A Bíróságról

Kik dolgoznak a Bíróságon?

A bírák

A Bíróságnak 27 bírája van, minden uniós tagállamból egy‑egy bíró.

Minden tagállam saját bírót jelöl. Nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy hogyan kell kiválasztani a bírót, ebben minden tagállam a saját eljárását követheti. A kiválasztott személynek azonban függetlennek, továbbá vagy az őt jelölő tagállam legmagasabb bírói tisztségének betöltésére alkalmasnak, vagy az uniós jog elismert szakértőjének kell lennie. A jelölteket egy különbizottság vizsgálja meg, hogy alkalmasak‑e a bírói vagy főtanácsnoki tisztség betöltésére. Ez a 255‑ös bizottság, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon 255. cikkéről kapta a nevét, amely ezt a bizottságot létrehozta. E vizsgálatot követően a bírák hivatalos kinevezése a tagállamok közös megegyezésével történik.

A bírákat hatéves időtartamra nevezik ki. Megbízatásuk megújítható.

Tudta?

A Bíróság leghosszabb ideje hivatalban lévő bírája a jelenlegi elnök, Koen Lenaerts, akit 2003‑ban neveztek ki első alkalommal.

A bírák hároméves időtartamra elnököt és elnökhelyettest választanak.

A jelenlegi elnök Koen Lenaerts, akit első alkalommal 2015‑ben választottak meg.

Hány bíró jár el egy ügyben?

Nem vizsgál meg minden ügyet az összes bíró. Az egyes ügyeket egy-egy tanácsnak osztják ki. A bírák száma azt tükrözi, hogy mennyire fontos vagy bonyolult az ügy.

A Bíróságnak

• 15 bíróból (az úgynevezett nagytanács),
• 5 bíróból és
• 3 bíróból álló tanácsai vannak.

A Bíróság 27 bíróból álló teljes ülést is tarthat. Erre csak kivételesen fontos ügyekben kerül sor.

A nagytanácsot a Bíróság elnöke vezeti. Az 5 bíróból álló tanácsok 3 elnöke mellett az elnökhelyettes is jelen van. A fennmaradó 10 bírót egy jól meghatározott rotációs rendszer szerint választják ki, hogy biztosítsák az ügyek egyenletes elosztását.

A nagytanács az uniós jog fejlődése szempontjából különösen összetett vagy fontos ügyekben jár el, vagy akkor, ha egy tagállam vagy egy uniós intézmény ezt kéri.

Az egyéb ügyeket három vagy öt bíróból álló tanácsok tárgyalják. Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit három évre, a három bíróból álló tanácsok elnökeit pedig egy évre választják.

Az ügyek mintegy 45%‑át 3 bíróból álló tanácsok tárgyalják. Az ügyek hozzávetőleg 40%‑át 5 bíróból álló tanácsban, és az ügyek mintegy 10%‑át nagytanácsban tárgyalják.

Főtanácsnokok

A Bíróság munkáját 11 főtanácsnok is segíti. Kinevezésük ugyanúgy történik, mint a bíráké.

Tudta?

Mivel kevesebb főtanácsnok van, mint tagállam, egy adott időben nem minden ország tud főtanácsnokot jelölni. Az öt legnagyobb tagállam – Spanyolország, Németország, Franciaország, Olaszország és Lengyelország – mindegyikének állandó joga van főtanácsnokot kinevezni. A fennmaradó hat főtanácsnoki helyet a többi 22 tagállam rotációs rendszerben tölti be. Mindegyik tagállam egy főtanácsnokot nevez ki egyszeri hatéves időtartamra. A főtanácsnok kinevezésének joga ezután a listán következő tagállamra száll át. Ezt a sorrendet az adott tagállam saját nyelvén való megnevezésének ábécébeli helye határozza meg.

A főtanácsnokok különleges szerepet töltenek be. A bírákkal ellentétben ők nem döntenek az ügyben.

Mielőtt a bírák döntést hoznának egy ügyben, a főtanácsnok független „indítványt" terjeszt a bírák elé. Ebben az indítványban megvizsgálja az ügyet, és javaslatot tesz arra, hogyan lehetne megoldani az ügy által felvetett kérdéseket.

A főtanácsnokok nem minden ügyben járnak el. Csak akkor vesznek részt az eljárásban, ha az ügy új jogi kérdéseket vet fel, és hasznos lehet az indítvány.

A bírák szabadon dönthetnek az ügyben – nem kell követniük a főtanácsnok indítványát.

A főtanácsnok indítványa azonban mindenképpen segíti a Bíróság döntéshozatali folyamatát, mivel egy másik, független nézőpontot is bemutat.

A hivatalvezető

A hivatalvezető kettős szerepet tölt be. Ő felel az eljárások zavartalan lebonyolításáért, de az intézmény főtitkáraként is eljár.

A hivatalvezető főtitkári feladatkörében az elnök felügyelete alatt számos területért felelős.

A hivatalvezető felelős továbbá az Európai Unió Bírósága éves költségvetésének előkészítéséért és megtárgyalásáért, valamint biztosítja, hogy a pénzeszközöket megfelelően költsék el.

Ő képviseli az intézményt a különböző uniós intézményekkel és szervekkel való együttműködés során, és számos más külső érdekelttel is kapcsolatot tart.

A hivatalvezetőt a bírák és a főtanácsnokok választják hatéves, megújítható időtartamra.

Tudta?

A Bíróság hivatalvezetőjeként leghosszabb ideig Albert van Houtte, a legelső hivatalvezető szolgált, aki 1953 márciusától 1982 februárjáig, közel 29 évig töltötte be ezt a tisztséget. A kezdeti időkben, amikor az intézmény még viszonylag kicsi volt, a hivatalvezető fő feladata az igazságügyi tevékenység támogatása volt. Az intézmény növekedésével a hivatalvezető szerepe is fejlődött, és fokozatosan több főtitkári jellegű feladatot kellett ellátnia.

A Bíróság jelenlegi hivatalvezetője Alfredo Calot Escobar, aki 2010 óta tölti be ezt a tisztséget.

A személyi állomány

A Bíróság jelenleg valamivel több mint 2300 alkalmazottat foglalkoztat.

A legtöbb alkalmazott uniós tisztviselő, akiket szigorú kiválasztási eljárás során vesznek fel. A Bíróságnak minden uniós tagállamból vannak munkatársai.

A Bíróság személyi állományának mintegy fele a Többnyelvűség Főigazgatóságon dolgozik, amelynek feladata annak biztosítása, hogy a Bíróság munkája az EU mind a 24 hivatalos nyelvén elérhető legyen.

Ha többet szeretne megtudni a Bíróság munkatársainak munkájáról, látogasson el a Bíróság egyes szervezeti egységeiről szóló oldalainkra.

Ha többet szeretne megtudni arról, hogyan jelentkezhet munkavégzésre a Bíróságon, látogasson el állásajánlataink oldalára.

Milyen ügyeket tárgyal a Bíróság?

A Bíróság feladata annak biztosítása, hogy az uniós jogot az egész EU‑ban azonos módon értelmezzék és alkalmazzák. E feladatot azáltal látja el, hogy olyan ügyekkel foglalkozik, amelyekben a felek eltérő állásponton vannak a jog tartalmát vagy alkalmazásának módját illetően. Az ügyek többségét a nemzeti bíróságok utalják a Bíróság elé. Ezeket az ügyeket előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek nevezik. Néhány ilyen ügy azonban közvetlenül kerül a Bíróság elé, ezeket „közvetlen kereseteknek" nevezik.

Előzetes döntéshozatal

Az uniós jog minden uniós tagállam nemzeti jogának részét képezi. Ez azt jelenti, hogy az uniós jog közvetlenül alkalmazható az EU nemzeti bíróságai előtt. A nemzeti bírák tehát közvetlenül alkalmazhatják az uniós jogot. Ezt nevezik az uniós jog „közvetlen hatályának”.

Ha nem világos, hogy egy ügyben pontosan hogyan kell értelmezni az uniós jogot, a nemzeti bírák kérdéseket tehetnek fel a Bíróságnak. Így tisztázhatják, hogy mit jelent az uniós jog egy‑egy rendelkezése, vagy akár azt, hogy az adott rendelkezés érvényes‑e. Ez alapján tudják ezt követően alkalmazni az uniós jogot, továbbá eldönteni, hogy a nemzeti jogszabályok és gyakorlatok összhangban vannak‑e az uniós joggal.

Szükség esetén az Európai Unióban bármely független bíróság előterjesztheti ezeket a kérdéseket.

A nemzeti bíróságoknak, amelyek határozatai ellen nem lehet fellebbezni, akkor kell előterjeszteniük ezeket a kérdéseket, ha azokra nem lehet egyértelmű választ adni, és a válasz szükséges az ügy eldöntéséhez.

A Bíróság ezt követően megvizsgálja ezeket a kérdéseket.

A Bíróság meghallgatja

• a nemzeti ügyben érintett felek álláspontját,
• bármely olyan uniós tagállam álláspontját, amely részt kíván venni az ügyben – ez például gyakran az az ország, ahonnan az ügy érkezett,
• a Bizottság és más, véleményt nyilvánítani kívánó uniós intézmény álláspontját.

Ezt követően a Bíróság ítéletet hoz. Az ítéletben a nemzeti bíró választ kap az általa feltett kérdésekre. Ennek nyomán a nemzeti bíró hozhat végleges döntést az ügyben.

A Bíróság uniós joggal kapcsolatos ítélete végleges és kötelező érvényű. A nemzeti bíróságnak követnie kell a Bíróság által adott választ. Az EU más nemzeti bíróságainak is követniük kell ezt az ítéletet, ha hasonló ügyben kell döntést hozniuk.

Ily módon a Bíróság és a nemzeti bíróságok együttműködnek annak érdekében, hogy az EU‑ban az uniós jogot csak egyféleképpen lehessen értelmezni.

Az uniós jog számos fontos alapelvéről ilyen típusú ügyekben született döntés. A Bíróság által tárgyalt ügyek többsége (több mint 60%‑a) előzetes döntéshozatal iránti kérelem.

A legtöbb ilyen ügyet a Bíróság tárgyalja. A hozzáadottérték‑adót, az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszerét, a vámokat, a jövedéki adót vagy az áruk tarifális besorolását, valamint a légi utasoknak nyújtandó kártalanítást érintő ügyeket azonban a Törvényszék tárgyalja.

Közvetlen keresetek

A közvetlen keresetek olyan ügyek, amelyek közvetlenül a Bírósághoz érkeznek. Csak az uniós intézmények és a tagállamok fordulhatnak közvetlenül a Bírósághoz ezekkel az ügyekkel.

Bizonyos körülmények között a polgárok vagy a vállalkozások is fordulhatnak a Törvényszékhez. Erről bővebb információt a Törvényszékről szóló oldalunkon talál.

A közvetlen kereseteknek különböző fajtái vannak. A leggyakoribbak a kötelezettségszegési és a megsemmisítés iránti keresetek.

Kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek

Ezek a keresetek, amelyeket általában kötelezettségszegési eljárásnak is neveznek, egy uniós tagállam ellen indulnak, mivel az nem tartja tiszteletben az uniós jogot.

Lehetőség van arra, hogy egy tagállam fellépjen egy másik tagállam ellen, de az ilyen esetek ritkák.

A legtöbb ilyen keresetet a Bizottság indítja.

A Bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy a tagállamok tiszteletben tartják‑e az uniós jogot. Ezt közvetlenül magától is megteszi, de a polgároktól érkező panaszok nyomán is eljár.

Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem tartja tiszteletben a jogot, hivatalos eljárást indít az adott tagállam ellen. Ez az eljárás három szakaszból áll. Az első két szakaszban a tagállamot figyelmezteti a lehetséges jogsértésre, és lehetőséget ad számára annak kijavítására. Ha a tagállam ezt elmulasztja, vagy a Bizottság nem fogadja el a választ, akkor a Bíróság elé viszi az ügyet.

A Bíróság ezt követően dönt arról, hogy a tagállam megsértette‑e a jogot.

Az utóbbi években ezek az ügyek a Bíróság elé kerülő összes ügy kevesebb mint 5%‑át teszik ki.

Bizonyos esetekben, amikor egy tagállam elmulasztotta megalkotni az egyes uniós jogszabályok, az úgynevezett irányelvek átültetését szolgáló nemzeti jogszabályokat, ez azonnali bírság kiszabásához vezethet.

Más esetekben, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam megsértette az uniós jogot, akkor az adott tagállamnak intézkedéseket kell tennie a Bíróság ítéletének tiszteletben tartása érdekében.

Ha egy tagállam figyelmen kívül hagyja a Bíróság ítéletét, a Bizottság újabb eljárást indíthat. Ha a Bíróság másodszor is elmarasztalja a tagállamot, pénzbírságot szabhat ki rá. Ez lehet egyrészt a múltbeli magatartás alapján fizetendő fix összeg, másrészt olyan pénzbírság is, amely meghatározott időközönként halmozódik, amíg a tagállam nem tesz eleget a követelményeknek.

Megsemmisítés iránti keresetek

Ezek olyan ügyek, amelyekben egy uniós jogszabály vagy határozat megsemmisítését kérik. A pert azzal az intézménnyel, ügynökséggel vagy más uniós szervvel szemben indítják meg, amelyik a határozatot hozta vagy a jogszabályt alkotta.

Ha a keresetet egy tagállam az Európai Parlament és/vagy a Tanács által elfogadott jogszabályra vonatkozóan indítja, akkor az ügyet a Bíróság tárgyalja. Kivételt képez ez alól az az eset, amikor egy tagállam a Tanács állami támogatással, dömpingellenes és végrehajtási hatáskörökkel kapcsolatos határozatát támadja meg. Ezeket a kereseteket a Törvényszékhez kell benyújani.

A Bíróság tárgyalja az egyik intézmény által egy másik intézmény ellen indított kereseteket is.

Minden más üggyel, különösen a polgárok, vállalkozások vagy egyéb szervezetek által indított eljárásokkal a Törvényszék foglalkozik. Erről bővebb információt a Törvényszékről szóló oldalunkon talál.

Intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetek

Ezek az ügyek hasonlóak a megsemmisítés iránti keresetekhez. Ugyanakkor ezeket az ügyeket nem olyan esetben indítják, ha egy intézmény meghozott egy határozatot, hanem akkor, ha egy intézmény, ügynökség vagy szerv elmulasztott határozatot hozni. Ezek az ügyek csak akkor indíthatók, ha az intézményt előzetesen felkérték, hogy járjon el, és erre köteles is.

Az ilyen ügyek nagyon ritkák.

A megsemmisítés iránti keresetekhez hasonlóan a tagállamok és intézmények által indított eljárásokban a Bíróság rendelkezik hatáskörrel. A magánszemélyek által indított keresetek a Törvényszék hatáskörébe tartoznak.

Kérjük, vegye figyelembe, hogy jóllehet a polgárok felhívhatják a Bizottság figyelmét az uniós jog valamely tagállam általi esetleges megsértésére, a Bizottság nem köteles eljárást indítani a tagállam ellen. Ilyen körülmények között nem lehet intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet indítani a Bizottság ellen.

A fellebbezések

Mint minden jogrendszerben, a Törvényszék vonatkozásában is létezik olyan mechanizmus, amelynek keretében a határozatai ellen a Bírósághoz lehet fellebbezni.

Fellebbezésnek csak jogkérdésekben van helye, nem pedig azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék az adott ügyben hogyan állapította meg és miként értékelte a tényállást.

Bizonyos ügytípusokban a Törvényszék már most is fellebbviteli bíróságként jár el. Számos uniós ügynökség és döntéshozó szerv, például az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala vagy az Európai Vegyianyag‑ügynökség, rendelkezik független fellebbezési tanáccsal. Ilyen esetekben az ügy úgy kerül a Törvényszék elé, hogy az adott ügynökség saját fellebbezési tanácsa már megvizsgálta az eredeti határozatot. A Törvényszék e határozatai ellen így csak akkor lehet fellebbezni, ha a Bíróság külön eljárás keretében engedélyezi azt. Fellebbezést akkor lehet benyújtani, ha az olyan kérdést vet fel, amely az uniós jog egységessége, következetessége vagy fejlődése szempontjából jelentős.

Minden fellebbezést a Törvényszék határozatától számított két hónapon belül kell benyújtani.

Ha a Bíróság helyt ad a fellebbezésnek, akkor vagy maga dönt az ügyben, vagy visszautalja az ügyet a Törvényszék elé újbóli elbírálásra. Az esetek mintegy 25%‑ában adnak helyt a fellebbezésnek.

A Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek hozzávetőleg negyede fellebbezés.

Hogyan zajlik az eljárás?

A Bíróság eljárását a Bíróság alapokmánya és eljárási szabályzata szabályozza.

A Bíróság eljárása két alapvető részből áll: az írásbeli szakaszból és a szóbeli szakaszból.

A felek írásban nyújtják be érvelésüket a Bírósághoz. Az uniós tagállamok és intézmények írásbeli észrevételeket is benyújthatnak a Bírósághoz. Ez az eljárás írásbeli szakasza.

Számos ügyben tárgyalást is tartanak. A tárgyalások nyilvánosak, és a legfontosabbakat a honlapunkon közvetítjük. A tárgyalások megtekintésével kapcsolatos további információkért tekintse meg a streamingről és a tárgyaláson való részvételről szóló oldalainkat. Néhány hónappal a tárgyalás után a főtanácsnok előterjeszti indítványát, amennyiben azt kérték. Ez az eljárás szóbeli szakasza.

A szóbeli szakasz befejezését követően a bírák tanácskoznak, és meghozzák döntésüket.

Az ítéletet ekkor nyilvános tárgyaláson hirdetik ki.

Az ügyek átlagosan 16–18 hónapot vesznek igénybe a kezdetektől a befejezésig.

További tájékoztatásért látogassa meg a Bíróság előtti eljárásról szóló oldalunkat.