Az épületek története
Ez az oldal az Európai Unió Bírósága épületeinek fejlődését mutatja be. Részletesen ismerteti a legfontosabb mérföldköveket, kezdve az 1952‑es luxemburgi ideiglenes létesítménytől az 1972‑ben a Kirchberg fennsíkra való költözésen és a nagyszabású bővítési és felújítási projekteken át a Rocca‑torony 2019‑es átadásáig.
A Bíróság első évei Luxemburgban
1952‑ben, amikor kérdés volt, hogy Liège vagy Brüsszel város legyen‑e az Európai Szén‑ és Acélközösség (ESZAK) intézményeinek helye, ideiglenes székhelyként Luxembourg városra esett a választás. Az uniós intézmények helyszíneiről hivatalosan a Tanács edinburgh‑i ülésén döntöttek 1992‑ben, amikor Luxembourg lett a Bíróság állandó székhelye.
Ugyanebben az évben a luxemburgi kormány a Bíróság rendelkezésére bocsátotta a luxemburgi városi park közepén található Vauban villát, valamint két másik épületet, amelyek együtt a Bíróság 57 alkalmazottjának elhelyezésére szolgáltak.
1959‑ben a luxemburgi kormány egy, a luxemburgi püspökség tulajdonában álló, a Côte d’Eich utcában található nagyobb épületet ajánlott fel a Bíróság számára. Ez az új épület elég nagy volt ahhoz, hogy a Bíróság valamennyi szervezeti egységét elhelyezzék benne.
Költözés a Kirchberg fennsíkra
Az Európai Közösségek bővülésével – különösen az 1973‑ra tervezett első bővítésére tekintettel – a közösségi intézmények személyi állománya is nőtt Ez arra indította Luxemburgot, hogy a Kirchberg fennsíkot alakítsa ki úgy, hogy az összes intézményt egyetlen helyen lehessen elhelyezni. A Bíróság végleges épületei is itt kerültek megépítésre.
Így 1972‑ben a Bíróság 223 fővel beköltözött a Főépületbe, amelyet a luxemburgi állam kifejezetten a Bíróság számára épített meg a Kirchberg fennsíkon. A Főépületet, amelyet Jamagne és Vander Elst belga építészek, valamint Conzemius luxemburgi építész tervezett, 1973. január 9‑én adták át. A Főépület ettől kezdve a célnak megfelelően kialakított munkahelyet biztosított a Bíróság tagjai és személyzete számára.
A Főépület új szárnyai
Az 1970‑es évek végére a Bíróság egyre növekvő személyi állománya túlzsúfoltsághoz vezetett, és a Bíróság arra kényszerült, hogy más európai intézmények épületeiben béreljen irodákat. A Bíróság helyigénye az új tagállamok – Görögország (1981), Spanyolország és Portugália (1986), valamint Ausztria, Finnország és Svédország (1995) – csatlakozásával, továbbá az Elsőfokú Bíróság létrehozásával (1989) tovább nőtt. A személyi állomány létszáma az 1988‑as 626‑ról 1994‑re 837 főre emelkedett.
Ennek megoldása érdekében 1985 és 1994 között három szárnyat építettek a Főépülethez. Ezek, amelyeket Fritsch, Herr és Huyberechts luxemburgi építészek, valamint Paczowski olasz építész tervezett, a következők voltak:
- az 1988. október 5‑én átadott Erasmus épület
- az 1993. február 12‑én átadott Thomas More épület
- az 1994. szeptember 15‑én átadott Themis épület
A Főépületet az azbeszt jelenléte miatt 1999‑ben kiürítették, és a Bíróságnak ismét költöztetnie kellett a személyzetét. Felállítottak egy ideiglenes, előre gyártott elemekből álló szerkezetet, a „T‑épület” néven ismert építményt, amely 1999‑től 2019‑ig biztosított helyet a nyelvi egységeknek.
Nagyszabású bővítés és felújítás
A Főépület azbesztmentesítési munkálataival párhuzamosan, valamint a 2004‑re tervezett nagy bővítésből eredő igények kielégítése érdekében a Bíróság és a luxemburgi hatóságok ambiciózus építési projektbe kezdtek.
Ezen új projekt egybeesett az EU saját épületeire vonatkozó politikájának megváltozásával: ahelyett, hogy a fogadó országokra támaszkodtak volna az épületek rendelkezésre bocsátásában – ahogyan azt az uniós intézmények addig tették –, ettől kezdve az volt a cél, hogy az intézmények tulajdonosai legyenek az épületeiknek. A Bíróság tehát elfogadott egy vétellel egybekötött lízingrendszert, hogy az épületeinek tulajdonosává váljon.
Dominique Perrault francia építész a luxemburgi hatóságok felkérésére egy modern épületegyüttest tervezett, amelynek középpontjában a felújított Főépület és egy, a nyilvánosság számára nyitott tér állt, ahol jelenleg a tárgyalótermek találhatók. Egyéb meghatározó jellemzők többek között
- egy négyszögletes „gyűrű” (Anneau) a Bíróság tagjainak kabinetjei számára
- két új torony a Bíróság különböző szervezeti egységeinek elhelyezésére
- a valamennyi épületet összekötő Galéria
Az építkezés 2003 végén kezdődött. 2004. május 1‑jén tíz új tagállam csatlakozott az Európai Unióhoz, és az új alkalmazottak beáramlásával egy további – az épületegyüttesen kívüli – épületet kellett ideiglenesen bérelni. Az új tagállamok jogász‑nyelvészeit a T épület bővítményében, a „T2” néven ismert épületben helyezték el.
A felújított Főépület, a Gyűrű, a A Galéria és két torony – a Comenius és a Montesquieu – 2008. december 4‑re elkészült, és átadták azokat. A Bíróság alapterülete több mint kétszeresére, 85 000 m2‑ről 200 000 m2‑re nőtt. A tárgyalótermek száma 5‑ről 11‑re, az irodák száma pedig 1000‑ről 2200‑ra emelkedett.
Ez a bővítés lehetővé tette az Erasmus, a Thomas More és a Themis épületek felújítását, amelyeket 2013‑ban vettek újra használatba.
A Rocca‑torony: új korszak a Bíróság számára
Az EU Romániával és Bulgáriával (2007), valamint Horvátországgal (2013) történő bővítése a Bíróság munkaterhének növekedéséhez, valamint a bírák és a személyzet létszámának emeléséhez vezetett. Ennek keretében három új főtanácsnok (2015) lett, és a Törvényszék tagjainak száma 2016‑tól fokozatosan a kétszeresére nőtt.
Az e növekedéssel járó igényeknek való megfelelés érdekében 2016 tavaszán megkezdődtek a harmadik torony építési munkálatai.
A 29 emeletes és 118 méter magas Rocca‑torony Luxemburg legmagasabb épülete.
2019 szeptemberi átadása jelentős mérföldkövet jelentett a Bíróság történetében, mivel ezáltal a Bíróság valamennyi szervezeti egysége ismét egyetlen épületegyüttesben kapott helyet.
