Bíróság igazságügyi statisztikái - 2025

Érkezett ügyek

A korábbi évekhez hasonlóan az elmúlt évet is az új ügyek jelentős beáramlása jellemezte, hiszen 2025-ben a Hivatal 889 ügyet jegyzett be a nyilvántartásba. Ez a szám látszólag enyhe visszaesést jelent az előző évhez (2024) képest, amelynek során a Hivatal 920 ügyet jegyzett be a nyilvántartásba, ha azonban figyelembe vesszük azt a 65 előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amelyeket 2025-ben nyújtottak be a Bírósághoz, a Bíróság eljárási szabályzatának 93a. cikke szerinti előzetes elemzés után pedig továbbították azokat a Törvényszékre, valójában nem kevesebb mint 954 ügy került a Bíróság elé 2025-ben, ami nagyon közel áll a 2019-ben elért rekordhoz, amikor 966 ügyet vett nyilvántartásba a Bíróság.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a 2025-ben a Bíróság elé kerülő ügyek megoszlását, nem meglepő módon az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek teszik ki ezen új ügyek túlnyomó többségét. A fent említett 65 kérelem mellett, amelyeket továbbítottak a Törvényszékre, mivel kizárólag az alapokmány 50b. cikkében meghatározott konkrét ügycsoportok valamelyikének vagy azok közül többnek a területére tartoznak, 2025-ben így 580 új előzetes döntéshozatal iránti kérelem került bejegyzésre a Hivatal nyilvántartásába. Ez az elmúlt öt év legmagasabb száma.

A 2024. évhez hasonlóan a 2025-ben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek is szinte valamennyi tagállamból érkeztek; jelentős számú előzetes döntéshozatal iránti kérelem érkezett az olasz bíróságoktól (110 kérelem, amelyek fele egyedül 2025 februárjában került benyújtásra) és a lengyel bíróságoktól (63 kérelem, ami a legmagasabb szám azóta, hogy az ország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz).

Az olasz bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek nagy száma nagy részben azzal magyarázható, hogy e bíróságok – amelyek a nemzeti hatóságok által elfogadott kitoloncolási intézkedésekkel szemben harmadik országbeli állampolgárok által indított keresetek tömeges benyújtásával szembesülnek – kérdéseket vetnek fel a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek értelmezése, különösen pedig a „biztonságos származási ország” fogalmának tulajdonítandó értelmezés tárgyában.[1]

Ami a lengyel bíróságok által benyújtott kérelmeket illeti, e bíróságok figyelmét elsősorban a fogyasztóvédelem területe keltette fel, amennyiben a lengyel bíróságok által 2025-ben a Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek több mint fele a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv,[2] illetve a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[3] rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozott.

Amíg az olasz és a lengyel bíróságok által 2025-ben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek száma különösen magas volt, addig a Németországból és Franciaországból érkező kérelmek száma igen alacsony szinten maradt, mindössze 61, illetőleg 17 kérelemmel. Amíg a francia bíróságok által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek száma az elmúlt húsz évben mért egyik legalacsonyabb értéket mutatja, addig a német bíróságok által benyújtott kérelmek tekintetében ki kell emelni, hogy közülük számos kérelem pontosan azokhoz a konkrét ügycsoportokhoz kapcsolódik, amelyekben az előzetes döntéshozatali hatáskört átruházták a Törvényszékre, különösen pedig a közös hozzáadottérték-adó rendszerhez, valamint a visszautasított beszállás vagy közlekedési szolgáltatások késése vagy törlése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanításhoz és segítséghez. Ahhoz a 61 kérelemhez tehát, amelyeket a Bíróság maga fog elbírálni, még hozzá kell adni több mint huszonegynéhány, a Bírósághoz benyújtott és hatásköri okokból a Törvényszékre továbbított kérelmet.

A fent említett négy államból érkező előzetes döntéshozatal iránti kérelmeken kívül kiemelendő az osztrák és bolgár bíróságok által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek továbbra is magas száma – 2025-ben az előbbiek 47, az utóbbiak pedig 42 előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztettek elő –, valamint a legelső olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelyet brit bíróság nyújtott be az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése óta és az átmeneti időszak 2020. december 31-i lejártát követően. Ezt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amely a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás[4] 158. cikkének (1) bekezdésén alapul, 2025. október 24-én terjesztette elő a High Court of Justice (King’s Bench Division), és az említett megállapodás 17. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, amely cikk a tartózkodással és a tartózkodási engedélyekkel összefüggő, az uniós polgárok vagy az Egyesült Királyság állampolgárai által eltartott családtagok részére biztosított jogokról szól.[5]

A korábbi évekhez hasonlóan a Törvényszék határozatai ellen benyújtott fellebbezések és a közvetlen keresetek szám szerint a második és a harmadik kategóriát képezték azon ügyeken belül, amelyek 2025-ben a Bíróság elé kerültek. A 245 ügyet kitevő fellebbezések, ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezések és beavatkozás tárgyában hozott határozat elleni fellebbezések száma enyhén visszaesett az előző évhez képest, amikor a fellebbezések száma az összes ügytípust együttvéve 277 ügyet tett ki, míg a közvetlen keresetek száma enyhén nőtt. Néhány megsemmisítés iránti kereset és egy kártérítési kereset mellett 2025-ben 50 kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjesztettek a Bíróság elé. Ezek huszonegynéhány tagállamot érintenek, és olyan különböző témákkal foglalkoznak, mint a környezetvédelem – érintve annak minden formáját (levegőminőség, emberi fogyasztásra szánt víz minősége, települési szennyvízkezelés, hulladékgazdálkodás, a zajterhelés káros hatásainak megelőzése és csökkentése, a természetes élőhelyek megőrzése…) –, a szociálpolitika és az egymást követő határozott idejű munkaszerződésekkel való visszaélések elleni küzdelem, vagy akár a közlekedéssel, az adózással és a tőke szabad mozgásával kapcsolatos kérdések. 2025 márciusában az Európai Bizottság keresetet indított hat különböző tagállammal szemben amiatt, hogy ezek az államok nem fogadták el vagy nem jelentették be a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv módosításáról szóló, 2021. november 24-i (EU) 2021/2167 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek[6] való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

Végül az érkezett ügyek ezen áttekintése bizonyosan nem lenne teljes, ha nem tennénk említést arról a vélemény iránti kérelemről, amelyet az Európai Bizottság 2025. november 21‑én terjesztett elő azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e a Szerződésekkel az Európai Uniónak az 1950. november 4-én Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló felülvizsgált megállapodás-tervezet. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (11) bekezdése alapján benyújtott e kérelem két korábbi, ugyanezen témában benyújtott kérelmet követ, amelyeket 1994 áprilisában, illetőleg 2013 júliusában terjesztettek elő, és amelyek az első esetben annak megállapításával zárultak, hogy a Közösség nem rendelkezik hatáskörrel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez való csatlakozásra,[7] a második esetben pedig annak megállapításával, hogy az Európai Unió említett egyezményhez való csatlakozásáról szóló megállapodás-tervezet nem egyeztethető össze az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésével és az e cikkhez fűzött 8. jegyzőkönyvvel.[8] A jelen vélemény iránti kérelem (1/25) pontosan arra a szövegre vonatkozik, amely az összeegyeztethetetlenségről szóló e véleményt követő tárgyalások eredményeként jött létre.

Az érkezett ügyek e rövid áttekintésének lezárásaként ki kell emelni, hogy ezen ügyek nem elhanyagolható hányada az eljárás felgyorsítására irányuló kérelemmel párosult, mivel nem kevesebb mint 88 ügyben nyújtottak be gyorsított vagy sürgősségi eljárás lefolytatása iránti kérelmet vagy javaslatot, ami a 2025-ben a Bíróság elé kerülő összes ügy 10 %-át teszi ki. A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás tényleges alkalmazására az elmúlt év során négy ügyben került sor,[9] míg a gyorsított eljárás alkalmazása iránti kérelmek két esetben nyertek kedvező elbírálást;[10] ez utóbbi eljárást maga az elnök kezdeményezte egy érzékeny ügyben, amely a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelv cikkeinek értelmezésére vonatkozott.[11]

Befejezett ügyek

Jóllehet a Bíróság 2025-ben nagy számú ügyet vett nyilvántartásba, az elmúlt év az igazságszolgáltatási tevékenység szempontjából is erőteljesen alakult, mivel a Bíróság 774 ügyet fejezett be, ami meglehetősen közel áll a korábbi évekhez (2020-ban 792, 2021-ben 772, 2022-ben 808, 2023-ban pedig 783 ügy). Ez a szám kétségkívül érzékelhetően alacsonyabb, mint a 2024-ben befejezett ügyek száma (862 ügy), viszont emlékeztetni kell arra, hogy ez az év a Bíróság összetételének részleges megújításával, ehhez kapcsolódóan pedig azzal járt, hogy jelentős számú ügyet kellett befejezni azon bírák távozása előtt, akiknek megbízatása lejárt.

Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy a bírói kar e sorok írásakor még mindig nem volt teljes, mivel az egyik olyan bíró helyét, aki 2024 februárjában távozott a Bíróságról, még mindig nem töltötték be, míg egy másik bíró helyét, aki megbízatása során, 2024 júniusában elhunyt, ténylegesen csak egy évvel később, 2025 júniusában töltötték be. Az ilyen tényezők a Bíróság ellenőrzésén kívül esnek, de elkerülhetetlenül befolyásolják az igazságszolgáltatási fórum eredményességét.

A Bíróság által befejezett ügyek legjelentősebb hányadát – nem meglepő módon – az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek és a fellebbezések teszik ki, ami hűen tükrözi az igazságszolgáltatási fórum elé kerülő ügyeken belül általuk képviselt arányt, mivel a Bíróság 2025-ben 561 előzetes döntéshozatali ügyet és 156 fellebbezést bírált el, ami az elmúlt év során befejezett ügyek több mint 92%-ának felel meg.

A korábbi évekhez hasonlóan 2025-ben is az ítéletek képezték az ügyek befejezésének fő módját. Így az elmúlt évben a Bíróság 447 ítéletet hozott, míg az eljárást a törlésen, a Törvényszékhez történő visszautaláson vagy okafogyottság megállapításán kívüli módon befejező végzések a befejezett ügyek kevesebb mint 20%-át tették ki. E végzések száma (116) ugyanakkor arányosan magasabb volt a fellebbezések esetében, mint az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetében. Amíg az eljárási szabályzat 53. és/vagy 99. cikke alapján hozott végzések a 2025-ben befejezett előzetes döntéshozatali ügyeknek csupán 12%-át tették ki, addig az eljárási szabályzatnak akár a 170a. és 170b. cikke, akár pedig a 181. vagy 182. cikke alapján hozott végzések az elmúlt évben befejezett összes fellebbezésen belül 35%-os arányt képviseltek.

Ami a Bíróság által 2025-ben befejezett fellebbezéseket illeti, leginkább azt kell kiemelni, hogy csökken a törvényszéki határozatok hatályon kívül helyezésének aránya. Amíg ugyanis ez az arány 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben 20% körül mozgott, addig 2025-ben 15%-ra esett vissza. Az elmúlt évben befejezett 156 fellebbezés közül csak 24 esetben került sor a Bíróság előtt megtámadott ítélet vagy végzés hatályon kívül helyezésére. A legtöbb esetben (19) a Bíróság visszautalta az ügyet a Törvényszékhez.

Közelebbről, a fellebbezések megengedhetőségéről határozó tanács tevékenységét illetően ki kell emelni, hogy az elmúlt év folyamán két fellebbezést nyilvánítottak megengedhetőnek, köztük egy első olyan fellebbezést, amely az alapokmány 58a. cikkének a 2024-es jogalkotási reformot követően újonnan meghatározott hatálya alá tartozik. A konkrét esetben a Törvényszék olyan határozata ellen benyújtott fellebbezésről van szó, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 272. cikke értelmében vett, választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés teljesítésére vonatkozott. A 2024 decemberében benyújtott fellebbezést 2025. április 29-én részben megengedhetőnek nyilvánították, elbírálása pedig jelenleg is folyamatban van a Bíróság előtt.[12]

Az ügyek befejezésének módjára vonatkozó adatokat vizsgálva megállapítható, hogy az elmúlt év folyamán csökkent az olyan ügyek száma és aránya, amelyek elbírálása során indítványt ismertettek. Így 2025-ben 239 olyan befejezett ügy volt, amelyek főtanácsnoki indítvánnyal történő megvilágításban is részesültek – ami a 2025-ben befejezett ügyek teljes számának 31%-át teszi ki –, míg a befejezett olyan ügyek száma, amelyek elbírálása során indítványt ismertettek, 2024‑ben 336 ügyet, 2023‑ban pedig 283 ügyet tett ki, vagyis az ezen években befejezett ügyek teljes számának 39, illetőleg 36%‑át. Ez a csökkenés részben az előzetes döntéshozatali hatáskörnek a Törvényszék javára végrehajtott átruházásával magyarázható, amennyiben a Törvényszék immár maga is támaszkodhat a főtanácsnok indítványára annak érdekében, hogy elbírálja a Bíróság által hozzá továbbított ügyeket, főként viszont az áll a hátterében, hogy a többi területen nem merültek fel valóban új jogkérdések, ami arra késztette a Bíróságot, hogy szélesebb körben éljen az alapokmány 20. cikkének ötödik bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy egyes ügyeket a főtanácsnok indítványa nélkül bíráljon el. Amint az kitűnik az alábbi táblázatokból, 2025-ben csak az energia és a személyek szabad mozgása területén nőtt igazán az előző évhez képest az olyan ügyek száma, amelyek elbírálása során indítványt ismertettek.

A befejezett ügyek ítélkező testületek szerinti megoszlását tekintve a legnagyobb számú határozatot a három bíróval eljáró tanácsok hozták meg, mivel az ilyen tanácsok 2025-ben nem kevesebb mint 352 ügyet fejeztek be. Az öt bíróval eljáró tanácsok ugyanezen év folyamán 255 ügyet fejeztek be, míg a nagytanács által befejezett ügyek száma 35 volt. Ez meglehetősen erőteljes csökkenést jelent az előző évhez képest, amelynek során ez az ítélkező testület 75 ügyet bírált el. Amint az korábban már kiemelésre került, ez a különbség azzal magyarázható, hogy a Bíróság az összetételének 2024. októberi részleges megújítása előtt számos határozatot hozott, amelyek között szerepelt különösen egy olyan ítélet, amely a közlekedés területén alkalmazandó közösségi szabályozással kapcsolatos tizenöt keresetről határozott.

Végül, ami az eljárások átlagos időtartamát illeti, az 16,7 hónap volt, valamennyi természetű ügytípust együttvéve, szemben az egy évvel korábbi 17,7 hónappal. Az eljárások időtartamának csökkenése minden ügytípust érint, mivel az az előzetes döntéshozatali ügyek esetében 17,2 hónapról 16,9 hónapra, a közvetlen keresetek esetében 21,5 hónapról 20 hónapra, a fellebbezések esetében pedig 18,4 hónapról 15,1 hónapra csökkent.

Folyamatban maradt ügyek

Az elmúlt év folyamán érkezett ügyek száma és a befejezett ügyek száma közötti egyensúlytalanság logikus következményeként a 2025. december 31-i állapot szerint folyamatban maradt ügyek száma magasabb volt, mint az előző évben. Ez a szám ugyanis 1322 ügyet tett ki, szemben az egy évvel korábbi 1207 üggyel. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek 772 üggyel, a fellebbezések pedig 443 üggyel továbbra is a Bíróság elé kerülő peres ügyek döntő hányadát teszik ki.

[1] HL L 180., 2013. június 29., 60. o.

[2] HL L 95., 1993. április 21., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.

[3] HL L 133., 2008. május 22., 66. o.

[4] HL L 29., 2020. január 31., 7. o.

[5] C-682/25. sz. Crossryn ügy.

[6] HL L 438., 2021. december 8., 1. o. E keresetek – amelyeket C-207/25., C-208/25., C-210/25., C-212/25., C‑213/25. és C-215/25. szám alatt vettek nyilvántartásba – Finnország, Bulgária, Spanyolország, Magyarország, Hollandia, illetve Portugália ellen irányulnak.

[7] 1996. március 28-i 2/94 (A Közösségnek az EJEE-hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:1996:140).

[8] 2014. december 18-i 2/13 (Az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:2014:2454).

[9] A következő ügyekről van szó: C-135/25. PPU. sz. Kachev ügy (amely a 2025. május 20-i ítélet alapjául szolgált, EU:C:2025:366), C-219/25. PPU. sz. Kamekris ügy (amely a 2025. június 19-i ítélet alapjául szolgált, EU:C:2025:456), C-313/25. PPU. sz. Adrar ügy (amely a 2025. szeptember 4-i ítélet alapjául szolgált, EU:C:2025:647) és C-712/25. PPU. sz. Rastochev ügy (amely a 2026. február 12-i ítélet alapjául szolgált, EU:C:2026:101).

[10] Lásd a C-280/25. sz. Lin II és C-440/25. sz. Ebilum ügyeket.

[11]C-195/25. sz. Framholm ügy (amely a 2025. november 20-i ítélet alapjául szolgált, EU:C:2025:904).

[12] C-881/24. P. sz. SC kontra Eulex Kosovo ügy (2025. április 29-i végzés, EU:C:2025:313)