C‑674/18. és C‑675/18. sz. egyesített ügyek
EM
kontra
TMD Friction GmbH
és
FL
kontra
TMD Friction EsCo GmbH
(a Bundesarbeitsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2020. szeptember 9.
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – Vállalkozásátruházások – 2001/23/EK irányelv – 3. és 5. cikk – A munkavállalók jogainak védelme – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – Fizetésképtelenségi eljárás alatt álló átadó vállalkozás felszámolója által végrehajtott átruházás – A foglalkoztatói öregségi nyugdíjrendszer ellátásai – A kedvezményezett kötelezettségeinek korlátozása – A szakmai kiegészítő ellátórendszerben nyújtandó ellátásnak a munkavállalót a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában megillető díjazás alapján számított összege – 2008/94/EK irányelv – 8. cikk – Közvetlen hatály – Feltételek”
1. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Vállalkozásátruházások – A munkavállalók jogainak védelme – 2001/23 irányelv – Kivételek – Fizetésképtelenségi eljárás folyamán történő átruházás – Bíróság felhatalmazásával történő átruházással, az átadónak vagy tevékenységeinek teljes vagy részleges fenntartása céljából lefolytatott reorganizációs fizetésképtelenségi eljárás – Kizártság
(2001/23 tanácsi irányelv, 3–5. cikk)
(lásd: 48–51., 54–57., 60–62. pont)
2. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Vállalkozásátruházások – A munkavállalók jogainak védelme – 2001/23 irányelv – Kivételek – Fizetésképtelenségi eljárás folyamán történő átruházás – A munkavállalók öregségi nyugellátáshoz való jogának szakmai kiegészítő ellátórendszerben történő kielégítésére vonatkozó kötelezettség – A kedvezményezettre történő részleges átruházás – Megengedhetőség
(2001/23 tanácsi irányelv, 3. cikk, (4) bekezdés, és 5. cikk, (2) bekezdés, a) pont)
(lásd: 63–68. pont)
3. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Vállalkozásátruházások – A munkavállalók jogainak védelme – 2001/23 irányelv – Kivételek – Fizetésképtelenségi eljárás folyamán történő átruházás – A szakmai kiegészítő ellátórendszerben öregségi nyugellátásra való jogosultságot keletkeztető eseménynek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő megvalósulása – Az átruházás időpontjában fennálló munkaviszonyokból eredő jogoknak és kötelezettségeknek a kedvezményezett által történő átvétele – Szakmai kiegészítő ellátórendszerben öregségi nyugellátáshoz való, a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő szolgálati idők címén megszerzés alatt álló jogok kizárása – Megengedhetőség – Feltétel – A minimális védelem előírt szintje
(2001/23 tanácsi irányelv, 3. cikk, (4) bekezdés, és 5. cikk, (2) bekezdés, a) pont)
(lásd: 70–75. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
4. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 2008/94 irányelv – Szakmai kiegészítő ellátórendszerek – Öregségi ellátásokra való jogosultságok védelme – A minimális védelem előírt szintje – A szakmai kiegészítő ellátórendszerben öregségi nyugellátásra jogosultságot keletkeztető eseménynek a fizetésképtelenségi eljárást követő megvalósulása – Nem a kedvezményezettet terhelő ellátások – A fizetétésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó szervezetnek az ezen eljárás megindításakor már végleges, öregségi ellátásokra jövőbeli jogosultságokat keletkeztető jogokra korlátozódó beavatkozása – Az ezen ellátások azon részére vonatkozó összeg meghatározásának alapja, amelyért az említett szervezetet terheli felelősség – Az előírt minimális védelmi szint be nem tartása – Megengedhetetlenség
(2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk; 2001/23 tanácsi irányelv, 3. cikk, (4) bekezdés, b) pont)
(lásd: 77–80., 85., 86., 91–93. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
5. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 2008/94 irányelv – Szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek – Öregségi ellátásokra való jogosultságok védelme – Külső ellátószervezet – A munkavállaló azon lehetősége, hogy egy ilyen szervezettel szemben az említett irányelv közvetlen hatállyal rendelkező 8. cikkére hivatkozzon – Feltételek
(2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk)
(lásd: 95., 96. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Összefoglalás
A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben két német állampolgár egy német jog szerinti társaság alkalmazásában állt 1996, illetve 1968 óta. E társaság a munkavállalói számára szakmai kiegészítő ellátórendszerben biztosított nyugdíjat. Az említett társaság tevékenységeinek átruházása során az alapeljárások felpereseinek munkaszerződései egy másik társaságra, a TMD Frictionra szálltak át. E társasággal szemben vagyonát érintő fizetésképtelenségi eljárás indult, de tevékenységét fenntartotta. Ezt követően a felszámoló a TMD Friction bizonyos tevékenységeit átruházta egy másik, később ugyancsak TMD Frictionra átnevezett jogalanyra, míg más tevékenységek egy másik társaságra, a TMD Friction EsCóra szálltak át.
A Pensions‑Sicherungs‑Verein (a foglalkoztatói nyugellátás területén biztosítást nyújtó szervezet), amely magánjogi szervezet biztosítja a foglalkoztatói nyugdíjak kifizetését valamely munkáltató fizetésképtelensége esetén Németországban, tájékoztatta az alapeljárások felpereseinek egyikét, hogy a fizetésképtelenségi eljárás időpontjában betöltött életkora (29 év) folytán még nem rendelkezik véglegesen megszerzett öregségi nyugdíjvárománnyal. Ezért e személy ezért keresetet indított a TMD Frictionnal szemben az iránt, hogy a bíróság kötelezze e társaságot arra, hogy a jövőben, amikor eléri az ellátásokra jogot keletkeztető nyugdíjkorhatárt, folyósítson számára öregségi nyugdíjat, amelynek összege figyelembe veszi majd a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően teljesített szolgálati időket. Ami az alapeljárások második felperesét illeti, ő 2015. augusztus 1‑je óta havi 145,03 euró öregségi nyugdíjat kap a TMD Friction EsCótól a szakmai kiegészítő ellátórendszerben. Keresetet indított a TMD Friction EsCóval szemben az iránt, hogy a bíróság kötelezze e társaságot magasabb összegű foglalkoztatói nyugellátásnak a részére történő megfizetésére. A két kedvezményezett társaság azt az ellenérvet hozta fel, hogy az átadó vagyonát érintő fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházás esetén a kedvezményezett az öregségi nyugdíjnak csupán azon részéért felel, amely a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően teljesített időszakokon alapul. Miután a kérelmeket az elsőfokú és a fellebbviteli bíróság is elutasította, az alapeljárások felperesei felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a kérdést előterjesztő bíróság, a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) előtt.
A Bíróság, amelyhez az említett nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult, 2020. szeptember 9‑én hozott ítéletében döntött a szóban forgó öregségi ellátásokra vonatkozó, szakmai kiegészítő ellátórendszerben keletkezett jogosultságok tárgyában fizetésképtelenségi eljárás keretében megvalósuló vállalkozásátruházás esetén, a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 tanácsi irányelv(1) 3. és 5. cikkére, valamint a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló 2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) 8. cikkére tekintettel.
A Bíróság először emlékeztetett arra, hogy a 2001/23 irányelv arra irányul, hogy a munkáltató személyének megváltozása esetén védje a munkavállalókat, biztosítva a számukra, hogy a munkaszerződések, illetve munkaviszonyok a kedvezményezettel – amennyire lehetséges – módosítás nélkül folytatódjanak, azonban nem ír elő e tárgyban teljes harmonizációt. A Bíróság kifejtette továbbá, hogy ezen irányelv célja ezenfelül az egyrészt a munkavállalók érdekei, másrészt a kedvezményezett érdekei közötti igazságos egyensúly biztosítása. Az említett irányelvnek kifejezetten a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházásra vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható az alapügyek tárgyát képező eljárásokra, amelyek célja az átadó tevékenységeinek fenntartása azok átruházását követően, nem tekinthetők tehát olyan eljárásnak, amely az említett átadó vagyonának felszámolása céljából indult. Ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az alapügyek tárgyát képező nemzeti szabályozás nem tartozik e rendelkezés hatálya alá, mivel nem állapítható meg, hogy e nemzeti szabályozás vonatkozik az átadónak az átruházás időpontját vagy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontját megelőzően esedékessé váló tartozásaira. Ugyanis ha szakmai kiegészítő ellátórendszerben a munkavállaló öregségi nyugdíjhoz való jogai már megszerzés alatt álltak is a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően, e munkavállaló öregségi nyugdíjban csak akkor részesül, ha, ezen eljárás megindítását követően, megvalósul az ellátásra jogosultságot keletkeztető esemény.
A Bíróság kiemeli ugyanakkor, hogy a tagállamok fizetésképtelenségi eljárást követő vállalkozásátruházás esetén mindig hivatkozhatnak az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti eltérésekre. A Bíróság kifejti, hogy e rendelkezés nem tiltja, hogy a szakmai kiegészítő ellátórendszerben a munkavállalókat megillető öregségi nyugdíjhoz való jogosultságok kielégítésének kötelezettségét részlegesen a kedvezményezettre ruházzák át. Mindazonáltal a munkavállalók védelmének azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerben, legalább egyenértékűnek kell lennie a védelem azon szintjével, amelyet a 2008/94 irányelv 8. cikke megkövetel.
Következésképpen a Bíróság kimondta, hogy a 2001/23 irányelvvel, különösen 3. cikke (4) bekezdése a) és b) pontjára tekintettel, fizetésképtelenségi eljárás alatt álló vállalkozás átruházása esetén nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint abban az esetben, ha a szakmai kiegészítő ellátórendszerben öregségi nyugdíjra való jogosultságot keletkeztető esemény ezen eljárás megindítását követően valósul meg, a kedvezményezett nem felel a munkavállalónak ezen, az említett eljárás megindítását megelőző szolgálati idők alapján keletkezett öregségi nyugdíjvárományáért. E megállapítás mindazonáltal ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az összeg azon része tekintetében, amelyért a kedvezményezett nem felel, a munkavállalók érdekeinek védelme céljából elfogadott intézkedések legalább egyenértékűeknek kell lenniük a védelem azon szintjével, amelyet a 2008/94 irányelv 8. cikke megkövetel.
A Bíróság ezt követően egyrészt a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó szervezet kötelezettségének az öregségi ellátásokra jövőbeli jogcímet nyújtó jogoknak a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor végleges vagy nem végleges jellege függvényében fennálló terjedelmét, másrészt az ellátások e szervezetet terhelő részére vonatkozó összeg számítási alapját vizsgálta. E tekintetben a Bíróság mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikke által megkövetelt minimális szintű védelemhez az szükséges, hogy a korábbi munkavállaló a munkáltatója fizetésképtelensége esetén a valamely szakmai kiegészítő ellátórendszerben keletkezett nyugdíjjogosultságai szerinti öregségi ellátásainak legalább a felét megkapja, és e rendelkezés azt írja elő a tagállamok számára, hogy ebben az esetben minden egyes korábbi munkavállaló számára biztosítsanak az ilyen rendszer alapján megszerzett jogosultságai értéke legalább felének megfelelő ellentételezést. E minimális szintű védelemmel ellentétes továbbá a munkavállaló foglalkoztatói öregségi ellátásainak nyilvánvalóan aránytalan csökkentése, ha e csökkentésből következően az érdekeltnek a szükségletei kielégítésére irányuló képessége súlyosan sérül. Ez a helyzet állhat fenn az öregségi ellátásnak a korábbi munkavállaló által elszenvedett csökkenése esetében, aki e csökkenés következtében már az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat) által az érintett tagállam tekintetében meghatározott szegénységi küszöb alatt él, vagy az alá kerülhet. Az említett minimális szintű védelem tehát megköveteli, hogy a tagállamok az öregségi ellátásai ilyen csökkenésének kitett korábbi munkavállaló részére olyan összegű ellentételezést biztosítsanak, amely bár nem fedezi szükségszerűen a teljes elszenvedett veszteséget, orvosolja e veszteségek nyilvánvaló aránytalanságát. A Bíróság ezenfelül emlékeztetett arra, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkének célja az, hogy hosszú távon biztosítsa a munkavállalók érdekeinek védelmét.
Ennek alapján a Bíróság megállapította továbbá, hogy e cikkből az következik, hogy az ellátás összegének kiszámolása során, amely összegnek legalább 50%‑át el kell ismerni a korábbi munkavállaló számára, megfelelő módon figyelembe kell venni az átadónál teljesített szolgálati időket, amelyek folyamán a munkavállalónak öregségi ellátásokra való jogosultságai keletkeztek, valamint a munkavállalót e jogok keletkezésének időpontjában megillető bruttó díjazást. Ezenfelül a Bíróság megállapította, hogy egyetlen más értelmezés sem tenné lehetővé annak meghatározását, hogy szükséges‑e orvosolni ezen ellátások csökkentésének az olyan korábbi munkavállaló által elszenvedett következményeit, aki e csökkentés következtében már az érintett tagállam tekintetében meghatározott szegénységi küszöb alatt él, vagy az alá kerülne.
A Bíróság megállapította, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontját a 2008/94 irányelv 8. cikkével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő szakmai kiegészítő ellátórendszerben öregségi ellátásokra való jogosultságot keletkeztető eseménynek az olyan fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő megvalósulása esetén, amelynek folyamán sor került a vállalkozás átruházására, valamint ezen ellátások azon része tekintetében, amelynek kötelezettje nem a kedvezményezett, hogy egyrészt a nemzeti jognak megfelelően kijelölt, a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó szervezet nem köteles beavatkozni, amennyiben az öregségi ellátásokra jövőbeli jogcímet nyújtó jogok nem voltak véglegesek már ezen fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában, ha e szabályozásból az következik, hogy a munkavállalókat megfosztják az e rendelkezés által garantált minimális szintű védelemtől. Ugyanezen összefüggésben e rendelkezéssel ellentétes az olyan szabályozás, amely azt írja elő, hogy az ellátások azon részére vonatkozó összeg meghatározása céljából, amelyért a felelősség az említett szervezetet terheli, ezen összeg ezen eljárás megindításának időpontjában az érintett munkavállalót megillető bruttó havi díjazás alapján kerül kiszámításra.
Harmadszor, a 2008/94 irányelv 8. cikkének közvetlen hatályával kapcsolatban a Bíróság felidézte saját közelmúltbéli ítélkezési gyakorlatát,(3) és megállapította, hogy e cikk rendelkezhet közvetlen hatállyal és arra hivatkozni lehet azon magánjogi szervezettel szemben, amelyet az érintett tagállam a foglalkoztatói nyugdíj területén a munkáltatók fizetésképtelenségével szemben biztosítást nyújtó szervezetként kijelölt. E közvetlen hatály feltétele mindazonáltal egyrészt az, hogy tekintettel azon biztosítási feladatra, amellyel e szervezetet felruházták, valamint azon feltételekre, amelyek mellett azoknak eleget tesz, e szervezet az állammal azonos megítélés alá eshet, másrészt az, hogy e feladat ténylegesen kiterjed azon öregségi ellátásokra, amelyek az e 8. cikk szerinti minimális szintű védelmet követelik meg. A Bíróság hozzátette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata meghatározni, hogy az alapügyekben ez a helyzet áll‑e fenn.