Fordítás és tolmácsolás a Bíróságon
Az EU Bíróságán kulcsszerepet játszik a jogi szakfordítás és a tolmácsolás, hiszen azok garantálják az EU minden tagállama és polgára számára az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést.
A többnyelvűségnek az eljárások során történő biztosításáért a hivatalvezető felelelős. A hivatalvezető e célból a Többnyelvűség Főigazgatóságra (a továbbiakban: Főigazgatóság) támaszkodik, amely a jogi szakfordítási és tolmácsolási egységeket foglalja magában.
A Bíróság eljárási szabályzatának 42. cikke értelmében:
42. cikk A Bíróság nyelvi szolgálata
A Bíróság nyelvi szolgálatot hoz létre, amelynek tagjai megfelelő jogi képzettséggel és az Unió
több hivatalos nyelvének alapos ismeretével rendelkező szakértők.
Tolmácsolás
Egy teljes egészében többnyelvű tolmácsolási rendszerben minden hivatalos nyelvet lehet használni, és a tolmácsolás biztosítható lehet ugyanezen nyelvek mindegyikére. A gyakorlatban azonban ritkán van szükség erre a teljes nyelvi lefedettségre. A tolmácsolási szolgálat a tényleges szükségletek függvényében alakított „à la carte” rezsimben működik. A Bíróság gyakorlatában a tolmácsolás két módon történhet: beszélhetünk szinkron- vagy konszekutív tolmácsolásról.
Szinkrontolmácsolás során a kabinokban helyet foglaló tolmácsok a szóbeli előadásokat, valamint a tárgyalás egyes résztvevőinek a tárgyalóteremben elhangzó kérdéseit és válaszait tolmácsolják. Egyszerre legalább két tolmács tartózkodik a kabinban, hogy – tekintettel arra a szellemi erőfeszítésre, amelyet a tolmácsolás megkövetel – válthassák egymást a koncentráció, és ekként a minőség folyamatos színvonalának biztosítása érdekében. A tolmácsolás minősége nagyrészt a tolmácsok alapos, egyetlen ügyben sem elhagyható felkészülésétől függ. Erre az előkészítő munkára csapatszellemben kerül sor, együttműködve egyrészt az iratokat és a referenciadokumentumokat összeállító asszisztensekkel, másrészt a keresztfunkcionális szervezeti egységekkel, például akkor, ha a terminológia területén szükség van segítségre.
A másik tolmácsolási technika, a konszekutív tolmácsolás abból áll, hogy a tolmács jegyzeteket készít a felszólaló beszéde alatt, hogy ezt követően visszaadja annak tartalmát. E technika gyakorta használatos protokollesemények, látogatások vagy kiállításmegnyitók alkalmával.
A tárgyalásokon lehetőség szerint közvetlen tolmácsolást alkalmaznak. A tolmács ekkor saját nyelvére és közvetítő nyelv nélkül közvetíti a felszólaló beszédét. Néha az úgynevezett „relétolmácsolás” technikájához kell folyamodnia. Ebben az esetben a tolmácsolás nem a felszólaló nyelvéről történik, hanem egy másik kabinban helyet foglaló, a szöveget közvetlenül a saját nyelvére fordító kolléga által tolmácsolt szöveg alapján.
Főszabály szerint minden tolmács kizárólag az anyanyelvére tolmácsol. Egyes tolmácsok ugyanakkor olyan szinten ismernek valamely másik nyelvet, hogy arra aktív nyelvként képesek tolmácsolni, éppúgy, mintha az az anyanyelvük lenne. Ezt hívjuk „retúrtolmácsolásnak”.
Jogi szakfordítás
A Bíróság fordítási tevékenységének középpontjában a jogász-nyelvész áll: olyan jogász, aki valamely tagállamban teljes jogi képzést végzett, és legalább két másik nyelvet és jogrendszert behatóan ismer a felvételének idején. A jogász-nyelvész összetett szakmai jellegű feladatot lát el: fordítási portfóliót kell kezelnie úgy, hogy igen magas minőségi és mennyiségi színvonal biztosítása mellett a határidőket is szigorúan betartja.
A jogász-nyelvész számára, mielőtt hozzálátna a szűk értelemben vett fordításhoz, alapvető fontosságú, hogy beazonosítson, beszerezzen és elemezzen minden referenciadokumentumot, ezáltal megfelelően megértse az ügy jogi hátterét és meghatározza a vonatkozó terminológiát. A Bíróságon végzett fordítás nem szabad fordítás: a szó szerint vagy közvetve idézett jogi aktusok, ítélkezési gyakorlat vagy eljárási iratok szövegét pontosan kell átvenni. Ugyanez vonatkozik az alkalmazott terminológiára is.
Valójában minden egyes fordítási feladathoz a hatékonyságot biztosító teljes rendszer társul, amely a munkának a keresztfunkcionális szervezeti egységek és a vezetőség által előzetesen elvégzett szervezeti és technikai előkészítésén alapul.
A jogász-nyelvészek feladatuk ellátása során speciális módszerekre és stratégiákra támaszkodnak, és egyre többször alkalmaznak informatikai eszközöket, amelyek megfelelő ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy az ezen eszközök által nyújtott támogatás beépítése ne vezessen a minőség romlásához, főként a pontosságot és megbízhatóságot illetően.
Mindig a közvetlen fordítást kell előnyben részesíteni, amennyiben a nyelvi egységen belül ehhez rendelkezésre állnak a nyelvi kompetenciák. Ugyanakkor 24 hivatalos nyelv mellett a lehetséges nyelvi kombinációk száma jelenleg 552. Be kellett tehát vezetni egy, a közvetlen fordítást kiegészítő rendszert, nevezetesen a ‑ szakmai szempontok alapján kiválasztott ‑ kisszámú közvetítő nyelven keresztül végzett fordítást. A közvetítő nyelv tehát egy előre meghatározott nyelv, amelyre egy adott szöveget lefordítanak, hogy abból aztán a többi nyelvre is elkészülhessen a fordítás. Minden közvetítő nyelvi egység alá több olyan nyelv tartozik, amelyből az adott egységben fordítás készül. Ezt a közvetítő nyelvi változatot használja majd a többi nyelvi egység a saját nyelvére történő fordításhoz.
Lásd továbbá:
