Az igazságszolgáltatási tevékenység

A flamand régió (Belgium) egyik szabályozásának az volt a hatása, hogy kötelezővé tette az állatok levágás céljából történő előzetes kábítását. Mivel ez az ügy a vallási célú vágást érintette, egyes zsidó és muzulmán szervezetek e szabályozás megsemmisítését szerették volna elérni. A Bíróság, amelyhez egy belga bíróság fordult előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel, megállapította, hogy a szóban forgó szabályozás, amely nem tiltja a visszafordítható és az állat halálának előidézésére nem alkalmas kábítást és nem akadályozza a vallási rituálé szerint a Flamand Régión kívül levágott állatokból származó termékek forgalomba hozatalát, megfelelő egyensúlyt biztosít a Charta által biztosított vallásszabadság és az állatok EUMSZ‑ben rögzített jólléte között (lásd a „Fogyasztóvédelem” című részt). 2020. december 17-i Centraal Israëlitisch Consistorie van België és társai ítélet, C-336/19

Egy kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alapján a Bíróság megállapította, hogy a Magyarország által a civil szervezeteknek e tagállamon kívül letelepedett személyek általi finanszírozását illetően előírt korlátozások nem felelnek meg az uniós jognak. E korlátozások többek között ellentétesek a tagállamok azon kötelezettségeivel, amelyek nem csupán a tőkének az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzített szabad mozgására, hanem a Chartának az egyesülési szabadságra, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogra, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseiből is erednek (lásd „A személyes adatok védelme” című részt). 2020. június 18-i Bizottság kontra Magyarország (Az egyesületek átláthatósága) ítélet, C-78/18

Egy másik, Magyarországra vonatkozó kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alapján a Bíróság a Charta fényében elemezte a felsőoktatásról szóló nemzeti törvényt. Ez a törvény az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívül található felsőoktatási intézmények által végzett felsőoktatási tevékenység Magyarországon történő gyakorlását olyan nemzetközi egyezmény meglétéhez kötötte, amelyet Magyarország azzal a harmadik állammal köt, amelyben az érintett intézmény székhelye található, továbbá ahhoz a feltételhez, hogy ezen intézmény a származási országában is folytasson oktatási tevékenységet. A Bíróság hangsúlyozta, hogy az ilyen feltételek sértik a felsőoktatás szabadságát, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságát és a vállalkozás szabadságát. 2020. október 6-i Bizottság kontra Magyarország (Felsőoktatás) ítélet, C-66/18

A Bíróság elé került egyik sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás a saját állampolgárok és az Európai Gazdasági Térség (EGT) állampolgárai közötti egyenlő bánásmód elvére vonatkozott. A Bíróság rámutatott, hogy a Charta alkalmazandó, ha valamely tagállamnak (a jelen ügyben Horvátországnak) egy harmadik állam (a jelen esetben Oroszország) kiadatás iránti kérelméről kell döntenie egy olyan másik harmadik állam (Izland) állampolgárának kiadatása iránt, amely tagja az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak és az EGT-megállapodásban részes fél. Következésképpen a kiadatás iránti kérelmet kézhez vevő tagállamnak meg kell vizsgálnia, hogy az érintett állampolgárt a kiadatás iránti kérelmet benyújtó harmadik államban nem fogják-e halálbüntetésnek, kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. 2020. április 2-i Ruska Federacija ítélet, C-897/19 PPU

A Lengyelországban az igazságszolgáltatás függetlenségének rendszerszintű vagy általános hiányosságaival kapcsolatos két sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a lengyel igazságügyi hatóság által kibocsátott európai elfogatóparancs (EEF) végrehajtása csak akkor tagadható meg, ha az érintett személy egyéni helyzetére, a szóban forgó bűncselekmény jellegére és ezen EEF kibocsátásának ténybeli összefüggéseire tekintettel komoly és bizonyítékokkal alátámasztott indokok alapján feltételezhető, hogy a lengyel hatóságoknak való átadást követően fennáll annak real risk of breach of his or her right to a fair trial, guaratényleges veszélye, hogy megsértik e személynek a Charta által garantált méltányos eljáráshoz való jogát. 2020. december 17-i Openbaar Ministerie és társai ítélet, C-354/20 PPU és más ügyek

A Bíróság elfogadhatatlannak nyilvánított két, a bírákkal szembeni fegyelmi eljárásokról szóló 2017‑es lengyel szabályozással kapcsolatos előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést. Hangsúlyozta azonban, hogy az a tény, hogy a nemzeti bírák olyan előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket tettek fel, amelyek elfogadhatatlannak bizonyultak, nem indokolja fegyelmi eljárások velük szembeni megindítását. Emlékeztetett arra, hogy nem engedhető meg, hogy bizonyos nemzeti rendelkezések alapján a nemzeti bírákkal szemben fegyelmi eljárást indíthassanak amiatt, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordultak a Bírósághoz. Az ezen okból kezdeményezett fegyelmi eljárásoknak vagy szankcióknak való kitettség hiánya ugyanis a bírói függetlenség szerves részét képező garancia. 2020. március 26-i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C-558/18 és C-563/18

Egyébként a Bíróság azt állapította meg, hogy Magyarország nem teljesítette a nemzetközi védelem megadására irányuló eljárásokkal és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kiutasításával kapcsolatos uniós jogi kötelezettségeit. Konkrétan, a nemzetközi védelemre irányuló eljáráshoz való hozzáférés korlátozása, az e védelmet érelmezők tranzitzónákban való szabálytalan őrizete és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok átkísérése egy határsávba, anélkül, hogy a kiutasítási eljáráshoz kapcsolódó garanciákat tiszteletben tartanák, uniós jogi kötelezettségszegésnek minősül. 2020. december 17-i Bizottság kontra Magyarország ítélet, C-808/18

A Bizottság által Lengyelországgal, Magyarországgal és a Cseh Köztársasággal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránt indított három kereset alapján a Bíróság kimondta, hogy e három tagállam – mivel megtagadta a nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésére irányuló ideiglenes mechanizmusnak való megfelelést – nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. E tagállamok, azzal a céllal, hogy kivonják magukat az áthelyezési mechanizmus végrehajtása alól, nem hivatkozhatnak sem a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos feladataikra, sem e mechanizmus állítólagos működésképtelenségére. 2020. április 2-i Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság ítélet, C-715/17 és más ügyek

Az adatkezelést illetően a Bíróság megerősítette, hogy az uniós joggal főszabály szerint ellentétesek az olyan nemzeti szabályozások, amelyek arra kötelezik az elektronikus hírközlési szolgáltatókat, hogy a bűncselekmények és a bűnözés elleni küzdelem céljából általánosan és különbségtétel nélkül továbbítsák a hatóságoknak vagy őrizzék meg a felhasználók forgalmi és helymeghatározó adatait. A Bíróság ugyanakkor pontosította, hogy a komoly bűncselekmények elleni küzdelem, illetve a közbiztonság súlyos veszélyeztetésének megelőzése céljából kivételek megengedhetőek a nemzetbiztonságot fenyegető súlyos veszélyekkel szemben. 2020. október 6-i Privacy International és La Quadrature du Net és társai ítéletek, C-623/17 és C-511/18,C-512/18 és C-520/18

Végül a Bíróság megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit, mivel korlátozásokat írt elő a civil szervezeteknek a területén kívül letelepedett személyek általi finanszírozását illetően. A magyar törvény ugyanis szankciók terhe mellett nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettséget ír elő a meghatározott küszöböt meghaladó külföldi támogatásban részesülő civil szervezetek számára. A Bíróság megállapította, hogy e korlátozások hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, és nemcsak a tőke szabad mozgásának és a társulás szabadságának, hanem a magánélet tiszteletben tartásához való jognak az elvével (lásd „Az emberi méltóság értékén és a jogállamiságon alapuló Unió” című részt) és a személyes adatok védelmével is ellentétesek. 2020. június 18-i Bizottság kontra Magyarország (Az egyesületek átláthatósága) ítélet, C-78/18

Az Airbnb weboldalon bérbeadásra kínált bútorozott helyiségekkel kapcsolatos ügyekben a Bíróság megállapította, hogy összeegyeztethető az uniós joggal az a nemzeti szabályozás, amely engedélyhez köti a lakás céljára szolgáló helyiség ismételten, rövid időtartamokra, olyan átmenő ügyfelek számára történő bérbeadását, akik azt nem állandó lakhatás céljából veszik igénybe. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a hosszú távú bérbeadásra szánt lakások hiányával szembeni küzdelem olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokot képez, amely igazolja az ilyen szabályozást. 2020. szeptember 22-i Cali Apartments ítélet, C-724/18 és más ügyek

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekkel kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jelzálog-fedezetű kölcsön szerződésekben a nemzeti takarékpénztárak referenciamutatóján alapuló változó kamatláb alkalmazását előíró feltétel tisztességtelen feltételnek minősül, amennyiben az nem világos és érthető. Ha ez az eset áll fenn, a nemzeti bíróságok a jogszabály által előírt kritériumokat más kritériumokkal is felválthatják, annak érdekében, hogy megóvják a fogyasztókat a számukra különösen hátrányos olyan következményektől, mint például a kölcsönszerződés semmisségének megállapítása. 2020. március 3-i Gómez del Moral Guasch ítélet, C-125/18

A Bíróság ezenfelül pontosította, hogy bár a nemzeti szabályozás előírhat elévülési időt a fogyasztó visszatérítés iránti igényére, ez az elévülési idő nem lehet kedvezőtlenebb, mint a hasonló jogorvoslati kérelmekre vonatkozó határidő, és nem teheti lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a fogyasztó számára jogainak érvényesítését. 2020. július 9-i Raiffeisen Bank ítélet, C-698/18 és más ügyek

Egy kozmetikai termék címkézését illetően a Bíróság kimondta, hogy a „funkció” jelölésének, amelynek szerepelnie kell a termék tárolóján és csomagolásán, egyértelműen tájékoztatnia kell a fogyasztót e termék alkalmazásáról és használati módjáról. Az e termék használatára vonatkozó különleges óvintézkedésekre, funkciójára és összetevőire vonatkozó utalások ugyanis nem szerepelhetnek csupán a vállalkozás katalógusában, amely elolvasásának a szükségességére a tartályon vagy a csomagoláson elhelyezett, nyitott könyvre mutató kéz jele utal. 2020. december 17-i A.M. kontra E.M. ítélet, C-667/19

A fogyasztóvédelem és a környezetvédelem területén a Bíróság kimondta, hogy a gépjárműgyártó nem telepíthet a járműveire olyan szoftvert, amely torzíthatja a szennyező gázok kibocsátásának honosítási teszteredményeit. Azok a fogyasztók, akik a jogellenesen manipulált járművek megvásárlásával kárt szenvedtek, keresetet indíthatnak a gépjárműgyártóval szemben azon tagállamok bíróságai előtt, ahol ezeket a gépjárműveket értékesítették. A vásárló kára ugyanis abban a tagállamban merül fel, ahol a gépjárművet annak tényleges értékénél magasabb áron szerzi meg. 2020. december 17-i CLCV és társai ítélet, C-693/18 / 2020. július 9-i Verein für Konsumenteninformation ítélet, C-343/19

A fogyasztók és a környezet magasabb szintű védelme a Törvényszék azon ítéletéből is kivehető, amely elutasította a műanyag termékeket gyártó és importáló vállalkozások érdekeit képviselő és védő PlasticsEurope nevű nemzetközi szervezet kérelmét, és helybenhagyta az Európai Vegyianyag‑ügynökség azon határozatát, amely a biszfenol-A-t mint az endokrin rendszert károsító és a környezetre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagot engedélykötelessé teszi. 2020. december 16-i PlasticsEurope ítélet, T-207/18

Két, 2020‑ban hozott ítélet a húsfogyasztással kapcsolatos. A Bíróság ezen ítéletek egyikében azt állapította meg, hogy nem ellentétes az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely az állatok levágását megelőzően kábítást ír elő (lásd az „Az emberi méltóság értékén és a jogállamiságon alapuló Unió” című részt). A másik ítéletben a Törvényszék elutasította a világviszonylatban legjelentősebbnek tartott azon két húsgyártó és -forgalmazó cég keresetét, , amely egy olyan rendelet megsemmisítését kérte, amely közegészségügyi okokból megtiltotta számukra, hogy bizonyos állati eredetű termékeket exportáljanak az Unióba. Ezen ügyben ugyanis a brazil hatóságok egyes nemzeti létesítmények tekintetében nem nyújtottak olyan garanciákat, amelyeket az Unióban a közegészségügy területén megkövetelnek. 2020. december 17-i Centraal Israëlitisch Consistorie van België ítélet, C-336/19 / 2020. július 8-i BRF és SHB Comercio e Industria de Alimentos ítélet, T-429/18

A TAP légitársaság és egy utas közötti jogvita ezen utasnak a Fortalezából (Brazília) Lisszabonon (Portugália) keresztül Oslóba (Norvégia) tartó repülőjárat megközelítőleg 24 órás késése miatti kártalanítása tárgyában merült fel. E késés abból eredt, hogy egy korábbi járat során a Lisszabon–Oslo járatot teljesítő légi járműnek kitérőt kellett tennie amiatt, hogy kiszállítson egy olyan utast a fedélzetről, aki a többi utassal szemben agresszíven viselkedett. A Bíróság megállapította, hogy egy légi utas erőszakos magatartása mentesítheti a légi fuvarozót az általa ugyanazon repülőgéppel teljesített érintett járat vagy azt követő járat törlése vagy jelentős késése esetén nyújtandó kártalanításra vonatkozó kötelezettsége alól. 2020. június 11-i Transportes Aéreos Portugueses ítélet, C-74/19

Egy kazah utasnak a román Blue Air légitársaság Bukarestbe (Románia) tartó járatára való beszállását Larnacában (Ciprus) visszautasították. A beszállás visszautasítását a nem megfelelőnek ítélt úti okmányok bemutatásával indokolták. A Bíróság egy ciprusi bíróság kérdésére válaszolva úgy ítélte meg, hogy nem a légi fuvarozó feladata, hogy jogerősen megállapítsa az ilyen dokumentumok nem megfelelő jellegét, és így annak az utas általi vitatása esetén a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy a beszállás visszautasítása észszerűen igazolt-e. Ha nem ez a helyzet, az utas jogosult az uniós jog szerinti kártalanításra és segítségnyújtásra. 2020. április 30-i Blue Air ítélet, C-584/18

Az olasz versenyhatóság azt rótta fel a Ryanairnek, hogy internetes oldalán olyan légi szolgáltatási árakat tett közzé, amelyek nem tüntettek fel egyes alapvető elemeket az első megjelenítésüktől kezdve. Az ezzel kapcsolatban előterjesztett kérdésre válaszolva a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a légi fuvarozóknak az árajánlataik interneten történő közzétételekor az eredeti ajánlattól kezdve fel kell tüntetniük a belföldi járatokra vonatkozó héa összegét, a hitelkártyás fizetés költségeit, valamint az utasfelvételi díjakat, amennyiben semmilyen ingyenes utasfelvételi módot nem kínálnak fel alternatívaként. 2020. április 23-i Ryanair ítélet, C-28/19

Egy, a helsinki fellebbviteli bíróság (Finnország) által feltett kérdésre válaszolva a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a légi utas, aki vállalja, hogy egy átfoglalt járattal utazik, amelyet ugyanaz a légi fuvarozó teljesít, mint amelynek az eredetileg tervezett járatot kellett volna teljesítenie, de azt törölte, kártalanításra jogosult az átfoglalt járat jelentős késése miatt. 2020. március 12-i Finnair ítélet, C-832/18

Egy Franciaországban lakóhellyel rendelkező német diák és a Rheinland‑Pfalz tartomány – amelyben az előbbi középiskolába jár – közötti jogvitában a Bíróság kimondta, hogy a határ menti ingázó munkavállalókkal és családtagjaikkal szembeni, az uniós jog által főszabály szerint tiltott közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha az iskolai közlekedéssel kapcsolatos költségeinek megtérítését az érintett tartományban lakóhellyel való rendelkezés feltételéhez kötik. A Rheinland‑Pfalz tartományban az iskolai közlekedés esetében az ilyen lakóhelyre vonatkozó feltételt nem igazolja az iskolarendszer szervezéséhez fűződő nyomós közérdek. 2020. április 2-i Landkreis Südliche Weinstraße kontra PF és társai ítélet, C-830/18

A Bíróság elutasította a Magyarország és Lengyelország által a kiküldött munkavállalók jogait megerősítő irányelvvel szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseteket. . A Bíróság rámutatott arra, hogy tekintettel többek között a belső piacnak az Unió egymást követő bővítései következtében bekövetkezett fejlődésére, az uniós jogalkotó újraértékelhette a szolgáltatásnyújtás szabadságával élő vállalkozások és a fogadó tagállamba kiküldött munkavállalóik érdekeit annak biztosítása érdekében, hogy e szabad szolgáltatásnyújtásra az e vállalkozások és az említett tagállamban letelepedett vállalkozások közötti tisztességes versenyfeltételek mellett kerüljön sor. 2020. december 8-i Magyarország és Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítéletek, C-620/18 és C-626/18

Egy, Németországból és Magyarországról származó sofőröket igénybe vevő holland fuvarozó vállalkozást érintő ügyben a Bíróság kimondta, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv főszabály szerint a közúti, többek között a nemzetközi közúti szállításra is alkalmazandó. Következésképpen a fogadó tagállam kollektív szerződéseit az e tagállamba kiküldött munkavállalókra is alkalmazni kell. Mindazonáltal az a tény, hogy a fogadó tagállamban letelepedett vállalkozás rendelkezésére bocsátott nemzetközi közúti fuvarozást végző gépkocsivezető a fuvarjaival szorosan összefüggő utasításokat ott kapja, és fuvarküldetése is ott kezdődik, illetve fejeződik be, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e gépkocsivezetőt e tagállamba kiküldték. 2020. december 1-jei Federatie Nederlandse Vakbeweging ítélet, C-815/18

A spanyol Vueling nevű légitársasággal szemben büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet hoztak Franciaországban elkövetett gazdasági bűncselekmény (csalás) miatt, miután a párizsi Roissy‑Charles De Gaulle repülőtérre kiküldött hajózó személyzetét a spanyol szociális biztonsági rendszerbe, nem pedig a francia szociális biztonsági rendszerbe jelentette be. A Bíróság szerint a csalás e jogerős megállapítása azonban nem kötheti a kártérítési keresetek tárgyában eljáró francia polgári bíróságokat, amennyiben az uniós jogot megsértve az említett megállapítást nem előzte meg a spanyol intézménnyel folytatott párbeszéd, amely lehetővé tette volna számára az ügy újbóli vizsgálatát és adott esetben a munkavállalók spanyol jogrendszerbe való beléptetését tanúsító igazolások érvénytelenségének megállapítását vagy azok visszavonását. 2020. április 2-i CRPNPAC és Vueling Airlines ítélet, C-370/17 és más ügyek

Ami a fizetett éves szabadsághoz való jogot illeti, a Bíróság pontosította, hogy a jogellenesen elbocsátott, majd korábbi állásába visszavett munkavállalót megilleti e jog a két esemény közötti időszak tekintetében, még akkor is, ha ezen időszak alatt ténylegesen nem dolgozott. Ugyanakkor, ha a munkavállaló a szóban forgó időszakban új munkahelyen vállalt munkát, kizárólag az új munkáltatóval szemben érvényesítheti az azon időszaknak megfelelő fizetett éves szabadsághoz való jogát, amely alatt ezen állást betöltötte. 2020. június 25-i Varhoven kasatsionen sad na Republika Bulgaria és Iccrea Banca ítélet, C-762/18 és más ügyek

A Bíróságot arra is felkérték, hogy vizsgálja meg az állami forrásoknak a kötelező egészségbiztosítási rendszer keretében a szlovák hatóságok ellenőrzése alatt működő két egészségbiztosítási szervezet részére történő rendelkezésre bocsátásának a jogszerűségét is. A Bíróság megállapította, hogy annak ellenére, hogy az e rendszer hatálya alá tartozó különböző– akár magán‑, akár közjogi – gazdasági szereplők között létezik bizonyos verseny, e rendszer szociális célkitűzést követ, és a szolidaritás elvét valósítja meg. Következésképpen úgy ítélte meg, a Bizottság határozatát helybenhagyva, hogy a szóban forgó két szervezet esete nem tartozik az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok hatálya alá. 2020. június 11-i Bizottság és Szlovákia kontra Dôvera zdravotná poistʼovňa ítélet, C-262/18 P és más ügyek

Ehhez hasonlóan a Bíróság megvizsgálta a Franciaország által az Erika nevű hajó hajótörésével és az 1999-ben bekövetkezett erős viharokkal érintett halászok és haltenyésztők munkavállalói járulékainak csökkentése formájában nyújtott támogatások jellegét. Megállapította, hogy e könnyítések nem a vállalkozásokat, hanem a munkavállalóikat terhelő járulékokra vonatkoztak. Következésképpen e könnyítések nem biztosítottak semmilyen előnyt e vállalkozások számára, így az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok, amelyek kizárólag a vállalkozásokra vonatkoznak, nem voltak alkalmazhatók erre a helyzetre. A Bíróság tehát részben érvénytelennek nyilvánította a Bizottság azon határozatát, amely elrendelte, hogy Franciaország téríttesse vissza e támogatásokat. 2020. szeptember 17-i Ministre de l’Agriculture et de l’Alimentation kontra Compagnie des pêches de Saint-Malo ítélet, C-212/19

Ezzel szemben a Bíróság arra kötelezte Olaszországot, hogy fizessen meg 7,5 millió euró átalányösszeget és napi 80 000 euró összegű kényszerítő bírságot a szardíniai szállodaágazat részére jogellenesen nyújtott, megközelítőleg 13,7 millió euró összegű támogatások visszatéríttetésének elmulasztása miatt. Ugyanis, noha 2008‑ban a Bizottság elrendelte Olaszországgal szemben e támogatások visszatéríttetését és 2012‑ben a Bíróság e tekintetben megállapította Olaszország kötelezettségszegését, e tagállam még mindig nem tett eleget visszatéríttetési kötelezettségének. A Bizottság emiatt újabb kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be annak érdekében, hogy a Bíróság Olaszországgal szemben pénzügyi szankciókat szabjon ki, amely keresetnek a Bíróság helyt adott. 2020. március 12-i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C-576/18

A Törvényszék viszont megsemmisítette az Apple javára biztosított ír adómegállapításokat jogellenes állami támogatásnak minősítő bizottsági határozatot. A Bizottság szerint Írország körülbelül 13 milliárd euró összegű jogellenes adóelőnyt biztosított az Apple‑ nek, amelyet így a tagállamnak vissza kellett téríttetnie a kedvezményezettel. Ugyanakkor a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak nem sikerült megfelelően bizonyítania, hogy a szóban forgó adómegállapítások szelektív gazdasági előnyhöz juttatták az Apple‑t, és javára szolgáló állami támogatásnak minősülnek. 2020. július 15-i Írország kontra Bizottság és Apple Sales International ítélet, T-778/16 és T-892/16

Hasonlóképp, a Törvényszék megsemmisítette a Valenciai Autonóm Közösség (Spanyolország) által a Valencia CF és az Elche CF nevű labdarúgókluboknak nyújtott támogatásokat jogellenesnek minősítő bizottsági határozatot. A Bizottság szerint e támogatások az e klubokhoz köthető egyesületek javára nyújtott olyan banki kölcsönök fedezésére szolgáló biztosítékok formáját öltötték, amelyeket ezen egyesületek abból a célból vettek fel, hogy részt vehessenek a hozzájuk köthető klubok tőkeemelésében. A Törvényszék azonban úgy ítélte meg, hogy a Bizottság határozata több hibát is tartalmazott, különösen a hasonló biztosítékok piaci meglétét illetően. 2020. március 12-i Valencia Club de Fútbol és Elche Club de Fútbol ítélet, T-732/16 és T-901/16

Ezzel szemben a Törvényszék elutasította a Szardínia autonóm régió által több, Szardíniát kiszolgáló légitársaságnak nyújtott támogatást jogellenesnek nyilvánító bizottsági határozat ellen benyújtott kereseteket. E támogatást, amelynek célja a sziget légi közlekedésének javítása és turisztikai célpontként való népszerűsítése volt, a főbb szardíniai repülőterek üzemeltetőin keresztül bocsátották a kedvezményezettek rendelkezésére. A Törvényszék megerősítette, hogy a támogatást nem ezen üzemeltetőknek, hanem az érintett légitársaságoknak nyújtották, amelyeknek tehát vissza kell téríteniük azt. 2020. május 13-i Volotea, Germanwings és easyJet ítéletek, T-607/17, T-716/17 és T-8/18

A Törvényszék a Bizottság azon határozatát is helybenhagyta, amely szerint a hajógyárak által gazdasági érdekcsoportokkal (GIE) kötött bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó spanyol adórendszer – mint olyan befektetési eszköz, amely lehetővé teszi adókedvezmények nyújtását – az érintett GIE tagjai javára nyújtott állami támogatási programnak minősül. A Bizottság szerint ez a rendszer, amelynek keretében valamely hajózási társaság nem közvetlenül valamely hajógyártól szerzi be a hajót, hanem egy GIE‑n keresztül, részben összeegyeztethetetlen a belső piaccal, mivel azt is lehetővé tette a hajózási társaságok számára, hogy 20–30%‑os kedvezményben részesüljenek a spanyol hajógyárak által épített hajók vételárát illetően. 2020. szeptember 23-i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T-515/13 RENV és más ügyek

Végül a Törvényszék helybenhagyta azt a határozatot, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a Franciaország által az IFP Énergies nouvelles (IFPEN) – egy többek között az energiaügyek területén kutatási és fejlesztési feladatokkal megbízott francia közintézmény – részére nyújtott korlátlan állami kezességvállalás részben állami támogatásnak minősülő intézkedés. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az IFPEN‑nek és Franciaországnak nem sikerült megdöntenie azt a vélelmet, amely szerint az ilyen kezességvállalás a kedvezményezettje számára gazdasági előnyt biztosított a versenytársaival szemben. 2020. október 5-i Franciaország kontra Bizottság és társai ítélet, C-479/11 RENV és más ügyek

A Törvényszék megerősítette, hogy a Bizottság bizonyította, hogy a kártyachipek piacán több olyan vállalkozás között is kartellmegállapodás áll fenn, amelyek összehangolták árpolitikájukat. A Törvényszék mindazonáltal csökkentette a Bizottság által többek között az Infineon társasággal szemben kiszabott bírságot, figyelembe véve a versenytársaival való versenyellenes kapcsolatok korlátozott számát, valamint a Bizottság által megállapított kapcsolatfelvételek egyikére vonatkozó bizonyíték elégtelenségét. 2020. július 8-i Infineon Technologies ítélet, T-758/14 RENV

A Törvényszéket első alkalommal kérték fel arra, hogy foglaljon állást egy nemzetközi sportszövetség által elfogadott szabályozás jogszerűségéről. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az International Skating Union (Nemzetközi Korcsolyaszövetség) szabályozása korlátozza a szabad versenyt azáltal, hogy szankciókat ír elő az általa nem engedélyezett gyorskorcsolya‑versenyeken részt vevő sportolókkal szemben. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó szabályozás által előírt előzetes engedélyezési rendszerből eredő korlátozások nem igazolhatók a sport integritásának védelmére irányuló céllal. 2020. december 16-i International Skating Union ítélet, T-93/18

A Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon határozatát, amely megállapította, hogy a Lietuvos geležinkeliai AB (LG) nevű litván nemzeti vasúttársaság a litván vasúti árufuvarozás piacán visszaélt erőfölényével. Az LG vasúti árufuvarozásról szóló megállapodást kötött az Orlen nevű társasággal olajtermékek Nyugat‑Európába történő szállítására vonatkozóan. Az LG‑vel folyó jogvitát követően az Orlen a lett nemzeti vasúttársaságra kívánta bízni e teherszállítást. Mivel az LG megszüntette az áruk litvániai kiindulási helyét Lettországgal összekötő vasúti járatot, megakadályozta a lett versenytárs vállalkozást abban, hogy szerződést kössön az Orlennel. Az ilyen magatartás erőfölénnyel való visszaélésnek minősült. 2020. november 18-i Lietuvos geležinkeliai AB ítélet, T-814/17

A Bíróság, amelyhez egy németországi szállodaüzemeltető társaság és a szállásfoglalási platformot üzemeltető, holland jog szerint alapított Booking.com BV nevű társaság között folyamatban lévő jogvita keretében egy német bíróság fordult kérdéssel, úgy ítélte meg, hogy a Booking.com platformot használó szálloda pert indíthat e platform ellen annak a tagállamnak a bírósága előtt, amelyben e szálloda található, annak érdekében, hogy megszüntesse az erőfölénnyel való esetleges visszaélést. A Booking.com a maga részéről azt állította, hogy a vele szemben indított keresetet azon tagállam bírósága előtt kell megindítani, amelyben az ő székhelye található, amely álláspontot a Bíróság tehát nem követte. 2020. november 24-i Wikingerhof GmbH & Co. KG kontra Booking.com BV ítélet, C-59/19

Az elektronikus hírközlési piacon és a médiapiacon fennálló erőfölény veszélyeztetheti az információ‑pluralizmust. Ez a megfontolás inspirálta azt az olasz szabályozást, amely megtiltotta az elsődleges piacon nagy piaci erővel rendelkező vállalkozások számára, hogy a másodlagos piacon jelentős gazdasági befolyást szerezhessenek. A francia Vivendi társaság által indított, az olasz Mediaset társaság részvényeinek megszerzésével kapcsolatos ellenséges kampánnyal és az azt követő perekkel összefüggésben a Bíróság mindazonáltal kimondta, hogy az ilyen szabályozás, amennyiben nem alkalmas az információ-pluralizmus védelmére, a letelepedés szabadsága tiltott korlátozásának minősül. 2020. szeptember 3-i Vivendi SA ítélet, C-719/18

A vállalkozások összefonódása területén a Törvényszék megsemmisítette azt a bizottsági határozatot, amely nem engedélyezte a Telefónica UK-nek a Hutchison 3G UK általi felvásárlásának projektjét. Úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az ilyen felvásárlás jelentősen akadályozná a hatékony versenyt a brit mobiltávközlés piacán. Arra is rámutatott, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az ilyen ügylet a szolgáltatási árak emelkedésével és minőségük csökkenésével járna. 2020. május 28-i CK Telecoms UK Investments ítélet, T-399/16

Egy másik magyar ügyben a Bíróság megállapította, hogy a távközlési vállalkozások és a kiskereskedelmi ágazatban tevékenységet folytató vállalkozások árbevételére Magyarországon kivetett különadók összeegyeztethetők az uniós joggal. Ezeknek a vállalkozásoknak – amelyek többségükben más tagállambeli természetes vagy jogi személyek tulajdonában állnak – a legnagyobb az üzleti forgalma az érintett magyar piacokon, és így főként őket terhelik ezek a különadók. A Bíróság mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy ez a körülmény e piacok tényleges gazdasági helyzetét tükrözi, és így nem képez hátrányos megkülönböztetést e vállalkozásokkal szemben. 2020. március 3-i Vodafone Magyarország és Tesco-Global Áruházak ítéletek, C-75/18 és C-323/18

2020‑ban a Törvényszék meghozta első négy ítéletét az Európai Központi Banknak (EKB) a hitelintézetek bankfelügyelete címén pénzügyi szankciókat kiszabó határozatait illetően. A Törvényszék részben megsemmisített három határozatot, azok nem kellőképpen indokolt jellege miatt. Semmilyen pontosításra nem került ugyanis sor az EKB által a kiszabott szankciók összegének meghatározása érdekében alkalmazott módszertant illetően. 2020. július 8-i VQ kontra EKB ítéletek, T-203/18, T-576/18, T-577/18, T-578/18

Ami a védjegy érvényességéhez nélkülözhetetlen megkülönböztető képességet illeti, a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy egy térbeli védjegyként lajstromoztatni kívánt forma nem rendelkezik e képességgel, ha nem tér el jelentős mértékben az érintett ágazat normáitól vagy szokásaitól. Egy cipőfűző esetében a Törvényszék rámutatott, hogy formájának újdonsága és formatervezésének szépsége önmagában nem elegendő a megkülönböztető képesség fennállásának megállapításához. A védjegynek ugyanis az a funkciója, hogy feltüntesse az áru kereskedelmi származását, és ezáltal lehetővé tegye a fogyasztók számára, hogy bizonyos árukat egy adott vállalkozással kapcsoljanak össze. 2020. február 5-i Hickies ítélet, T-573/18

Ugyanebben a szellemben, de egy ábrás védjegy esetében a Törvényszék megjegyezte, hogy egy láncot formáló gyűrűkkel körbevett oroszlánfej ábrája a gombok és ékszerek elterjedt és jellegzetes kivitelezésének egyik formája, és ezért ezen áruk tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Egy másik ügyben viszont azt rótta fel az EUIPO‑nak, hogy az nem vett figyelembe egyes bizonyítékokat egy sakktáblamintából álló védjegynek a kézitáskák és bőröndök tekintetében való használata révén megszerzett megkülönböztető képessége értékelésénél. 2020. február 5-i Pierre Balmain ítélet, T-331/19 és T-332/19 / 2020. június 10-i Louis Vuitton Malletier ítélet, T-105/19

Valamely szóvédjegy akkor sem alkalmas a megkülönböztetésre, ha azon áru valamely jellemzőjének a leírására szorítkozik, amelynek tekintetében a lajstromozását kérik. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az akváriumlámpákra vonatkozó WAVE szóvédjegy megkülönböztetésre alkalmas lehet, mivel a „wave” szó nem e lámpák valamely jellemzőjét írja le. 2020. szeptember 23-i Tetra GmbH ítélet, T-869/19

A Törvényszék éppen a postai szolgáltatások jelölésére szolgáló kürtöt ábrázoló két megjelölés megkülönböztető képességének gyengeségére való tekintettel zárta ki a közöttük fennálló összetéveszthetőséget. A nemzeti postai szolgáltatók az Unióban hagyományos jelleggel használják a postakürt ábráját, gyakran sárga alapon. A közönség így a postakürtöt vagy a sárga színt nem egy adott társasághoz, hanem általánosabb jelleggel számos, meghatározatlan nemzeti postai szolgáltatóhoz köti gondolatban. 2020. november 11-i Deutsche Post ítélet, T-25/20

Szintén két védjegy összetéveszthetőségével kapcsolatban, de ezúttal sportcikkek és sportruházat tekintetében bejelentett két védjegy kapcsán a Bíróság úgy ítélte meg, hogy Lionel Messi labdarúgó jóhírneve alkalmas arra, hogy semlegesítse az összetéveszthetőséget az ő MESSI védjegye és egy spanyol társaság korábbi MASSI védjegye között. 2020. szeptember 17-i Messi ítélet, C-449/18 és más ügyek

Egy másik, az összetéveszthetőség értékelésének kérdésére vonatkozó ügyben a Törvényszék azt is hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy ugyanaz a szó két védjegyben is (a jelen esetben a „Teruel” szó az AIRESANO BLACK El IBERICO DE TERUEL és a JAMON DE TERUEL CONSEJO REGULADOR DE LA DENOMINACION DE ORIGEN védjegyekben) jelen van, nem elegendő ahhoz, hogy összetéveszthetőséget eredményezzen. 2020. május 28-i Consejo Regulador ítélet, T-696/18

A két védjegy közötti hasonlóság szempontját illetően a Törvényszék megállapította, hogy az ipari szolgáltatások tekintetében bejelentett LOTTOLAND szóvédjegy erőteljes hasonlóságot mutat a szerencsejátékok tekintetében bejelentett korábbi LOTTO ábrás védjegyekkel. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy semmilyen kapcsolat nem áll fenn az elsőként említett, illetve a többi védjegy között, különös tekintettel az érintett szolgáltatások és az érintett közönség eltérő jellegére. A kapcsolat ezen hiánya miatt a LOTTOLAND védjegy használata nem használja ki tisztességtelen módon a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét, és nem sérti azokat. 2020. november 11-i Lottoland ítélet, T-820/19

Olykor előfordul, hogy a megkülönböztető megjelölésekkel kapcsolatos jogvita nem magánszemélyek vagy vállalkozások között áll fenn, hanem tagállamok között, mint például a „Teran” szónak egy Szlovéniában, illetve Horvátországban hasznosított küvé szőlőfajta tekintetében történő használatával kapcsolatos jogvitában. Szlovéniának az Unióhoz 2004‑ben történt csatlakozását követően ezt az elnevezést oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) ismerték el. 2017‑ben egy rendelet megállapította, hogy a „Teran” szó Horvátországnak az Unióhoz 2013‑ban történt csatlakozásától kezdve egyes horvát borok tekintetében is használható. A Törvényszék elutasította Szlovénia e rendelet megsemmisítésére irányuló kérelmét, és így ezen OEM oltalma továbbra is párhuzamosan állhat fenn, anélkül, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvei sérülnének. 2020. szeptember 9-i Szlovénia kontra Bizottság ítélet, T-626/17

A Törvényszék elutasította azt a keresetet, amely annak megállapítására irányult, hogy az Európai Tanács jogellenesen tagadta meg a cseh miniszterelnöknek állítólagos összeférhetetlenség miatt ezen intézmény többéves (2021–2027) uniós pénzügyi költségvetésének elfogadása tárgyában tartott ülésekről való kizárását. A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy kizárólag a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel annak meghatározására, hogy állam-, illetve kormányfőik közül kinek kell őket képviselnie az Európai Tanács ülésein, valamint azon indokok megállapítására, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy e személyek valamelyike nem képviselheti őket ezen intézmény ülésein. 2020. július 17-i Wagenknecht végzés, T-715/19

R. Shindler és az Egyesült Királyság más állampolgárai régóta Olaszországban és Franciaországban élnek. Ennélfogva nem engedélyezték számukra, hogy részt vegyenek sem a Brexitre vonatkozó népszavazásban, sem pedig a 2017. évi törvényhozási választásokon, noha e szavazások meghatározóak voltak az ő uniós polgári jogállásuk fennmaradását illetően. Ők emiatt keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez a Bizottság „mulasztásának megállapítása iránt”, azon tény miatt, hogy szerintük az „jogellenesen elmulasztott rendelkezni az európai uniós polgári jogállás fenntartásáról”. A Törvényszék elutasította a keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel olyan kötelező jogi aktus elfogadására, amelynek célja – az Egyesült Királyság Unióból való kilépésétől kezdve – az Egyesült Királyság bizonyos állampolgárai európai uniós polgári jogállásának fenntartása. 2020. július 14-i Shindler végzés, T-627/19