Az igazságszolgáltatási tevékenység

A | A Bíróság 2022-ben

A Bírósághoz főként az alábbi esetekben lehet forduln

előzetes döntéshozatal iránti kérelmek:
ha valamely nemzeti bíróságnak kétségei vannak valamely uniós szabály értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatban, e bíróság felfüggeszti az előtte folyamatban lévő eljárást, és a Bírósághoz fordul. Miután a Bíróság által hozott határozatban felvilágosítást kapott, a nemzeti bíróság el tudja dönteni az elé terjesztett jogvitát. Nagyon rövid határidőn belül választ igénylő ügyekben (például menekültügyek, határellenőrzéssel, gyermekek elvitelével kapcsolatos ügyek stb.) sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárást (PPU) lehet igénybe venni;
közvetlen keresetek, amelyek célja:
- valamely uniós jogi aktus megsemmisítése (megsemmisítés iránti kereset), vagy
- annak megállapítása, hogy valamely tagállam nem tartja tiszteletben az uniós jogot (kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset). Ha a tagállam nem tesz eleget a Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítéletében foglaltaknak, egy második, úgynevezett kettős kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bíróság pénzbírságot szabhat ki rá;
fellebbezések, amelyeket a Törvényszék által hozott határozatokkal szemben nyújtanak be, és amelyek nyomán a Bíróság hatályon kívül helyezheti a Törvényszék határozatát;
vélemény iránti kérelmek: az Unió által harmadik állammal vagy nemzetközi szervezettel megkötni kívánt megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozóan (valamely tagállam vagy egy uniós intézmény által) benyújtott kérelem.

Tevékenységek és fejlemények a Bíróságon

2022‑ben nem változott a Bíróság összetétele, ahogyan a tevékenységét szabályozó szövegek, az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és az eljárási szabályzat sem.

Az egészségügyi válság által érintett két év után a 2022‑es évet a személyzetnek az intézmény épületébe való általános visszatérése és a rendes működési feltételek visszarendeződése jellemezte, különösen ami a tárgyalások tartását illeti. Az előző két év egészségügyi intézkedései által előmozdított technológiai fejlesztéseket kiaknázva ugyanakkor sor került bizonyos, a polgárokhoz közeli európai igazságszolgáltatást célzó projektek megvalósítására.

A Bíróság így a tárgyalásokat illetően 2022. április 26. óta „streaming” szolgáltatást nyújt, amely a 2021‑ben indított távlátogatási projekthez hasonlóan az intézmény nagyközönség számára hozzáférhetőbb, „polgárok bírósága” dimenzióját hivatott erősíteni. A közvetítések célja, hogy bármely érdeklődő ugyanolyan körülmények között kísérhesse figyelemmel a tárgyalásokat, mintha személyesen lenne jelen a luxembourgi tárgyalóteremben, a vitákról a tárgyalás megfelelő lebonyolításához szükséges nyelveken biztosított szinkrontolmácsolásnak köszönhetően.

Statisztikai szempontból a 2022‑es évet ismét intenzív tevékenységek jellemezték. 806 ügyet terjesztettek a Bíróság elé. A korábbi évekhez hasonlóan ezek főként előzetes döntéshozatal iránti kérelmek (546 ügy) és fellebbezések (209 ügy) voltak, amelyek önmagukban a 2022‑ben indított összes ügy több mint 93%‑át tették ki. Ezek az ügyek olyan változatos és érzékeny területekre vonatkoztak, mint az Európai Unió alapvető értékeinek védelme, a személyes adatok védelme, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem, valamint az adózás, a verseny és az állami támogatások. Emellett megjegyzendő, hogy több ügy érkezett az egészségügyi válsággal vagy az ukrajnai háborúval kapcsolatban is.

A Bíróság különböző ítélkező testületei 808 ügyet fejeztek be. Számos ügyben (78) a nagytanács határozott, két ügyben pedig, amelyek a jogállamiság tiszteletben tartása és az uniós költségvetés végrehajtása közötti kapcsolatra vonatkoztak, a teljes ülés hozott határozatot (a C‑156/21, Magyarország kontra Parlament és Tanács ügy, valamint a C‑157/21, Lengyelország kontra Parlament és Tanács ügy).

A végzéseknek különösen a fellebbezésekkel kapcsolatos gyakoribb igénybevétele miatt az eljárások teljes időtartama (16,4 hónap) az előző évihez (16,6 hónap) hasonló maradt, ugyanakkor a Bírósághoz benyújtott kérdések összetettebbé válását jelzi, hogy nőtt az előzetes döntéshozatali eljárások átlagos időtartama (17,3 hónap a 2021. évi 16,7 hónappal szemben).

2022. december 31‑én a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek száma 1111 volt, amely két ügy híján megegyezik a 2021. december 31‑én folyamatban lévő ügyek számával (1113 ügy).

E statisztikák fényében, és figyelembe véve, hogy 2022 júliusától az Unió igazságszolgáltatási felépítésének 2015‑ben elfogadott reformja megvalósításának eredményeként a Törvényszék 54 (tagállamonként kettő) bírával rendelkezik, a Bíróság az alapokmány két ponton való módosítása iránti kérelmet terjesztett az uniós jogalkotó elé. E kérelem arra irányul, hogy a Bíróság megőrizhesse a minőségi határozatok észszerű időn belüli meghozatalára való képességét, ugyanakkor fokozott figyelmet fordíthasson az Unió alkotmánybíróságaként és legfelsőbb bíróságaként végzett központi feladataira.

A módosítás iránti kérelem először is az előzetes döntéshozatali hatáskör Törvényszékre történő átruházására irányul öt olyan világosan meghatározott ügycsoportban, amelyek kevés elvi jelentőségű kérdést vetnek fel, illetőleg amelyek vonatkozásában a Bíróság szilárd alapokon álló ítélkezési gyakorlattal rendelkezik, és amelyek ezenfelül kellően jelentős számú ügyet képviselnek ahhoz, hogy a javasolt hatáskör‑átruházás tényleges hatást gyakoroljon a Bíróság munkaterhére; ezek az ügycsoportok a közös hozzáadottértékadó‑rendszer, a jövedéki adók, a vámkódex és az áruknak a Kombinált Nómenklatúrában történő tarifális besorolása, az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere.

A Törvényszék előzetes döntéshozatali hatásköre nem jár a Törvényszéket megillető azon lehetőség sérelmével, hogy az ügyet visszautalja a Bíróság elé, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügyben olyan elvi döntés meghozatalára van szükség, amely az uniós jog egységességét és koherenciáját befolyásolhatja. A Bíróságot emellett megilletné az a lehetőség, hogy kivételesen felülvizsgálja a Törvényszék által hozott határozatot, amennyiben fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül.

Másodszor, a Tör vényszék határozatai ellen benyújtott fellebbezések nagy számára tekintettel annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni a fellebbezési eljárás hatékonyságát, a Bíróság pedig a jelentős jogkérdéseket felvető fellebbezésekre összpontosíthasson, a jogalkotási kérelem javaslatot tesz a fellebbezések előzetes megengedhetővé nyilvánítására irányuló, 2019. május 1‑jén hatályba lépett mechanizmus bővítésére (az alapokmány 58a. cikke).

E bővítés bizonyos olyan uniós szervek független fellebbezési tanácsainak határozataira vonatkozó törvényszéki határozatokkal szemben benyújtott fellebbezésekre vonatkozna, amelyeket az alapokmány 58a. cikke a 2019. május 1‑jei hatálybalépésekor eredetileg nem említett (például az Európai Unió Vasúti Ügynöksége, az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége, az Európai Bankhatóság, az Európai Értékpapírpiaci Hatóság és az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság).

Koen Lenaerts

Az Európai Unió Bíróságának elnöke

**806** érkezett ügy

**546**előzetes döntéshozatali eljárás, ebből 5 sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás

A kérelem eredete szerint a főbb tagállamok:

Németország: 98

Olaszország: 63

Bulgária: 43

Spanyolország:41

Lengyelország:39

37 közvetlen kereset, ebből 35 kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset, ebből 2 kettős kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset

**209** fellebbezés a Törvényszék határozataival szemben

6 költségmentesség iránti kérelem

Az a fél, aki nem tudja fedezni az eljárás költségeit, költségmentességet kérhet.

**808** befejezett ügy

**546** előzetes döntéshozatali eljárás, ebből 7 sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás

36 közvetlen kereset, ebből 17 megállapított kötelezettségszegés 12 tagállammal szemben

**196** fellebbezés a Törvényszék határozataival szemben, ezek közül 38 vezetett a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezéséhez

1 vélemény

Az eljárások átlagos időtartama: 16.4 hónap

A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárások átlagos időtartama: 4.5 hónap

**1 111** folyamatban lévő ügy2022. december 31‑én

Érintett fő területek:

Állami támogatások 58

Versenyjog 64

Intézményi jog 38

Környezetvédelem 46

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség 132

Adózás 80

Szociálpolitika 73

Szellemi tulajdon 33

Fogyasztóvédelem 77

A jogszabályok közelítése 89

Lásd a Bíróság részletes statisztikáit

A Bíróság tagjai

A Bíróságot 27 bíró és 11 főtanácsnok alkotja.

A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, a jelölt személyeknek a szóban forgó feladatokra való alkalmasságáról szóló vélemény nyújtásával megbízott bizottsággal történő konzultációt követően nevezik ki. Megbízásuk hat évre szól, és megújítható.

Olyan személyek közül választják ki őket, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok.

A bírák a feladataik ellátása során teljesen pártatlanul és függetlenül járnak el.

A Bíróság bírái maguk közül jelölik ki az elnököt és az elnökhelyettest. A hivatalvezetőt hatéves időtartamra a bírák és a főtanácsnokok nevezik ki.

O. Spineanu-Matei

bíró

T. Ćapeta

főtanácsnok

L. Medina

főtanácsnok

A. Calot Escobar

főtanácsnok

2022. október 7-től érvényes protokolláris sorrend

B | A Törvényszék 2022-ben

A Törvényszékhez első fokon főként a személyükben és közvetlenül érintett természetes vagy jogi személyek (magánszemélyek, társaságok, egyesületek stb.) által és a tagállamok által az Európai Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak jogi aktusai ellen benyújtott közvetlen keresetekkel, valamint az intézmények vagy alkalmazottaik által okozott kár megtérítésére irányuló közvetlen keresetekkel lehet fordulni.

A Törvényszék előtti jogviták jelentős része gazdasági jellegű: szellemi tulajdon (európai uniós védjegyek és formatervezési minták), versenyjogi és állami támogatásokkal kapcsolatos ügyek, bank‑ és pénzügyi felügyelet.

A Törvényszék hatáskörébe tartozik az Európai Unió és alkalmazottai közötti közszolgálati jogvitákban történő határozathozatal is.

A Törvényszék határozataival szemben, kizárólag jogkérdésekben, a Bírósághoz lehet fellebbezni. Azokban az ügyekben, amelyekben már kettős vizsgálatot folytattak le (egy független fellebbezési tanács, majd pedig a Törvényszék), a Bíróság a fellebbezést kizárólag akkor nyilvánítja megengedhetővé, ha e fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.

Tevékenységek és fejlemények a Törvényszéken

A 2022‑es év a háború kontinensünkre való visszatérését jelentette. E szörnyű eseménynek minden európai számára az öntudatra ébredés pillanatát kell jelentenie. A béke soha nem tekinthető magától értetődőnek, hanem az mindannyiunk elkötelezettségét igényli. Az intézményünk ennek az elkötelezettségnek a középpontjában áll. A Bíróság és a Törvényszék feladata ugyanis, hogy biztosítsák a jogállamiság tiszteletben tartását, és előmozdítsák az emberi méltóság védelmét. Az Unióban a konfliktusokat nem fenyegetésekkel és fegyverekkel, hanem tanácskozásokkal és a jog útján rendezik. Ebben az összefüggésben felkérték a Törvényszéket különösen az Oroszországi Föderáció által 2022 februárja óta folytatott agresszióban érintett személyekkel vagy szervezetekkel szemben elfogadott uniós korlátozó intézkedések jogszerűségének olykor igen rövid határidőn belüli vizsgálatára. Így az RT France kontra Tanács ügyben a Törvényszék nagytanácsa gyorsított eljárás keretében öt hónappal a kereset benyújtását követően hirdetett ítéletet. Eddig több mint 70 keresetet nyújtottak be a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban. Az Unió értékeit tükrözi, hogy az ilyen intézkedéseket nem az önkényesség jellemzi, mivel azok független és pártatlan bírák felülvizsgálata alá tartoznak.

A kontinensünket érintő főbb társadalmi kihívások minden eddiginél jobban megmutatkoztak a Törvényszék elé kerülő ügyekben. A korlátozó intézkedéseken túl, amelyek nem csupán az Ukrajna elleni agresszióval kapcsolatosak, többek között a digitális óriásvállalatok közötti verseny szabályozásáról és az állami támogatások felügyeletéről van szó, különösen az adózás területén vagy az energia‑ és a környezetvédelmi ágazatban. A bankjogot és a pénzügyi jogot, a személyes adatok védelmét, a közös kereskedelempolitikát és az energiapiacok szabályozását is meg kell említeni. A közelmúlt jogalkotási fejleményei és az egyre feszültebbé váló nemzetközi környezet következtében gyakoribbá válhat az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálata.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a Törvényszék maradéktalanul tisztában van az e téren rá háruló felelősséggel. Rendelkezésére állnak a szükséges erőforrások. Így különösen a 2015/2422 rendelettel kezdeményezett reform végrehajtásaként az elmúlt évben nyolc új tag érkezett a Törvényszékre. Ezen igazságszolgáltatási fórum jelenleg 54 tagot számlál, és immár tagállamonként két bíróból áll. A 2022 szeptemberében kezdődő új hároméves időszakra való felkészülés jegyében a Törvényszék emellett mélyrehatóbb tanácskozásokat folytatott a szervezetéről és a munkamódszereiről, különösen a bírósági felülvizsgálat elmélyítéséről, a peres feleknek az eljárás teljes folyamatában való támogatásáról, valamint az eljárások időtartamáról (2022‑ben átlagosan 16,2 hónap). Az ily módon megszilárdított és újjászervezett Törvényszék célul tűzte ki, hogy az igazságszolgáltatási tevékenységét magas színvonalon és a jogalanyok számára érthető módon, valamint a mai kor elvárásainak megfelelő határidőn belül gyakorolja.

Az Unió igazságszolgáltatási felépítésének folyamatosan alkalmazkodnia kell a jelen kihívásaihoz. Ennek szellemében a Bíróság 2022 novemberében jogalkotási kérelmet terjesztett elő, amelynek célja különösen azon konkrét ügycsoportok meghatározása volt, amelyekben a Törvényszék hatáskört kaphatna a tagállamok bíróságai által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések megválaszolására (EUMSZ 256. cikk). A Törvényszék készen áll arra, hogy támogatást nyújtson a növekvő munkateherrel küzdő Bíróság számára. A Törvényszék aktívan részt vett az e kezdeményezést megelőző eszmecserékben, és már a végrehajtás előkészítésén dolgozik.

Marc van der Woude

A Törvényszék elnöke

**858** befejezett ügy

**760** közvetlen kereset, ebből

**1 474** folyamatban lévő ügy(2022. december 31‑én)

Érintett fő területek:

Lásd a Törvényszék részletes statisztikáit

Új fejlemények az ítélkezési gyakorlatban

Mint bárhol máshol, a Törvényszéknél is egymást váltják az aktuális hírek. Míg a Covid19-világjárványból eredő jogviták továbbra is járatlan utakra terelik a Törvényszéket, amint azt a 2022. április 27-i Roos és társai kontra Parlament ítélet (T‑710/21, T‑722/21 és T‑723/21) mutatja, amely első ízben vizsgálta az Európai Unió intézményei által az alkalmazottak egészségének védelme érdekében bevezetett egyes korlátozások jogszerűségét, az Oroszországi Föderáció által 2022. február 24-én Ukrajna ellen elkövetett katonai agresszió a peres eljárások új központi forrásává vált. A gyorsított eljárásban hozott 2022. július 27-i RT France kontra Tanács ítéletében (T‑125/22) a nagytanácsban eljáró Törvényszék első alkalommal döntött az audiovizuális tartalmak sugárzásának tilalmára vonatkozóan a Tanács által elfogadott korlátozó intézkedések jogszerűségéről.

Ugyanakkor bármennyire is befolyásolják a Törvényszék munkáját ezek az aktualitások, azoknak nem szabad háttérbe szorítaniuk a Törvényszék hagyományosabb kérdésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának számos vívmányát.

Így az intézményi jog területén a Törvényszék a 2022. január 12-i Verelst kontra Tanács ítéletben (T‑647/20) első ízben vizsgálta az Európai Ügyészség európai ügyészeinek kinevezéséről szóló 2020/1117 végrehajtási határozat jogszerűségét, amelyet az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló 2017/1939 rendelet alapján fogadtak el. A Törvényszék a vizsgálata során megállapította, hogy a Tanács széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik valamely tagállam európai ügyészi álláshelyére jelölt személyek érdemeinek értékelése és összehasonlítása terén, és hozzátette, hogy a jelen esetben a sikeres jelölt kiválasztása és kinevezése tiszteletben tartotta e széles mérlegelési jogkör határait. A közbeszerzés területén a Törvényszék a 2022. január 26-i Leonardo kontra Frontex ítéletben (T‑849/19) megvizsgálta egy olyan vállalkozás által egy felhívás és a mellékletei ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát, amely nem vett részt az említett felhívással megindított ajánlattételi eljárásban. A kibővített tanácsban eljáró Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az a vállalkozás, amelynek a közbeszerzési eljárásban való részvételét az ajánlattételhez szükséges dokumentáció előírásai bizonyítottan lehetetlenné tették, a közbeszerzési dokumentáció több elemét tekintve is eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkezhet. Végezetül a versenyjog területén a 2022. július 13-i Illumina kontra Bizottság (T‑227/21) ítéletben a Törvényszék első alkalommal nyilatkozott az összefonódás-ellenőrzésről szóló 139/2004 rendelet 22. cikkében előírt áttételi mechanizmus olyan ügyletre való alkalmazásáról, amelynek bejelentésére az összefonódás áttételét kérő államban nem volt szükség, de amely olyan vállalkozás megszerzését foglalta magában, amelynek a verseny szempontjából való jelentősége nem tükröződik a forgalmában. Ebben az ügyben a Törvényszék elvi jelleggel elismerte, hogy a Bizottság ilyen helyzetben megállapíthatja hatáskörét.

Savvas S. Papasavvas

A Törvényszék elnökhelyettese

A Törvényszék tagjai

A Törvényszék tagállamonként két bíróból áll.

A bírákat olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek a felsőbb bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassági feltételeknek. A bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, a jelölt személyek alkalmasságáról szóló vélemény nyújtásával megbízott bizottsággal történő konzultációt követően nevezik ki. Megbízásuk hat évre szól, és megújítható. A bírák maguk közül választják meg hároméves időtartamra az elnököt és az alelnököt. A hivatalvezetőt a bírák nevezik ki hatéves időtartamra.

A bírák a feladataik ellátása során teljesen pártatlanul és függetlenül járnak el.

2022 januárjában a Törvényszék bírájaként lépett hivatalba Ioannis Dimitrakopoulos (Görögország), Damjan Kukovec (Szlovénia) és Suzanne Kingston (Írország).

2022 júliusában a Törvényszék bírájaként lépett hivatalba Tóth Tihamér (Magyarország) és Beatrix Ricziová (Szlovákia).

Fókusz

Érvényes az uniós források kifizetését a jogállamiság tiszteletben tartásának feltételéhez kötő rendelet

A 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács, illetve Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítéletek (C‑156/21 és C‑157/21)

A jogállamiság

A jogállamiság az Unió egyik alapvető értéke, amely a következőket foglalja magában:

a jogszerűség elve, amely átlátható, elszámoltatható, demokratikus és pluralista jogalkotási folyamatot feltételez;
a jogbiztonság elve;
a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma;
a hatékony bírói jogvédelem elve (a független és pártatlan igazságszolgáltatáshoz való jog);
a hatalmi ágak szétválasztásának elve;
a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és a törvény előtti egyenlőség elve.

Az Unió költségvetésének és pénzügyi érdekeinek az Unió alapját képező alapvető érték, a jogállamiság megsértéséből következő érintettségével szembeni védelme érdekében az Unió új feltételességi mechanizmust vezetett be.

A 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelettel bevezetett e rendszer az uniós költségvetésből származó finanszírozás igénybevételét a jogállamiság elveinek tagállamok általi tiszteletben tartásához köti. E rendelet az uniós költségvetés és pénzügyi érdekek védelme érdekében lehetővé teszi a Tanács számára, hogy a Bizottság által folytatott vizsgálat nyomán intézkedéseket – például a kifizetések felfüggesztésére vagy pénzügyi kiigazításokra irányuló intézkedéseket – fogadjon el, amennyiben az ilyen megsértések az uniós költségvetés vagy pénzügyi érdekek érintettségének kockázatával járnak.

Magyarország és Lengyelország megtámadta e rendeletet a Bíróság előtt. Az ügyeket a kivételes jelentőségük miatt a Bíróság teljes ülése bírálta el.

A Bíróság 2022. február 16‑án elutasította Magyarország és Lengyelország keresetét.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy az Unió a tagállamok közös értékein, köztük a jogállamiságon alapul. Ezek a közös értékek határozzák meg az Unió mint közös jogrend identitását, és azokat az Unióhoz való csatlakozásakor valamennyi tagállam elfogadta. A jogállamiság elveinek tiszteletben tartása tehát a tagállamok számára közvetlenül az uniós tagságukból eredő eredménykötelezettséget jelent. Ez a feltétele annak, hogy ezen államok gyakorolhassák a Szerződések alkalmazásából eredő összes többi jogot.

Az Unió pénzügyi érdekeit súlyosan veszélyeztetheti a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése. A tagállamok csak akkor tudják biztosítani a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, ha a hatóságok a jogszabályoknak megfelelően járnak el, ha hatékonyan üldözik a jog megsértését, és ha a hatóságok önkényes vagy jogellenes döntései a független és pártatlan igazságszolgáltatás által gyakorolt hatékony bírósági felülvizsgálatnak vethetők alá. Az Uniónak ezért képesnek kell lennie arra, hogy megvédje a pénzügyi érdekeit, különösen az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedések révén. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy a megtámadott rendelet által létrehozott mechanizmus valóban azon költségvetési szabályok közé tartozik, amelyek meghatározzák különösen az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó eljárást (az Európai Unió működéséről szóló szerződés [EUMSZ] 322. cikke). E rendelet elfogadásakor tehát helyesen hivatkoztak erre a jogalapra.

A Bíróság Magyarország és Lengyelország egyes érveire válaszul azt is kifejtette, hogy a feltételességi mechanizmus nem kerüli meg az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 7. cikkében meghatározott eljárást. A két eljárás célja és tárgya eltér egymástól. Közelebbről, az EUSZ 7. cikk lehetővé teszi az Unió valamely alapvető értékének súlyos és tartós megsértésére vagy ennek egyértelmű veszélyére való válaszadást, míg a megtámadott rendelet csupán a jogállamiság elveinek megsértése esetén alkalmazható, és kizárólag akkor, ha alapos okkal feltételezhető, hogy az költségvetési hatással jár.

A Bíróság elutasítja azt az érvet is, amely szerint a jogállamiság elveinek nincs konkrét uniós anyagi jogi tartalmuk. Ezeket az elveket a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában széles körben kifejtette, az uniós jogrend tehát pontosan meghatározza azokat. Ezek az elvek a tagállamok által a saját jogrendjükben is elismert és alkalmazott közös értékekből erednek. Következésképpen a tagállamok kellő pontossággal meg tudják határozni az egyes elvek lényeges tartalmát és az azokból eredő követelményeket.

Végül a feltételességi mechanizmus végrehajtása megköveteli, hogy tényleges kapcsolat álljon fenn a jogállamiság valamely elvének megsértése és az Unió hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának sérelme vagy ennek komoly kockázata között. E végrehajtás emellett a Bizottsággal szemben is szigorú eljárási követelményeket támaszt. Magyarország és Lengyelország tehát alaptalanul állította, hogy a Bizottság és a Tanács túlságosan széles jogkörökkel rendelkezik. A Bíróság ez alapján megállapította, hogy a megtámadott rendelet megfelel a jogbiztonság követelményeinek.

EUSZ 7. cikk

E rendelkezés ismerteti azon eljárást, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok EUSZ 2. cikkben említett, a jogállamiságot is magukban foglaló közös értékeinek súlyos és tartós megsértése esetén felfüggesszék a tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait. Magyarország és Lengyelország állítása szerint a „feltételességi” rendelet egy tagállam szankcionálása érdekében jogellenesen lehetővé tette az EUSZ 7. cikkben meghatározott konkrét feltételek megkerülését egy párhuzamos eljárás bevezetésével.

A jogállamiság tiszteletben tartása a Bíróság számos ítéletének képezte a tárgyát, többek között:

2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses (A bírói függetlenség – Az illetmények csökkentése a nemzeti közszolgálatban) ítélet (C‑64/16) ;
2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország (A bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer – A nemzeti bíróságok azon jogának és kötelezettségének korlátozása, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljanak a Bírósághoz) ítélet (C‑791/19) ;
2021. április 20‑i Repubblika (A tagállami bírák függetlensége – Kinevezési eljárás – A miniszterelnök hatásköre – A bírák kinevezéséért felelős bizottság részvétele) ítélet (C‑896/19).

A jogbiztonság elve

Ez az elv megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, valamint hogy alkalmazásuk előre látható legyen a jogalanyok számára, különösen akkor, amikor kedvezőtlen következményeik lehetnek. A szabályozásnak tehát lehetővé kell tennie az érintettek számára, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el.

Fókusz

A környezetvédelmi egyesületek keresetindítási joga

2022. november 8-i Deutsche Umwelthilfe (Gépjárművek típusjóváhagyása) ítélet (C‑873/19)

A környezet védelme és a levegőminőség javítása érdekében a gépjárművek típusjóváhagyásáról szóló uniós rendelet tiltja a kibocsátáscsökkentő berendezésekre ható, azok hatásfokát csökkentő berendezések használatát (úgynevezett hatástalanító berendezések). E tilalom alól azonban van három kivétel, különösen ha „a berendezés használata a motor károsodás vagy baleset elleni védelme és a jármű biztonságos üzemeltetése szempontjából indokolt”.

A Deutsche Umwelthilfe német környezetvédelmi szervezet szerint a német szövetségi gépjármű-közlekedési hivatal megsértette a szóban forgó tilalmat, amikor egyes Volkswagen járművek esetében engedélyezte a szennyező gázok, különösen a nitrogén-oxid (NOx) visszavezetését csökkentő szoftver használatát. Ez a „hőmérsékleti tartománynak” nevezett szoftver lehetővé tette a kipufogógáz-tisztítás mértékének a külső hőmérséklet függvényében való kiigazítását. A szoftver telepítésének eredményeként a szennyező gázok visszavezetése csak akkor volt teljesen hatékony, ha a külső hőmérséklet meghaladta a 15 Celsius-fokot. Márpedig 2018-ban Németországban az átlagos éves hőmérséklet 10,4 Celsius-fok volt.

A Deutsche Umwelthilfe vitatta az engedélyt egy német bíróság előtt. E bíróság két kérdés tisztázása érdekében a Bírósághoz fordult.

1. A német bíróság rámutatott arra, hogy a német jog szerint a Deutsche Umwelthilfének nincs lehetősége keresetet indítani a szövetségi hivatal által kibocsátott engedéllyel szemben, mivel az általa említett európai rendeletnek nem az egyes polgárok védelme a célja. A német bíróság arra várt választ a Bíróságtól, hogy e lehetőség hiánya összeegyeztethető-e az Aarhusi Egyezménnyel és az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított, hatékony jogorvoslathoz való joggal. A Bíróság a 2022. november 8-i ítéletében kimondta, hogy a Charta fényében értelmezett Aarhusi Egyezménnyel összhangban egy perbeli cselekvőképességgel rendelkező környezetvédelmi egyesület nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy a nemzeti bíróságokkal ellenőriztesse az uniós jog egyes környezetvédelmi normáinak betartását. Az ilyen egyesület számára tehát biztosítani kell, hogy bíróság előtt vitathassa a hatástalanító berendezésekre kiadott engedélyt.

A Bíróság a 2022. november 8-i ítéletében kimondta, hogy a Charta fényében értelmezett Aarhusi Egyezménnyel összhangban egy perbeli cselekvőképességgel rendelkező környezetvédelmi egyesület nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy a nemzeti bíróságokkal ellenőriztesse az uniós jog egyes környezetvédelmi normáinak betartását. Az ilyen egyesület számára tehát biztosítani kell, hogy bíróság előtt vitathassa a hatástalanító berendezésekre kiadott engedélyt.

2. A német bíróság emellett arra a kérdésre is választ várt, hogy a „hőmérsékleti tartomány” berendezés igénybevételének „indokoltságát”, amely a motor védelme vagy biztonságos üzemeltetése érdekében kivételesen igazolhatja a berendezés telepítését, a technológiának az engedély megadása időpontjában létező szintjére tekintettel kell-e vizsgálni, vagy egyéb körülményeket is figyelembe kell venni.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy a hatástalanító berendezés, például a „hőmérsékleti tartomány” kivételesen indokolt lehet, ha a következő feltételek teljesülnek:

a berendezésnek szigorúan a motor olyan károsodása vagy baleset bekövetkezte közvetlen veszélyének elkerülését kell szolgálnia, amelyet a kipufogógáz-visszavezető rendszer egyik komponensének meghibásodása okoz;
e károsodásnak kellően súlyosnak kell lennie ahhoz, hogy konkrét veszélyhelyzetet teremtsen a jármű üzemeltetése során;
a berendezés vagy az azzal ellátott jármű engedélyezésének időpontjában semmilyen más műszaki megoldás nem teszi lehetővé e veszély elkerülését.

Végül, még ha indokolt is a használat, a hatástalanító berendezés mindenesetre tiltott, ha az a kialakításának eredményeként rendes közlekedési körülmények között az év nagy részében működésbe lép. Ebben az esetben ugyanis a kivétel gyakrabban lenne alkalmazható, mint a tilalom, ami magának a nitrogén-oxid (NOx) kibocsátása korlátozására vonatkozó elvnek az aránytalan sérelméhez vezetne.

A Bíróság rendszeresen tárgyal a környezetvédelem területére tartozó ügyeket. A legutóbbi ügyek között találhatóak a következők

2022. január 13-i Ville de Paris és társai (Gépjárművek jóváhagyása – A nitrogén-oxid-kibocsátások értékeinek meghatározása – Valós vezetési feltételek melletti kibocsátásra vonatkozó vizsgálati eljárás) ítélet (C‑177/19 P és csatolt ügyek) ;
2022. július 14-i GSMB Invest, Volkswagen és Porsche Inter Auto és Volkswagen (Dízelmeghajtású gépjárművek – Nitrogén-oxid-kibocsátás – Tiltott hatástalanító berendezések – „Hőmérsékleti tartomány”) ítéletek (C‑128/20 és csatolt ügyek) ;
2022. december 22-i Bizottság kontra Spanyolország (Határértékek – NO₂) ítélet (C‑125/20) ;
2022. december 22-i Ministre de la Transition écologique és Premier ministre (Levegőszennyezéssel kapcsolatos állami felelősség) ítélet (C‑61/21).

Fókusz

Az elfeledtetéshez való jog a tájékozódáshoz való joggal szemben

2022. december 8-i Google (Állítólagosan valótlan tartalomra mutató linkek törlése) ítélet (C‑460/20)

Az általános adatvédelmi rendelet

A 2018-ban hatályba lépett általános adatvédelmi rendelet nagyobb ellenőrzést biztosít a polgárok számára a személyes adataik felett, és fokozott felelősséget ró az ilyen adatokat kezelő alanyokra.

Az általános adatvédelmi rendeletben foglalt jogok között szerepel:

az adatkezeléssel kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog;
a tárolt adatokhoz való hozzáférés joga;
a pontatlan vagy hiányos adatok helyesbítéséhez való jog;
a jogellenesen kezelt vagy a kezelés céljából már nem szükséges személyes adatok törléséhez való jog (ismertebb nevén az „elfeledtetéshez való jog”);
az adathordozhatósághoz való jog (az érintett jogosultsága arra, hogy az adatkezelő rendelkezésére bocsátott adatokat megkapja).

A személyes adatok védelmét az Európai Unió szintjén az általános adatvédelmi rendelet szabályozza.

A személyes adatok védelméhez való jog azonban nem abszolút jog. E jogot az arányosság elvének megfelelően mérlegelni kell más alapvető jogokkal szemben. Ezen alapvető jogok között szerepel a tájékozódás szabadságához való jog.

A 2022. december 8-án kihirdetett Google ítéletben a Bíróság a német szövetségi legfelsőbb bíróságnak az elfeledtetéshez való joggal kapcsolatos kérdésére válaszolva emlékeztetett e mérlegelés fontosságára, és el is végezte azt.

A jogvita egy befektetési cégcsoport két vezetőjét érintette, akik azzal a kérelemmel fordult a Google-hoz, hogy az törölje a nevük alapján végzett keresés találatait. A keresési találatok között az említett cégcsoport befektetési modelljét bíráló cikkekre mutató linkek szerepeltek. A két vezető arra hivatkozott, hogy e cikkek valótlan állításokat tartalmaztak. Ezenkívül azt kérték, hogy a Google a miniatűr előnézeti képek (thumbnails) formájában és a kontextusuk elemei nélkül megjelenített, őket ábrázoló fényképeket törölje e találatok listájáról.

A Google megtagadta e kérések teljesítését, utalva az alapügyben szóban forgó cikkek és képek szakmai kontextusára, és arra hivatkozva, hogy nem bír tudomással az e cikkekben foglalt információk valós vagy valótlan jellegéről.

Az ügyben eljáró német szövetségi legfelsőbb bíróság az általános adatvédelmi rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartájával összefüggésben történő értelmezését kérte a Bíróságtól. A rendelet ugyanis kifejezetten előírja, hogy az érintettet nem illeti meg az elfeledtetéshez való jog, ha a szóban forgó adatkezelés a tájékozódás szabadságához való jog gyakorlása céljából szükséges.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy a magánélet védelméhez és a személyes adatok védelméhez való jog főszabály szerint elsőbbséget élvez az internetfelhasználók információkhoz történő hozzáféréshez való jogos érdekével szemben. Ez az egyensúly függhet azonban ezen információ jellegétől, és attól, hogy az információ mennyire érzékeny az érintett személy magánélete szempontjából. Függ továbbá attól, hogy a nyilvánosságnak milyen érdeke fűződik ezen információ megszerzéséhez. Ez az érdek változhat attól függően, hogy e személy milyen szerepet játszik a közéletben.

A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog azonban nem vehető figyelembe, ha a hivatkozott tartalomban szereplő (nem csekély jelentőségű) információk valótlannak bizonyulnak.

Amikor egy személy a linkek közüli törlés iránti kérelmet nyújt be, a keresőmotor működtetőjét a következő kötelezettségek terhelik:

Meg kell vizsgálnia, hogy valamely tartalom továbbra is szerepelhet-e a keresőmotorja által végzett keresések találati listáján. Ha a kérelem alátámasztására elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, a keresőmotor működtetője köteles a kérelemnek helyt adni.
Ha a kérelem nem támasztja alá nyilvánvalóan az adatok valótlanságát, nem köteles a törléshez folyamodni. Ebben az esetben azonban a kérelmezőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adatvédelmi felügyelő hatósághoz vagy bírósághoz forduljon annak érdekében, hogy az utóbbiak elvégezzék a szükséges ellenőrzéseket, és a keresőmotor-működtetőt adott esetben a szükséges intézkedések megtételére kötelezzék.
Fel kell hívnia az internetfelhasználók figyelmét a tartalom állítólagosan valótlan jellege tárgyában folyamatban lévő közigazgatási vagy bírósági eljárásra.
Meg kell vizsgálnia, hogy a fényképek miniatűr előnézeti képek (thumbnails) formájában történő megjelenítése szükséges-e az azon internetfelhasználókat megillető, a tájékozódás szabadságához való jog gyakorlásához, akik potenciálisan érdekeltek abban, hogy az említett fényképekhez hozzáférjenek. Egy személyről készült fényképek megjelenítése ugyanis az e személy magánéletébe való különösen jelentős beavatkozásnak minősül. E hozzáférésnek a közérdekű vitához való hozzájárulása olyan kulcsfontosságú elem, amelyet figyelembe kell venni a más alapvető jogokkal szembeni mérlegelés során.

A személyes adatok védelme a Bíróság előtti jelentős számú ügy tárgya.

Az információs és kommunikációs technológiák fejlődésével kapcsolatos néhány közelmúltbeli ítélet:

a személyes adatok harmadik országba történő továbbítása esetén biztosítandó védelmi szinttel kapcsolatos, 2020. július 16-i Facebook Ireland és Schrems ítélet (C‑311/18);
a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli továbbítását vagy megőrzését előíró nemzeti szabályozás tilalmával kapcsolatos, 2020. október 6-i La Quadrature du Net és társai ítéletek (C‑511/18 és más ügyek);
a hatóságoknak a forgalmi vagy helymeghatározó adatokhoz a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából való hozzáférésével kapcsolatos, 2021. március 2-i Prokuratuur ítélet (C‑746/18) ;
a nemzeti felügyeleti hatóságok hatáskörével kapcsolatos, 2021. június 15-i Facebook Ireland és társai ítélet (C‑645/19) ;
a közszféra alkalmazottai vagy vezetői magánérdekeltségi nyilatkozatainak átláthatóságával kapcsolatos, 2022. augusztus 1-jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet (C‑184/20).

Fókusz

Ukrajnai háború: az oroszbarát médiaorgánumokkal szembeni műsorszolgáltatási tilalom és a véleménynyilvánítás szabadsága

2022. július 27-i RT France kontra Tanács ítélet (T‑125/22)

Az ideiglenes intézkedés iránti eljáráss

Az RT France 2022. március 8-án arra kérte a Törvényszék elnökét, hogy a Törvényszék jogerős határozatának meghozataláig haladéktalanul függessze fel a műsorszolgáltató tevékenység megtiltásáról szóló határozat joghatásait. Az ideiglenes intézkedés iránti eljárásnak nevezett e kérelmet 2022. március 30-án elutasították. Az elnök különösen úgy ítélte meg, hogy az RT France nem bizonyította, hogy a tilalom helyrehozhatatlan kárt okozott neki. Ezért nem állt fenn olyan különös sürgősség, amely a jogerős határozathozatal előtt indokolta volna e felfüggesztést.

2022. február 24-én az Oroszországi Föderáció támadó háborút indított Ukrajna ellen. A közös kül- és biztonságpolitikája keretében az Európai Unió többek között az Oroszországi Föderációval szemben kiszabott szankciókkal adott választ e nemzetközi jogi jogsértésre. 2022. március 1-jén az Európai Unió Tanácsa az orosz propagandatevékenységgel szembeni fellépés érdekében megtiltotta bizonyos médiaorgánumok Unióban folytatott vagy Unióba irányuló műsorszolgáltató tevékenységeit.

A tilalom kiterjedt többek között az orosz állami költségvetés által finanszírozott RT France televíziós csatornára is, amely 2022. március 8-án keresetet nyújtott be az Európai Unió Törvényszékéhez a Tanács említett határozatának megsemmisítése iránt.

Az ügy fontosságára és sürgősségére tekintettel nagytanácsban (15 bíró) eljáró Törvényszék első ízben alkalmazta hivatalból a gyorsított eljárást, amelynek révén kevesebb mint öt hónapon belül meghozta az ítéletét.

A Törvényszék a 2022. július 27-i ítéletében a keresetet teljes egészében elutasította. Az ítélet három alapvető elemen alapul.

A Tanács széles mozgástérrel rendelkezik az Unió által a közös kül‑és biztonságpolitika területén elfogadott korlátozó intézkedések meghatározása során. Ideiglenes tilalmat rendelhet el az orosz állami költségvetés által finanszírozott bizonyos médiaorgánumok tartalmainak sugárzására, ha e médiaorgánumok támogatják Oroszország katonai agresszióját. Az ilyen típusú tilalom egységes végrehajtása uniós szinten jobban megvalósítható, mint nemzeti szinten.
A műsorszolgáltatási tilalom, amelyről az RT France előzetes meghallgatása nélkül döntöttek, nem képezi a védelemhez való jog megsértését. Az Unió határai mentén folyó háború kitöréséhez kapcsolódó kivételes és rendkívül sürgető helyzet gyors reakciót igényelt. A katonai agressziót támogató propagandahordozót tiltó intézkedések azonnali végrehajtása elengedhetetlen volt ezen intézkedések hatékonyságának biztosításához.
A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik legfontosabb alapját képezi. Ez a szabadság nemcsak az elfogadott vagy ártalmatlannak tekintett eszmékre vonatkozik, hanem azokra is, amelyek sértenek, megbotránkoztatnak vagy zavarnak. Ez a pluralizmus, a tolerancia és a szellemi nyitottság követelményéből fakad, amelyek nélkül nincs demokratikus társadalom.

A demokratikus társadalmakban azonban szükségesnek bizonyulhat minden olyan megnyilvánulás szankcionálása, amely az intolerancián alapuló gyűlöletet, az erőszak alkalmazását és dicsőítését terjeszti, azt igazolja, vagy arra ösztönöz.

Az RT France elleni tiltó intézkedés ezt a célt szolgálja. Az intézkedés az Oroszország által indított szisztematikus propagandakampány által fenyegetett uniós közrend és közbiztonság védelmére, valamint az orosz hatóságokra való nyomásgyakorlásra irányul annak érdekében, hogy vessenek véget a katonai agressziónak. Az intézkedés emellett arányos, mivel a kitűzött célok elérésére alkalmas, és azokhoz szükséges. Kellő számú konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmény bizonyítja, hogy az RT France aktívan támogatta az Oroszországi Föderáció által folytatott destabilizáló és agresszív politikát, amely végül az Ukrajna elleni kiterjedt katonai offenzívához vezetett. Az RT France által benyújtott bizonyítékok egyike sem bizonyítja, hogy az RT France összességében véve kiegyensúlyozottan kezelte a folyamatban lévő háborúval kapcsolatos információkat, tiszteletben tartva az audiovizuális média „kötelezettségeire és felelősségére” vonatkozó elveket.

A korlátozó intézkedések vagy szankciók

Ezek az Európai Unió rendelkezésére álló olyan eszközök, amelyekkel az Unió előmozdíthatja a közös kül- és biztonságpolitikájának a célkitűzéseit. Különösen az Unió értékeinek, alapvető érdekeinek és biztonságának megóvásáról, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi jog elveinek megszilárdításáról és fenntartásáról, a béke megőrzéséről és a konfliktusok megelőzéséről, valamint a nemzetközi biztonság megerősítéséről van szó.

Ezek az intézkedések harmadik országok kormányaira vagy nem állami szervezetekre (például vállalkozásokra) és egyénekre (például terrorista csoportokra) is irányulhatnak. Az esetek többségében az intézkedések egyéneket vagy szervezeteket érintenek, és a pénzeszközök befagyasztásából és uniós beutazási tilalomból állnak.

A Törvényszék a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos jelentős számú ügyben jár el: különösen azokról a szankciókról van szó, amelyeket az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető fellépésekkel összefüggésben, a szíriai és a fehéroroszországi helyzetre tekintettel vagy a Kongói Demokratikus Köztársasággal szemben szabtak ki.

Fókusz

Rekordnagyságú, 4,125 milliárd euró összegű bírság kiszabása a Google-lal szemben az Android mobilkészülék-gyártókra vonatkozó korlátozások miatt

2022. szeptember 14-i Google és Alphabet kontra Bizottság (Google Android) ítélet (T‑604/18)

A Google az információs és kommunikációs technológiák ágazatában működő, az internethez kapcsolódó termékekre és szolgáltatásokra szakosodott vállalat. Bevételeinek túlnyomó részét kiemelt termékéből, a Google Search keresőmotorból szerzi. Üzleti modellje egyrészt a felhasználók számára többnyire ingyenesen kínált bizonyos termékek és szolgáltatások, másrészt az e felhasználókról gyűjtött adatokat felhasználó online hirdetési szolgáltatások összekapcsolásán alapul. Ezenfelül a Google kínálja az Android operációs rendszert, amelyet az Európai Bizottság szerint 2018 júliusában az Európában használt okos mobileszközök mintegy 80%-ára telepítettek.

A Bizottság a hozzá benyújtott panaszok nyomán 2015-ben eljárást indított a Google ellen. Ezen eljárás nyomán 2018-ban 4,343 milliárd eurós büntetést szabtak ki a Google-ra az Android mobileszközök gyártóival és a mobilhálózat-üzemeltetőkkel szemben alkalmazott jogellenes korlátozások miatt. E korlátozások a következőknek a mobileszközgyártókkal szembeni előírásából álltak:

a Google Search és a Chrome előzetes telepítése a Play Store használati engedélyének megszerzéséhez;
a Google által jóvá nem hagyott Android-verziókkal rendelkező készülékek értékesítésétől való tartózkodás;
a versenytárs keresőszolgáltatások előtelepítéséről való lemondás a Google hirdetési bevételeiből való részesedés érdekében.

A Bizottság szerint e korlátozások célja a Google keresőmotorja erőfölényének és az azzal folytatott keresésekhez kapcsolódó hirdetésekből származó bevételeinek a megszilárdítása volt.

Mi az erőfölénnyel való visszaélés?

Az erőfölény egy vállalkozás által képviselt gazdasági erővel jellemzett olyan helyzet, amelynek révén e vállalkozás képes a hatékony verseny fenntartásának megakadályozására és a versenytársaitól, az ügyfeleitől, a beszállítóitól és a végső fogyasztóktól független magatartás tanúsítására.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés tiltja a vállalkozásoknak, hogy erőfölényükkel visszaélve, például visszaélésszerű árképzéssel, kizárólagos értékesítési megállapodásokkal vagy a beszállítók versenytársaktól való eltérítését célzó hűségprémiumokkal korlátozzák vagy torzítsák a versenyt.

Ez a legmagasabb összegű bírság, amelyet Európában versenyhatóság valaha kiszabott. A Google a Bizottság határozatának vitatása érdekében keresetet nyújtott be a Törvényszékhez.

A Google és Alphabet ügy esetében az ügy iratai több mint 100 000 oldalt tettek ki. A tárgyaláson 72 ügyvéd és képviselő volt jelen 13 különböző fél (a felperes Google és Alphabet, az alperes Európai Bizottság és a felperes vagy az alperes melletti 11 beavatkozó fél) képviseletében. A tárgyalás öt napon át tartott.

Az ügy elbírálására a 2022. szeptember 14-i Google és Alphabet kontra Bizottság ítélettel került sor. A Törvényszék nagyrészt helybenhagyta a Bizottság határozatát, és a keresetet túlnyomó részben elutasította. A Törvényszék ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a Google bizonyos magatartásai alkalmasak a verseny korlátozására, és nem tagadhatta volna meg a Google-tól, hogy meghallgatás keretében előadja az ezzel kapcsolatos érveit. A Törvényszék, miután saját maga értékelte a körülmények összességét, végül 4,125 milliárd euróra csökkentette a Google-lal szemben kiszabott bírság összegét.

A tényállás és a jog megfelelő alkalmazásának Törvényszék általi vizsgálata

A Törvényszék előtti versenyjogi ügyek gyakran összetettek és terjedelmesek. A Törvényszék első fokon jár el: nemcsak azt vizsgálja, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta-e a jogot, hanem azt is, hogy kellően feltárta-e a tényállást. Az ügyiratok a vállalkozások által tanúsított magatartás piaci hatásainak alátámasztására vagy cáfolására irányuló részletes bizonyítékokat és gazdasági tanulmányokat is tartalmazhatnak.

2022. június 15-i Qualcomm kontra Bizottság ítélet (T‑235/18)

Egy másik, erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos ügyben a Törvényszék teljes egészében megsemmisítette a Bizottság azon határozatát, amelyben az a Qualcommot mintegy 1 milliárd euró összegű bírsággal sújtotta az LTE szabványú lapkakészletek (okostelefonok és táblagépek elektronikus alkatrészei) piacán meglévő erőfölényével való visszaélés miatt. A Bizottság szerint e visszaélést az ösztönző kifizetésekről rendelkező megállapodások jellemezték, amelyek értelmében az Apple-nek kizárólag a Qualcommtól kellett beszereznie az LTE szabványú lapkakészleteket. A Törvényszék megállapította, hogy több eljárási szabálytalanság is történt, amely érintette a Qualcomm védelemhez való jogát, többek között az, hogy a vizsgálat során nem rögzítettek bizonyos kikérdezéseket. A Törvényszék egyébiránt azt is megállapította, hogy a Bizottság a megállapodások versenyellenes hatásainak elemzése során nem vette figyelembe az összes releváns ténybeli körülményt, így különösen azt, hogy az Apple nem rendelkezett műszaki alternatívával az LTE szabványú lapkakészletek mellett.

Az év jelentős ítéletei

Környezetvédelem

A Bíróság és a környezet
Lásd a YouTube-videót

A növény- és állatvilág védelme, a levegő, a föld és a víz szennyezése, valamint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos kockázatok mind olyan kihívások, amelyeknek az Európai Unió szigorú szabályok elfogadásával segít megfelelni. Ez vonatkozik különösen az agglomerációkban a szennyezőanyag-kibocsátás határértékeinek megállapítására is.

Egy Olaszország elleni kötelezettségszegési eljárás keretében a Bizottság annak megállapítására kérte a Bíróságot, hogy e tagállam, mivel különböző övezetekben, nevezetesen Torino, Milánó, Bergamo, Brescia, Genova, Firenze, Róma és Catania városában rendszeresen és folyamatosan nem tartotta tiszteletben az éves nitrogén-dioxid‑kibocsátásra vonatkozó határértékeket, nem teljesítette a kötelezettségeit. Ítéletében a Bíróság helyt adott a Bizottság keresetének, és megállapította, hogy Olaszország megsértette a 2008/50 irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel nem gondoskodott arról, hogy elkerülje az éves nitrogén-dioxid-határértékek rendszeres és folyamatos túllépését. Olaszország emellett nem teljesítette a kötelezettségeit, mivel 2010. június 11-től kezdve nem fogadott el olyan intézkedéseket – például megfelelőbb levegőminőségi terveket vagy az érzékeny népességcsoportok védelmét szolgáló további konkrét intézkedéseket –, amelyek biztosítják az NO₂‑határértékek betartását az érintett övezetekben.
2022. május 12-i Bizottság kontra Olaszország ítélet (NO₂‑határértékek) (C‑573/19)
A Prestige olajszállító tartályhajó 2002 novemberében történt elsüllyedése a galíciai partoknál (Spanyolország) jelentős olajszennyezést okozott, amely a spanyol és a francia partokat érintette. Ez a Spanyolországot valaha ért legsúlyosabb környezeti katasztrófa. Az e hajótörés miatt bekövetkezett olajszennyezés által okozott károkkal kapcsolatos ügyben a Bíróság kimondta, hogy egy brit bíróságnak az Egyesült Királyságban kezdeményezett választottbírósági eljárásban hozott ítéletet helybenhagyó ítélete nem akadályozhatja meg egy olyan spanyol ítélet elismerését, amely a biztosítót az említett kár megtérítésére kötelezi. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy egy választottbírósági ítélet csak akkor akadályozhatja meg más tagállamok bírósági határozatainak elismerését, ha ezen ítélet tartalma a 44/2001 rendeletnek megfelelően elfogadott bírósági határozat tárgyát is képezhette volna. A jelen ügyben a Bíróság nem ismerte el, hogy a brit ítélet akadályát képezheti a Spanyolországban azt követően hozott ítélet elismerésének, hogy a károsult a neki okozott kár tényleges megtérítése érdekében keresetet indított a biztosítóval szemben.
2022. június 20-i London Steam-Ship Owners’ Mutual Insurance Association ítélet (C‑700/20)

A Kutatási és Dokumentációs Igazgatóság az „Összefoglalók gyűjteményének” keretében a Bíróság és a Törvényszék ‘„Legfontosabb ítéleteinek válogatását”’ és ‘„Havi esetjogi értesítőt”’ kínál a jogi szakemberek számára.

Energia

Az ukrajnai háborúval és az európai kontinensnek a világ többi részétől való energiafüggőségével jellemzett helyzetben az Európai Unió biztosítja a területén az energiaellátást és az energiabiztonságot. Hozzájárul az energiapiac működésének biztosításához és a megugró energiaárak, különösen a gáz- és villamosenergia-árak féken tartásához. Biztosítja továbbá a tagállamok energiahálózatainak összekapcsolását. Ezenkívül az Unió támogatja a megújuló energiaforrások fejlesztését és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentését. Mivel a tagállami beruházások veszélyeztethetik az energiapiaci versenyt, az uniós joggal való összeegyeztethetőségük a Törvényszék vizsgálata alá tartozik.

Ausztria vitatta a Bizottság azon határozatát, amely jóváhagyta azt a beruházási támogatást, amelyet Magyarország nyújtott egy állami vállalat számára a Paksi Atomerőmű telephelyén építés alatt álló két atomreaktor fejlesztéséhez. A Törvényszék megvizsgálta Ausztria érveit, amelyek szerint a támogatás aránytalan versenytorzulást és a megújulóenergia-termelőknek a villamos energia piacáról való kiszorításához vezető egyenlőtlen bánásmódot eredményezett. Megállapította, hogy a Bizottság által folytatott elemzés helyes és teljes volt, és lehetővé tette a nyújtott állami támogatás uniós joggal való összeegyeztethetőségénekmegállapítását. Az új reaktorok által termelt villamos energia ugyanis valamennyi piaci szereplő számára átlátható módon elérhető lesz a nagykereskedelmi piacon. Ezért nem állt fenn annak a kockázata, hogy a Paks II társaság által termelt villamos energiát hosszú távú szerződések révén monopolizálják, amely utóbbi típusú szerződések kockázatot jelentenek a piaci likviditásra nézve.
2022. november 30-i Ausztria kontra Bizottság ítélet (T‑101/18)
2015-ben a magyarországi földgázhálózat rendszerirányítói feladatait ellátó FGSZ a fekete-tengeri földgáz betáplálásával az energiafüggetlenség növelésére irányuló regionális együttműködési projektet indított. E projekt kapacitásbővítést irányozott elő többek között Magyarország és Ausztria között. 2018-ban az osztrák szabályozóhatóság jóváhagyta az osztrák földgázhálózat rendszerirányítói feladatait ellátó társaság (GCA) által a projekt e részére vonatkozóan benyújtott javaslatot, a magyar szabályozóhatóság (MEKH) az FGSZ javaslatára ugyanakkor ezzel ellentétes határozatot hozott. 2019 augusztusában az érintett nemzeti szabályozóhatóságok részéről való koordinált határozathozatal hiányában az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) megállapította, hogy hatáskörrel rendelkezik az ügyben, és a GCA által javasoltak szerint jóváhagyta a projekt említett részét. A MEKH és az FGSZ által az ACER határozata ellen benyújtott két kereset tárgyában eljáró Törvényszék alkalmazhatatlannak nyilvánította a földgázszállítási kapacitások bővítésére irányuló eljárásról szóló 2017/459 rendelet rendelkezéseit. Az ACER tehát nem rendelkezett hatáskörrel a jóváhagyó határozat elfogadására, következésképpen a Törvényszék megsemmisítette azt.
2022. március 16-i MEKH és FGSZ kontra ACER ítélet (T‑684/19 és T‑704/19 egyesített ügyek)

Fogyasztók

Mit tesz értem a Bíróság?
Lásd a YouTube-videót
A Bíróság: az uniós fogyasztók jogainak biztosítása
Lásd a YouTube-videót

A fogyasztók jogainak, jólétének és jóllétének tiszteletben tartása alapvető értékeket jelentenek az uniós politikák kidolgozásában. A Bíróság felügyeli a fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazását, hogy biztosítsa a fogyasztók egészségének, biztonságának, gazdasági és jogi érdekeinek védelmét, függetlenül attól, hogy az Unión belül hol laknak, hová utaznak, vagy honnan vásárolnak.

Az uniós jog szerint a fogyasztó főszabály szerint 14 napon belül indokolás nélkül elállhat a kereskedővel interneten vagy telefonon kötött szerződéstől. Ez az elállási jog azonban a szervezőknek az eladatlan jegyek kockázatával szembeni védelme érdekében kizárt a kulturális vagy sportesemények tekintetében. A Bíróság kifejtette, hogy ez a kizárás a koncertjegy-árusítási szolgáltatások nyújtójától való online vásárlás esetén is alkalmazandó, amennyiben a gazdasági kockázat a koncert szervezőjét terheli.
2022. március 31-i CTS Eventim ítélet (C‑96/21)
A Bíróság kimondta, hogy az Unión kívüli légi fuvarozó (a jelen esetben a United Airlines), amely nem kötött szállítási szerződést az utasokkal, de amely a járatot üzemeltette, a járat jelentős késése esetén az utasok kártalanítására kötelezhető. Az a légi fuvarozó ugyanis az üzemeltető légi fuvarozó, amely az utasszállításra vonatkozó tevékenysége keretében meghatározott légi járat üzemeltetéséről dönt. Ezért úgy kell tekinteni, hogy e fuvarozó a szerződéses fuvarozó (Lufthansa) nevében jár el. A Bíróság azonban hangsúlyozta, hogy az üzemeltető légi fuvarozó (United Airlines), amely az utas kártalanítására köteles, megőrzi azon jogát, hogy kártérítést kérjen bármely személytől – beleértve harmadik feleket is – az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban.
2022. április 7-i United Airlines ítélet (C‑561/20)
A New Yorkból Budapestre tartó járatuk három órát meghaladó késését követően egyes utasok a légi utasok jogairól szóló rendelet végrehajtásáért felelős magyar hatósághoz fordultak az e rendeletben előírt kártalanításnak a fuvarozó LOT általi megfizetése érdekében. E hatóság ténylegesen megállapította a rendelet megsértését, és a LOT-ot minden érintett utas részére 600 euró összegű kártalanítás megfizetésére kötelezte. Ezt a határozatot a LOT megtámadta egy magyar bíróság előtt. E bíróság a Bírósághoz fordult annak eldöntése érdekében, hogy a szóban forgó hatóság kötelezheti-e a légi fuvarozót kártalanítás megfizetésére, vagy e hatáskör kizárólag a nemzeti bíróságokat illeti-e meg. A Bíróság kimondta, hogy a rendelet végrehajtásáért felelős nemzeti hatóság egyéni panaszok alapján az utasoknak járó kártalanítás megfizetésére kötelezheti a fuvarozót, feltéve, hogy az érintett tagállam erre vonatkozó hatáskört biztosított számára.
2022. szeptember 29-i LOT (A közigazgatási hatóság által előírt kártalanítás) ítélet (C‑597/20)
Egy litván bíróság által indított előzetes döntéshozatali eljárásban a Bíróság a másnak látszó, és ezáltal a fogyasztók egészségét vagy biztonságát veszélyeztető termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló irányelvet értelmezte. Ez az ügy az élelmiszerek külső megjelenésével rendelkező különféle pezsgő fürdőgolyókra vonatkozott, amelyek a mérgezés veszélyével jártak a fogyasztókra, különösen a gyermekekre nézve. A Bíróság kimondta, hogy a tagállamok bizonyos feltételek mellett korlátozhatják az olyan kozmetikai termékek forgalmazását, amelyek összetéveszthetők az élelmiszerekkel, mivel annak látszanak, és ezért egészségügyi kockázatokkal járhatnak. A Bíróság rámutatott arra, hogy a fogyasztók egészségének és biztonságának védelméhez fűződő érdek elsőbbséget élvezhet az egyes kozmetikai termékek forgalmazásához való joggal szemben.
2022. június 2-i Get Fresh Cosmetics ítélet (C‑122/21)

Egyenlő bánásmód

A Bíróság: az egyenlő bánásmód és a kisebbségi jogok garantálása
Lásd a YouTube-videót

Az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti minden egyén mint emberi lény, munkavállaló, polgár vagy bírósági eljárásban részt vevő fél törvény előtti egyenlőségét. A 2000/78 irányelv biztosítja különösen a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános keretét azzal, hogy tiltja a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. A Bíróság számos, állítólagos közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyet bírált el, hangsúlyozva az érintett szabályok célja és az egyenlő bánásmód elve közötti arányosság elvének tiszteletben tartását.

A Bíróság egy spanyol bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban a háztartási alkalmazottak szociális biztonsági ellátásairól szóló nemzeti jogszabályoknak a szociális biztonság terén biztosítandó egyenlő bánásmódról szóló uniós irányelvvel való összeegyeztethetősége kérdésében határozott. A háztartási alkalmazottakra vonatkozó különleges spanyol szociális biztonsági rendszer nem foglalta magában a munkanélküliség elleni védelmet. A Bíróság, miután megállapította, hogy a háztartási alkalmazottak túlnyomó többsége nő, úgy ítélte meg, hogy az irányelvvel ellentétes ez a kizárás, amely különösen a női munkavállalókat hozza hátrányos helyzetbe a férfi munkavállalókhoz képest, és így nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg. E megkülönböztetést egyébiránt nem igazolják a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív okok.
2022. február 24-i TGSS (Háztartási alkalmazottak munkanélkülisége) ítélet (C‑389/20)
A Bíróság egy portugál bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban az igénybe nem vett éves szabadság címén járó megváltás kiszámítására vonatkozó nemzeti jogszabályoknak a munkaerő-kölcsönzésről szóló uniós irányelvvel való összeegyeztethetősége kérdésében határozott. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az e megváltásnak és a szabadság idejére járó rendkívüli juttatásnak a meghatározására szolgáló, a kölcsönzött munkavállalókra alkalmazandó különös rendszerben előírt számítási módszer a fizetett szabadság napjainak száma és a juttatás összege tekintetében hátrányos helyzetbe hozta e munkavállalókat. A szóban forgó megváltásnak el kell érnie vagy meg kell haladnia azon megváltás összegét, amelyet akkor nyújtanának a munkavállalóknak, ha őket közvetlenül a kölcsönvevő vállalkozás vette volna fel azonos munkakörre és ugyanarra az időtartamra.
2022. május 12-i Luso Temp ítélet (C‑426/20)
A brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság arról kérdezte a Bíróságot, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelvben szereplő „vallás vagy meggyőződés” kifejezést úgy kell-e értelmezni, hogy az ugyanazon védett szempont két oldalát jelenti, vagy épp ellenkezőleg úgy, hogy azok különböző szempontoknak minősülnek. Emellett arra irányuló kérdést is intézett a Bírósághoz, hogy a fejkendő viselésének a társaság belső szabályzatában foglalt tilalma valláson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e. A jogvita abból eredt, hogy nem vették figyelembe L. F., egy fiatal, muszlim vallású nő jelentkezését, miután egy interjú során jelezte, hogy megtagadná a fejkendő levételét, amit az említett belső szabályzat által előmozdítandó semlegességi politika írt elő.
Ítéletében a Bíróság kimondta, hogy a vallás és a meggyőződés (különösen a világnézeti vagy spirituális meggyőződés) a hátrányos megkülönböztetés egy és ugyanazon indokát képezi. Mindemellett a vállalkozás olyan belső szabálya, amely megtiltja a vallási, világnézeti vagy spirituális meggyőződés valamely jelképének látható módon való viselését, nem képez közvetlen hátrányos megkülönböztetést, amennyiben e szabályt általános jelleggel és különbségtétel nélkül valamennyi munkavállalóra alkalmazzák. E szabály ugyanakkor közvetett hátrányos megkülönböztetéssel járhat, ha bizonyítást nyer, hogy a szabály által előírt, látszólag semleges kötelezettség a gyakorlatban valamilyen egyedileg meghatározható hátrányt okoz a valamely meghatározott vallással vagy meggyőződéssel rendelkező személyeknek. Ez a közvetett hátrányos megkülönböztetés azonban bizonyos feltételek mellett valamely jogszerű céllal igazolható. A nemzeti bíróság az igazolhatóság vizsgálatakor az eltérő érdekek egymással szembeni mérlegelése során nagyobb jelentőséget tulajdoníthat a valláshoz vagy a meggyőződéshez fűződő érdeknek, mint a többek között a vállalkozás szabadságából eredő érdekeknek, amennyiben az a belső jogából következik.
2022. október 13-i S.C.R.L. (Vallási konnotációval bíró öltözet) ítélet (C‑344/20)
Egy olasz bíróság arra a kérdésre várt választ a Bíróságtól, hogy a rendőrfelügyelők felvételére irányuló nyilvános versenyvizsgákon való részvétel felső korhatáraként a nemzeti szabályozásban előírt, 30 évben meghatározott korhatár összeegyeztethető-e az uniós joggal, különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a korlátozás az életkoron alapuló eltérő bánásmódot képez, ugyanakkor a nemzeti bíróságra bízta annak vizsgálatát, hogy e korlátozás igazolható-e valamely alapvető és meghatározó szakmai szükséglettel, így a rendőrfelügyelő által ténylegesen ellátott feladatokhoz kapcsolódó különleges fizikai képességek követelményével. Szintén a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ugyanez a korlátozás jogszerű célt követ-e, és hogy arányos-e ezzel a céllal, megvizsgálva különösen azt, hogy a versenyvizsga részeként előírt, a fizikai alkalmasságra vonatkozó felvételi vizsga megfelelő és kevésbé korlátozó intézkedést képez-e.
2022. november 17-i Ministero dell’Interno (A rendőrfelügyelők felvételi korhatára) ítélet (C‑304/21)
A-t 1993-ban megválasztották egy munkavállalói szervezet elnökévé. Ez a bizalmi jellegű, politikai funkció mindazonáltal bizonyos, munkaviszonyra jellemző elemeket is tartalmazott: A-t teljes munkaidőben foglalkoztatták, havi illetményben részesült, és a fizetett szabadságról szóló törvény vonatkozott rá. A, akit négyévente újraválasztottak, 2011-ig töltötte be a szervezet elnöki tisztségét, amikor is betöltötte 63. életévét, és ezzel túllépte az ugyanazon évben tartandó elnökválasztáson való indulásra vonatkozó korhatárt. A dán bíróság, amely az A nevében eljáró Ligebehandlingsnævnet (egyenlő bánásmóddal foglalkozó bizottság) által a HK/Danmarkkal és a HK/Privattal szemben benyújtott kereset tárgyában eljárt, a Bírósághoz fordult azon kérdés eldöntése érdekében, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv alkalmazandó-e erre a helyzetre. A Bíróság kimondta, hogy a munkavállalói szervezet elnöki tisztségének betöltésére vonatkozóan a szervezet alapszabályában előírt korhatár ezen irányelv hatálya alá tartozik. Ebben az összefüggésben sem az ilyen munkakör politikai jellege, sem a felvétel módja (választás) nem befolyásolja ezen irányelv alkalmazását.
2022. június 2-i HK kontra Dánia és HK kontra Privat ítélet (C‑587/20)

Családjog

Az Európai Unió a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy az európai polgárokat, és különösen a családokat ne akadályozzák jogaik gyakorlásában amiatt, hogy az Unió különböző tagállamaiban élnek, illetve amiatt, hogy életük során egyik tagállamból a másikba költöztek. Hasonlóképpen, a „Brüsszel IIa” rendelet szabályozza a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködést.

Egy gyermek tartózkodási helyének Svédországból Oroszországba történő áthelyezésével kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a tagállami bíróság nem tartja meg a szülői felelősségre vonatkozó jogvita elbírálására vonatkozó, a „Brüsszel IIa” rendeleten alapuló joghatóságát, ha a gyermek szokásos tartózkodási helyét az eljárás során egy olyan harmadik állam területére helyezték jogszerűen át, amely az 1996. évi Hágai Egyezmény részes fele.
2022. július 14-i CC (A gyermek szokásos tartózkodási helyének harmadik országba történő áthelyezése) ítélet (C‑572/21)
A német hatóságok megtagadták a családi támogatásokat egy német állampolgársággal nem rendelkező uniós polgártól a németországi lakóhelye létesítésétől számított első három hónapra nézve. E megtagadás alapja az volt, hogy e személy Németországban nem szerzett jövedelmet. Mivel ez a követelmény nem vonatkozott a más tagállambeli tartózkodásukat követően visszatérő német állampolgárokra, az uniós polgár vitatta e megtagadást egy német bíróság előtt, amely a Bírósághoz fordult. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ilyen eltérő bánásmód az uniós jog által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Hangsúlyozta azonban, hogy az uniós szabályozásból kitűnik, hogy – ellentétben azzal az esettel, amikor (mint ebben az ügyben) a személy az érintett tagállamban szokásos tartózkodási helyet létesít – a pusztán ideiglenes tartózkodás nem elegendő az ezen egyenlő bánásmódra való hivatkozáshoz.
2022. augusztus 1-jei Familienkasse Niedersachsen-Bremen ítélet (C‑411/20)
2019 januárjában Ausztria kiigazítási mechanizmust vezetett be azon családi támogatások és különböző adókedvezmények átalányösszegének kiszámítása céljából, amelyeket olyan munkavállalóknak nyújt, akiknek a gyermekei állandó jelleggel egy másik tagállamban rendelkeznek lakóhellyel. A kiigazítás felfelé vagy lefelé történhetett az érintett tagállam általános árszintjétől függően. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e kiigazítási mechanizmus és az ebből következő, főként a migráns munkavállalóknak a belföldi állampolgárokhoz viszonyított eltérő bánásmódja ellentétes az uniós joggal. A Bizottság ezért kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be Ausztriával szemben a Bírósághoz. Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy e kiigazítási mechanizmus, amely figyelembe vette a munkavállalók gyermekeinek lakóhelye szerinti államot, ellentétes volt az uniós joggal, mivel a migráns munkavállalók állampolgárságán alapuló, nem igazolt, közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősült.
2022. június 16-i Bizottság kontra Ausztria ítélet (C‑328/20)

Személyes adatok

A Bíróság a digitális világban
Lásd a YouTube-videót

Az Európai Unió a személyes adatok védelmét szolgáló, szilárd és koherens talapzatot képező szabályozással rendelkezik, függetlenül ezen adatok gyűjtésének, megőrzésének, kezelésének és továbbításának módjától és összefüggéseitől. A Bíróság gondoskodik arról, hogy a személyes adatok kezelése vagy megőrzése a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódjon, és ne sértse aránytalanul a magánélethez való jogot.

A Proximus, egy Belgiumban működő távközlési szolgáltató, a nyilvánosság számára hozzáférhető telefonkönyveket is kiad, amelyek a különböző telefonszolgáltatók előfizetőinek nevét, címét és telefonszámát tartalmazzák. Ezeket az elérhetőségi adatokat a szolgáltatók közlik a Proximusszal, kivéve, ha az előfizető úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne szerepelni a telefonkönyvekben. Egy belga bíróság a hozzájárulás előfizető általi visszavonására irányuló kérelemmel összefüggésben a Proximusra mint a személyes adatok kezelőjére rótt kötelezettségekkel kapcsolatos kérdést intézett a Bírósághoz. A Bíróság szerint ezen adatkezelőnek meg kell tennie a megfelelő műszaki és szervezeti intézkedéseket annak érdekében, hogy tájékoztassa a többi adatkezelőt az érintett személy hozzájárulásának visszavonásáról. E további adatkezelőknek minősülnek azok, akik ezen adatokat közölték vele, vagy akiknek ő szolgáltatott ilyen adatokat. Az adatkezelő köteles továbbá észszerű intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy tájékoztassa az internetes keresőmotorok üzemeltetőit az érintett személy törlés iránti kérelméről.
2022. október 27-i Proximus (Nyilvános telefonkönyvek) ítélet (C‑129/21)
A Bíróság ismét állást foglalt az állam azon lehetőségéről, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatókat a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésére kötelezze. Kifejtette, hogy még ha – egy német törvény előírása szerint – a forgalmi adatokat csupán tíz hétig, a helymeghatározó adatokat pedig csupán négy hétig tárolják is, a gyűjtött adatok nagy száma még így is lehetővé teszi az érintett személyekről való teljes profilalkotást. A magánéletbe való ilyen súlyos beavatkozás kizárólag súlyos és közvetlen nemzetbiztonsági fenyegetés, például terrorfenyegetettség esetén engedélyezhető. Ilyen fenyegetések hiányában a bűnözés elleni küzdelem érdekében más intézkedések is a biztonsági hatóságok rendelkezésére állnak, például az IP-címek (azaz az internethálózatra csatlakoztatott eszközhöz hozzárendelt azonosító szám) általános és különbségtétel nélküli megőrzése, a célzott megőrzés és a gyors megőrzés („quick freeze”, amely az aktuálisan kezelt és tárolt adatok ideiglenes megőrzésére való kötelezésből ered).
2022. szeptember 20-i SpaceNet és társai ítélet (C‑793/19 és C‑794/19 egyesített ügyek)
A Ligue des droits humains (LDH) nonprofit egyesület 2017 júliusában keresetet indított a belga alkotmánybíróság előtt (a légiutas-nyilvántartási adatállomány felhasználásáról szóló) PNR-irányelvet, (a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről szóló) API-irányelvet és (a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó követelményekről szóló) 2010/65 irányelvet a belga jogba átültető, 2016. december 25-i törvény megsemmisítése iránt. Az LDH szerint e törvény sértette a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való, a belga jog és az uniós jog által biztosított jogot. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása megköveteli a PNR-irányelvben szabályozott hatásköröknek a feltétlenül szükséges mértékre történő korlátozását. Megállapította, hogy a tagállam által tapasztalt valós és közvetlen vagy előrelátható terrorfenyegetettség hiányában ellentétes az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely az EU-n belüli járatok, valamint az Unión belül más eszközökkel végzett szállítások tekintetében előírja a PNR-adatok továbbítását és kezelését.
2022. június 21-i Ligue des droits humains ítélet (C‑817/19)
A francia semmítőszék az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv, az Európai Unió Alapjogi Chartája, a piaci visszaélésekről szóló irányelv és a piaci visszaélésekről szóló rendelet vonatkozó rendelkezései közötti kapcsolat tisztázására irányuló kérdést intézett a Bírósághoz. A szóban forgó nemzeti jogszabályi intézkedések megelőző jelleggel a forgalmi adatoknak a rögzítés napjától számított egy évig történő általános és különbségtétel nélküli megőrzésére kötelezték az elektronikus hírközlési szolgáltatókat. Ezen intézkedések célja a piaci visszaélésekkel, köztük a bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos jogsértések elleni küzdelemhez való hozzájárulás volt. A Bíróság kimondta, hogy az uniós jog nem engedi meg a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli, a piaci visszaélésekkel – és különösen a bennfentes kereskedelemmel – kapcsolatos jogsértések elleni küzdelem céljából való megőrzését. Az ilyen megőrzést előíró intézkedések túllépnek a feltétlenül szükséges mérték korlátain, és egy demokratikus társadalomban nem igazolhatóak.
2022. szeptember 20-i VD és SR ítélet (C‑339/20 és C‑397/20 egyesített ügyek)

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, belső határok nélküli térség több tengely köré épül fel: ezek a tagállamok között polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, a rendőrségi együttműködés, a külső határok ellenőrzése, a menekültügy és a bevándorlás. A tagállamok közötti igazságügyi együttműködés konkrét formáját képezi különösen az európai elfogatóparancs, amely egy tagállamban azzal a céllal kibocsátott bírósági határozat, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, a szabadságvesztés-büntetés, illetve a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja. A menedékjoggal kapcsolatban az uniós jog meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a harmadik országok állampolgárainak vagy a hontalan személyeknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy nemzetközi védelemben részesülhessenek (a menekültekről szóló irányelv). A Bíróságot rendszeresen felkérik az alkalmazandó szabályok terjedelmének tisztázására.

A migrációs válsággal összefüggésben Ausztria 2015. szeptember közepén a Magyarországgal és Szlovéniával közös határain visszaállította a határellenőrzést. Ezt követően ezt az ellenőrzést többször is meghosszabbította. Egy osztrák bíróság, amely előtt egy polgár ezen ellenőrzést vitatta, az ellenőrzés uniós joggal való összeegyeztethetőségéről kérdezte a Bíróságot. A Bíróság kimondta, hogy valamely tagállam a közrendjét vagy a belső biztonságát fenyegető komoly veszély esetén a más tagállamokkal közös határain visszaállíthatja a határellenőrzést, azonban annak teljes időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot. Az ilyen intézkedés újbóli alkalmazása csak újabb komoly veszély felmerülése esetén lehet indokolt.
2022. április 26-i Landespolizeidirektion Steiermark és társai (A belső határellenőrzés maximális időtartama) ítélet (C‑368/20)
2016 júniusában az olasz igazságügyi hatóságok európai elfogatóparancsotbocsátottak ki KL-lel, egy Franciaországban tartózkodó olasz állampolgárral szemben tizenkét év hat hónap szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából. Ez a büntetés az Olaszországban elkövetett négy bűncselekmény, köztük „rombolásnak és fosztogatásnak” minősített bűncselekmény miatt kiszabott négy büntetés halmazati büntetésének felel meg. Az angers-i fellebbviteli bíróság (Franciaország) megtagadta KL-nek az olasz igazságügyi hatóságok részére történő átadását, mivel a cselekmények közül kettő Franciaországban nem minősült bűncselekménynek. A két érintett tagállamban ugyanis eltérőek a „rombolás és fosztogatás” bűncselekményének tényállási elemei: az olasz jogban e bűncselekmény olyan többszörös, jelentős megsemmisülést és megrongálódást eredményező cselekményeket jelent, amelyek különösen zavarják a köznyugalmat, míg a francia jog nem bünteti kifejezetten a köznyugalomnak az ingó vagy ingatlan vagyontárgyak tömeges megrongálása révén történő veszélyeztetését. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem követelmény, hogy a szóban forgó bűncselekmény kibocsátó tagállambeli és végrehajtó tagállambeli tényállási elemei pontosan megegyezzenek. A végrehajtó igazságügyi hatóság tehát nem tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy azoknak a cselekményeknek, amelyek a kibocsátó tagállamban az említett bűncselekménynek felelnek meg, csupán egy része minősül szintén bűncselekménynek a végrehajtó tagállamban.
2022. július 14-i Procureur général près la cour d’appel d’Angers ítélet (C‑168/21)
Egy orosz állampolgár, akinél tizenhat éves korában a vérrák egy ritka formája alakult ki, Hollandiában részesül kezelésben. Orvosi kezelése többek között a fájdalom csillapítását szolgáló orvosi kannabisz alkalmazásából áll, amely Oroszországban nem megengedett. A hágai bíróság arról kérdezte a Bíróságot, hogy az uniós joggal ellentétes-e, ha ilyen esetben kiutasítási határozatot vagy kitoloncolási intézkedést hoznak. A Bíróság megállapította, hogy az uniós joggal ellentétes az ilyen intézkedés, ha komolyan és megalapozottan feltételezhető, hogy ezen állampolgár visszatérése őt amiatt, hogy a megfelelő fájdalomcsillapító ellátások a célországban nem állnak rendelkezésre, a súlyos betegsége által okozott fájdalom gyors, jelentős és orvosolhatatlan fokozódása valós veszélyének tenné ki, ami sértené az emberi méltóságot.
2022. november 22-i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (Kiutasítás – Orvosi kannabisz) ítélet (C‑69/21)
2019-ben I, aki egyiptomi állampolgár, nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be Görögországban, amikor még kiskorú volt. A kérelmében kifejezte azon szándékát, hogy csatlakozni kíván a nagybátyjához, a szintén egyiptomi állampolgársággal rendelkező S‑hez, aki jogszerűen tartózkodik Hollandiában. A holland államtitkár elutasította a görög hatóságok I átvétele iránti megkeresését, mivel I személyazonossága, és így az S‑sel fennálló állítólagos rokoni kapcsolat nem volt megállapítható. Ugyanez az államtitkár az I és S által benyújtott panaszt nyilvánvaló elfogadhatatlanság miatt elutasította azzal az indokkal, hogy a „Dublin III” rendelet nem teszi lehetővé a nemzetközi védelmet kérelmezők számára, hogy vitassák az illetékes nemzeti hatóságok által elfogadott, az átvétel megtagadásáról szóló határozatot. Ezen elutasítást megtámadták a hágai bíróság (Hollandia) előtt, amely kérdést intézett a Bírósághoz, amely utóbbi azt válaszolta, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájával együttesen értelmezett „Dublin III” rendelet előírja, hogy a kísérő nélküli kiskorúak számára bírósági jogorvoslati jogot kell biztosítani az átvételt megtagadó határozattal szemben. A kiskorú hozzátartozója azonban nem rendelkezik ilyen jogorvoslati joggal.
2022. augusztus 1-jei Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (Kísérő nélküli egyiptomi kiskorú átvételének megtagadása) ítélet (C‑19/21)

Tengeri mentés

A tenger- és környezetbiztonság területén, a tengeri mentési műveletekkel összefüggésben felmerült a kikötő szerinti tagállam hatóságait egy másik uniós tagállam lobogója alatt közlekedő hajók ellenőrzésekor megillető jogkörök terjedelmének kérdése.

A Sea Watch egy német humanitárius szervezet, amely hajók segítségével rendszeresen személyek felkutatására és mentésére irányuló tevékenységet folytat a Földközi-tengeren. A 2020-ban folytatott mentési műveleteket követően két hajóját Palermo és Porto Empedocle (Olaszország) kikötőinek parancsnokai ellenőrzés alá vonták, és azokra nézve visszatartási intézkedéseket foganatosítottak, amit a Sea Watch vitatott. Egy olasz bíróság a Bírósághoz fordult annak érdekében, hogy az tisztázza a kikötő szerinti állam ellenőrzési és visszatartási jogkörének terjedelmét a humanitárius szervezetek által üzemeltetett hajók tekintetében. A Bíróság megállapította, hogy ezek a hajók a kikötő szerinti állam ellenőrzése alá tartozhatnak. Ezen állam ugyanakkor kizárólag a biztonság, az egészség vagy a környezet egyértelmű veszélyeztetettsége esetén – aminek a bizonyítása az ő feladata – fogadhat el visszatartási intézkedéseket. A Bíróság emellett hangsúlyozta a lojális együttműködés elvének a fontosságát, amelynek értelmében a tagállamok, beleértve a kikötő szerinti és a lobogó szerinti államnak minősülő államot is, a jogköreik gyakorlása során kötelesek együttműködni és egyeztetni egymással.
2022. augusztus 1-jei Sea Watch ítélet (C‑14/21 és C‑15/21 egyesített ügyek)

Dokumentumokhoz való hozzáférés

A közélet átláthatósága az Unió egyik kulcsfontosságú elve. Ezért az Unión belül főszabály szerint bármely polgár vagy jogi személy hozzáférhet az intézmények dokumentumaihoz. Bizonyos esetekben azonban ez a hozzáférés megtagadható.

Az Agrofert egy cseh holdingtársaság, amelyet eredetileg Andrej Babiš alapított, aki 2017‑től 2021-ig a Cseh Köztársaság miniszterelnöke volt. Az Európai Parlament egy állásfoglalásában azt állította, hogy A. Babiš a miniszterelnöki kinevezését követően továbbra is ellenőrizte az Agrofert csoportot. Mivel az Agrofert ezt az állítást pontatlannak tartotta, és meg kívánta ismerni a Parlament birtokában lévő forrásokat és információkat, több dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be. Válaszában a Parlament nyilvánosan hozzáférhetőként azonosított bizonyos dokumentumokat, és megtagadta a hozzáférést a Bizottság cseh miniszterelnöknek címzett leveléhez és egy Bizottság által készített jelentéshez. Az Agrofert által a Parlament e határozatával szemben benyújtott kereset tárgyában eljáró Törvényszék megerősítette e határozat érvényességét. A Törvényszék megállapította, hogy az Agrofert társaságnak megszűnt az ahhoz fűződő érdeke, hogy megtámadja a jelentéshez való hozzáférését megtagadó határozatot, amely jelentést időközben közöltek vele, és elutasította a miniszterelnöknek címzett levélhez való hozzáférést megtagadó határozat ellen benyújtott keresetet, mivel a levél nyilvánosságra hozatala alkalmas volt a bizottsági vizsgálat céljainak hátrányos befolyásolására.
2022. szeptember 28-i Agrofert kontra Parlament ítélet (T‑174/21)

Versenyjog és állami támogatások

Az Európai Unió szabályokat alkalmaz a szabad verseny védelme érdekében. Tilos minden olyan magatartás, amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vag y torzítása. Konkrétabban, az uniós jog tiltja a vállalkozások és versenytársaik közötti olyan megállapodásokat vagy információcserét, amelyeknek ilyen célja vagy hatása lehet, valamint azt, hogy egy vállalkozás egy bizonyos piacon visszaéljen erőfölényével. Hasonlóképpen, főszabály szerint tilos az állami támogatások nyújtása, kivéve ha e támogatások indokoltak, és nem torzítják a versenyt a közérdekkel ellentétes módon.

2009-ben a Bizottság 1,06 milliárd euró összegű bírságot szabott ki az Intel Corporationre a processzorok világpiacán 2002 és 2007 között megvalósított, erőfölénnyel való visszaélés miatt. 2014-ben a Törvényszék helybenhagyta ezt a határozatot. Az Intel fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Bírósághoz, amely 2017-ben téves jogalkalmazás miatt hatályon kívül helyezte azt. A Törvényszék tévesen szorítkozott annak megállapítására, hogy a vitatott engedmények a természetüknél fogva alkalmasak voltak a verseny korlátozására, anélkül hogy megvizsgálta volna, hogy ezen engedmények ténylegesen ilyen hatással jártak-e. A Bíróság ezt követően újbóli elbírálás céljából visszautalta az ügyet a Törvényszék elé. A Törvényszék a 2022. január 26-i ítéletében megállapította, hogy a vitatott engedmények verseny korlátozására való alkalmasságának Bizottság általi elemzése hiányos volt, és ezért részben megsemmisítette a Bizottság határozatát. Ami a megtámadott határozat ilyen részleges megsemmisítésének a Bizottság által az Intellel szemben kiszabott bírság összegére gyakorolt hatását illeti, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem tudta azonosítani a bírságnak kizárólag az álcázatlan korlátozásokra vonatkozó összegét. Ennek eredményeképpen a Törvényszék teljes egészében megsemmisítette a megtámadott határozat azon cikkét, amely a megállapított jogsértés miatt 1,06 milliárd euró összegű bírságot szabott ki az Intelre.
2022. január 26-i Intel Corporation kontra Bizottság ítélet (T‑286/09 RENV)
2017. szeptember 27-én az Európai Bizottság megállapította, hogy a Scania AB, a Scania CV AB és a Scania Deutschland GmbH, a Scania csoporthoz tartozó, távolsági szállításra szánt nehéz tehergépjárművek gyártásával és értékesítésével foglalkozó három társaság megsértette az uniós versenyjogot. A Bizottság azt rótta fel e társaságoknak, hogy 1997 januárja és 2011 januárja között a versenytársaikkal együtt kartellekben vettek részt a közepes és nehéz tehergépjárművek Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli piacán. E határozatot egy úgynevezett „hibrid” eljárást követően fogadták el, amely magában foglalja a vitarendezési eljárást és a kartellekkel kapcsolatos rendes közigazgatási eljárást. A vitarendezési eljárás lehetővé teszi, hogy a kartellügyekben a felek elismerjék a felelősségüket, és ennek fejében csökkentsék a kiszabott bírság összegét. A Scania csoporthoz tartozó társaságok megerősítették a Bizottságnak, hogy részt kívánnak venni a vitarendezési megbeszélésekben. Később azonban visszaléptek ettől az eljárástól. A Bizottság ezért vitarendezési határozatot fogadott el az ez iránti kérelmet benyújtó vállalkozások tekintetében, és folytatta a Scania csoporthoz tartozó társaságokra irányuló vizsgálatot, amelyekre 880 523 000 euró összegű bírságot szabott ki. A Törvényszék teljes egészében elutasította a csoporthoz tartozó társaságok által a Bizottság határozata ellen benyújtott keresetet, ezzel fenntartva a Bizottság által kiszabott bírságot.
2022. február 2-i Scania és társai kontra Bizottság ítélet (T‑799/17)
2022. május 4-én a Törvényszék helybenhagyta a Bizottságnak a Románia által az elsősorban utasok, áru- és postai küldemények belföldi és nemzetközi fuvarozásával foglalkozó román TAROM légitársaság részére nyújtott 36 660 000 euró megmentési támogatást jóváhagyó határozatát. A Wizz Air Hungary légitársaság megtámadta ezt a határozatot a Törvényszék előtt. A Törvényszék helybenhagyta a Bizottság határozatát azzal az indokkal, hogy a támogatás azon szociális nehézségek elkerülését célozza, amelyeket a román légitársaság szolgáltatásainak a megszűnése váltana ki a román közúti és vasúti infrastruktúra rossz állapotára tekintettel.
2022. május 4-i Wizz Air Hungary kontra Bizottság ítélet (T‑718/20)
Valencia autonóm közösség kormánya a Fundación Valencia, a Valencia CF labdarúgóklubhoz kapcsolódó egyesület részére kezességet vállalt egy 75 millió euró összegű banki hitelért, amellyel a Fundación Valencia megszerezte a Valencia CF részvényeinek 70,6%-át. E kezességvállalást később 6 millió euróval megemelték. A Bizottság 2016-ban úgy ítélte meg, hogy az uniós joggal összeegyeztethetetlen állami támogatásról volt szó, és elrendelte a visszatéríttetését. A Valencia CF megtámadta ezt a határozatot a Törvényszék előtt, amely azt 2020-ban megsemmisítette (T‑732/16). A Bizottság ezt követően fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz a Törvényszék ítélete ellen. A Bíróság elutasította a fellebbezést annak megállapításával, hogy a Törvényszék nem rótt a Bizottságra túlzott bizonyítási terhet, és helyesen szorítkozott annak megállapítására, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a saját magával szemben támasztott követelményeket, amikor közlemény formájában elfogadta a tagállami kezességvállalások elemzésére vonatkozó szabályokat.
2022. november 10-i Bizottság kontra Valencia Club de Fútbol ítélet (C‑211/20 P)

Szellemi tulajdon

Szellemi tulajdon a Törvényszéken
Lásd a YouTube-videót

A Bíróság és a Törvényszék biztosítja az Unió által a szellemi alkotásokhoz fűződő kizárólagos jogok védelme érdekében elfogadott szabályozás értelmezését és alkalmazását. A szellemi (szerzői jog) és ipari (védjegyjog, formatervezési minták oltalma) tulajdon védelme a kreativitást és az innovációt elősegítő környezet kialakításával fokozza a vállalkozások versenyképességét. Az uniós jog emellett az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (OEM) útján védi a meghatározott uniós földrajzi helyhez kötődő termékkel kapcsolatban elismert szakértelmet.

A „Feta” elnevezést 2002-ben oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) jegyezték be. Azóta ez az elnevezés kizárólag a Görögország meghatározott földrajzi területéről származó, az e termékre alkalmazandó termékleírásnak megfelelő sajtokra használható. Dánia szerint az 1151/2012 rendelet csupán az Unióban értékesített termékekre vonatkozik, és nem terjed ki a harmadik országokba irányuló kivitelre. Ezért nem tiltotta meg a dán gyártóknak, hogy termékeiket „Feta” elnevezéssel exportálják. A Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Dánia ellen, mivel az véleménye szerint megsértette a rendeletből eredő kötelezettségeit. A Bíróság kimondta, hogy a rendelet nem zárja ki az exporttermékeket a rendeletben említett cselekmények – különösen az OEM-eket védő szellemitulajdon-jogok megsértésének – tilalma alól. A Bíróság ezért megállapította, hogy Dánia nem teljesítette a kötelezettségeit, mivel nem akadályozta meg a „Feta” elnevezés használatát a harmadik országokba irányuló exportra szánt sajtok esetében.
2022. július 14-i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑159/20)
2017 júniusában az Andorrai Hercegség kormánya az áruk és szolgáltatások széles körére nézve az alábbi ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be:

Miután az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) elutasította e védjegy lajstromozását, az Andorrai Hercegség kormánya keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. A lajstromozhatóság érdekében az uniós védjegy többek között nem lehet leíró jellegű, ami kizárja, hogy a védjegy az érintett áruk vagy szolgáltatások puszta leírására korlátozódjon. Ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy az Andorra védjegy leíró jellegű. Az érintett közönség a szóban forgó áruk és szolgáltatások származására utaló jelzésként foghatja fel a védjegyet. Olyan feltétlen kizáró okról van szó, amely önmagában indokolja, hogy a megjelölés ne legyen lajstromozható európai uniós védjegyként.
2022. február 23-i Govern d’Andorra kontra EUIPO (Andorra) ítélet (T‑806/19)
A Törvényszék elutasította az Apple Inc. által az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) a „THINK DIFFERENT” szóvédjegy visszavonásáról szóló határozataival szemben benyújtott három fellebbezést. 1997-ben, 1998-ban és 2005-ben az Apple Inc. európai uniós védjegyként lajstromoztatta a „THINK DIFFERENT” szómegjelölést többek között számítástechnikai és távközlési termékek vonatkozásában. A Swatch AG kérelmére az EUIPO megállapította a vitatott védjegyek oltalmának megszűnését, mivel azokat a szóban forgó áruk vonatkozásában megszakítás nélküli ötéves időszakon keresztül nem használták ténylegesen. A Törvényszék helybenhagyta az EUIPO határozatát: megállapítása szerint az Apple Inc. feladata volt annak bizonyítása – amely azonban sikertelen maradt –, hogy e védjegyeket az érintett termékek tekintetében az oltalom megszűnésének megállapítása iránti kérelmek benyújtását megelőző öt évben nem használták ténylegesen.
2022. június 8-i Apple kontra EUIPO – Swatch (Think different) ítéletek (T‑26/21, T‑27/21 és T‑28/21 egyesített ügyek)
2017-ben a Golden Balls brit társaság a BALLON D’OR védjegy oltalma megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO), mivel meglátása szerint e védjegyet bizonyos áruk és szolgáltatások vonatkozásában nem használták kellőképpen. A BALLON D’OR védjegyet korábban a Ballon d’orhoz (az év legjobb labdarúgó-játékosának odaítélt elismerés) kapcsolódó jogokkal rendelkező francia Les Éditions P. Amaury társaság javára lajstromozták. 2021-ben az EUIPO az árujegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások többsége vonatkozásában megállapította e védjegy oltalmának megszűnését. A Les Éditions P. Amaury által az EUIPO határozata ellen benyújtott kereset tárgyában eljáró Törvényszék hatályon kívül helyezte ezt a határozatot annyiban, amennyiben az megállapította a védjegyoltalomnak a szórakoztató szolgáltatások vonatkozásában való megszűnését. A ezzel szemben helybenhagyta e védjegyoltalom megszűnésének megállapítását a televíziós műsorok sugárzásában vagy szerkesztésében, előadások vagy filmek gyártásában, valamint könyvek, magazinok, folyóiratok vagy újságok kiadásában álló szolgáltatások tekintetében.
2022. július 6-i Les Éditions P. Amaury kontra EUIPO – Golden Balls (BALLON D’OR) ítélet (T‑478/21)

Adózás

A közvetlen adók főszabály szerint a tagállamok hatáskörébe tar toznak . Ugyanakkor ezen adóknak – például a társasági adónak – tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió alapvető szabályait, így az állami támogatások tilalmát. Ezért egyes tagállamok feltételes adómegállapításai határozatai (tax rulings), amelyek különleges adójogi bánásmódot biztosítanak a multinacionális vállalatoknak, a Bizottság ellenőrzése és a Bíróság felülvizsgálata alá tartoznak.

A feltételes adómegállapítási határozatok bizonyos tagállamok adóhatóságai által a vállalkozások kérésére elfogadott olyan határozatok, amelyek előre meghatározzák az adott vállalkozás által fizetendő adót. A luxemburgi adóhatóság a Luxemburgi Nagyhercegségben székhellyel rendelkező Fiat Chrysler Finance Europe vonatkozásában feltételes adómegállapítási határozatot fogadott el, amelyben a Fiat Chrysler Finance Europe-nak mint integrált társaságnak a Fiat/Chrysler csoporthoz tartozó többi társaság számára nyújtott szolgáltatásokért járó díjazás megállapítására szolgáló módszert alkalmazott. 2015-ben a Bizottság úgy vélte, hogy e feltételes adómegállapítási határozat az uniós jog értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak minősül. A Fiat Chrysler Finance Europe, valamint Luxemburg keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, amely 2019-ben helyt adott a Bizottság megközelítésének, és elutasította a kereseteket. A Fiat Chrysler Finance Europe és Írország több szempontból – konkrétabban az állami támogatások területén alkalmazandó szabályok tekintetében – is vitatta a Törvényszék által a gazdasági előny fennállásának megállapítása érdekében végzett elemzést. A Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét és megsemmisítette a Bizottság határozatát. A Bíróság szerint a Bizottság a szokásos piaci ár elvének a luxemburgi jog által meghatározottól eltérő elvét alkalmazta, holott e terület uniós jog általi harmonizációjának hiányában kizárólag a nemzeti rendelkezések relevánsak annak elemzése céljából, hogy az adott ügyleteket a szokásos piaci ár elvének fényében kell-e vizsgálni.
2022. november 8-i Fiat Chrysler Finance Europe kontra Bizottság és Írország kontra Bizottság ítélet (C‑885/19 P és C‑898/19 P egyesített ügyek)

Jogállamiság

A jogállamiság Unión belüli védelme
Lásd a YouTube-videót

Az Európai Unió Alapjogi Chartája – valódi hatást gyakorló, kötelező erejű szabályok
Lásd a YouTube-videót

Az Európai Unió Alapjogi Chartája az Európai Unióról szóló szerződéshez hasonlóan kifejezetten hivatkozik a jogállamiságra mint az uniós tagállamok közös, az Unió alapját képező értékeinek egyikére. A Bíróság egyre gyakrabban hivatott határozni akár az Európai Bizottság által a tagállamokkal szemben indított kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek, akár a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmei keretében arról, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a jogállamiságot. A Bíróságnak tehát meg kell vizsgálnia, hogy ezt az alapértéket tiszteletben tartják-e nemzeti szinten, különösen az igazságszolgáltatás tekintetében, konkrétabban a bírák kinevezésére irányuló eljárás vagy a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer keretében.

A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésére válaszolva a Bíróság kimondta, hogy önmagában az, hogy egy bíró kinevezésére olyan időszakban került sor, amikor az érintett tagállamban fennálló rendszer még nem minősült demokratikusnak, nem teszi kérdésessé e bíró függetlenségét és pártatlanságát a későbbi igazságszolgáltatási feladatai ellátása során. Konkrétabban, e bíró első kinevezésének körülményei önmagukban nem ébreszthetnek jogos és komoly kétségeket a jogalanyokban.
2022. március 29-i Getin Noble Bank ítélet (C‑132/20)

Korlátozó intézkedések

A korlátozó intézkedések vagy „szankciók” az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) alapvető eszközei. Ezeket az intézkedéseket egy integrált és átfogó fellépés keretében használják, amely magában foglalja többek között a politikai párbeszédet is. Az Unió ezeket különösen az Unió értékeinek, alapvető érdekeinek és biztonságának védelme, valamint a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekében alkalmazza. A szankciók célja ugyanis az, hogy a KKBP célkitűzéseinek előmozdítása érdekében az érintett személyek vagy szervezetek politikájának vagy magatartásának megváltoztatását eredményezzék.

Az emberi jogok Líbiában történt súlyos megsértését követően az Európai Unió Tanácsa 2020 októberében korlátozó intézkedéseket fogadott el Yevgeniy Viktorovich Prigozhin orosz üzletemberrel szemben, aki szoros kapcsolatban állt a Wagner-csoporttal, amely részt vett az ebben az államban folytatott katonai műveletekben. A határozat hatályát 2021 júliusáig meghosszabbították. Ezek az intézkedések a Líbia békéjét, stabilitását vagy biztonságát veszélyeztető tevékenységekben részt vevő vagy ilyen tevékenységeket támogató személyek pénzeszközeinek befagyasztásában álltak. Y. V. Prigozhin az ezen intézkedések megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. A Törvényszék elutasította a keresetet. Különösen úgy ítélte meg, hogy a benyújtott bizonyítékok, például az ENSZ-főtitkár jelentéséből származó kivonatok és a különböző forrásokból, például hírügynökségektől vagy médiaorgánumoktól származó (fényképeket és tanúvallomásokat is tartalmazó) sajtócikkek lehetővé tették a Wagner-csoport azonosítását, és pontos és egybehangzó információkat tartalmaztak e csoportnak a Líbia békéjét, biztonságát és stabilitását veszélyeztető tevékenységeiről. A bizonyítékok konkrét, pontos és egybehangzó elemeket tartalmaztak arra vonatkozóan is, hogy Y. V. Prigozhin több szálon is szoros kapcsolatban állt a Wagner-csoporttal.
2022. június 1-jei Prigozhin kontra Tanács ítélet (T‑723/20)

Az igazságszolgáltatási tevékenység

A | A Bíróság 2022-benB | A Törvényszék 2022-benC | Az ítélkezési gyakorlat 2022-ben

A | A Bíróság 2022-ben

Tevékenységek és fejlemények a Bíróságon

Koen Lenaerts

Az Európai Unió Bíróságának elnöke

A Bíróság tagjai

K. Lenaerts

L. Bay Larsen

A. Arabadjiev

A. Prechal

K. Jürimäe

C. Lycourgos

E. Regan

M. Szpunar

M. Safjan

P. G. Xuereb

L. S. Rossi

D. Gratsias

M. L. Arastey Sahún

J. Kokott

M. Ilešič

J.-C. Bonichot

T. von Danwitz

S. Rodin

F. Biltgen

M. Campos Sánchez-Bordona

N. J. Cardoso da Silva Piçarra

G. Pitruzzella

I. Jarukaitis

P. Pikamäe

A. Kumin

N. Jääskinen

N. Wahl

J. Richard de la Tour

A. Rantos

I. Ziemele

J. Passer

A. M. Collins

M. Gavalec

N. Emiliou

Z. Csehi

O. Spineanu-Matei

T. Ćapeta

L. Medina

A. Calot Escobar

B | A Törvényszék 2022-ben

Tevékenységek és fejlemények a Törvényszéken

Marc van der Woude

A Törvényszék elnöke

Új fejlemények az ítélkezési gyakorlatban

Savvas S. Papasavvas

A Törvényszék elnökhelyettese

A Törvényszék tagjai

M. van der Woude

S. Papasavvas

D. Spielmann

A. Marcoulli

F. Schalin

R. da Silva Passos

J. Svenningsen

M. J. Costeira

K. Kowalik-Bańczyk

A. Kornezov

L. Truchot

O. Porchia

M. Jaeger

S. Frimodt Nielsen

H. Kanninen

J. Schwarcz

M. Kancheva

E. Buttigieg

V. Tomljenović

S. Gervasoni

L. Madise

V. Valančius

N. Półtorak

I. Reine

P. Nihoul

U. Öberg

A | A Bíróság 2022-ben
B | A Törvényszék 2022-ben
C | Az ítélkezési gyakorlat 2022-ben