megjelölés oltalmához való jogra hivatkozhasson (a megtámadott határozat 21–28. pontja).
68 Egyébként a fellebbezési tanács a felperes által az ütköző védjegy bejelentési időpontja után bekövetkezett tényekre vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokat mint hatástalanokat kizárta (a megtámadott határozat 27. pontja). A felperes ezek után e bizonyítékok közül egyeseket keresetéhez mellékelten terjesztett elő, és válaszához új bizonyítékokat csatolt, amelyek szintén az ütköző védjegy bejelentési időpontja után bekövetkezett tényekre vonatkoztak.
69 Ennélfogva elsőként meg kell vizsgálni, hogy a felperes alappal kifogásolja‑e azt, hogy a fellebezési tanács megtagadta az ütköző védjegy bejelentési időpontja után bekövetkezett tényekre vonatkozóan elé terjesztett bizonyítékok figyelembevételét, majd második lépésben meg kell vizsgálni annak a kérdésnek a fellebbezési tanács által elvégzett értékelését, hogy a felperesnek sikerült‑e bizonyítania a korábbi jog meglétét.
– Az ütköző védjegy bejelentési időpontja után bekövetkezett tényekre vonatkozó bizonyítékokról
70 Magának a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) és (2) bekezdésének szövegéből is kiderül, hogy az e rendelkezéseken alapuló törlési kérelmek a korábbi jog meglététől függnek. Ezen időbeli elsőbbséget egyébként maga a rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, amely az 53. cikk (1) bekezdésének c) pontjára utal vissza, úgy határozza meg, hogy az azt jelenti, hogy azt a jogot, amelyen a törlési kérelem alapul, annak a közösségi védjegynek a bejelentési időpontját, vagy adott esetben elsőbbségi időpontját megelőzően kell megszerezni, amelynek a törlését kérik (lásd ebben az értelemben a fenti 54. pontban hivatkozott GENERAL OPTICA ügyben hozott ítélet 32. pontját).
71 Jelen esetben az ütköző védjegy bejelentési kérelmét 1998. március 23‑án nyújtották be (lásd a fenti 5. pontot). A felperesnek tehát azt kell bizonyítania, hogy ő a hivatkozott jogokat ezen időpontot megelőzően szerezte meg. Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen zárta ki mindazon bizonyítékok figyelembevételét, amelyeket hozzá a felperes a 2006 és 2008 között bekövetkezett tényekre vonatkozóan terjesztett be (lásd a megtámadott határozat 27. pontját).
– A fellebbezési tanács azon megállapításáról, miszerint a felperes nem bizonyította a törlési kérelmet alátámasztására alkalmas korábbi jog meglétét
72 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a valamely nemzeti jogrendszer által védett megjelölésre alapított törlési kérelmet előterjesztő félnek kell bizonyítania az OHIM előtt először is azt, hogy melyek a szóban forgó nemzeti jogrend által a védett jog keletkezésére vonatkozóan előírt feltételek, másodszor pedig azt, hogy e feltételek teljesülnek (lásd a fenti 57–60. pontot). Egyébként a Törvényszék nem a fellebbezési tanács által hozott határozat jogszerűségének vizsgálatakor csak azokat a bizonyítékokat veheti figyelembe, amelyek a fellebbezési tanácsnak a határozata meghozatalakor rendelkezésére álltak (lásd a fenti 61. pontot).
73 A Törvényszék feladata tehát először is annak értékelése, hogy a felperes helyesen állítja‑e azt, hogy a fellebbezési tanács tévedett a német jog alkalmazási körét illetően.
74 E tekintetben elöljáróban azt kell megállapítani, hogy a peres felek mindegyike egyetért abban, hogy a Markengesetz 5. §‑a a cégnévhez fűződő jog védelmének feltételeként a szóban forgó megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használatát követeli meg. E feltétel magának az említett rendelkezésnek a szövegéből is kiderül (lásd a fenti 4. pontot). A felek véleménye azonban eltér e feltétel alkalmazási körének értelmezését illetően.
75 Márpedig a fenti 57–64. pontban említett okok miatt az OHIM alappal hivatkozik arra, hogy az uniós jog szempontjából azok a feltételek, amelyeknek a nemzeti jogrendszerek a belső jogban védett jogok elismerését alárendeli, ténykérdések, amelyek előtte történő bizonyítása a felekre hárul.
76 Így tehát helyt kell adni az OHIM és a beavatkozó által arra alapított elfogadhatatlansági kifogásnak, hogy a felperes nem hivatkozhat első alkalommal a Törvényszék előtt a Markengesetz 5. §‑ának a Bundesgerichtshof több ítélete, valamint a német jogirodalom által adott értelmezésére. Ugyanis, miként azt a felperes a tárgyaláson megerősítette, nem vitás, hogy ezeket a bizonyítékokat a közigazgatási eljárásban nem terjesztette elő, csupán hivatkozott rájuk, de azokat – ha csak részben is, de – kizárólag a Törvényszékhez nyújtotta be először. A Törvényszék tehát nem veheti figyelembe e bizonyítékokat a megtámadott határozat jogszerűségének értékelésekor.
77 Egyébként a felperes nem állítja, hogy ő a német jog alkalmazási körére vonatkozóan bizonyítékokat terjesztett volna a fellebbezési tanács elé, amelyeket az rosszul értelmezett. Ennélfogva nem kifogásolhatja alappal a fellebbezési tanács által a német jog alkalmazási körére vonatkozóan a megtámadott határozatban adott értékelést.
78 Másodszor azt kell megvizsgálni, hogy a felperesnek sikerült‑e bizonyítania azt, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban értékelési hibát vétett a német jog alkalmazását illetően, ahogyan azt az említett határozatban értelmezte.
79 E tekintetben nem vitás, hogy a felperes által a fellebbezési tanács elé terjesztett, az ütköző védjegy bejelentése előtti időszakra vonatkozó egyedüli bizonyítékok egyrészt olyan iratokból állnak, amelyek a felperesnek a német cégjegyzékbe történt felvételére vonatkoznak (a kereset A3. melléklete), valamint a macros nemzeti szóvédjegynek a Deutsches Patent‑ und Markenamthoz benyújtott bejelentési kérelméből (a kereset A6. melléklete).
80 A felperes által a válaszhoz mellékelten benyújtott iratok – nevezetesen az 1998 és 2005 közötti időszak üzleti éveire vonatkozó mérlegbeszámolók – azonban elfogadhatatlanok, mivel azok nem szerepelnek a fellebbezési tanács ügyiratai között, amint azt az OHIM és a beavatkozó állítja.
81 Ami egyfelől a felperesnek a cégjegyzékbe történt bejegyzését illeti, a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy az a cégnév, amellyel a felperes cégét bejegyezték, nevezetesen a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie, nem azonos a macros consult GmbH cégnévvel, amelynek tekintetében a felperes az oltalomra hivatkozik.
82 E tekintetben azt kell megállapítani, hogy a felperes nem terjesztett semmilyen olyan bizonyítékot a fellebbezési tanács elé, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a német jog szerint az a cégnév, amelynek oltalmára a Markengesetz 5. §‑a alapján hivatkoznak, nevezetesen jelen esetben a macros consult GmbH megjelölés eltérhet az ezen oltalom meglétének alátámasztásaként szolgáltatott bizonyítékokban szereplő megjelöléstől, vagyis jelen esetben a felperes macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie néven történt bejegyzésétől. Ennélfogva a felperes nem vitathatja – első alkalommal a Törvényszék előtt – a német jog alkalmazási körének a fellebbezési tanács által adott értelmezését. Mindenesetre, még ha el is ismernénk a felperes azon feltevését, miszerint a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie cégnév cégjegyzékbe történt bejegyzését a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie, elegendő megjegyezni, hogy az ilyen bejegyzés, még ha lehetővé is teszi a felperes számára az üzleti életben a macrso consult GmbH név használatát, önmagában nem bizonyítja e név használatának tartós jellegét.
83 Másfelől a Deutsches Patent‑ und Markenamthoz benyújtott macros szóvédjegy bejelentési kérelmét illetően nem vitás, hogy az az említett hivatal és a felperes közötti levelezés meglétére utal, aki a macros consult GmbH név alatt járt el az ügyben.
84 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy figyelemmel a törlési kérelem tárgyára, amelyet a macros consult GmbH cégnévnek a német jog szerinti oltalmára alapítottak, a jelen peres eljárásnak nem az a kérdés a tárgya, hogy a macros védjegy, amelynek lajstromozását a Deutsches Patent‑ und Markenamtnál kérelmezték, oltalmat élvezett‑e, hanem kizárólag az a kérdés, hogy az e védjegy lajstromozása iránti kérelem lehetővé teszi‑e a felperes számára a macros consult GmbH cégnév kereskedelmi forgalomban történt használatának bizonyítását.
85 Márpedig a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát a német jog alkalmazási körének általa adott értelmezésével akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a Deutsches Patent‑ und Markenamthoz benyújtott egyszerű szóvédjegybejelentés nem elegendő a macros consult GmbH cégnév kereskedelmi forgalomban történt használatának bizonyításához.
86 Ugyanis, miként azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában kiemelte, valamely védjegy bejelentési kérelme nem előfeltételezi és nem is jelenti azt, hogy azt használták, és nem vitás, hogy a felperes a lajstromozási eljárástól végül elállt. Mivel a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a Markengesetz 5. §‑ában foglalt, kereskedelmi forgalomban történő használatra vonatkozó feltételnek bizonyos fokú ténylegességet és kellőképpen rendszeres jelleget kell mutatnia (a megtámadott határozat 23. és 25. pontja), alappal vonta le azt a következtetést, hogy a felperes cégnevének a kereskedelmi forgalomban történő rendszeres használatának bizonyításához egy önmagában álló egyszerű levélváltás nem elegendő.
87 Márpedig a felperes nem szolgáltatott semmilyen ezzel ellentétes, elfogadható bizonyítékot. Ebből következik, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács tévesen állapította volna meg azt, hogy ő nem bizonyította olyan korábbi jog meglétét, amely alkalmas lenne a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján előterjesztett törlési kérelem alátámasztására.
88 Ennek következtében a felperes által előterjesztett egyetlen jogalapot el kell vetni, és így a jelen keresetet el kell utasítani, anélkül hogy az OHIM és a beavatkozó által előterjesztett többi elfogadhatatlansági kifogásról határozni kellene (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 52. pontját).
A költségekről
89 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologiét kötelezi a költségek viselésére.
Azizi | Frimodt Nielsen | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. május 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások