A többnyelvűség jövője
Az intézményi többnyelvűség elvével néha a lingua franca vagy egyetlen közvetítő nyelv elvét állítják szembe kényelmi vagy gazdasági megfontolásokból. Márpedig a többnyelvűség a polgár számára több haszonnal jár, mint költséggel.
A többnyelvűség létjogosultságát az adja, hogy a polgárt szolgálja, és vitathatatlan előnyöket nyújt a számára. A többnyelvűség költség/haszon aránya az Európai Unióban pozitív marad, bármely szempontból nézzük is. A haszon jól ismert, ha nem is mérhető: ide sorolandó például az a lehetőség, hogy a polgár a saját nyelvén fordulhat az intézményekhez, és ugyanezen a nyelven rendelkezésére áll a teljes uniós szabályozás, valamint az a jog, hogy minden nemzeti nyelv ‑ és ekként a tagállamok kultúrája, értékei és hagyományai ‑ védelmet és támogatást élvez. A költségek már könnyebben mérhetőek, ugyanakkor vitathatóak: a lehető legnagyobb költséghatékonyságra van szükség, a minőség fenntartása mellett.
A többnyelvűséget segítő eszközök, amelyek jelentős technológiai fejlődésen mentek keresztül, a termelékenység jelentős növelését, valamint a munkák összehangolását is lehetővé teszik. Például a neurális gépi fordítás, a fordításszerkesztő eszközök, a hangfelismerő eszközök vagy a távtolmácsolás lehetőségei mind olyan eszközök, amelyek hathatós segítséget nyújtanak a szervezeti egységek számára. A többnyelvűséggel kapcsolatos szakmák már nem teljesen azonosak a néhány évvel ezelőttiekhez képest, és egyre gyorsabban fejlődnek.
A nyelvi egységek a technológiai változás és fejlesztések befogadására és azoknak a mindig lehető leghasznosabb kiaknázására törekednek, anélkül azonban, hogy az a minőség rovására menne, hiszen minőség hiányában a többnyelvűség követelménye elveszítené a legitimitását.
Így az egykor hosszú és fáradságos feladatok immár félig automatizáltak, ezáltal még több idő áll a szakemberek rendelkezésére az olyan lényegi fontosságú feladatokra, amelyeket a gép nem képes hatékonyaan elvégezni. A jog és a nyelvészet határterületeit érintő kényes megfontolások mindenképpen szakember munkáját igénylik. A szakember – jogász-nyelvész vagy tolmács – immár „kiterjesztett” környezetben dolgozik: szolgálatára áll a technológia, amelyet a saját belátása szerint, felelősséggel alkalmaz annak érdekében, hogy a polgárok számára mindig a legjobb minőségű szolgáltatás, a lehető legalacsonyabb költségen legyen biztosítva.
Lásd továbbá:
