A Montesquieu torony

Charles‑Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója (1689–1755) ügyvéd, bíró és író volt. Hírneve „A törvények szelleméről” című művéhez kötődik, amelyet 1748‑ban tett közzé többéves európai utazását követően, amely során különböző országok politikai rendszereit, gazdaságát, éghajlatát, történelmét és szokásait tanulmányozta. Ennek köszönhetően Montesquieu az első összehasonlító jogászok egyikének, egyúttal a modern szociológia előfutárának tekinthető, aki előmozdította az államhatalmi ágak újfajta megosztását, amely a hatalmi ágak közötti egyensúly biztosítása érdekében egyszerre alapul azok egymástól való elválasztásán és kölcsönös függőségén. Ezáltal lefektette a hatalmi ágak szétválasztása elvének alapjait, amely elv napjainkban is minden demokratikus rendszer sarokkövét képezi.

Az Európai Unió Bírósága azáltal, hogy egyik tornyát Montesquieu‑ről nevezte el – akinek eszméje hozzájárult a bírói függetlenség elvének megszilárdulásához –, a tagállamok közös, az Unió mint önálló jogrend identitását meghatározó értékeire emlékeztet.

A Montesquieu‑torony a Főépület negyedik bővítését jelentő épületegyüttes részét képezi.

A Torony arany színét a napellenzőként funkcionáló eloxált alumíniumháló adja. Az építészeti együttes egységesítése érdekében a többi épületen is ugyanezt a hálót használták. A fémszövet – a szövés sűrűsége, szerkezetének csillogó fénye és a háló redőzöttsége révén – valódi identitást kölcsönöz az épületnek.

2008. decemberi átadásakor a Montesquieu‑torony – ikertornyával, a Comenius‑toronnyal együtt – az ország legmagasabb épülete volt. E torony 26 emeletével eléri a 103 méteres magasságot, amelyet a Rocca‑torony magassága azóta már meghaladott.