Az igazságszolgáltatási tevékenység

Egy állomáskezelő több alkalommal kérte munkáltatóját, hogy helyezze őt fix munkaidős munkakörbe. Kérelme azon alapult, hogy súlyosan fogyatékos és teljes mértékben rokkant fiáról kell gondoskodnia. A munkáltató ideiglenesen bizonyos könnyítéseket biztosított számára. Ezen intézkedések állandó jelleggel történő alkalmazását azonban elutasította. Az állomáskezelő vitatta az elutasítást, és az ügy az olasz semmítőszék elé került. A semmítőszék a Bírósághoz fordult, mert kétségei voltak az uniós jog értelmezésével kapcsolatban a súlyosan fogyatékos kiskorú gyermekét gondozó olyan munkavállaló közvetett hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmét illetően, aki maga nem fogyatékos. A Bíróság válaszában megerősítette, hogy a fogyatékosságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló keretirányelv értelmében kiterjed az olyan munkavállalóra is, akit amiatt ér ilyen hátrányos megkülönböztetés, hogy fogyatékossággal élő gyermekét gondozza.

2025. szeptember 11‑i Bervidi ítélet (C‑38/24)

Az állami tulajdonú lakásokról szóló dán törvény célja, hogy csökkentse az állami tulajdonú családi lakások százalékos arányát az „átalakítandó területeken”. Ezeket a területeket többek között az jellemzi, hogy a „nem nyugati országokból származó bevándorlók és leszármazottaik” aránya az elmúlt öt évben meghaladta az 50%‑ot. E törvény alapján a Slagelse és Koppenhága településeken található állami tulajdonú családi lakások bérleti szerződéseinek egy részét felmondták vagy hamarosan felmondták volna. Az e felmondásokkal kapcsolatos jogvitákban eljáró dán bíróság arra keresi a választ, hogy a szóban forgó szabályozás etnikai származáson alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e. Ítéletében a Bíróság pontosította, hogy mely helyzetek minősülhetnek etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetésnek. A Bíróság hangsúlyozta, hogy az etnikai származás több tényezőn alapul. Önmagában véve az olyan kritérium, mint az állampolgárság vagy a születési hely szerinti ország nem elegendő az etnikai csoporthoz tartozás megállapításához. Az esetleges közvetlen hátrányos megkülönböztetés vizsgálata céljából a nemzeti bíróság feladata arról megbizonyosodni, hogy a bevándorlók és leszármazottaik arányához kapcsolódó kritérium valóban az „átalakítandó területek” lakosai többségének etnikai származásán alapul‑e, és amennyiben igen, ezáltal kevésbé kedvező bánásmódban – mint például a bérleti szerződések idő előtti felmondásának fokozott kockázata – részesülnek‑e. Amennyiben a nemzeti bíróság lehetséges közvetett hátrányos megkülönböztetést állapít meg, meg kell vizsgálnia, hogy az mégis indokolt‑e. E tekintetben többek között meg kell győződnie arról, hogy a szóban forgó törvény arányos módon közérdekű célt követ, és tiszteletben tartja különösen az otthon tiszteletben tartásához való alapvető jogot.

2025. december 18‑i Slagelse Almennyttige Boligselskab, Afdeling Schackenborgvaenge ítélet (C‑417/23)

Két ítéletében a lengyel alkotmánybíróság kimondta, hogy a Szerződések bizonyos rendelkezései – ahogyan azokat a Bíróság értelmezte – ellentétesek a nemzeti alkotmánnyal, a Bíróságnak a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát pedig kifejezetten akként minősítette, hogy az túllépi a Bíróságra ruházott hatásköröket (ultra vires). A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy ezek az ítéletek az uniós jog több alapvető elvét – így többek között az uniós jog elsőbbségét – is sértik, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított Lengyelország ellen a Bíróság előtt. A Bíróság helyt adott e keresetnek, és megállapította, hogy Lengyelország nem tett eleget kötelezettségeinek, mivel a lengyel alkotmánybíróság megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elvét, továbbá figyelmen kívül hagyta az uniós jog elsőbbségét, autonómiáját, tényleges érvényesülését és egységes alkalmazását, valamint a Bíróság határozatainak kötelező erejét. A Bíróság abban a részében is helyt adott a Bizottság keresetének, amelyben az a lengyel alkotmánybíróság három bírájának és az elnökének kinevezését érintő súlyos szabálytalanságokra vonatkozott, amelyek megkérdőjelezik, hogy ezen alkotmánybíróság az uniós jog értelmében vett, törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság lenne.

2025. december 18‑i Bizottság kontra Lengyelország (A Bíróság ítélkezési gyakorlatának ultra vires szempontú felülvizsgálata – Az uniós jog elsőbbsége) ítélet (C‑448/23)

Oroszország Ukrajna elleni 2022. évi katonai agresszióját követően az Európai Unió több korlátozó intézkedést fogadott el. 2023‑ban az Európai Unió Tanácsa kiterjesztette azokat a kritériumokat, amelyek alapján ezen intézkedések személyekre vagy szervezetekre vonatkozhatnak. Egy új kritérium lehetővé teszi az orosz informatikai ágazatban működő olyan szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását, amelyek az Oroszországi Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata (FSZB) engedélyezéssel, tanúsítással és államtitkok védelmével foglalkozó központja által kezelt engedéllyel, vagy az orosz Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által kezelt, fegyverekre és katonai felszerelésekre vonatkozó engedéllyel rendelkeznek. A Positive Group PAO a kiberbiztonsági ágazatban tevékenykedő társaság, amely leányvállalatán keresztül rendelkezik ilyen engedéllyel, és felvették a szankcionált szervezetek jegyzékébe. A társaság kérte a jegyzékbevétel megsemmisítését, de a Törvényszék elutasította a keresetét. Megállapította, hogy az alkalmazott kritérium világos, jogilag előre látható és arányos a kitűzött célokkal, amelyek a Moszkvára való nyomásgyakorlásra és arra irányulnak, hogy korlátozzák a háborús cselekmények végrehajtására való képességét, ideértve az informatika területét is. A Tanács nem követett el hibát, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a kritérium az FSZB engedélyétől való függés miatt vonatkozik e társaságra, akkor is, ha ezen engedély birtokosa a társaság leányvállalata.

2025. szeptember 10‑i Positive Group kontra Tanács ítélet (T‑573/23)

Valamely harmadik országbeli állampolgár nemzetközi védelem iránti kérelmét a határon lefolytatott gyorsított eljárás keretében elutasíthatják, ha ezen állampolgár származási országát valamely tagállam „biztonságosnak” nyilvánítja. A Bíróság kifejti, hogy e minősítésre jogalkotási aktus útján is sor kerülhet, feltéve hogy e jogalkotási aktus hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti. Az e minősítés alapjául szolgáló információforrásoknak hozzáférhetőknek kell lenniük a kérelmező és a nemzeti bíróság számára. A tagállam azonban nem vehet fel valamely országot a biztonságos származási országok jegyzékébe, ha az nem nyújt megfelelő védelmet a teljes lakossága számára.

2025. augusztus 1‑jei Alace és Canpelli ítélet (C‑758/24 és C‑759/24)

Írországban két menedékkérő arra kényszerült, hogy méltatlan körülmények között éljen, miután e tagállam a befogadóállomások telítettségére hivatkozva megtagadta, hogy szállást biztosítson a számukra. A Bíróság megállapította, hogy az ilyen típusú megtagadás a nemzetközi védelmet kérelmezők tömeges és előre nem látható beáramlása esetén is az uniós jog súlyos megsértésének minősül, amely megalapozhatja a tagállam felelősségét. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy a tagállamok a befogadási irányelv értelmében kötelesek a nemzetközi védelmet kérelmezők számára a befogadás olyan feltételeit nyújtani, amelyek megfelelő életszínvonalat biztosítanak, akár szállás, pénzügyi támogatás, utalvány vagy a méltó életszínvonal e támogatási formáinak kombinációja révén.

2025. augusztus 1‑jei The Minister for Children, Equality, Disability, Integration and Youth és társai ítélet (C‑97/24)

Egy Irakból származó férfi menedékjogot kért Görögországban az életét fenyegető valós veszélyre hivatkozva. Kérelmét elutasították, majd keresetét „nyilvánvalóan megalapozatlannak” nyilvánították kizárólag azért, mert nem jelent meg személyesen az illetékes bizottság előtt. A görög jogszabályok ugyanis ilyen esetben automatikusan vélelmet állítanak fel arra vonatkozóan, hogy a kérelmet nem megfelelően terjesztették elő. A Bíróság megállapította, hogy ez a szabály sérti az uniós jogot: a jogorvoslati kérelem elbírálásához szükséges személyes megjelenés követelménye aránytalan, mivel az kizárólag az érintett jelenlétének ellenőrzésére szolgál, nem pedig a tényleges meghallgatására. A hatékony jogorvoslathoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében Görögországnak más, kevésbé korlátozó megoldásokat kellett volna kínálnia, amilyen például az ügyvéd általi képviselet, a kérelmezőhöz közeli helyen való megjelenés vagy egyszerűen a jelenlétüket igazoló bizonyíték.

2025. július 3‑i Al Nasiria ítélet (C‑610/23)

Egy német vállalkozás sáfrány‑ és dinnyelé alapú étrend‑kiegészítőt forgalmazott, azt állítva, hogy az hangulatjavító hatású, illetve csökkenti a stresszt és a fáradtságot. Egy egyesület bíróság előtt megtámadta ezt a reklámtevékenységet, mivel úgy vélte, hogy ezek az uniós joggal ellentétes egészségre vonatkozó állítások. A Bíróság kimondta, hogy amíg a Bizottság nem zárta le a növényi anyagokkal kapcsolatos, egészségre vonatkozó állítások tudományos vizsgálatát, és azokat nem vette fel a hivatalos listákra, ezek az állítások nem használhatók a reklámban, kivéve, ha az átmeneti szabályozás hatálya alá tartoznak, ami jelen esetben nem áll fenn.

2025. április 30‑i Novel Nutriology ítélet (C‑386/23)

2019‑ben a Nero Lifestyle olasz társaság a NERO CHAMPAGNE szóvédjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO). A Comité interprofessionnel du vin de Champagne és az Institut national de l’origine et de la qualité (INAO) felszólalást nyújtott be a lajstromozással szemben. Azt állították, hogy a védjegy visszaélésszerűen kihasználhatja a Champagne OEM termékek hírnevét, amelyek oltalma a földrajzi származásuknak betudható minőségi garanciát nyújt. A felszólalást az EUIPO részben elutasította, és a szakmai szervezetek a Törvényszékhez fordultak. Ítéletében a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO határozatát, és helyt adott a felszólalásnak. Így a NERO CHAMPAGNE védjegy lajstromozása iránti kérelmet elutasították.

2025. június 25‑i Comité interprofessionnel du vin de Champagne és INAO kontra EUIPO – Nero Lifestyle (NERO CHAMPAGNE) ítélet (T‑239/23)

A Rubik‑kocka nem részesülhet európai uniós védjegyoltalomban: a Törvényszék helybenhagyta az e híres térbeli kirakójáték vonatkozásában lajstromozott védjegyek törlését. Az EUIPO úgy ítélte meg, hogy a kocka formája, rácsszerkezete és oldalainak különbözősége a működéséhez nélkülözhetetlen műszaki elemeknek felelnek meg, ezért nem részesülhet védjegyoltalomban. A SPIN Master, a szóban forgó védjegyek jogosultja azt állította, hogy bizonyos elemek, különösen a színek, nem műszaki jellegűek. A Törvényszék elutasította ezeket az érveket, és kifejtette, hogy a színek csak másodlagos jelentőségű részletek, amelyek az oldalak megkülönböztetésére szolgálnak, és a forma alapvető jellemzői – a négyzetek, a rácsszerkezet és az oldalak különbözősége – a műszaki hatás eléréséhez szükségesek: a kirakójáték elemeinek elforgatását és azonosítását teszik lehetővé. Mivel a kocka valamennyi alapvető jellemzője a funkciójához kapcsolódik, nem lehet védjegyoltalomban részesíteni, ezért a Törvényszék az EUIPO határozatait helybenhagyta.

2025. július 9‑i Spin Master Toys UK kontra EUIPO – Verdes Innovations (Rácsszerkezetű, különböző színű oldalakból álló kocka formája) ítélet (T‑1170/23–T‑1173/23)

A Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO azon határozatait, amelyek megszüntették a Ferrari TESTAROSSA szóvédjegyhez fűződő jogait a személygépjárművek, alkatrészek, tartozékok és kicsinyített modellek tekintetében, miután a Hivatal úgy ítélte meg, hogy a védjegy 2010 és 2015 között nem képezte tényleges használat tárgyát. A Törvényszék megállapította, hogy bár a Testarossa modellt 1996 óta már nem gyártják, de a márkakereskedők vagy engedéllyel rendelkező forgalmazók használt autókat értékesítettek az érintett időszakban, és ez a használat – a Ferrari által nyújtott tanúsítási szolgáltatással együtt – a védjegynek a gyártó hallgatólagos hozzájárulásával történő tényleges használatának minősült. Ugyanezt állapította meg azon alkatrészek és tartozékok tekintetében is, amelyek származását a tanúsítási szolgáltatás keretében ellenőrizték. A kicsinyített modellek tekintetében megállapította, hogy a védjegyet harmadik felek a „Ferrari hivatalos engedélyével rendelkező termék” felirattal használták, ami garantálta a játékok kereskedelmi származását és bizonyította a Ferrari hallgatólagos hozzájárulásával történő tényleges használatot. Így a Törvényszék megállapította, hogy a Ferrari valóban fenntartotta a TESTAROSSA védjegy használatát az összes szóban forgó áru tekintetében.

2025. július 2‑i Ferrari kontra EUIPO – Hesse (TESTAROSSA) ítélet (T‑1103/23 és T‑1104/23)

Az Apple jutalékot számít fel a harmadik felek által az App Store‑ban értékesített alkalmazások vételára után. Az Apple eszközök több azonosítatlan, de azonosítható felhasználójának kollektív érdekeit védő két holland alapítvány szerint ezek a jutalékok túlzott mértékűek, és e felhasználók kárt szenvednek. Ezek az alapítványok az Apple versenyellenes magatartását kifogásolva a holland bíróságokhoz fordultak. Az Apple azonban vitatja a holland bíróság joghatóságát, mivel az állítólagos kárt okozó esemény nem Hollandiában, és különösen nem Amszterdamban következett be. Az ezzel összefüggésben feltett kérdésre válaszolva a Bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó App Store‑t kifejezetten a holland piacra tervezték. Az e virtuális térben történő vásárlások során állítólagosan elszenvedett kár tehát bekövetkezhet e területen, függetlenül attól, hogy az érintett felhasználók a vásárlás időpontjában éppen hol tartózkodtak. A holland bíróság tehát joghatósággal rendelkezik.

2025. december 2‑i Stichting Right to Consumer Justice és Stichting App Stores Claims ítélet (C‑34/24)

Az ETA egykori vezetőjét, akit Franciaországban terrorcselekmények miatt már 20 év börtönbüntetésre ítéltek, ugyanezen, 1997‑ben elkövetett merénylet miatt Spanyolországban büntetőeljárás alá vonták, ami azt jelenti, hogy teljes büntetése legalább 50 évre emelkedhet, és e vonatkozásban nincs jogi korlát. Egy spanyol bíróság a ne bis in idem elvének alkalmazásával kapcsolatban a Bírósághoz fordult, amely emlékeztetett arra, hogy senki nem vonható ugyanazon cselekmény miatt kétszer büntetőeljárás alá az Unióban, még akkor sem, ha a cselekményt az egyes tagállamokban eltérően minősítik. A spanyol bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a Franciaországban elbírált tényállás tartalmilag megegyezik‑e azokkal a tényekkel, amelyek miatt a személyt Spanyolországban büntetőeljárás alá vonták.

2025. szeptember 11‑i MSIG ítélet (C‑802/23)

A román www.publi24.ro weboldalon egy nő olyan hamis tartalmú hirdetést fedezett fel, amelyben azt állították, hogy szexuális szolgáltatásokat kínál, és amely a hozzájárulása nélkül felhasznált fényképeket és a telefonszámát is tartalmazta. A weboldal üzemeltetője, a Russmedia Digital egy órán belül eltávolította a hirdetést, de az addigra már más weboldalakra is átkerült. A felperes első fokon kártérítést kapott, ezt követően azonban a bíróság a fellebbezési eljárásban felmentette e társaságot, azzal az indokkal, hogy az csupán tárhelyszolgáltató, így ezek után az érintett felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kolozsvári ítélőtáblához, amely az online piactér üzemeltetőjének az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) alapján fennálló kötelezettségeire vonatkozó kérdéssel fordult a Bírósághoz. A Bíróság megállapította, hogy az online piactér üzemeltetője a platformján közzétett hirdetésekben szereplő személyes adatok adatkezelője, és a hirdetések közzététele előtt azonosítania kell azokat a hirdetéseket, amelyek különleges adatokat tartalmaznak, köteles továbbá megvizsgálni az érintett személyazonosságát vagy ellenőriznie kell, hogy az érintett kifejezett hozzájárulását adta‑e, és ilyen hozzájárulás hiányában meg kell tagadnia a közzétételt. Hozzátette azt is, hogy az üzemeltetőnek technikai intézkedéseket kell végrehajtania annak megakadályozására, hogy a különleges adatokat tartalmazó hirdetéseket lemásolják és közzétegyék más weboldalakon, illetve hogy az üzemeltető nem hivatkozhat az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben előírt felelősség alóli mentesülésre annak érdekében, hogy elkerülje a GDPR alapján rá háruló kötelezettségeket.

2025. december 2‑i Russmedia Digital és Inform Media Press ítélet (C‑492/23)

Egy egyesület megtámadta a francia adatvédelmi hatóságnál azt a kötelezettséget, hogy az SNCF Connect francia vasúttársaság ügyfeleinek az online vásárlás során minden esetben fel kell tüntetniük, hogy „Úrként” vagy „Hölgyként” szólítsák‑e meg őket, mivel úgy véli, hogy a nemi identitásra vonatkozó adat gyűjtése az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) szempontjából nem szükséges. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy csak a szigorúan szükséges adatok gyűjthetők, és az adatkezelés csak akkor jogszerű, ha az valamely szerződés teljesítéséhez elengedhetetlen, vagy ha azt egyértelműen megjelölt jogos érdek indokolja. Végül a Bíróság kimondta, hogy ezt az adatkezelést nem igazolhatja a jogos érdek, ha arról nem adtak tájékoztatást, meghaladja a feltétlenül szükséges mértéket, vagy az alapvető jogok sérelmének, különösen a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek a kockázatával járnak. Az ügyfelek megszólítására vonatkozó adatok gyűjtése objektíve nem elengedhetetlen, különösen, ha annak célja a kereskedelmi kommunikáció személyre szabása.

2025. január 9‑i Mousse ítélet (C‑394/23)

Egy osztrák ügyféllel szemben megtagadták egy havi 10 eurós telefonszerződés megkötését, miután egy magánvállalkozás – teljesen automatizált módon elvégzett értékelése alapján – úgy ítélte meg, hogy az ügyfél nem fizetőképes. Az osztrák bíróság megállapította, hogy ez a vállalkozás nem tartotta be az általános adatvédelmi rendeletet (GDPR), mivel nem fejtette ki, hogyan hozta meg a döntését. A Bíróság szerint az érintettnek személyes adatai kezelése során joga van az érthető magyarázathoz: meg kell jelölni, hogy mely adatokat használták fel, és azok hogyan befolyásolták az eredményt, adott esetben bemutatva, hogy mi változott volna, ha bizonyos adatok eltérőek lettek volna. A vállalkozás nem hivatkozhat az üzleti titokra annak érdekében, hogy megtagadja ezen információk közlését; ha ilyen titokra hivatkoznak, a bíróság vagy a felügyeleti hatóság dönti el, hogy milyen mértékben adható hozzáférés.

2025. február 27‑i Dun & Bradstreet Austria ítélet (C‑203/22)

Philippe Latombe francia állampolgár a személyes adatoknak az Európai Unióból az Egyesült Államokba történő továbbítását engedélyező európai bizottsági határozat megsemmisítését kérte. Véleménye szerint az amerikai rendszer nem biztosított megfelelő védelmet, különösen a „Data Protection Review Court” (DPRC) függetlenségének hiánya és az amerikai hírszerző szolgálatok által végzett tömeges adatgyűjtés miatt. A Törvényszék elutasította a keresetet. Úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államok a 2022. évi új elnöki rendelet elfogadása óta megerősítette az adatvédelemre vonatkozó jogszabályi keretét, és a DPRC megfelelő függetlenségi garanciákkal rendelkezik. A bírákat ugyanis kizárólag alapos indok alapján lehet felmenteni, és munkájukat a hírszerző hatóságok nem befolyásolhatják. A Törvényszék azt is megállapította, hogy az adatok tömeges gyűjtése nem ellentétes az uniós joggal, mivel biztosított a DPRC által elvégzett utólagos bírósági felülvizsgálat. Emellett az Európai Bizottság továbbra is köteles folyamatosan nyomon követni e jogszabályi keret betartását, és felfüggesztheti a határozatot, ha az amerikai rendszer által nyújtott védelem csökken.

2025. szeptember 3‑i Latombe kontra Bizottság ítélet (T‑553/23)

A Törvényszék arra kötelezte az Európai Bizottságot, hogy 400 euró összegű kártérítést fizessen egy német állampolgárnak, akinek személyes adatait továbbították az Egyesült Államokba, amikor az Európa jövőjéről szóló konferencia honlapján regisztrált egy eseményre. Az EU Login „Bejelentkezés a Facebookkal” opciójának használatával az érintett IP‑címét a Meta Platformsnak továbbították, megfelelő biztosíték nélkül, úgy, hogy ekkor nem létezett olyan megfelelőségi határozat, amely az adattovábbítás alapjául szolgálhatott volna. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezt az adattovábbítást a Bizottságnak kell betudni, amely nem tartotta tiszteletben az adatok harmadik országba történő továbbítására vonatkozóan az uniós jog által előírt egyik feltételt sem. Megállapította a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésének, valamint az adatkezelést érintő bizonytalanság által okozott nem vagyoni kárnak a fennállását, ami megalapozza az Unió szerződésen kívüli felelősségét.

2025. január 8‑i Bindl kontra Bizottság ítélet (T‑354/22)

A Bíróság elmarasztalta Görögországot, mert nem teljesítette azt a 2014‑ben meghozott ítéletet, amely elrendelte a zakynthosi tengeri nemzeti parkban található hulladéklerakó tevékenységének beszüntetését, ahol a caretta caretta tengeri teknős védett élőhelye is van. A Bizottsággal 2014 és 2023 között folytatott tárgyalások ellenére a hulladéklerakót nem zárták be és nem alakították át az uniós hulladékirányelveknek megfelelően, és az továbbra is fogadott hulladékot egészen 2017 végéig. E tartós kötelezettségszegés megállapítása nyomán a Bizottság az ítéletben foglaltak teljes körű végrehajtásának időpontjáig napi 12 500 euró összegű kényszerítő bírságot, valamint 5,5 millió euró átalányösszeget szabott ki Görögországgal szemben, tekintettel a jogsértés súlyára és időtartamára, az egészségre és a környezetre jelentett kockázatokra, valamint a Görögország által a hulladékkezelés terén elkövetett ismételt mulasztásokra.

2025. október 9‑i Bizottság kontra Görögország (A zakynthosi hulladéklerakóról szóló ítélet végrehajtása) ítélet (C‑368/24)

A The New York Times újságírója hozzáférést kért az Európai Bizottságtól az Ursula von der Leyen elnök és a Pfizer vezérigazgatója között váltott üzenetekhez, mivel úgy vélte, hogy ezen üzenetek útján folytak a Covid19‑oltóanyagok vásárlására vonatkozó tárgyalások. A Bizottság elutasította a kérelmet, azzal az indokkal, hogy nem rendelkezik ezekkel az üzenetekkel. A Törvényszék azonban megállapította, hogy a magyarázatok általánosak voltak és többször változtak, és a Bizottság nem jelölte meg egyértelműen, hogy hol és hogyan kereste ezeket a dokumentumokat, sem pedig azt, hogy az üzeneteket törölték‑e, vagy esetleg elvesztek. Ezenkívül az újságíró hiteles bizonyítékokat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy nagy valószínűséggel sor került ilyen üzenetváltásokra. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy egy európai uniós intézmény esetén nem lehet elegendő, hogy komoly bizonyíték nélkül tagadja, hogy a dokumentumok a birtokában vannak, különösen az ilyen fontos közérdekű döntések esetében. Ezért megsemmisítette a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozatot.

2025. május 14‑i Stevi és The New York Times kontra Bizottság ítélet (T‑36/23)