Az igazságszolgáltatási tevékenység

Egy német állampolgár egy német bíróság előtt megtámadta a Wiesbaden tartományi fővárosnak az ujjnyomatképet nem tartalmazó új személyazonosító igazolvány kiállítását megtagadó határozatát. A német bíróság azt kérte a Bíróságtól, hogy vizsgálja meg a két ujjnyomatnak a személyazonosító igazolványok adathordozójába való beillesztésére vonatkozó kötelezettséget előíró uniós rendelet érvényességét. A Bíróság megállapította, hogy ez a kötelezettség, amelyet az igazolványok hamisítása és a személyazonossággal való visszaélés elleni küzdelem igazol, összeegyeztethető a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogokkal. Ugyanakkor a téves jogalap megválasztásával elfogadott rendeletet érvénytelennek nyilvánította, a joghatásait azonban 2026. december 31‑ig fenntartotta annak érdekében, hogy új szöveget lehessen elfogadni. A rendeletet ugyanis tévesen az EUMSZ 21. cikk (2) bekezdése (a polgárok szabad mozgása) alapján, és nem az EUMSZ 77. cikk (3) bekezdése (a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség) alapján fogadták el, amelyhez a Tanács egyhangú határozata szükséges.

2024. március 21‑i Landeshauptstadt Wiesbaden ítélet (C‑61/22)

Bulgáriában egy személyt hamis tanúzás miatti nyomozás keretében felvettek a rendőrségi nyilvántartásba. Egy év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, majd a büntetés letöltését követően kérte, hogy töröljék a nyilvántartásból. A bolgár jog szerint az adatait e nyilvántartásban – az említett személy haláláig – korlátlan ideig tárolják. A bolgár legfelsőbb közigazgatási bíróság kérdéseket intézett a Bírósághoz e szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. A Bíróság válaszában kimondta, hogy a bűncselekmény miatt elítélt személyek biometrikus és genetikai adatainak a halálukig történő általános és különbségtétel nélküli tárolása ellentétes az uniós joggal. A nemzeti szabályozásnak elő kell írnia az adatkezelő számára annak kötelezettségét, hogy rendszeresen felülvizsgálja az adattárolás további szükségességét, és az érintett személy számára lehetővé kell tennie, hogy ezen adatok törlését kérhesse, amint az adatkezelés már nem szükséges.

2024. január 30‑i Direktor na Glavna direktsia „Natsionalna politsia” pri MVR – Sofia ítélet (C‑118/22)

A Bíróság két ítéletben kulcsfontosságú pontosításokkal szolgált a hatóságok nyomozati jogköreivel kapcsolatban.

Egy olyan ügyben, amelynek tárgya a szerzői vagy szomszédos jogok hatálya alá tartozó műveknek az interneten elkövetett bűncselekményekkel szembeni védelméről szóló francia rendelet volt, a Bíróság rögzítette, hogy a tagállamok az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók számára az IP‑címek általános és különbségtétel nélküli megőrzésére vonatkozó kötelezettséget írhatnak elő abból a célból, hogy az illetékes hatóság azonosítani tudja a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyt. Az ilyen megőrzés azonban nem teheti lehetővé az érintett személy magánéletére vonatkozó pontos következtetések levonását. Ezen eredmény elérése érdekében a megőrzési módoknak biztosítaniuk kell a megőrzött adatok különböző kategóriáinak a valóban teljes elkülönítését. Amennyiben – atipikus helyzetekben – a nemzeti eljárás sajátosságai a gyűjtött adatok és információk összekapcsolása révén lehetővé tehetik az érintett magánéletére vonatkozó pontos következtetések levonását, a hozzáférést bíróságnak vagy független közigazgatási szervnek előzetesen felül kell vizsgálnia.

2024. április 30‑i La Quadrature du Net II ítélet (C‑470/21)

Egy osztrák ügyben a rendőrség megkísérelte feloldani egy kannabiszt tartalmazó csomag címzettjének mobiltelefonját. A Bíróság, amelyet arról kérdeztek, hogy a rendőrség és az igazságügyi hatóságok által felhasznált személyes adatok védelméről szóló irányelvre tekintettel érvényes‑e ez a nyomozás, pontosította, hogy a mobiltelefonon tárolt adatokhoz való hozzáférés nem feltétlenül korlátozódik a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemre. Ha ugyanis nem ez lenne a helyzet, az a bűncselekmények büntetlenségének általános kockázatát teremtené meg, és így veszélybe kerülne a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség Unión belüli megvalósítása. Ugyanakkor az ilyen hozzáférés, amely az érintettek személyes adataik védelméhez fűződő jogaiba való súlyos beavatkozást jelent, bíróság vagy független közigazgatási szerv előzetes engedélyezését feltételezi, és a hozzáférésnek arányosnak kell lennie. A nemzeti jogalkotónak meg kell határoznia továbbá azokat a tényezőket, amelyeket az ilyen hozzáférés során figyelembe kell venni, mint például az érintett bűncselekmények jellegét, és a telefon tulajdonosát tájékoztatni kell, amint ez már nem veszélyeztetheti a nyomozást.

2024. október 4‑i Bezirkshauptmannschaft Landeck ítélet (C‑548/21)

A Comune di Copertino (Olaszország) egyik közalkalmazottja lemondott, hogy előrehozott nyugdíjba vonuljon, majd a ki nem vett szabadságnapok pénzbeli megváltását kérte. Az olasz jogszabályok azonban a közszférában alkalmazottak esetében kizárják ezt a jogot. A Bíróság a munkaidőről szóló irányelv értelmezésével kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a munkavállaló önkéntes lemondás esetén is jogosult a pénzbeli megváltásra, ha munkaviszonyának megszűnése előtt nem vette ki az összes szabadságát. Gazdasági megfontolások, mint például a közkiadások féken tartása, nem indokolhatják e jog megvonását. Kivételt jelenthet azonban, ha a munkavállaló szándékosan nem vette igénybe a szabadságát, és ha a munkáltató megfelelően tájékoztatta őt a szabadsága elvesztésének kockázatáról, és arra ösztönözte, hogy azt kivegye.

2024. január 18‑i Comune di Copertino ítélet (C‑218/22)

Az Európai Bizottság keresetet indított a Bíróság előtt a Cseh Köztársaság és Lengyelország ellen, mivel ezek a tagállamok a politikai párthoz való csatlakozás jogát kizárólag állampolgáraiknak biztosítják. A Bizottság szerint azok az uniós polgárok, akik e két tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, de ezeknek nem állampolgárai, a helyhatósági és az európai választásokon biztosított passzív választójog tekintetében kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. A Bíróság igazat adott a Bizottságnak, és megállapította, hogy a Cseh Köztársaság és Lengyelország megsértette a Szerződésekből eredő kötelezettségeit. Azoknak az uniós polgároknak ugyanis, akik olyan tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelynek nem állampolgárai, biztosítani kell az egyenlő hozzáférést ugyanazokhoz az eszközökhöz – ideértve a politikai pártban fennálló tagságot is –, amelyek e tagállam állampolgárai számára a választójog hatékony gyakorlása céljából rendelkezésre állnak. A Bíróság megállapította, hogy Lengyelország vagy a Cseh Köztársaság nemzeti identitásának tiszteletben tartásával kapcsolatos indokok nem igazolhatják ezt az eltérő bánásmódot.

2024. november 19‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet (C‑808/21) és 2024. november 19‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑814/21)

Egy német fogyasztói szervezet német bíróság előtt vitatta az Aldi Süd szupermarketlánc árcsökkentésről szóló reklámját. A szervezet szerint az Aldi Süd nem jogosult arra, hogy az árcsökkentést az ajánlatot közvetlenül megelőző ár alapján számítsa, hanem az európai uniós joggal összhangban az árcsökkentés alkalmazását megelőző 30 napon belül alkalmazott legalacsonyabb ár alapján kell azt kiszámítania. A német bíróság kérdésére a Bíróság megerősítette, hogy a reklámban meghirdetett árcsökkentést a megelőző 30 napban alkalmazott legalacsonyabb ár alapján kell kiszámítani. A kereskedők így nem téveszthetik meg a fogyasztót azáltal, hogy az árcsökkentés bejelentése előtt felemelik az alkalmazott árat, és ily módon hamis árcsökkentéseket tüntetnek fel.

2024. szeptember 26‑i Aldi Süd ítélet (C‑330/23)

Egy uniós irányelv 2019 óta tiltja az olyan oxidatív úton lebomló műanyagból készült termékek forgalomba hozatalát, amelyek oxidáció révén széttöredeznek. Brit vállalatok, amelyek olyan prooxidáns adalékanyagot gyártanak, amelynek segítségével állításuk szerint a műanyag gyorsabban lebomlik biológiailag, mint az oxidatív úton lebomló műanyag, az Európai Unió Törvényszékéhez fordultak. Az abból eredő károk megtérítését kérték, hogy az oxidatív úton lebomló műanyag forgalomba hozatalának tilalma az általuk oxidatív biológiai úton lebomlónak tekintett műanyagra is vonatkozik. A Törvényszék elutasította a keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy az európai jogalkotó nem követett el nyilvánvaló hibát. A tudományos tanulmányok szerint ugyanis a prooxidáns adalékanyagot tartalmazó műanyag esetén biológiai lebomlásra nem, vagy csak alig kerül sor. Ez a műanyagtípus ráadásul nem alkalmas semmilyen komposztálásra. Végül problematikus az újrafeldolgozás is, mivel a jelenlegi technológiák nem teszik lehetővé a prooxidáns adalékanyagot tartalmazó műanyag azonosítását és a hagyományos műanyagtól való elkülönítését.

2024. január 31‑i Symphony Environmental Technologies és Symphony Environmental kontra Parlament és társai ítélet (T‑745/20)

Egy olasz törvény abból a kinyilvánított célból, hogy biztosítsa az uniós jog hatékony alkalmazását, adminisztratív kötelezettségeket írt elő az Olaszországon kívül letelepedett online szolgáltatók, például az Airbnb, az Expedia, a Google és az Amazon számára. E szolgáltatóknak többek között be kell jelentkezniük egy külön nyilvántartásba, gazdasági jelentéseket kell benyújtaniuk és pénzügyi hozzájárulást kell fizetniük. Egy olasz bíróság megkeresésére a Bíróság megállapította, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetetlenek az uniós joggal. Emlékeztetett arra, hogy az online szolgáltatók elsősorban a székhelyük szerinti tagállam – ebben az esetben Írország vagy Luxemburg – jogszabályainak hatálya alá tartoznak. A tagállamokat, például Olaszországot, ahol tevékenységüket végzik, köti a kölcsönös elismerés elve, és általános szabályként nem vezethetnek be olyan további kötelezettségeket, amelyek korlátozhatják e szolgáltatások nyújtásának szabadságát.

2024. május 30‑i Airbnb Ireland és Amazon Services Europe ítélet (C‑662/22 és C‑667/22 egyesített ügyek); 2024. május 30‑i Expedia ítélet (C‑663/22); 2024. május 30‑i Google Ireland és Eg Vacation Rentals Ireland ítélet (C‑664/22 és C‑666/22 egyesített ügyek); 2024. május 30‑i Amazon Services Europe ítélet (C‑665/22)

A Bytedance Ltd társaság leányvállalatain keresztül működteti a TikTok online közösségi hálózati platformot. A Bizottság a digitális piacokról szóló európai rendelet (Digital Market Act) alapján a Bytedance‑t alapvető platformszolgáltatás tekintetében kapuőrnek minősítette, és ezzel arra kötelezte, hogy megfeleljen több olyan célzott jogi kötelezettségnek, amelyek célja, hogy más vállalkozások számára lehetővé tegye a kapuőrrel való versenyt, és megakadályozzon bizonyos tisztességtelen gyakorlatokat. Az Európai Unió Törvényszéke, amelyhez a Bytedance keresetet nyújtott be e határozattal szemben, emlékeztetett arra, hogy az uniós jogalkotó a belső piac működésének javítása érdekében fogadta el a digitális piacokról szóló európai jogszabályt. A Törvényszék – miután megállapította, hogy a jelen ügyben teljesülnek az e rendeletben foglalt kritériumok, többek között a világpiaci érték és a felhasználók száma – arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a Bytedance kapuőr, és ezért elutasította a keresetet.

2024. július 17‑i Bytedance kontra Bizottság ítélet (T‑1077/23)

A Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt részét képezi a Balti‑tenger alatt, a dániai Lolland szigetén található Rødby és a németországi Puttgarden között húzódó alagút. Finanszírozásáért, megépítéséért és üzemeltetéséért a Femern A/S dán közjogi jogalany felelős. A Bizottság úgy határozott, hogy a Dánia által a Femern A/S javára meghozott pénzügyi intézkedések állami támogatásnak minősülnek, amely azonban összeegyeztethető a belső piaccal. Dánia és két kompüzemeltető, a Scandlines Danmark és a Scandlines Deutschland e határozat megsemmisítését kérte az Európai Unió Törvényszékétől. Ez utóbbi elutasította a kereseteket, mivel úgy ítélte meg, hogy a Femern A/S‑nek nyújtott szelektív előny megerősíti annak a szállítási szolgáltatások piacán fennálló helyzetét a piacon tevékenykedő más vállalkozásokkal szemben, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az állandó összeköttetésre irányuló projekt közös európai érdeket szolgáló projektnek minősül, amely jelentősen hozzájárul az Unió közlekedési célkitűzéseihez.

2024. február 28‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság, Dánia kontra Bizottság, valamint Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑7/19, T‑364/20 és T‑390/20)

2021 szeptemberében az Escobar Inc. (Puerto Rico, Egyesült Államok) a Pablo Escobar szómegjelölés uniós védjegyként történő lajstromozását kérte az EUIPO‑tól. Az 1993‑ban elhunyt kolumbiai Pablo Escobar feltételezett drogbáró és narkoterrorista volt, ő alapította meg a Medellín Kartellt (Kolumbia). Az EUIPO megtagadta a védjegy lajstromozását, mivel úgy vélte, hogy az a közrendbe és a közerkölcsbe ütközik. Az Európai Unió Törvényszéke, amelyhez az Escobar társaság keresetet nyújtott be ezen megtagadással szemben, helybenhagyta az EUIPO határozatát, hangsúlyozva, hogy a Pablo Escobar név a kábítószer‑kereskedelemmel és a narkoterrorizmussal kapcsolatos, így a védjegyet az alapvető erkölcsi normákkal, valamint az Unió alapját képező oszthatatlan és egyetemes értékekkel ellentétesként érzékelnék.

2024. április 17‑i Escobar kontra EUIPO (Pablo Escobar) ítélet (T‑255/23)

Az EU és Marokkó közötti halászati és mezőgazdasági termékekről szóló megállapodásokat 2019‑ben kiterjesztették Nyugat‑Szahara területére, anélkül, hogy Nyugat‑Szahara népe kinyilvánította volna kifejezett beleegyezését. Az ENSZ által a szaharai nép privilegizált képviselőjeként elismert Front Polisario vitatta az Európai Unió Tanácsának az e megállapodásokat jóváhagyó határozatait az Európai Unió Törvényszéke előtt, amely megsemmisítette azokat. A Bíróság, amelyhez a Törvényszék ítéletei ellen fellebbezést nyújtottak be, megállapította, hogy a megállapodások sértik a nemzetközi jogot, mivel nem folytattak érvényes konzultációt a szaharai néppel, amelyet megillet az önrendelkezéshez való jog. A beleegyezést vélelmezni sem lehetett, mivel a megállapodásokból a szaharai nép számára semmilyen konkrét előny nem származott a Nyugat‑Szahara természeti erőforrásainak és szomszédos vizeinek kiaknázására tekintettel megállapított arányos pénzügyi hozzájárulás formájában.

2024. október 4‑i Bizottság kontra Front Polisario (C‑778/21. P és C‑798/21. P egyesített ügyek) és Tanács kontra Front Polisario ítélet (C‑779/21. P és C‑799/21. P egyesített ügyek)

Egy francia agrárszakszervezet a francia hatóságok előtt vitatta a Nyugat‑Szaharában termesztett sárgadinnye és paradicsom jelölését. Ezeket a termékeket úgy exportálták az Európai Unióba, hogy származási országként Marokkót tüntették fel, ami a Confédération paysanne álláspontja szerint megtévesztő és a nemzetközi joggal ellentétes volt. E szervezet a valódi származást feltüntető egyedi jelölés alkalmazását követelte. A Bíróság rögzítette, hogy az uniós jog értelmében Nyugat‑Szahara területe Marokkótól elkülönülő területnek minősül. Következésképpen az e területről származó termékeken az átlátható tájékoztatás biztosítása és a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében a valódi származásukat, azaz Nyugat‑Szaharát kell feltüntetniük. A Bíróság ugyanakkor megállapította azt is, hogy a tagállamok – köztük Franciaország – nem rendelhet el egyoldalúan behozatali tilalmat a nem megfelelő jelölésű termékekre. Ez az Uniót a közös kereskedelempolitika keretében megillető kizárólagos hatáskörbe tartozik.

2024. október 4‑i Confédération paysanne (Nyugat‑szaharai sárgadinnye és paradicsom) ítélet (C‑399/22)

Az elismerési irányelv értelmében az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel‑keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalánál (UNRWA) regisztrált személyek az Európai Unió területén nem ismerhetők el menekültként. E személyek menekült jogállását azonban főszabály szerint el kell ismerni, ha az e szervezet által nyújtott támogatás vagy védelem megszűnik. A hontalan palesztin személyeket érintő jogvita keretében egy bolgár bíróság fordult a Bírósághoz azon kritériumok tisztázása érdekében, amelyek alapján e támogatást megszűntnek kell tekinteni. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a Gázai övezetben fennálló helyzetre tekintettel az, hogy az UNRWA nem képes arra, hogy az érintett területen méltó életfeltételeket és minimális biztonságot biztosítson, azt jelenti, hogy a megszűnést meg kell állapítani.

2024. június 13‑i Zamestnik‑predsedatel na Darzhavna agentsia za bezhantsite (Menekült jogállás – Hontalan palesztin személy) ítélet (C‑563/22)

2008‑ban az Európai Unió Eulex Koszovó néven polgári missziót indított, hogy kivizsgálja a Koszovóban 1999‑ben elkövetett bűncselekmények és eltűnt vagy meggyilkolt személyek ügyét. A rákövetkező évben létrehozott egy különleges bizottságot, amelynek feladata az volt, hogy kivizsgálja az Eulex Koszovó által a megbízatásának gyakorlása során elkövetett emberi jogi jogsértések miatt benyújtott panaszokat. KS és KD, akik Koszovóban eltűnt vagy meggyilkolt személyek közeli családtagjai, panaszokat nyújtottak be, amelyek nyomán e bizottság több alapvető jog megsértését állapította meg. Ezt követően KS és KD a Törvényszékhez fordult a misszió során folytatott vizsgálatokkal kapcsolatban állítólagosan felmerült kár megtérítése iránt. A Törvényszék hatáskörének nyilvánvaló hiányát állapította meg.

A fellebbezés nyomán eljáró Bíróság pontosította a közös kül‑ és biztonságpolitika (KKBP) keretében az uniós bíróságokat megillető hatáskör terjedelmét. A Bíróság kimondta, hogy hatáskörrel rendelkezik a KKBP területére tartozó politikai vagy stratégiai döntésekhez közvetlenül nem kapcsolódó cselekmények vagy mulasztások (mint például az Eulex Koszovó személyzetének felvételével kapcsolatos cselekmények) értelmezésére vagy azok jogszerűségének vizsgálatára. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára hivatkozva hangsúlyozta, hogy a hatásköre alóli, a KKBP területén előírt kivétel ilyen szigorú értelmezése összhangban van a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal. Következésképpen a Bíróság részlegesen hatályon kívül helyezte a Törvényszék határozatát, és megállapította, hogy az uniós bíróságok hatáskörrel rendelkeznek a felperesek által kártérítési keresetükben hivatkozott cselekmények vagy magatartások egy részének elbírálására.

2024. szeptember 10‑i KS és KD kontra Tanács és társai, valamint Bizottság kontra KS és társai ítélet (C‑29/22 P és C‑44/22 P egyesített ügyek)

Szintén a KKBP területén az Európai Unió Törvényszéke megerősítette a jogi tanácsadási szolgáltatások orosz kormánynak és oroszországi székhelyű jogi személyeknek, szervezeteknek vagy szerveknek történő nyújtására vonatkozó, az Európai Unió Tanácsa által elfogadott tilalom jogszerűségét (lásd ugyanerről az ítéletről az „Alapvető jogok” című részt és az „Új fejlemények az ítélkezési gyakorlatban” című fejezetet).

2024. október 2‑i Ordre néerlandais des avocats du barreau de Bruxelles és társai kontra Tanács ítélet (T‑797/22)