A tagok bemutatása

Koen Lenaerts
Koen Lenaerts
elnök
Életrajz és pályafutás

Az 1954-ben Mortselben (Belgium) született Koen Lenaerts 1977-ben szerez jogi diplomát a Katholieke Universiteit Leuvenen (Leuveni Katolikus Egyetem, Belgium), majd a Harvard University-n (Harvard Egyetem, Egyesült Államok) folytatja tanulmányait. 1978-ban Master of Laws, 1979-ben Master in Public Administration címet szerez. A Katholieke Universiteit Leuvenre visszatérve 1982-ben szerez jogi doktorátust.

Ugyanezen az egyetemen kezdi meg szakmai pályafutását 1979-ben tanársegédként, majd 1983-tól az európai jog tanáraként. Egyetemi pályafutása során emellett 1984-től 1989-ig a Brugge-i Collège d’Europe (Belgium) oktatója, illetve 1989-ben a Harvard Law School (a Harvard Egyetem jogi kara, Egyesült Államok) vendégprofesszora.

René Joliet bíró kabinetjének jogi referenseként lép a Bíróság szolgálatába, e tisztséget 1984 és 1985 között látja el, majd 1986 és 1989 között a brüsszeli ügyvédi kamara tagjaként az ügyvédi hivatást gyakorolja.

Az Európai Közösségek újonnan létrehozott Elsőfokú Bírósága megalakulásának napján, 1989. szeptember 25-én az említett bíróság bírájává nevezik ki. Az Elsőfokú Bíróságnál ellátott több mint tizennégy éves szolgálatot követően 2003. október 7-én a Bíróság bírájává nevezik ki. A bírák két egymást követő alkalommal tanácselnökké, majd a Bíróság elnökhelyettesévé választják, amely tisztségeket 2006. október 9-től 2012. október 8-ig, illetve 2012. október 9-től látja el.

2015. október 8-i megválasztása óta a Bíróság elnöke.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Academia Europaea (London) tagja
  • A British Institute of International and Comparative Law, Advisory Council tagja
  • A Centre of Law and Governance in Europe, University College London, Advisory Board tagja
  • Az Európai Jogi Akadémia (ERA, Trier) kuratóriumának tagja
  • A Max Planck Institut für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht, Heidelberg kuratóriumának tagja
  • Az Europarecht szerkesztőbizottságának tagja
  • A European Law Review szerkesztőbizottságának tagja
  • Az International Comparative Jurisprudence, Mykolo Romerio universitetas szerkesztőbizottságának tagja
  • Az S. E. W. Tijdschrift voor Europees en economisch recht szerkesztőbizottságának tagja
  • A Cahiers de droit européen tudományos bizottságának tagja
  • A Columbia Journal of European Law tudományos bizottságának tagja
  • A European Constitutional Law Review tudományos bizottságának tagja
  • A European Public Law tudományos bizottságának tagja
  • Az Europejski Przegląd Sądowy tudományos bizottságának tagja
  • Az Actualidad Administrativa szerkesztőbizottságának tagja
  • Az EStAL (European State Aid Law Quarterly) szerkesztőbizottságának tagja
  • A European Journal of Human Rights tudományos bizottságának tagja
  • A Lex ET Scientia International Journal (LESIJ) tudományos bizottságának tagja, Universitatea Nicolae Titulescu din Bucuresti
  • A Concurrences, Revue des droits de la concurrence tudományos bizottságának tagja
  • A World Competition Law and Economics Review tudományos bizottságának tagja
  • Az EU Tax Review, Advisory Board tagja
  • A Revista Română de Drept European díszbizottságának tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Nemesi cím: báró (2005)
  • Distinguished Helen DeRoy Fellow, University of Michigan Law School (2005)
  • Honorary Master of the Bench of the Inner Temple, London (2010)
  • Doctor honoris causa, université de Poitiers (2016)
  • Doctor honoris causa, Mykolo Romerio universitetas (2017)
  • Doctor honoris causa, université de Namur (2017)
  • Doctor honoris causa, Universitatea Nicolae Titulescu din Bucuresti (2017)
  • All European Academies Madame de Staël Prize for Cultural Values (2017)
  • Doctor honoris causa, Sofijski universitet „Sveti Kliment Ohridski” (2018)
  • Doctor honoris causa, Universiteti Europian i Tiranës (2018)
  • Doctor honoris causa, Vilniaus universitetas (2022)
  • Doctor honoris causa, Universitatea „Alexandru Ioan Cuza” din Iaşi (2023)
Lars Bay Larsen
Lars Bay Larsen
elnökhelyettes
Életrajz és pályafutás

Az 1953-ban Gladsaxéban (Koppenhága, Dánia) született Lars Bay Larsen a Københavns Universiteten (Koppenhágai Egyetem, Dánia) folytatja tanulmányait, ahol 1976-ban politikatudományi diplomát szerez. 1978-ban ismét beiratkozik ezen egyetemre, ezúttal annak jogi karára, ahol 1983-ban szerez jogi diplomát.

Tanulmányait követően tisztviselői kinevezést kap a dán igazságügyi minisztériumnál, ahol 1983-tól 1985-ig dolgozik. Ezt követően 1985 és 1986 között az Advokatsamfundon (Ügyvédi Kamarák Dán Egyesülete) lát el csoportvezetői feladatokat. Visszatér a dán igazságügyi minisztériumhoz, ahol 1986 és 1991 között először csoportvezető, majd 1991 és 1995 között osztályvezető, 1995 és 1999 között a rendészeti főosztály vezetője, 2000 és 2003 között pedig a jogi főosztály vezetője. Szintén ezen időszak alatt Dánia képviselője a K-4 Bizottságban 1995 és 2000 között, a Schengeni Központi Csoportban 1996 és 1998 között, valamint az Europol igazgatótanácsában 1998 és 2000 között. 1991-től a dán ügyvédi kamara tagja; szakmai pályafutása 2003-ban vált irányt, amikor az igazságszolgáltatásban helyezkedik el, és 2006-ig a Højesteret (legfelsőbb bíróság, Dánia) bírájaként tevékenykedik.

Lars Bay Larsen szakmai pályafutása emellett jól szemlélteti, milyen gyümölcsöző módon egészíthetik ki egymást a gyakorló jogászi feladatok és az oktatási tevékenységek: Lars Bay Larsen 1984-től 1991-ig a családjog oktatója, majd 1991 és 1996 között docense a Københavns Universiteten. 2008 óta európai büntetőjogot oktat az Université de Luxembourgon (Luxemburgi Egyetem, Luxemburg).

Lars Bay Larsen 2006. január 11. óta a Bíróság bírája. A bírák két egymást követő alkalommal tanácselnökké választják, amely tisztséget 2012. október 9-től 2018. október 8-ig látja el. 2021. október 8. óta a Bíróság elnökhelyettese.

Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Ridder af 1. grad af Dannebrogordenen (a Dannebrog rend első osztályú lovagja, 2002)
Alexander Arabadjiev
Alexander Arabadjiev
az első tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1949-ben Blagoevgradban (Bulgária) született Alexander Arabadjiev a Sofiyski universitet „Sv. Kliment Ohridskin” (Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem, Bulgária) folytatja jogi tanulmányait, ahol 1972-ben szerez diplomát.

1975-ben a Rayonen sad Blagoevgrad (blagoevgradi kerületi bíróság, Bulgária) bírájává nevezik ki, amely tisztséget 1983-ig tölti be, majd 1983-tól 1986-ig az Okrazhen sad Blagoevgrad (blagoevgradi regionális bíróság, Bulgária) bírája. Ezt követően 1986 és 1991 között a Varhoven Sad (legfelsőbb bíróság, Bulgária) szolgálatában áll, 1991 és 2000 között pedig a Konstitutsionen sad (alkotmánybíróság, Bulgária) tagja. 1997 és 1999 között az Emberi Jogok Európai Bizottságának tagjává jelölik ki.

2001 és 2006 között ideiglenesen felfüggeszti bírói pályafutását, hogy Bulgária európai uniós csatlakozási folyamatával foglalkozzon, amely folyamatban bolgár parlamenti képviselőként, valamint 2005 augusztusától 2006 decemberéig az Európai Parlamenten belüli megfigyelőként tevékenyen részt vesz. 2002 és 2003 között az Európa jövőjével foglalkozó Európai Konvent tagjaként részt vesz a 2004. évi bővítéssel összefüggésben az Európai Unió előtt álló kihívásokra adandó stratégiai válaszok kidolgozásában.

Alexander Arabadjievet 2007. január 12-én, néhány nappal Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozását követően nevezték ki a Bíróság bírájává, és azóta látja el e tisztséget. A bírák általi megválasztása nyomán 2018. október 9. óta egyben tanácselnök is.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Balgarska asotsiatsia po pravo na Evropeyskia sayuz igazgatótanácsának elnöke
  • A Nemzetközi Európai Jogi Szövetség (FIDE) Bulgáriában megrendezendő 2022. évi kongresszusa szervezőbizottságának elnöke
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A „Stara Planina” rend első osztályú kitüntetése (a Bolgár Köztársaság elnökének 2009. december 18-i rendelete)
Alexandra (Sacha) Prechal
Alexandra (Sacha) Prechal
a második tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1959-ben Prágában (Csehszlovákia) született Alexandra (Sacha) Prechal a Rijksuniversiteit Groningenen (Groningeni Egyetem, Hollandia) 1983-ban holland közjogi jogi diplomát, majd az Universiteit van Amsterdamon (Amszterdami Egyetem, Hollandia) 1995-ben jogi doktori fokozatot szerez.

Egyetemi pályafutása 1983-ban indul: jogi tanulmányait követően 1987-ig az Universiteit Maastricht (Maastrichti Egyetem, Hollandia) jogi karának, majd 1991-től 1995-ig az Universiteit van Amsterdam jogi kara Europa Instituutjának (Európa Intézet) oktatója. Ezt követően 1995 és 2003 között az európai jog egyetemi tanára a Tilburg University (Tilburgi Egyetem, Hollandia), majd az Universiteit Utrecht (Utrechti Egyetem, Hollandia) jogi karán. 2003-tól amellett, hogy számos diák egyetemi oktatásában részt vesz, az uniós jog különböző területeire vonatkozó kutatási tevékenységeket is folytat. 2003 óta ezenfelül aktv szerepet tölt be a felsőoktatás- és kutatásigazgatásban, többek között az Universiteit Utrecht Europa Instituutja igazgatótanácsának tagjaként. 1992 és 2007 között az Európai Bizottság férfiak és nők közötti egyenlőség területére szakosodott jogi szakértői hálózatának tudományos koordinátora.

Kiemelkedő szaktudása nem csupán számos cikk publikálásában nyilvánul meg, hanem – több nemzeti és nemzetközi jogi folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként – a jog szolgálata iránti elkötelezettségében is. Szakértelmét elismeri a Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen (Holland Királyi Tudományos Akadémia) is, amely 2008-ban akadémiai taggá fogadja.

1987 és 1991 között Thijmen Koopmans, majd Paul Kapteyn meghívására az említett bírák kabinetjén belüli jogi referensként áll a Bíróság szolgálatában.

Alexandra Prechalt 2010. június 10-én nevezik ki a Bíróság bírójává. A bírák 2018. október 9-én tanácselnökké választják, amely tisztséget azóta is betölti.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen tagja
  • A European Women Lawyers Association tagja
  • A Societas Iuris Publici Europaei tagja
  • A „Sociaal Economische Wetgeving” szerkesztőbizottságának tagja
  • A „Review of European Administrative Law” szerkesztőbizottságának tagja
  • A „Common Market Law Review” tanácsadó bizottságának tagja
  • A „European Constitutional Law Review” tanácsadó bizottságának tagja
  • Az „Europees recht, Algemeen deel” európai jogi kézikönyv egyik szerkesztője
  • A „Europeanisation of Public Law” és holland megfelelője, az „Inleiding tot Europees bestuursrecht” kézikönyv egyik szerkesztője
  • Az Europa Instituut (Universiteit Utrecht) ajánlásokat megfogalmazó bizottságának tagja
  • A Nederlandse Vereniging voor Europees Recht tagja
  • A Nederlandse Juristenvereniging tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Doctor honoris causa, Tilburg University
Küllike Jürimäe
Küllike Jürimäe
a harmadik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1962‑ben Haapsaluban (Észtország) született Küllike Jürimäe 1986‑ban szerez (mesterdiplomának megfelelő) jogi diplomát a Tartu ülikoolon (Tartui Egyetem, Észtország). Felsőfokú tanulmányait az észtországi diplomataképző keretein belül folytatja, ahol 1992‑ben szerez diplomát. 2003‑ban az Università degli Studi di Padován (Padovai Egyetem, Olaszország) és a University of Nottinghamen (Nottinghami Egyetem, Egyesült Királyság) folytatott tanulmányait követően European Mastert szerez az emberi jogok és a demokratizálás témakörében.

1986‑tól öt éven keresztül ügyész Tallinnban (Észtország). 1991 és 1993 között az Eesti Kaubandus‑Tööstuskoda (észt kereskedelmi és iparkamara) jogtanácsosa, majd 1992 és 1993 között főtanácsosa. 1993 és 2004 között a Tallinna Ringkonnakohus (tallinni fellebbviteli bíróság, Észtország) bírája.

Küllike Jürimäet 2004. május 12‑én nevezik ki az Európai Unió Törvényszékének bírájává. 2013. október 23. óta a Bíróság bírája, ahol 2021. október 8-tól tanácselnökként jár el.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Association of European Competition Law Judges (európai versenyjogi bírák egyesülete) igazgatója és igazgatótanácsának tagja
  • Az Eesti Kohtunike Ühing tagja
  • Az Eesti Juristide Liit tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Az „észtországi fehér csillag rend harmadik osztálybeli” kitüntetése (2021)
Constantinos Lycourgos
Constantinos Lycourgos
a negyedik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1964-ben Nicosiában (Ciprus) született Constantinos Lycourgos az Université Panthéon-Assas Paris II-n (Párizsi 2. sz. Panthéon-Assas Egyetem, Franciaország) szerez 1985-ben jogi diplomát, majd 1987-ben közösségi jogi DEA-t (mesterfokozat), 1991-ben pedig szintén ezen az egyetemen védi meg jogi doktori értekezését.

Miután 1993-ban felveszik a ciprusi ügyvédi kamarába, a nicosiai ügyvédi kamara tagjaként gyakorolja az ügyvédi hivatást 1996-ig, amikor a ciprusi külügyminisztérium európai ügyi szaktanácsadójává nevezik ki. Ezt az álláshelyet 1999-ig tölti be, majd 1999 és 2002 között a Ciprusi Köztársaság jogi szolgálatának közösségi jogi tanácsadója. 1998 és 2003 között a Ciprus Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalásokon részt vevő ciprusi tárgyalócsoport tagja, 2002 és 2014 között a ciprusi kérdés általános rendezésére irányuló tárgyalásokon részt vevő ciprusi görög küldöttségek tagja.

Szaktudásának köszönhetően 2002 és 2007 között a Ciprusi Köztársaság vezető jogtanácsosa, majd 2007 és 2014 között vezető jogi főtanácsosa. Constantinos Lycourgos 2003-tól 2014-ig a Ciprusi Köztársaság jogi szolgálata európai jogi főosztályának vezetője; mindemellett 2004 és 2014 között meghatalmazotti minőségben képviseli a ciprusi kormányt az Európai Unió igazságszolgáltatási fórumai előtt.

Constantinos Lycourgost 2014. október 8-án nevezik ki a Bíróság bírájává, ahol 2021. október 8-tól tanácselnökként jár el.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A ciprusi energiajogi egyesület alapító tagja
  • A European Group of Public Law (EGPL) tagja
Eugene Regan
Eugene Regan
az ötödik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1952-ben Kilcoonban (Írország) született Eugene Regan a University College Dublinon (Dublini Egyetemi Kollégium, Írország) folytatja tanulmányait, ahol 1974-ben politika- és gazdaságtudományi mesterdiplomát, 1975-ben pedig gazdaságpolitikai mesterdiplomát szerez. Tanulmányai kiegészítéseként 1979-ben nemzetközi jogi és összehasonlító jogi mesterfokozatot szerez az Université libre de Bruxelles-en (Brüsszeli Szabadegyetem, Belgium).

1975-ben egy évig gazdasági elemzői feladatokat lát el az Irish Farmers’ Associationnél (ír mezőgazdasági termelők szövetsége, IFA, Dublin). 1975 és 1979 között az IFA Európai Gazdasági Közösség melletti irodájának igazgatójaként az ír mezőgazdasági ágazatok védelmével összefüggő tevékenységeket folytat. 1980 és 1984 között az Irish Meat Exporters Association (ír húsexportőrök szövetsége) főigazgatójává nevezik ki. 1985 és 1988 között Peter Sutherland, az Európai Bizottság versenypolitikai biztosa melletti politikai tanácsadó, ezt követően az ír húskereskedelmi piac egyik vezető szereplőjének vezérigazgatójaként tér vissza a mezőgazdasági ágazatbeli tevékenységeihez.

Eugene Regan 1985 óta az Honourable Society of King’s Inns (Dublin) Barristere, az írországi ügyvédi kamara tagjaként 1995 és 2005 között mint Barrister, 2005 és 2015 között mint Senior Counsel folytat szakmai tevékenységet. 2007 és 2011 között emellett a Seanad (az ír parlament felsőháza, Írország) tagja.

Eugene Regant 2015. október 7-én nevezik ki a Bíróság bírájává. A bírák 2018. október 9-én tanácselnökké választják.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Irish Centre for European Law, Dublin (Írország) igazgatója
  • Bencher of the Honorable Society of King’s Inns, Dublin (Írország)
Maciej Szpunar
Maciej Szpunar
első főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1971-ben Krakkóban (Lengyelország) született Maciej Szpunar 1995-ben az Uniwersytet Śląskin (Sziléziai Egyetem, Lengyelország), majd 1996-ban a Collège d’Europe de Bruges-ön (brugge-i Európa Tanulmányok Szakkollégiuma, Belgium) szerez jogi diplomát. Az Uniwersytet Śląskin 2000-ben védi meg jogi doktori értekezését, 2009-ben a jogtudományok habilitált doktora, majd 2013-ban a jogtudományok egyetemi tanára címet szerez. Egyetemi munkássága keretében 1998-ban „Visiting Scholar” a cambridge-i Jesus College-ban (Egyesült Királyság), majd vendégoktatóként 1999-ben az Université de Liège-re (Liège-i Egyetem, Belgium), 2003-ban pedig a firenzei Európai Egyetemi Intézetbe (Olaszország) is ellátogat.

2001-ben a katowicei ügyvédi kamara tagja lesz, majd az ügyvédi hivatást gyakorolja 2008-ig. Szintén ezen időszakban az igazságügyminiszter melletti magánjogi kodifikációs bizottság nemzetközi magánjogi csoportjának tagja.

2008 és 2009 között az európai integrációs bizottság hivatalának (Lengyelország) helyettes államtitkára, majd 2010 és 2013 között a lengyel külügyminisztérium helyettes államtitkára. E három év során a lengyel kormány meghatalmazottjaként jár el az Európai Unió igazságszolgáltatási fórumai előtti jelentős számos ügyben.

Továbbra is készséggel részt vesz az egyetemi kutatásban, több jogi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, ezzel párhuzamosan pedig számos publikáció szerzője az európai jog és a nemzetközi magánjog területén.

Maciej Szpunar, akit 2013. október 23-án neveznek ki a Bíróság főtanácsnokává, 2018. október 11. óta a Bíróság első főtanácsnoka.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A trieri Európai Jogi Akadémia (ERA) kuratóriumának tagja
  • A Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia társult tagja
  • A nemzetközi magánjoggal foglalkozó európai csoport (Groupe européen de droit international privé, GEDIP) tagja
  • A hatályos uniós magánjogi kutatócsoport, az „Acquis Group” tagja
  • A European Law Institute tagja
  • A Lengyel Tudományos Akadémia jog- és gazdaságtudományi bizottságának tagja
  • Az Európa Tanulmányok Szakkollégiuma Alapítványának kuratóriumi tagja a natolini (Lengyelország) Európa Tanulmányok Szakkollégiumban
  • A Max Planck Institute Luxembourg for International, European and Regulatory Procedural Law „Összehasonlító eljárásjog és igazságszolgáltatás” elnevezésű projektje tudományos tanácsadó bizottságának tagja; a Segment 15 „Cross-border and the International dimensions” tagja
  • A European Law Institute „Concept and Role of Courts in Family and Succession Matters” elnevezésű projektjének tanácsadója
  • A következő jogi folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja: Europejski Przegląd Sądowy, Kwartalnik Prawa Prywatnego, Nowa Europa – Przegląd Natoliński, University of Warsaw Journal of Comparative Law, Problemy Współczesnego Prawa Międzynarodowego, Europejskiego i Porównawczego, ERA Forum – Journal of the Academy of European Law, The e-Competition Bulletin, Polski Proces Cywilny et Zeszyty Naukowe Uniwersytetu Jagiellońskiego – Prace z Prawa Własności Intelektualnej
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Krzyż Oficerski Orderu Odrodzenia Polski (a Polonia Restituta Rend tiszti keresztje)
Thomas von Danwitz
Thomas von Danwitz
a hatodik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1962-ben Bedburg/Erft-ben (Németország) született Thomas von Danwitz a Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität Bonnon (Bonni Egyetem, Németország) és az Université de Genève-en (Genfi Egyetem, Svájc) folytatja tanulmányait; 1986-ban az előbbi egyetemen tesz jogi államvizsgát. A Rheinische Friedrich-Wilhelms Universität Bonnon dolgozik a doktori értekezésén, ennek nyomán 1988-ban szerez jogi doktorátust. Thomas von Danwitz az École nationale d’administration (Nemzeti Közigazgatási Iskola, Franciaország) diákjaként 1990-ben szerez nemzetközi közigazgatási diplomát. A Kölnben (Németország) teljesített jogi gyakorlatát követően 1992-ben tesz jogi szakvizsgát, majd 1996-ban habilitál a Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität Bonnon, amelynek tudományos munkatársaként dolgozik.

Thomas von Danwitz kutatási tevékenységének központjában elsősorban a német közjog és az uniós jog áll: 1996-tól 2003-ig e tantárgyakat oktatja a Ruhr-Universität Bochum (Ruhr Egyetem, Bochum, Németország) professzoraként, amely egyetem jogi karának dékáni tisztségét is betölti 2000 és 2001 között. Oktatási tevékenységét 2003 és 2006 között az Universität zu Kölnön (Kölni Egyetem, Németország) folytatja, ahol 2006-tól a közjogi és közigazgatás-tudományi intézet igazgatója.

Egyetemi pályafutása során 2000-ben a Tufts Universityn (Tufts Egyetem, Egyesült Államok) belüli Fletcher School of Law and Diplomacy vendégprofesszora, emellett 2001 és 2006 között a François Rabelais de Tours-on (Tours-i Egyetem, Franciaország), illetve 2005 és 2006 között az Université de Paris I Panthéon-Sorbonne-on (Párizsi 1. sz. Panthéon-Sorbonne Egyetem, Franciaország) oktat. 2005-ben oktatási és kutatási célú tanulmányutat tesz a University of California, Berkeley-n (Kaliforniai Egyetem, Berkeley, Egyesült Államok). 2004-től 2014-ig a Német Jogásznapok irányítóbizottságának (Ständige Deputation des Deutschen Juristentags) tagja.

Thomas von Danwitzot 2006. október 7-én nevezik ki a Bíróság bírájává. A bírák tanácselnökké választják, amely tisztséget 2012. október 9. és 2018. október 8. között látja el.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Il Diritto dell’Unione Europea tudományos bizottságának tagja
  • A Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia (IACL-AIDC) tagja
  • A Deutsches Verwaltungsblatt (DVBl) szerkesztőbizottságának tagja
  • A Max-Planck Instituts für ausländisches und internationales Strafrecht (Freiburg im Breisgau) kuratóriumának tagja
  • Az Institut für Europäische Politik (IEP) kuratóriumi tanácsának (Versammlung der Kuratoren) tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (2002)
  • Tiszteletbeli doktor, Université François Rabelais de Tours (2010)
François Biltgen
François Biltgen
a hetedik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1958-ban Luxembourgban (Luxemburgi Nagyhercegség) született François Biltgen 1981-ben jogi diplomát, 1982-ben közösségi jogi DEA-t (mesterdiploma) szerez az Université de droit, d’économie et de sciences sociales de l’université de Paris II Panthéon-Assason (Jog-, Gazdaság- és Társadalomtudományi Egyetem - Párizsi 2. sz. Panthéon-Assas Egyetem, Franciaország). 1982-ben emellett az Institut d’études politique de Paris-n (Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete, Franciaország) is diplomát szerez.

Miután 1987-ben felveszik a Luxemburgi Nagyhercegség ügyvédi kamarájába, 1999-ig ügyvédi szakmai tevékenységet folytat. Ezzel párhuzamosan kezdi meg politikai karrierjét: 1983-tól 1994-ig a luxemburgi képviselőház keresztényszociális párti frakciójának titkára, majd 1987-től 1999-ig Esch-sur-Alzette város (Luxemburg) önkormányzati képviselőtestületének tagja, 1997-től 1999-ig pedig városi tanácsának tagja, aminek köszönhetően 1994 és 1999 között az Európai Unió - Régiók Bizottsága melletti luxemburgi küldöttség póttagjává jelölik ki. 1994-ben öt évre a luxemburgi képviselőház képviselőjévé választják, ennek keretében tevékenyen részt vesz a jogalkotási tevékenységekben, többek között az uniós jogi aktusokra vonatkozó számos törvénytervezettel kapcsolatos előadói feladatok ellátása révén.

Az 1999. évi parlamenti választásokat követően a luxemburgi kormány tagja, ennek keretében egymást követően több minisztérium vezetésére kap megbízást: 1999 és 2004 között munkaügyi és foglalkoztatási miniszter, vallásügyi miniszter, a parlamenti kapcsolatokért felelős miniszter, majd távközlésért felelős miniszter; 2004 és 2009 között munkaügyi és foglalkoztatási miniszter, vallásügyi miniszter, majd kulturális, felsőoktatási és kutatási miniszter; 2009-től 2013-ig igazságügyi miniszter, a közszolgálatért és a közigazgatás reformjáért felelős miniszter, felsőoktatási és kutatási miniszter, távközlési és tömegtájékoztatási miniszter, majd vallásügyi miniszter.

A miniszteri megbízatásokkal összefüggésben ellátott feladatai a nemzetközi szinten folytatott tevékenységeiben is tükröződnek. 2005-ben így François Biltgen az Európai Unió Tanácsa több formációjának elnöke. 2005-ben és 2009-ben a Bolognai folyamat miniszteri értekezletének társelnöke, 2012 és 2013 között az Európai Űrügynökség (ESA) miniszteri értekezletének társelnöke.

François Biltgen a 2013. október 7-i kinevezése óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Revue trimestrielle des droits de l'homme (Belgium) tudományos bizottságának tagja
  • A Management Center Innsbruck (Ausztria) „Eu Values & DIGitalization for our CommunNITY (DIGNITY)” Jean Monnet tanszéke Advisory Boardjának tagja
  • A Conseil d’État de Luxembourg (államtanács, Luxemburg) etikai bizottságának póttagja (2021 januárjától 2023 decemberéig)
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A Luxemburgi Érdemrend tisztje (1999)
  • A Tölgykoszorú Nagyhercegi Rend főtisztje (2004)
  • A Nassaui Adolf Polgári és Katonai Érdemrend főtisztje (2004)
  • Grã-Cruz da Ordem do Infante Dom Henrique (2005)
  • A Finn Köztársaság Oroszlánrendjének nagykeresztje (2009)
  • A Nassaui Ház Arany Oroszlán Rendje (2012)
  • Grosser Tiroler Adler-Orden (2012)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2012)
Nuno José Cardoso da Silva Piçarra
Nuno José Cardoso da Silva Piçarra
a nyolcadik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1957-ben Sintrában (Portugália) született Nuno Piçarra az Universidade de Lisboán (Lisszaboni Egyetem, Portugália) folytatja jogi tanulmányait, ahol 1980-ban jogi diplomát, majd 1986-ban jogi mesterfokozatot szerez. Doktori értekezésén később az Universidade Nova de Lisboa (Lisszaboni Új Egyetem, Portugália) jogi karán dolgozik, ahol 2003-ban szerzi meg a jogtudományok doktora címet.

Egyetemi pályafutása keretében először 1981 és 1986 között jogtudományi tanársegéd az Universidade de Lisboa jogi karán, majd 1987 és 1996 között meghívott egyetemi tanár az Universität des Saarlandes (Saar-vidéki Egyetem, Németország) európai tanulmányok intézetében. 2003 és 2008 között jogtudományi adjunktus, 2008 és 2018 között pedig jogtudományi docens az Universidade Nova de Lisboán. 2014-től 2018-ig emellett az Universidad Pontificia Comillas (Comillasi Pápai Egyetem, Spanyolország) vendégoktatója. A tudományos kutatás iránti elkötelezettségéről tanúskodik azon számos publikáció, amelynek – az alkotmányjog területén, illetve az uniós jognak különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre, a személyek szabad mozgására és az intézményi jogra vonatkozó területein – a szerzője.

Nuno Piçarra első alkalommal 1986-ban lép a Bíróság szolgálatába. 1987-ig jogász-nyelvészi, majd 1987-től 1990-ig jogász lektori feladatokat lát el. 1990-től jogi referens az Elsőfokú Bíróságon, ahol 1995-ig José Luís da Cruz Vilaçával dolgozik együtt annak kabinetjén belül, majd 1996-ig Rui Manuel Gens de Moura Ramos bíró kabinetjéhez kerül.

1996 és 1999 között a származási országának kormánya a személyek európai térségen belüli szabad mozgásával kapcsolatos ügyek portugál külügyminisztériumon belüli nemzeti koordinátorává, majd a Tanács K4 bizottságának, illetve a schengeni megállapodások állandó egyeztetési struktúrája központi csoportjának tagjává nevezi ki.

2004-től 2018-ig az Európai Unión belül a munkavállalók szabad mozgása és a szociális biztonsági koordináció területeinek független szakértőit egyesítő FreSsco hálózat, valamint az európai bevándorlás- és menekültügyi jogi tanulmányokkal foglalkozó Odysseus akadémiai hálózat portugál tagjává nevezik ki. 2015-től 2018-ig emellett az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (Bécs, Ausztria) igazgatótanácsának is tagja.

Nuno Piçarra a 2018. október 8-i kinevezése óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A 2018. május 23–26. között Estorilban (Portugália) tartott XXVIII. FIDE Kongresszus társszervezője és főelőadója
Zoltán Csehi
Zoltán Csehi
a tizedik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Csehi Zoltán 1965-ben Budapesten (Magyarország) született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (Magyarország) szerez jogi diplomát 1990-ben, majd a Ruprecht-Karls-Universität Heidelbergen (Heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem, Németország) Master of Laws diplomát 1991-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatott doktori tanulmányait követően 2004-ben védi meg jogi doktori értekezését. 1992-ben emellett művészettörténeti diplomát is szerez az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

A budapesti ügyvédi kamara tagjaként 1995 és 2016 között ügyvédi szakmai tevékenységet folytat Magyarországon. Ügyvédi tevékenységével párhuzamosan 2004 és 2016 között a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság (Magyarország) választottbírájaként, valamint eseti választottbíróként jár el.

Csehi Zoltán emellett a jogi oktatásban is részt vesz, 1991 és 2005 között tanársegéd, 2005-től 2016-ig pedig docens az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Oktatói tevékenységet folytat továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (Magyarország) is, ahol 2007 és 2013 között a Kereskedelmi Jogi Tanszék vezetője, majd 2013-tól egyetemi tanár. 2013 és 2016 között a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék vezetője, 2017 óta a magánjog és a kereskedelmi jog kutatóprofesszora, 2018 óta pedig a Polgári Jogi Tanszék vezetője. 2013 óta az Université Catholique de Lyon (Lyoni Katolikus Egyetem, Franciaország) vendégoktatója.

Csehi Zoltán a 2016. április 13-i kinevezése óta a Törvényszék bírája. A Törvényszék bírájaként töltött ötéves hivatali időt követően 2021. október 7-én nevezik ki a Bíróság bírájává.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Magyar kereskedelmi jogi évkönyv szerkesztője
  • A Polgári Jog folyóirat társszerkesztője
  • Az Alapítvány Az Új Polgári Törvénykönyvért kuratóriumának tagja
  • A Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja
  • A Gesellschaft für Rechtsvergleichung e.V. tagja
  • A Magyar-Német Jogász Egyesület tagja
Octavia Spineanu-Matei
Octavia Spineanu-Matei
a kilencedik tanács elnöke
Életrajz és pályafutás

Az 1967-ben Vălenii de Muntéban (Románia) született Octavia Spineanu-Matei 1990-ben az Universitatea Alexandru Ioan Cuza din Iașin (Jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetem, Románia) jogi diplomát („Honours”), 1999-ben pedig az Academia de Poliție „Alexandru Ioan Cuzán” („Alexandru Ioan Cuza” Rendőrakadémia, Románia) jogi doktori fokozatot szerez.

1991-ben a Judecătoria Sectorului 4 București (bukaresti negyedik körzeti helyi bíróság, Románia) bírájaként kezdi meg szakmai pályafutását; e tisztséget 1996-ig tölti be. 1996 és 1999 között a Tribunalul București (bukaresti törvényszék, Románia) bírája, 1997 és 1999 között e bíróság polgári kollégiumának vezetője. 1999 és 2005 között a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla, Románia) bírája, 1999-től 2003-ig a polgári kollégium vezetője, majd 2006 és 2016 között az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő- és ítélőszék, Románia) bírájává nevezik ki.

2006 és 2016 között Octavia Spineanu-Mateit a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal (Németország) kibővített fellebbezési tanácsának külső tagjává jelölik ki.

1997 óta a román bírák és ügyészek, valamint bírósági fogalmazók képzésében is részt vesz az Institutul Național al Magistraturii (Országos Bíró- és Ügyészképző Intézet, Románia) oktatójaként, ahol egyben a tudományos bizottság tagja, majd 2011 és 2016 között az intézet igazgatója. Emellett a Școala Națională de Grefieri (Országos Bírósági Tisztviselőképző Iskola, Románia) igazgatótanácsának tagja. 2012 és 2016 között az Universitatea din București (Bukaresti Egyetem, Románia) doktori iskolája tanácsának tagja. A jog területére vonatkozó több mű társszerzője, számos cikk szerzője, valamint nemzeti és nemzetközi konferenciák rendszeres előadója.

Octavia Spineanu-Mateit 2016. szeptember 19-én nevezik ki a Törvényszék bírájává. A Törvényszéknél töltött ötéves hivatali időt követően 2021. október 7-én a Bíróság bírájává nevezik ki.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Institutul Național al Magistraturii által kiadott EuroQuod jogi folyóirat külső lektori bizottságának tagja
  • Az Asociația Științifică de Dreptul Proprietății Intelectuale által kiadott Revista Română de dreptul proprietății intelectuale tudományos bizottságának tagja
  • Az Európai Jogi Akadémia (ERA) tanácsadó bizottságának tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Az Ordinul Național „Pentru Merit” (nemzeti érdemrend) lovagja (e címmel Románia elnöke tüntette ki az ítélkezési gyakorlat kialakítása és az igazságszolgáltatás reformja terén elismert érdemeiért) (2000)
Juliane Kokott
Juliane Kokott
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1957-ben Frankfurt am Mainban (Németország) született Juliane Kokott 1976 és 1982 között az Universität Bonnon (Bonni Egyetem, Németország) és az Université de Genève‑en (Genfi Egyetem, Svájc) folytatja jogi tanulmányait. Ezt követően Fulbright ösztöndíjasként az American University, Washington DC (Washington DC-i Amerikai Egyetem, Egyesült Államok) hallgatója, ahol 1983-ban szerez LL.M. címet. Európába visszatérve az Universität Heidelbergen (Heidelbergi Egyetem, Németország) kezd dolgozni doktori értekezésén, majd 1985-ben jogi doktori fokozatot szerez. 1990-ben a Harvard Universityn (Harvard Egyetem, Egyesült Államok) szintén doktori címet szerez. 1985-ben emellett a tuniszi székhelyű Académie Internationale de Droit Constitutionnelen (Nemzetközi Alkotmányjogi Akadémia) is diplomát kap.

Juliane Kokott 1991-ben a University of California, Berkeley (Kaliforniai Egyetem, Berkeley, Egyesült Államok) vendégoktatójaként kezdi meg egyetemi pályafutását. Ezt követően Németországban oktat német és külföldi közjogot, nemzetközi jogot és európai jogot: 1992-ben az Universität Augsburgon (Augsburgi Egyetem), 1993-ban az Universität Heidelbergen (Heidelbergi Egyetem, Németország), 1994 és 1999 között pedig a Heinrich-Heine-Universität Düsseldorfon (Düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem). 1999-ben egyetemi tanári kinevezést kap az Universität St. Gallenen (Sankt Galleni Egyetem, Svájc), ahol nemzetközi jogot, nemzetközi kereskedelmi jogot és európai jogot oktat. Ezt követően 2000-ben kap felkérést az Universität St. Gallen nemzetközi és európai kereskedelmi jogi intézete igazgatói tisztségének, majd 2001 és 2003 között ugyanezen egyetem kereskedelmi jogi posztgraduális programja igazgatóhelyettesi tisztségének betöltésére.

Ezt követően együttműködik a német kormánnyal, amely 1995-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzetközi békéltető és választottbíróságának póttagjává jelöli ki. 1996-ban a Wissenschaftliche Beirat „Globale Umweltveränderungen” der Bundesregierung (WBGU) (a globális környezetváltozással foglalkozó szövetségi tanácsadó bizottság, Németország) alelnökévé nevezik ki.

Juliane Kokottot 2003. október 7-én nevezik ki a Bíróság főtanácsnokává. 2006 és 2007 között első főtanácsnok.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Luxemburgi Egyetem jogi kari mesterképzése irányítóbizottságának tagja
  • A Nemzetközi Jogi Társaság (ILA) nemzetközi adójogi munkacsoportjának alapítója és elnöke (Pasquale Pistone professzorral együtt, IBFD) (1. szakasz: az adóalanyok jogai; 2. szakasz: nexus és nemzetközi adórendszer; 3. szakasz: a nemzetközi adójog alkalmazása)
  • A Deutsche Steuerjuristische Gesellschaft (német adójogi társaság) és a Berliner Steuergespräche (berlini adójogi értekezletek) tanácsadó bizottságának tagja, valamint a Steuerrechtswissenschaftliche Vereinigung (adójogi egyesület, Heidelberg) alapító tagja, illetve tanácsadó bizottságának tagja
  • A Max Planck Adójogi és Államháztartási Intézet igazgatótanácsának tagja
  • A Deutschland Stiftung Integration „Geh deinen Weg” mentorprogramja és a Minerva-Femmenet program (a Max Planck társaság fiatal női tudósokat támogató mentorprogramja) résztvevője
  • „A Saar-vidék nagykövete”
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A Dr. Otto Schmidt-Preis zur Förderung der Europäisierung und Internationalisierung des Rechts (2020) díjazottja
Marko Ilešič
Marko Ilešič
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1947-ben Ljubljanában (Szlovénia) született Marko Ilešič 1970-ben az Univerza v Ljubljani (Ljubljanai Egyetem, Szlovénia) jogi karán szerez jogi diplomát, majd az ugyanezen az egyetemen folytatott doktori tanulmányait követően 1984-ban védi meg a doktori értekezését. Összehasonlító jogi ismereteit az Université de Strasbourg (Strasbourgi Egyetem, Franciaország), illetve az Universidade de Coimbra (Coimbrai Egyetem, Portugália) által szervezett szakképzések keretében mélyíti el, amely képzéseket 1978-ban, illetve 1980-ban teljesíti.

Egyetemi pályafutását 1970-ben tanársegédként kezdi meg az Univerza v Ljubljanin, ahol 1984-től 2004-ig a polgári jog, a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog egyetemi tanára. Emellett tevékenyen részt vesz az Univerza v Ljubljani jogi karának igazgatásában, 1995 és 2001 között e kar dékánhelyetteseként, majd 2001 és 2004 között dékánjaként.

A bírói versenyvizsga sikeres letételét követően Marko Ilešič 1975 és 1986 között a Sodišče združenega dela v Ljubljani (ljubljanai munkaügyi bíróság, Szlovénia) bírája, majd tanácselnöke. Számos kiadvány szerzője, 1993-ban a Szlovén Jogászok Egyesületének elnökévé választják, amely tisztséget 2005-ig tölti be.

A sportjog, és különösen a labdarúgás joga iránti komoly érdeklődéséből fakadóan 1978-től 1986-ig a Sodišče združenega dela za telesno kulturo (Szlovénia sportügyi bírósága) elnöke, továbbá az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) fellebbviteli bíróságának bírája. Egyébiránt igazgatási feladatokat is ellát, 1985 és 1989 között a Nogometna zveza Slovenije (szlovén labdarúgó-szövetség), 1990 és 1991 között pedig a jugoszláv labdarúgó-szövetség elnökeként, majd 1991 és 2005 között Szlovénia olimpiai bizottsága végrehajtó bizottságának tagjaként, majd az olimpiai bizottság alelnökeként.

A kereskedelmi jogi gyakorlatnak szentelt kiemelt figyelme nyomán a ljubljanai tőzsde választottbíróságának elnökeként, a jugoszláv kereskedelmi kamara, később a szlovén kereskedelmi kamara választottbírájaként, illetve a párizsi nemzetközi kereskedelmi kamara választottbírájaként is eljár.

Marko Ilešičet 2004. május 11-én nevezik ki a Bíróság első szlovén bírójává. A bírák két egymást követő alkalommal tanácselnökké választják, amely tisztséget 2012. október 9-től 2018. október 8-ig tölti be.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az International Law Association tagja
  • A Comité maritime international tagja
  • Az Association internationale de droit comparé tagja
  • Az Amicale des anciens de l'Union européenne des associations de football tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A Društvo za pomorsko pravo Slovenije tiszteletbeli tagja
  • Zveza društev pravnikov Slovenije életműdíj
  • Grande Ufficiale dell’ordine del merito della Repubblica Italiana
  • A Nogometna zveza Slovenije tiszteletbeli tagja
Jean-Claude Bonichot
Jean-Claude Bonichot
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1955-ben Metzben (Franciaország) született Jean-Claude Bonichot 1976-ban szerez jogi diplomát az Université de Metzen (Metzi Egyetem, Franciaország), majd 1977-ben a párizsi Institut d’études politiques-on (politikai tanulmányok intézete) is diplomát szerez. Ezt követően 1982-ig az École nationale d’administration (Nemzeti Közigazgatási Iskola, ENA, Franciaország) hallgatója (Henri-François d’Aguesseau évfolyam).

1982-ben lép a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) szolgálatába fogalmazóként, majd 1985-ig előadó a peres ügyek szekcióján. 1985-ös kinevezésétől 1987-ig a kormány megbízottjaként jár el a Conseil d’État teljes ülése és többi ítélkező testülete mellett.

A közigazgatási peres ügyek területén szerzett gyakorlatával összefüggésben az államtanácson kívüli feladatokat is ellát. 1986-ban az infrastruktúráért felelős minisztérium városfejlesztési és építésügyi főigazgatójának jogi tanácsadójává nevezik ki. 1987-ben jogi referensként az Európai Közösségek Bíróságának szolgálatába áll Yves Galmot, majd Fernand Grévisse bíró kabinetjén belül, amely utóbbi bíróval 1991-ig dolgozik együtt. Franciaországba visszatérve a munkaügyi és szakképzési miniszter kabinetigazgatójává, majd a közszolgálati és közigazgatási modernizációs miniszter kabinetigazgatójává nevezik ki.

1992 és 1999 között Jean-Claude Bonichot ismét a kormány megbízottja a Conseil d’État (államtanács) mellett, ezt követően ülnök, majd 2000-ben a Conseil d’État peres ügyek szekciója hatodik alszekciójának (jelenlegi elnevezésük szerint „tanácsának”) elnökévé nevezik ki, amely tisztséget 2006-ig tölti be. Ezzel párhuzamosan 2001 és 2006 között a Conseil d’État-nak a Caisse nationale d’assurance maladie des travailleurs salariés (a munkavállalók nemzeti egészségbiztosítási pénztára) melletti jogi szolgálatát is vezeti.

A közigazgatási jog, az uniós jog és az emberi jogok európai joga területén megjelent számos publikáció szerzőjeként Jean-Claude Bonichot az oktatásban is szerepet vállal, és ennek keretében változatos egyetemi pályafutást mondhat magáénak: 1988 és 2000 között docens az Université de Metzen, ahol több éven át vezeti a közjogi tanszéket. 1995-ben az Université de Liège (Liège-i Egyetem, Belgium) egyetemi oktatója. 2000-ben docensi kinevezést kap az Université de Paris I (Panthéon-Sorbonne) egyetemen (párizsi 1. sz. Panthéon-Sorbonne egyetem), amely munkakört a 2007-es tanév végéig tölti be. Egyetemi pályafutása keretében 2000-ben a közjogot oktató egyetemi tanárokat kiválasztó versenyvizsga-bizottság tagja.

Emellett az Institut français des sciences administratives (francia közigazgatástudományi intézet, Franciaország) főtitkárhelyettese, majd főtitkára, illetve az Institut international des sciences administratifs (nemzetközi közigazgatástudományi intézet) végrehajtó bizottságának tagja.

Két jogi folyóirat, nevezetesen a Bulletin de jurisprudence de droit de l’urbanisme és a Bulletin juridique des collectivités locales társalapítója, egyben az előbbi folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke.

Jean-Claude Bonichot-t 2006. október 7-én nevezik ki a Bíróság bírájává. 2009. október 7. és 2012. október 9. között, majd 2018. október 9. és 2021. október 8. között tanácselnökként jár el.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Bulletin de jurisprudence de droit de l’urbanisme szerkesztőbizottságának elnöke
  • Az Académie du Morvan tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A Francia Becsületrend tisztje
  • A Francia Érdemrend tisztje
Siniša Rodin
Siniša Rodin
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1963‑ban Zágrábban (Horvátország) született Siniša Rodin 1987‑ben szerez jogi diplomát a Sveučilište u Zagrebun (Zágrábi Egyetem, Horvátország), majd egyetemi tanulmányait az Amerikai Egyesült Államokban folytatja, ahol 1992‑ben Master of Laws diplomát szerez a University of Michiganen (Michigani Egyetem). Horvátországba visszatérve a Sveučilište u Zagrebun folytatja tanulmányait, ahol 1995‑ben jogi doktori fokozatot szerez. 2001‑től 2002‑ig Fulbright Fellow és Visiting Scholar a Harvard Universityn (Harvard Egyetem, Egyesült Államok).

1987‑ben a Sveučilište u Zagrebu egyetemi tanársegédjeként kezdi meg szakmai pályafutását. 2003 óta az uniós jog professzora, majd 2006‑tól Jean Monnet tanszékvezető, 2011‑től pedig ad personam Jean Monnet tanszékvezető. 2012‑ben a Cornell Law School (a Cornell Egyetem jogi kara, Egyesült Államok) vendégprofesszora. Egyetemi pályafutása alatt S. Rodin számos publikációt jelentet meg, amelyek hozzájárulnak az uniós jog Horvátországban történő terjesztéséhez.

2006 és 2011 között S. Rodin a Horvátország uniós csatlakozásának tárgyalási keretét és folyamatát meghatározó horvát csoport tagja, emellett 2009 és 2010 között az alkotmányos reformot előkészítő horvát bizottság tagja, illetve a Horvátország uniós csatlakozásával foglalkozó munkacsoport elnöke.

A Bírósághoz kinevezett első horvát bíróként S. Rodin 2013. július 4. óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A World Jurist Association (WJA) (Washington DC, Egyesült Államok) tanácsadó testületének tagja
  • Az Università del Salento (Salentói Egyetem, Olaszország) jogi kara akadémiai tanácsának tagja
Manuel Campos Sánchez-Bordona
Manuel Campos Sánchez-Bordona
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1950‑ben Zafrában (Spanyolország) született Manuel Campos Sánchez‑Bordona az Universidad de Sevillán (Sevillai Egyetem, Spanyolország) és az Universidad de Granadán (Granadai Egyetem, Spanyolország) folytatott tanulmányait követően 1972‑ben szerez jogi diplomát. Jogi pályafutását 1977 és 1982 között az Audiencia Provincial de Palma de Mallorca (Palma de Mallorca‑i tartományi bíróság, Spanyolország) és az Audiencia Provincial de Sevilla (sevillai tartományi bíróság, Spanyolország) melletti államügyészként kezdi meg.

Ezt követően a Tribunal Superior de Justicia de Canarias (a Kanári‑szigetek felsőbírósága, Spanyolország), az Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bírósága, Spanyolország), a Tribunal Superior de Justicia de Andalucía (Andalúzia felsőbírósága, Spanyolország) és a Tribunal Superior de Justicia de Cantabria (Cantabria felsőbírósága, Spanyolország) közigazgatási kollégiumának bírójaként folytatja szakmai pályafutását. 1989 és 1994 között az utóbbi bíróság közigazgatási kollégiumának elnöke.

1995 és 1999 között jogi referens az Európai Közösségek Bíróságán Dámaso Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok kabinetjében, majd 1999 és 2015 között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) közigazgatási kollégiumának bírája.

E tisztségekkel párhuzamosan M. Campos Sánchez‑Bordona 2006 és 2014 között az ACA‑Europe (az Európai Unió Államtanácsainak és Legfelső Közigazgatási Bíróságainak Szövetsége) igazgatótanácsának tagja.

2015. október 7‑én nevezik ki a Bíróság főtanácsnokává.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Junta Electoral Central (Spanyolország) tagja 2012 és 2015 között
  • A Revista de Derecho Comunitario Europeo tudományos bizottságának tagja
  • A Revista General de Derecho Europeo tudományos bizottságának tagja
  • A Revista Española de Derecho Europeo tudományos bizottságának tagja
Peter George Xuereb
Peter George Xuereb
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1954-ben Sliemában (Málta) született Peter George Xuereb az Università ta' Maltán (Máltai Tudományegyetem) folytatja tanulmányait, ahol 1977-ben szerez jogi diplomát, amelyet 1979-ben a University of Londonon (Londoni Egyetem, Egyesült Királyság) szerzett jogi mesterdiplomával egészít ki. 1982-ben a University of Cambridge-en (Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság) szerzi meg a jogtudományok doktora címet.

Peter George Xuereb szakmai pályafutása 1982 és 1984 között az Ealing College of Higher Education (Egyesült Királyság) oktatójaként indul, majd 1984-től 1990-ig a University of Exeter (Exeteri Egyetem, Egyesült Királyság), 1990 és 1993 között pedig a University of London, Queen Mary and Westfield College oktatójaként folytatódik. Egyetemi tanári kinevezését követően 1993 és 2016 között jogot oktat az Università ta’ Maltán, ahol egyúttal az európai jogi és összehasonlító jogi tanszék vezetője. Ezzel párhuzamosan ezen egyetem európai dokumentációs és kutatási központjának igazgatója. E feladatok ellátása keretében alkalma nyílik arra, hogy a különböző területekre vonatkozó számos publikációt készítsen.

1979 óta a máltai felsőbb szintű bíróságok előtti eljárásra jogosult ügyvéd, az e minőségében folytatott szakmai tevékenységét 1993 és 2016 között a magánszektorban jogtanácsosként folytatott gyakorlata egészíti ki. Ugyanezen időszak alatt Peter George Xuereb szintén jogtanácsosként a máltai parlament szolgálatába lép. 1995 és 2016 között a máltai európai jogi egyesület elnökeként hozzájárul az uniós jogi ismeretek szélesebb körű terjesztéséhez.

Peter George Xuerebet 2016. június 8-án nevezik ki az Európai Unió Törvényszékének bírájává. 2018. október 8. óta a Bíróság bírája.

Lucia Serena Rossi
Lucia Serena Rossi
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1958‑ban Bolognában (Olaszország) született Lucia Serena Rossi az Università di Bolognán (Bolognai Egyetem, Olaszország) folytatja tanulmányait, ahol 1982‑ben jogi diplomát, majd 1989‑ben az európai jog doktora címet szerez.

Doktori munkáival párhuzamosan 1982 és 1987 között egy olasz kutatóintézet jogi kutatómunkatársa. 1985‑ben ügyvédi kamarai felvételt nyer Olaszországban.

L. S. Rossi 1991 és 1994 között az Università degli Studi di Urbino (Urbinói Egyetem, Olaszország) nemzetközi jogi tanársegédje, majd 1994 és 1997 között nemzetközi jogi docense. 1997 és 2000 között az Università di Bologna docenseként nemzetközi és európai jogot oktat. Az európai uniós jog professzorává nevezik ki, 2000 óta az Università di Bologna európai jogi kurzusért felelős professzora, emellett nemzetközi köz‑ és magánjogot is oktat.

Számos más egyetemen is oktat uniós jogot: 2000 és 2008 között a strasbourgi université Robert Schuman (Robert Schuman Egyetem, Franciaország), 2004‑ben az université Nice Sophia‑Antipolis (Nizzai Sophia Antipolis Egyetem, Franciaország), 2008‑ban az université Paris 1 Panthéon‑Sorbonne (Párizsi 1. sz. Panthéon Sorbonne Egyetem, Franciaország), 2014‑ben a Boston University (Bostoni Egyetem, Egyesült Államok), míg 2005 és 2015 között a King’s College London (Egyesült Királyság) vendégprofesszora. Meghívott előadóként 2004‑ben a Tōkyō daigaku (Tokió Egyetem, Japán) és az Universiteit Gent (Genti Egyetem, Belgium) egyetemre, illetve 2002‑ben és 2009‑ben a University of Denverre (Denveri Egyetem, Egyesült Államok) is ellátogat. Számos mű szerzője.

L. S. Rossi ezen túlmenően 1998 és 2018 között az európai jog kutatásával foglalkozó nemzetközi központ igazgatója az Università di Bolognán. 2009 és 2010 között a nemzetközi jog és az európai uniós jog olasz társaságának elnökhelyettese, 2011 és 2013 között a Zhōngguó Zhèngfǎ Dàxué (a Politika‑ és Jogtudományok Kínai Egyeteme) Kína–EU Jogtudományi Iskolája közös irányítóbizottságának tagja. 2014‑től 2018‑ig az Európai Jogi Akadémia (ERA) igazgatótanácsában az olasz kormány képviselője, emellett az említett kormány 2014 és 2017 között az olasz minisztertanács elnökségének európai szakpolitikákkal foglalkozó főosztályának jogtanácsosává nevezi ki.

L. S. Rossi számos jogi témájú mű szerzője és társszerzője, emellett 2019 óta a Brugge‑i Collège d’Europe (Belgium) és a Luxemburgi Egyetem oktatói közösségének tagja.

Lucia Serena Rossi a 2018. október 8‑i kinevezése óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Società Italiana di Diritto Internazionale e Diritto dell'Unione Europea (SIDI), az Associazione Italiana degli Studiosi di Diritto dell’Unione Europea (AISDUE), a European Law Institute (ELI), a Nemzetközi Ügyek Intézete (IAI), a European Union Study Association (EUSA) és a Bolognai egyetem tudományos akadémiájának tagja
  • A King's College London jogi karán működő európai jogi központ tanácsadó testületének (advisory board) tagja
  • Az „Il Foro Italiano”, az „Il Diritto dell'Unione europea”, a „Studi sull'Integrazione europea”, a „Diritto comunitario e degli scambi internazionali”, a „Freedom Security and Justice: European Legal Studies”, a „Papers di diritto europeo”, a „La Cittadinanza europea online”, a „Bologna Law Review” és a „European Foreign Affairs Review” (2018-2021) tudományos bizottságának, irányítóbizottságának vagy szerkesztőbizottságának tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Az Európai Bizottság által odaítélt Ad personam Jean Monnet tanszékvezető (2010–2017)
Irmantas Jarukaitis
Irmantas Jarukaitis
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1973‑ban Prienaiban (Litvánia) született Irmantas Jarukaitis 1997‑ben szerez jogi diplomát, majd 2008‑ban doktori fokozatot a Vilniaus universitetason (Vilniusi Egyetem, Litvánia). 1999 és 2018 között ugyanezen az egyetemen folytat oktatói tevékenységet először tanársegédként, majd docensként. Emellett a jogi kutatómunkát magában foglaló egyéb projektekben is részt vesz, amiről az európai jog és az alkotmányjog területén megjelent számos publikációja tanúskodik. Az egyetemi tevékenységével párhuzamosan társalapítóként tevékenyen részt vesz a litván európai jogi egyesület létrehozásában.

1997‑ben származási országának szolgálatába áll és a litván igazságügyi minisztérium európai jogi osztályán először vezető szakjogász, majd 2002 és 2003 között osztályvezető, 2004 és 2010 között pedig helyettes államtitkár. 2010 és 2018 között igazságszolgáltatási feladatokat vállal a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) bírájaként, majd 2012 és 2017 között e bíróság elnökhelyetteseként. 2015 és 2017 között ugyanezen bíróság megbízott elnöke, emellett a Teisėjų taryba (Igazságszolgáltatási Tanács, Litvánia) tagja.

I. Jarukaitis 2018. október 8. óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Lietuvos Europos teisės asociacija tagja
  • Az Association of European Competition Law Judges (európai versenyjogi bírák egyesülete) tagja
Priit Pikamäe
Priit Pikamäe
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1973-ban Tallinnban (Észtország) született Priit Pikamäe a Tartu Ülikoolon (Tartui Egyetem, Észtország) szerez jogi diplomát 1997-ben, majd jogi tanulmányait az Université de Poitiers-n (Poitiers-i Egyetem, Franciaország) folytatja. 2006-ban a Tartu Ülikoolon szerez doktori fokozatot.

Szakmai tevékenységét az észt külügyminisztérium konzuli részlege 7. sz. irodájának vezetőjeként kezdi meg 1995 és 1996 között. Ezt követően az észt igazságügyi minisztérium büntetőjogi részlegének vezetőjévé nevezik ki, amely tisztséget 1996 és 2001 között tölti be.

Gyakorlati tapasztalatait az igazságszolgáltatás területén mélyíti tovább, 2001 és 2002 között a Harju Maakohtu Tallinna kohtumaja (tallinni bíróság, Észtország), 2002 és 2006 között a Tallinna Ringkonnakohtus (tallinni fellebbviteli bíróság, Észtország), majd 2006 és 2009 között a Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország) bírájaként. 2010 és 2013 között a legfelsőbb bíróság büntetőjogi tanácsának elnöke. 2013 és 2019 között az észt parlament a Riigikohus elnökévé nevezi ki. Emellett 2010 és 2016 között az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg, Franciaország) ad hoc bírájává nevezik ki.

Igazságszolgáltatási feladataival párhuzamosan 2013 és 2019 között a Kohtute Haldamise Nõukoda (a bíróságok és a fellebbviteli bíróságok igazgatásáért felelős tanács, Észtország) elnöki tisztségét, 2017-től 2019-ig pedig az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai Elnökei Hálózatának elnöki tisztségét tölti be.

2012 és 2017 között meghívott professzorként jogot oktat a Tartu Ülikoolon. A büntetőjognak szentelt számos tanulmányt publikál, többek között ezen oktatási tevékenységének keretében.

Priit Pikamäe a 2019. február 6-i kinevezése óta a Bíróság főtanácsnoka.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Tartu Ülikool jogi kara akadémiai tanácsának tagja
  • Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmére létrehozott észt egyesület alapító tagja
  • Az észtországi jogakadémiai egyesület tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Riigivapi III klassi teenetemärk (2019)
Andreas Kumin
Andreas Kumin
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1965-ben Grazban (Ausztria) született Andreas Kumin a Karl-Franzens-Universität Grazon (Grazi Egyetem, Ausztria) folytatja jogi tanulmányait, ahol 1987-ben jogi diplomát, majd 1990-ben jogi doktorátust szerez. Ugyanezenen az egyetemen 1988-ban alapfokú fordítástudományi diplomát szerez. Tisztviselői képzése keretében 1991-ben a franciaországi École nationale d’administrationt (Nemzeti Közigazgatási Iskola, ENA, Franciaország) választja tanulmányai helyszínéül, ahol 1992-ben végzi el a „nemzetközi közigazgatás-tudományi képzést” („cycle international long d’administration publique”).

Szakmai pályafutását 1990-ben az osztrák külügyminisztérium tisztviselőjeként kezdi meg, és azt 1994-ig először e minisztérium jogi szolgálatán, majd a gazdasági és európai integrációs politikai főosztályán folytatja. 1994 és 2000 között Ausztriának az Egyesült Nemzetek Szervezete és szakosított intézményei melletti állandó képviseletén tanácsadói tisztséget tölt be Genfben (Svájc). 2000 és 2019 között továbbra is az osztrák külügyminisztérium szolgálatában áll, először „az Európai Unió első pillérével összefüggő jogi kérdésekért felelős egységˮ vezetőjeként, majd 2005-től 2019-ig az európai jogi osztály vezetőjeként.

A Leopold-Franzens-Universität Innsbruck (Innsbrucki Egyetem, Ausztria) európai és nemzetközi jogi intézetének óraadójaként 2007-ben megkezdett egyetemi pályafutását az uniós jog tárgyában megjelent számos publikáció fémjelzi; 2012 és 2018 között a Diplomatische Akademie Wien (bécsi Nemzetközi Tanulmányok Iskolája, Ausztria) oktatója, 2014 óta a Wirtschaftsuniversität Wien (Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem, Ausztria) több szemináriumának képzési társfelelőse. Végezetül a 2014 és 2019 közötti időszakban professzor a Karl-Franzens-Universität Graz európai jogi intézetében, ahol 2020 óta ezen intézet tiszteletbeli professzoraként folytatja az oktatói munkásságát.

Andreas Kumin a 2019. március 20-i kinevezése óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az osztrák külügyminisztérium meghívására rendszeres részvétel a „Beirat für Europarecht” (az európai joggal foglalkozó informális tanácsadó bizottság) ülésein
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Az európai jog tiszteletbeli professzora, Karl-Franzens-Universität Graz (2020)
Niilo Jääskinen
Niilo Jääskinen
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1958-ban Mikkeliben (Finnország) született Niilo Jääskinen a Helsingin yliopistón (Helsinki Egyetem, Finnország) szerez jogi diplomát 1980-ban, majd jogi mesterdiplomát 1982-ben. 2008-ban ezen az egyetemen védi meg jogi doktori értekezését. Az oktatás iránti érdeklődése korán megnyilvánul, és 1980-tól szintén a Helsingin yliopistón oktató, amely álláshelyet 1986-ig tölti be.

1983-ban egy évig a Rovaniemen kihlakunnanoikeus (rovaniemi elsőfokú bíróság, Finnország) jogi referense és ideiglenes bírája. 1987 és 1989 között a finn igazságügyi minisztérium jogtanácsosa, majd e minisztérium európai jogi osztályának vezetőjévé nevezik ki, mely szolgálatot 1990-től 1995-ig irányítja. Ezzel párhuzamosan 1989 és 1990 között a finn külügyminisztérium jogtanácsosa. A jogi és intézményi kérdések felelőseként részt vesz a Finnország Európai Unióhoz való csatlakozása érdekében folytatott tárgyalásokon, majd 1995-től 2000-ig a finn parlament Nagybizottságának európai ügyekért felelős tanácsosa és titkára.

Niilo Jääskinen ezt követően a finn igazságszolgáltatás szolgálatába áll, és 2000 és 2002 között ideiglenes bírói, majd 2003 és 2009 között bírói tisztséget tölt be a Korkein hallinto-oikeuson (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország).

2009. október 7-én főtanácsnokként lép a Bíróság szolgálatába, amely tisztséget 2015. október 7-ig tölti be. Származási országába visszatérve 2015-től 2019-ig ismét a Korkein hallinto-oikeuson teljesít bírói szolgálatot, 2018 és 2019 között e bíróság elnökhelyetteseként.

Niilo Jääskinen a 2019. október 7-i kinevezése óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Helsingin yliopisto jogi kara tanácsadó bizottságának tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A Finn Oroszlán Rend első osztályú lovagja (1994)
  • A Finn Fehér Rózsa Rend tiszti keresztje (2008)
  • 30 év állami szolgálatért odaítélt érdemérem (2018)
  • A Finn Fehér Rózsa Rend első osztályú tiszti keresztje (2019)
Nils Wahl
Nils Wahl
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1961-ben Stockholmban (Svédország) született Nils Wahl a Stockholms Universiteten (Stockholmi Egyetem, Svédország) szerez Juris kandidat (LL. M.) címet 1987-ben, majd jogi doktorátust 1995-ben. Ezen időponttól kezdve a pályafutása elsősorban egyetemi-tudományos vonalon halad, ennek keretében docensi címet és az európai jog Jean Monet professzora címet, majd 2001-ben az európai jog professzora címet szerez a Stockholms Universiteten.

1993 és 2004 között Nils Wahl látja el egy oktatási alapítvány főigazgatói feladatait. Emellett 2001-től 2006-ig a Nätverket för europarättslig forskning (közösségi jogi kutatási hálózat) elnevezésű svéd egyesület elnöke és a Rådet för konkurrensfrågor (versenyjogi kérdésekért felelős tanács, Svédország) tagja.

Nils Wahlt 2006-ban nevezik ki az Európai Unió Törvényszékének bírájává. E tisztséget 2012-ig látja el, ekkor főtanácsnokként hét évre a Bíróság kötelékébe lép. 2019 óta a Bíróság bírája.

Jean Richard de la Tour
Jean Richard de la Tour
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1959-ben Le Dorat-ban (Franciaország) született Jean Richard de la Tour 1982-ben szerez jogi diplomát az université Paris II-n (Párizsi II. sz. Egyetem, Franciaország), majd 1984-től 1986-ig az École nationale de la magistrature-ben (Országos Bíró- és Ügyészképző Intézet, Bordeaux, Franciaország) folytat bírói és ügyészi szakmai képzést.

1986-os bírói kinevezésével indul szakmai karrierje a tribunal d’instance de Limoges (limoges-i különös hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) bírájaként, amely tisztséget 1986 és 1988 között tölti be, majd 1988-től 1996-ig a francia igazságügyi minisztérium központi igazgatása polgári ügyekkel foglalkozó igazgatóságának bíró tagja. 1996 és 2004 között tanácsadó referens a Cour de cassationon (semmítőszék, Párizs, Franciaország).

J. Richard de la Tour ezt követően szakmai pályafutásának egy részét az Európai Közösségek Bíróságánál tölti, amelynek 2004-ben lép a kötelékébe, és 2006-ig ítéletek jogi lektorálásával kapcsolatos feladatokat lát el. 2006 és 2012 között jogi referens a Bíróságon Pernilla Lindh, majd Carl Gustav Fernlund bíró kabinetjében.

A Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) szociális kollégiuma melletti főtanácsnoki kinevezése nyomán 2012-ben visszatér Franciaországba. Az említett tisztséget 2017-ig a semmítőszék főügyésze melletti különleges tanácsadói feladataival egyidejűleg látja el. Ezt követően a Cour de cassation kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági kollégiuma melletti első főtanácsnokká nevezik ki, amely álláshelyet 2017 és 2020 között tölti be.

1998 és 2002 között az igazságszolgáltatási feladataival párhuzamosan a Cour de cassation (semmítőszék) jelentésekért és tanulmányokért felelős bizottságának tagja, majd 1999 és 2004 között a büntetőítéletek felülvizsgálatáért felelős bizottságának tagja. 2016 és 2020 között az Institut national des formations notariales (Országos Közjegyzőképző Intézet, Franciaország) igazgatótanácsának elnöke.

J. Richard de la Tour 2020. március 23. óta a Bíróság főtanácsnoka.

Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Az Ordre de la Légion d’honneur (Becsületrend) lovagja (2016)
Athanasios Rantos
Athanasios Rantos
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1953-ban Athénban (Görögország) született Athanasios Rantos 1976-ban a Panepistimio Athinonon (Athéni Egyetem, Görögország) szerez jogi diplomát, majd 1990-ben az Université libre de Bruxelles-en (Brüsszeli Szabadegyetem, Belgium) európai jogi szakirányon szerzett mesterfokozattal egészíti ki tanulmányait. 1992-ben „Fellow” az Institut international des droits de l’homme-nál (Nemzetközi Emberi Jogi Intézet, Genf [Svájc] és Strasbourg [Franciaország]).

1978-ban egy évig ügyvédi szakmai tevékenységet folytat az athéni ügyvédi kamara tagjaként, ezt követően a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) szolgálatába lép: 1979 és 2020 között egymást követően fogalmazó, beadványelemző, tanácsos, elnökhelyettes, majd elnök. 2000 és 2020 között az Anotato Eidiko Dikastirio (különös hatáskörű legfelsőbb bíróság, Görögország) bírája, 2011 és 2020 között az Eidiko Dikastirio Agogon Kakodikias (a bírák ellen indított kereseteket elbíráló különbíróság, Görögország) elnöke. 1996 és 2020 között az Anotato Symvoulio Dioikitikis Dikaiosynis (közigazgatási legfelsőbb bírói tanács, Görögország) tagja, majd elnöke. 2011 és 2020 között emellett a Peitharchiko Symvoulio Melon Didaktikou Ereunitikou Prosopikou ton Anotaton Ekpaideutikon Idrymaton (a felsőoktatási intézmények oktatóinak fegyelmi tanácsa, Görögország) elnöki tisztségét is több ízben betölti.

Bírói feladatainak ellátása mellett Athanasios Rantos számos alkalommal kap megbízást a törvénytervezetek kidolgozásáért felelős bizottságok elnöki tisztségének ellátására. A Κentriki Nomoparaskeuastiki Epitropi (a törvénytervezetek kidolgozásáért felelős központi bizottság, Görögország) volt tagja. Az oktatás iránti elkötelezettségéből eredően európai és közigazgatási jogot oktat 1990 és 1994 között az Ethniki Scholi Dimosias Dioikisison (nemzeti közigazgatási akadémia, Görögország), valamint 1995-től 2016-ig az Ethniki Scholi Dikastikon Leitourgonon (bíró- és ügyészképző intézet, Görögország). A különböző jogi kérdésekkel kapcsolatos szellemi tevékenysége számos kutatómunkát eredményez, amelyek többsége publikálásra is kerül.

Athanasios Rantos a 2020. szeptember 10-i kinevezése óta a Bíróság főtanácsnoka.

Ineta Ziemele
Ineta Ziemele
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1970-ben Jelgavában (Lettország) született Ineta Ziemele 1993-ban a Latvijas Universitātén (Lett Tudományegyetem) szerez jogi diplomát, amelyet ugyanebben az évben az amerikai jogrendszer, az Európai Közösségek joga és politikája, valamint a politikatudományok területén az Aarhus Universiteten (Aarhusi Egyetem, Dánia) folytatott képzéssel egészít ki. Ezt követően a Lunds Universiteten (Lundi Egyetem, Svédország) szerez nemzetközi jogi mesterdiplomát 1994-ben, majd tanulmányait a jogi doktori disszertációjának 1999-ben való megvédésével fejezi be a Cambridge Universityn (Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság).

Szakmai pályafutását a lett parlament parlamenti asszisztenseként kezdi meg 1990 és 1992 között, ezt követően 1992 és 1995 között a lett parlament külügyi bizottsága melletti tanácsadó. 1995-ben a lett miniszterelnök melletti tanácsadóvá nevezik ki, amely beosztást 1999 és 2001 között az Európa Tanács Emberi Jogi Főigazgatóságán (Strasbourg, Franciaország) belül gyakorolja.

I. Ziemele 1993-tól emellett egyetemi tanársegédként oktatói tevékenységet folytat a Latvijas Universitāte jog- és politikaelméleti tanszékén, illetve nemzetközi jogi és tengerjogi tanszékén. Később ugyanitt nemzetközi és európai jogot oktat 1999-ig, mindeközben megalapítja a Latvijas Universitāte Emberi Jogi Intézetét, amelynek egyben az igazgatója is 1999-ig. Egyébiránt a Rīgas Juridiskā augstskola (Rigai Jogi Egyetem, Lettország) „Söderberg” professzora, majd vendégprofesszora, 2001 óta a nemzetközi jog és az emberi jogok professzora. 2001 és 2005 között a Lunds universitet Raoul Wallenberg Intézetének vendégprofesszora.

I. Ziemele bírói pályafutása 2005-ben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírójává történő kinevezésével indul, amely tisztséget később egyben tanácsvezetőként tölt be 2014-ig. 2015-ben a Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország) bírájává nevezik ki, 2017 és 2020 között az alkotmánybíróság elnöke.

2017 óta levelező tagja a Lett Tudományos Akadémiának, amelynek tevékenységéhez a számos publikációban megnyilvánuló jogi kutatómunkájával járul hozzá.

I. Ziemele a 2020. október 6-i kinevezése óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Lett Tudományos Akadémia levelező tagja
  • A „Baltic Yearbook of International Law” főszerkesztője
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Triju Zvaigžņu ordenis (IV. osztály) kitüntetés (Lettország, 2014)
  • A minisztertanács (Lettország) díja a lett jogrendszer fejlődéséhez, illetve a demokrácia és a jogállamiság megszilárdításához való jelentős hozzájárulásért, valamint a jogtudomány területén kifejtett munkásságáért (2016)
  • Tiszteletbeli igazságügyi érdemrend, 1. fokozat (Lettország, 2018)
  • A Jelgava régió (Lettország) által odaítélt tiszteletbeli kitüntetés (2018)
Jan Passer
Jan Passer
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1974-ben Prágában (Csehszlovákia) született Jan Passer az Universita Karlován (Károly Egyetem, Cseh Köztársaság) folytatja tanulmányait és szerez jogi diplomáját, amelyet 2000-ben jogi mesterdiplomával egészít ki a Stockholms universiteten (Stockholmi Egyetem, Svédország). 2007-ben az Universita Karlován védi meg jogi doktori értekezését.

1997-től az igazságszolgáltatás területén vállal feladatokat a származási országában, először a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) fogalmazójaként, amely tisztséget 2001-ig tölti be, majd 2001 és 2005 között az Obvodní soud pro Prahu 2 (prágai 2. sz. kerületi bíróság, Cseh Köztársaság) bírájaként. 2005 és 2016 között a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság) bírája.

A szakmai pályafutása során kiforrott szaktudásának köszönhetően Jan Passer többek között uniós jogot oktat 2001-től 2003-ig az Universita Karlován, 2006-tól 2016-ig a Masarykova univerzitán (Masaryk Egyetem, Cseh Köztársaság), 2014 és 2016 között pedig az Univerzita Palackého v Olomoucin (Palacký Egyetem, Olomouc, Cseh Köztársaság). Szintén e szaktudásának köszönhetően 2001 és 2016 között jogot oktat a Cseh Köztársaság igazságügyi akadémiáján.

Jan Passert 2016. szeptember 19-én nevezik ki az Európai Unió Törvényszékének bírájává. A Törvényszéken töltött négy évet követően 2020. október 6-án nevezik ki a Bíróság bírájává, amely tisztséget jelenleg is betölti.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Česká společnost pro evropské a srovnávací právo alapító tagja
Dimitrios Gratsias
Dimitrios Gratsias
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1957-ben Athénban (Görögország) született Dimitrios Gratsias 1980-ban szerez jogi diplomát az Ethniko kai Kapodistriako Panepistimio Athinonon (Athéni Nemzeti és Kapodisztrián Egyetem, Görögország), majd az Université de Paris I, Panthéon-Sorbonne-on (Párizsi I. sz. Panthéon Sorbonne Egyetem, Franciaország) szerez közjogi DEA-t (mesterdiploma) 1981-ben. Az ezt követő évben elvégzi a Centre universitaire d'études communautaires et européennes (közösségi és európai tanulmányok egyetemi központja, Université Paris I, Franciaország) közösségi jogi képzését.

Dimitrios Gratsias 1985-ben kezdi meg szakmai pályafutását a Symvoulio tis Epikrateiason (államtanács, Görögország), ahol 1992-ig ülnöki feladatokat lát el. Ezt követően 1992-ben előadóvá, majd 2005-ben tanácsossá nevezik ki. E tisztségekkel párhuzamosan két évre (1998 és 1999) az Anotato Eidiko Dikastirio (legfelsőbb különbíróság, Görögország) tagjává jelölik ki, 2006-ban pedig az Eidiko Dikastirio Agogon Kakodikias (a bírák ellen indított kereseteket elbíráló különbíróság, Görögország) tagja. 2008-ban az Anotato Dikastiko Symvoulio Dioikitikis Dikaiosinis (közigazgatási legfelsőbb bírói tanács, Görögország) tagja. A 2009–2010-es ítélkezési évben a közigazgatási törvényszékek felügyelője.

Dimitrios Gratsias 1994 és 1996 között Georges Cosmas főtanácsnok kabinetjének jogi referenseként áll a Bíróság szolgálatába.

Dimitrios Gratsias 2010. október 25. és 2021. október 6. között a Törvényszék bírája, ennek keretében két egymást követő időszakon át 2013. szeptember 18. és 2019. szeptember 30. között tanácselnöki feladatokat is ellát. 2021. október 7. óta a Bíróság bírája.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Elliniki Enosi Evropaikou Dikaiou tagja
Maria Lourdes Arastey Sahún
Maria Lourdes Arastey Sahún
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1959-ben Tarragonában (Spanyolország) született Maria Lourdes Arastey Sahún az Universitat de Barcelonán (Barcelonai Egyetem, Spanyolország) folytatja tanulmányait, ahol 1983-ban szerez jogi diplomát, majd 1984 és 1985 között bíró- és ügyészképzést folytat az Escuela Judicialon (Nemzeti Bíró- és Ügyészképző Iskola, Spanyolország).

1985 és 1989 között a Juzgado de Distrito de Sant Feliu de Llobregat (sant feliu de llobregati körzeti bíróság, Spanyolország) és a Juzgado de Distrito de Barcelona (barcelonai kerületi bíróság, Spanyolország) bírájává nevezik ki. Miután 1989-ben egy évet a Juzgado de lo Social nº 7 de Barcelonán (barcelonai 7. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) tölt, 2009-ig a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña (Katalónia felsőbírósága, Spanyolország) szociális jogi tanácsának tagja. 2009-es kinevezésétől a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) bírája. 2013 és 2021 között emellett az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) közszolgálati bíróságának (Brüsszel, Belgium) tagja.

Bírói pályafutásával párhuzamosan Arastey Sahún oktatási tevékenységet is folytat. 1998 és 2008 között az Universitat de Barcelona munkajogi és társadalombiztosítási jogi docense. Emellett óraadó több nemzeti igazságügyi tanulmányi központban, többek között Spanyolországban (rendszeresen), Bulgáriában (2008) és Romániában (2008), valamint a Közép-amerikai és Karib-szigeteki I. János Károly Iskolában. Arastey Sahún számos egyetemen tart konferenciákat és vesz részt szemináriumokon. Végezetül több, különösen az uniós jog, a bírói szakképzés és a bírák szakmai készségeit tanúsító vizsgák, valamint az alternatív vitarendezés területén működő szervezetben is részt vesz.

Arastey Sahúnt 2021. október 7-én nevezik ki a Bíróság bírájává.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Európai Bírák Csoportja a Mediációért (GEMME) tagja, spanyol szekciójának volt elnöke és európai végrehajtó bizottságának volt alelnöke
  • A francia-spanyol „MUJERES AVENIR” baráti társaság tanácsadó bizottságának tagja
  • Az Asociación Española para el Estudio del Derecho Europeo (AEDEUR) igazgatótanácsának tagja
  • Az Asociación Española de Salud y Seguridad Social (AESSS) tagja
  • Az Európai Jogi Intézet (ELI) tagja, a „Spanish Hub” európai ítélkezési gyakorlat tárgyában tartott éves találkozói tudományos bizottságainak tagja (2018, 2019, 2020 és 2021)
  • A Women in a Legal World egyesület tagja
  • A Femeris Journal of Gender Studies (III. Károly Madridi Egyetem) tudományos tanácsának tagja
  • A Revista Foro de Seguridad Social szerkesztőbizottságának tagja
  • A Derecho Social y Empresa tanácsadó bizottságának tagja
Anthony Michael Collins
Anthony Michael Collins
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1960-ban New Havenben (Egyesült Államok) született Anthony Michael Collins 1984-ben a Trinity College Dublinon (Írország) jogtudományi diplomát, majd 1986-ban az Honourable Society of King’s Inns-ben (Dublin) Barrister-at-law diplomát szerez.

Szakmai pályafutását Írország ügyvédi kamarájába bejegyzett Barrister-at-law-ként folytatja 1986 és 1990, illetve 1997 és 2003 között, majd Senior Counselként 2003-tól 2013-ig. 1990 és 1997 között átmenetileg felfüggeszti Barrister-at-law tevékenységét, hogy jogi referensként az Európai Közösségek Bíróságának szolgálatába álljon Thomas Francis O’Higgins (1990-től 1991-ig) és John L. Murray (1991-től 1997-ig) bírák mellett. 2006 és 2013 között az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsának (CCBE) a Bíróság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Bírósága melletti állandó képviseletének tagja. 2015-től a University College Cork (Corki Egyetemi Kollégium, Írország) uniós jogi docense. Az ír közigazgatási joggal és az uniós joggal kapcsolatos számos kiadvány és mű szerzője.

Anthony Michael Collinst 2013. szeptember 16-én nevezik ki a Törvényszék bírájává, ahol kétszer is tanácselnöknek választják; ez utóbbi megbízatást 2016. szeptember 21-től 2021. október 7-ig gyakorolja.

  1. október 7. óta a Bíróság főtanácsnoka.
Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Irish Centre for European Law elnöke
  • Az Honourable Society of King’s Inns tisztviselője
Miroslav Gavalec
Miroslav Gavalec
bíró
Életrajz és pályafutás

Az 1961-ben Zlínben (Csehszlovákia) született Miroslav Gavalec először a hőerőgépek és a nukleáris berendezések területén szerez gépészmérnöki oklevelet a České vysoké učení technické v Prazén (Prágai Műszaki Egyetem, Csehszlovákia), majd 1986-tól 1991-ig az atomenergia-ágazatban tölt be különböző álláshelyeket.

A társadalomtudományok iránti érdeklődése nyomán 1990 és 1995 között jogi tanulmányokat folytat az Univerzita Komenského v Bratislavén (Pozsonyi Comenius Egyetem, Szlovákia), ahol 1995-ben „Magister” jogi diplomát, majd 2010-ben a jogtudományok doktora (PhD) címet szerez.

2001-ben az Okresný súd Bratislava III (III. sz. pozsonyi járásbíróság, Szlovákia) kereskedelmi és családügyi bírájává, valamint közigazgatási bírájává nevezik ki. E feladatokat 2005-ig látja el, ezen évtől a Najvyšší súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága) tagja először a közigazgatási kollégium bírájaként, 2009-től pedig a közigazgatási kollégium első tanácsának elnökeként.

Miroslav Gavalec a bírói pályafutásával párhuzamosan oktatási tevékenységet is folytat. 2005 és 2011 között a Paneurópska vysoká škola (Páneurópai Főiskola, Szlovákia) gazdaságtudományi és gazdálkodástani intézetének oktatója. 2006 és 2014 között a Paneurópska vysoká škola közigazgatási jogi intézetének és magánjogi intézetének oktatója.

Miroslav Gavalec mindemellett 2005 és 2020 között a Bírák Európai Uniós Környezetvédelmi Fórumának tagja, 2006 és 2015 között pedig a Közigazgatási Bírák Európai Szövetségének tagja.

Miroslav Gavalecet 2021. október 7-én nevezik ki a Bíróság bírájává.

Nicholas Emiliou
Nicholas Emiliou
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

A Famagustában (Ciprus) született Nicholas Emiliou az Ethniko kai Kapodistriako Panepistimio Athinonon (Athéni Nemzeti és Kapodisztrián Egyetem, Görögország) folytatja tanulmányait, ahol 1986-ban szerez jogi diplomát. Ezt követően a London School of Economics and Political Science-en (Londoni Közgazdaság- és Politikatudományi Egyetem, Egyesült Királyság) folytat tanulmányokat, ahol 1987-ben európai jogi mesterdiplomát szerez. 1991-ben a University College Londonon (Londoni Egyetemi Kollégium, Egyesült Királyság) jogi doktori fokozatot szerez.

Ezen utóbbi egyetemen belül kezdi meg 1988 és 1991 között az egyetemi pályafutását kutatóhelyettesként. Ezt követően 1991 és 1993 között a University of Southamptonon (Southampton Egyetem, Egyesült Királyság), majd 1993 és 1994 között a Queen Mary and Westfield College, University of Londonon (Londoni Egyetem, Queen Mary és Westfield Kollégium, Egyesült Királyság) oktat európai jogot. 1995 és 1997 között az európai integrációs Jean Monnet tanszék vezetője a University of Durhamen (Durham Egyetem, Egyesült Királyság). 1994 és 1997 között e tevékenységekkel párhuzamosan Nicholas Emiliou a University College London tiszteletbeli tudományos főmunkatársa (Honorary Senior Research Fellow) és a ciprusi külügyminiszter szaktanácsadója.

1997 és 1998 között a Ciprusi Külügyminisztérium európai uniós igazgatóságán meghatalmazott miniszter, majd 1998 és 1999 között a Ciprusi Köztársaság Európai Unió melletti állandó küldöttjének helyettese.

1999 és 2002 között Nicholas Emiliou a Ciprusi Köztársaság írországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

2002 és 2004 között a Ciprusi Köztársaság Európa Tanács melletti állandó képviselője és a ciprusi kormány meghatalmazottja az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti ügyekben. 2004-ben a Ciprusi Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselőjévé nevezik ki, amely hivatalt 2008-ig tölti be.

2008-ban a ciprusi külügyminisztérium államtitkárává nevezik ki, amely tisztséget 2012-ig látja el.

2012 és 2017 között a Ciprusi Köztársaság Egyesült Nemzetek Szervezete melletti állandó képviselője New Yorkban, majd 2017 és 2021 között ismét a Ciprusi Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője. Ezenfelül 1995 és 2016 között a Hágában (Hollandia) működő Állandó Választottbíróság választottbírói testületének tagja.

Nicholas Emiliout 2021. október 7-én nevezik ki a Bíróság főtanácsnokává.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Európai Közjogi Szervezet (EPLO) tagja
  • A Nemzetközi Jogi Egyesület (ciprusi tagozat) tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Knight Commander with Star, Order of St. Gregory the Great, Vatikán (2010)
Tamara Ćapeta
Tamara Ćapeta
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1967-ben Zágrábban (Horvátország) született Tamara Ćapeta a Sveučilište u Zagrebun (Zágrábi Egyetem, Horvátország) megkezdett tanulmányait követően 1991-ben szerez jogi diplomát. Tanulmányait a brugge-i (Belgium) Európa Tanulmányok Szakkollégiumában folytatja, ahol 1993-ban szerez európai tanulmányok mesterdiplomát. A Sveučilište u Zagrebura visszatérve megkezdi doktori értekezésének készítését és 2001-ben megkapja a jogtudományok doktora címet.

Tamara Ćapeta 1992-ben kezdi meg szakmai pályafutását a horvát külügyminisztérium tisztviselőjeként e minisztérium európai integrációs igazgatóságán, illetve az ENSZ európai székhelyű ügynökségeinek igazgatóságán. 1994 és 1997 között az európai integrációs folyamatra irányuló kutatómunkát folytat az Institut za razvoj i međunarodne odnosén (a fejlődés és a nemzetközi kapcsolatok intézete, Horvátország).

1997-ben indul az egyetemi pályafutása a Sveučilište u Zagrebu Gazdaságtudományi Kara kereskedelmi jogi és nemzetközi kereskedelmi tanszékének egyetemi tanársegédjeként. 2002 óta a Sveučilište u Zagrebu jogi karának oktatója és e kar európai közjogi tanszékének egyik alapító tagja.

2013 és 2014 között Tamara Ćapetát az Európai Unió Bírósága Többnyelvűség Főigazgatóságán belüli horvát nyelvi egység vezetőjévé nevezik ki, ezt követően visszatér a Sveučilište u Zagrebun folytatott oktatási tevékenységéhez. 2015 és 2021 között az európai közjogi tanszék vezetőjévé és az európai uniós jogi posztgraduális tanulmányi program igazgatójává nevezik ki. 2018-ban megalapítja jogállamiság kérdéskörét kutató Jean Monnet kiválósági központot, 2018 és 2021 között egyben e központ koordinátori feladatait is ellátja.

Tamara Ćapeta az uniós jog területére vonatkozó számos kiadvány szerzője. Egy uniós jogi tárgyú - Horvátországban a maga nemében mindezidáig egyedülálló - nemzetközi folyóirat alapítója, 2010 és 2015 között egyben e folyóirat főszerkesztője. A Sveučilište u Zagrebun folytatott oktatási tevékenységével párhuzamosan 2005 és 2010 között az uniós jog vendégoktatója az Indiana University (Indianai Egyetem, Egyesült Államok) jogi karának csereprogramja keretében, majd 2016-ban a University of Pittsburghön (Pittsburghi Egyetem, Egyesült Államok) és a Zhōngguó Zhèngfǎ Dàxuén (Politika‑ és Jogtudományok Kínai Egyeteme, Kína). Emellett a horvát bírák és tisztviselők képzésében is részt vesz a Pravosudna akademija (Igazságügyi Akadémia, Horvátország) és a Državna škola za javnu upravu (Állami Közigazgatási Iskola, Horvátország) által szervezett uniós jogi továbbképzési programok keretében.

2020-ban az Európai Unió egyik vegyesbizottsága az Egyesült Királyság kilépéséről rendelkező megállapodás szerinti választottbírói testület tagjává nevezi ki, amely tisztségéről a Bíróság főtanácsnokává való kinevezésével mond le.

Tamara Ćapetát 2021. október 7-én nevezik ki a Bíróság főtanácsnokává.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • A Hrvatske udruge za europsko pravo (CROSEL) tagja
  • A Nemzetközi Európai Jogi Szövetség (FIDE) tagja
  • A University Association for Contemporary European Studies (UACES) tagja
  • A Hrvatski pravni centar (HPC) tagja
  • Az Európa Tanulmányok Szakkollégiuma alumni szervezetének tagja
  • Az Európa Tanulmányok Szakkollégiuma alumni szervezetének tagja
  • A volt Fulbright ösztöndíjasok horvát egyesületének tagja
  • A Hrvatske udruge za studij Europske unije (CEUSA) tagja
  • A Croatian Yearbook of European Law and Policy szerkesztőbizottságának tagja
  • A Collana di Diritto per l’Economia del Dipartimento di Studi economico-aziendali e Diritto per l’Economia – de l’Università degli Studi di Milano-Bicocca tudományos bizottságának tagja
Laila Medina
Laila Medina
főtanácsnok
Életrajz és pályafutás

Az 1971-ben Jelgavában (Lettország) született Laila Medina az IMO International Maritime Law Institute-on (IMO Nemzetközi Tengerjogi Intézete, Málta) folytatott tanulmányait követően 1995-ben szerez nemzetközi tengerjogi mesterdiplomát. Végül 2002-ben uniós jogi mesterdiplomát szerez a Rīgas Juridiskā augstskolán (Rigai Jogi Egyetem, Lettország).

1995-től a tengerészeti igazgatóság igazgatóhelyetteseként és ezen igazgatóság jogi osztályának vezetőjeként áll a lett közlekedési minisztérium szolgálatába. E feladatokat 2002-ig látja el, ekkor e minisztériumon belül az európai ügyekért felelős államtitkár tanácsadójának álláshelyére nevezik ki.

2004 és 2005 között Laila Medina a Lett Köztársaság miniszterelnöki hivatala európai ügyi irodájának vezetőhelyettese.

2005-ben a szakpolitikai tervezési igazgatóság vezetőjeként lép a lett igazságügyi minisztérium szolgálatába. 2006-tól az igazságügyi minisztérium ágazati politikáért felelős helyettes államtitkára, 2009 és 2021 között pedig a jogi szakpolitikáért felelős helyettes államtitkár.

Pályafutása során Laila Medina oktatási tevékenységet is folytat. 1998 és 2006 között a Valsts administrācijas skolán (Közigazgatási Iskola, Lettország) oktat európai jogot és európai uniós intézményi jogot. 2012-ben a bírák és közjegyzők Róma III. rendeletre vonatkozó képzését biztosítja. Végül 2008 óta a Biznesa augstskola Turība (Vállalkozástudományi Egyetem, Lettország) jogi kari tanácsának tagja.

Laila Medinát 2021. október 7-én nevezik ki a Bíróság főtanácsnokává.

Tagságok jogi, kulturális, művészeti, társadalmi, sport- vagy karitatív alapítványokban, szervezetekben vagy intézményekben
  • Az Eiropas Savienības tiesību asociācija tagja
Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • A Lett Köztársaság Igazságügyi Érdemrendjének harmadik osztályú érme az igazságügy területén vállalt hivatali feladatainak példamutató, lelkiismeretes és innovatív ellátásért és az igazságügyi személyzet ismereteinek és szakértelmének fejlesztéséért (2011)
Alfredo Calot Escobar
Alfredo Calot Escobar
hivatalvezető
Életrajz és pályafutás

Az 1961-ben Valenciában (Spanyolország) született Alfredo Calot Escobar az Universidad de Valencián (Valenciai Egyetem, Spanyolország) folytatja tanulmányait, ahol 1984-ben szerez jogi diplomát.

1986 januárjától Valencia Autonóm Közösség kereskedelmi kamarája tanácsának gazdasági elemzőjeként dolgozik a Torontóban (Kanada) működő spanyol kereskedelmi hivatalnál. E tisztséget 1986. július 16-ig tölti be, ekkor az Európai Közösségek Bíróságának szolgálatába lép, miután sikeresen teljesíti a Fordítási Igazgatóságon belüli első spanyol nyelvű jogász-nyelvészi álláshelyekre kiírt nyílt versenyvizsgát.

1990-ben jogász lektori előléptetést kap, amely feladatot 1993-ig látja el, majd a Bíróság sajtó- és tájékoztatási szolgálatára kerül.

1995-ben sikeresen teljesíti az Európai Parlament által szervezett nyílt tanácsosi versenyvizsgát. Ennek nyomán az Intézményi Ügyek Bizottsága titkárságának szolgálatába áll, ahol a képviselőknek szóló különböző jogi jelentéseket készít, többek között az Amszterdami Szerződés megkötését megelőző kormányközi konferencia keretében.

A Bíróság hivatalvezetőjének kabinetjétől érkezett megkeresés nyomán 1996-tól attasé a hivatalvezető mellett 1999-ig, amely évben Dámaso Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok kabinetjének jogi referensévé nevezik ki.

2000-ben változatos szakmai tapasztalatokkal gazdagodva tér vissza a Bíróság fordítószolgálatához azon spanyol nyelvi egység vezetőjeként, amelynek a létrehozásában 14 évvel korábban maga is részt vett.

2001-ben, a többnyelvűség történetének kulcsfontosságú időszakában nevezik ki a Fordítási Igazgatóság igazgatójává, mivel ekkor készítik elő az Unió tíz új tagállammal való bővítését, amelynek eredményeként csaknem megduplázódik a hivatalos nyelvek száma (11 helyett 20).

Az intézmény szervezeti egységei felépítésének átalakítását követően 2007 júniusában Alfredo Calot Escobart nevezik ki a Fordítási Főigazgatóság főigazgatójává.

2010. október 6-án választják meg a Bíróság hivatalvezetőjévé, amely tisztséget – a megbízatásának a második megbízatás 2022-ben való lejártát követő megújítása nyomán – azóta is betölti.

Tiszteletbeli címek és kitüntetések
  • Orden del mérito civil
  • Cruz distinguida de primera clase San Raimundo de Peñafort
  • Alumni Plus Universitat de Valencia