A többnyelvűség az eljárások középpontjában
A Bíróság többnyelvű rendszerének alapját az képezi, hogy minden egyes ügy tekintetében meghatározzák az eljárási nyelvet. Bármilyen típusú eljárásról (előzetes döntéshozatali eljárás, közvetlen kereset, fellebbezés) legyen is szó, az a nyelv lesz az ügyben az eljárási nyelv, amelyen az eljárást megindító iratot (vagyis azt az iratot, amelynek benyújtásával kezdetét veszi az eljárás: előzetes döntéshozatal iránti kérelem, keresetlevél, fellebbezési kérelem) megszövegezték. Ez alól egyetlen kivétel létezik: a vélemény iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárás, mivel ez esetben valamennyi hivatalos nyelv eljárási nyelvnek minősül.
Tehát az Európai Unió bármely hivatalos nyelve lehet az eljárás nyelve. Az előzetes döntéshozatali eljárásban például az eljárást megindító iratot (vagy annak összefoglalását) minden hivatalos nyelvre lefordítják. Ezt követően a többnyelvűség az eljárás egészét (az írásbeli, majd a szóbeli szakaszt is) végigkíséri, de nem teljes egészében (a vélemény iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárás kivételével), hanem annak függvényében, hogy melyik az eljárás nyelve, továbbá hogy az eljárásba beavatkozó felek, valamint az ítélkező testület (az Európai Unió Bírósága egyik igazságszolgáltatási fórumának a folyamatban lévő adott ügyben döntést hozó kisebb egysége) tagjai az adott nyelvet mennyire ismerik.
Az írásbeli szakaszban az előterjesztett beadványokat szerzőik főszabály szerint az eljárás nyelvén szövegezik meg. A tagállamok saját hivatalos nyelvükön vagy saját hivatalos nyelveik egyikén vesznek részt az eljárásban, beadványaikat ekkor a Bíróság szervezeti egységei lefordítják az eljárás nyelvére. Az eljárási iratokat minden esetben lefordítják a tanácskozás nyelvére – ez jelenleg a francia ‑ hogy az ítélkező testület megismerje azokat.
A szóbeli szakaszban, azaz a tárgyaláson ugyanaz az elv érvényes: a tárgyalás az eljárás nyelvén folyik. A tárgyaláson ugyanakkor különböző anyanyelvű szereplők (felek, bírák, főtanácsnok, tagállami képviselők stb.) vesznek részt egyszerre. Ez szükségessé teszi a tolmácsolást. Tolmácsolást mindig biztosítanak az eljárás nyelvéről és az eljárás nyelvére, a tanácskozás nyelvére, valamint azon tagállamok nyelvére, amelyek bejelentették a tárgyaláson való részvételüket. Tolmácsolás biztosítható lehet továbbá az ítélkező testület egy vagy több tagjának nyelvéről és nyelvére. Annak meghatározása tehát, hogy mely nyelvekről mely nyelvekre van szükség tolmácsolásra a tárgyaláson, meglehetősen gyakorlati megfontolásokon nyugszik. Kizárólag a vélemény iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárás esetén van szükség arra, hogy minden nyelvről minden nyelvre biztosított legyen a tolmácsolás.
A Bíróság előtt folyamatban lévő számos ügyben részt vesz egy főtanácsnok is, aki indítványát ismerteti az ítélkező testülettel. Ezen indítványokat a gyakorlatban a nyelvi egységek által legszélesebb körben lefedett hat nyelv egyikén szövegezik, majd olvassák fel nyilvános tárgyaláson. Az indítványokat valamennyi hivatalos nyelvre lefordítják és a határozatokkal együtt közzéteszik a Bíróság határozatainak tárában.
A tanácskozási szakasz főszabály szerint egyetlen nyelven – ez jelenleg a francia ‑ zajlik, majd ezt követően az eljárást befejező határozatot az ítélkező testület az eljárás nyelvén írja alá. Ezt a határozatot, az ítélkezési gyakorlat többnyelvű terjesztésének keretében, valamennyi hivatalos nyelvre lefordítják.
