Hátrányos megkülönböztetések a nyelv alapján

A 24 hivatalos nyelv EU-n belüli használata elkerülhetetlenül kérdéseket vetett fel a nyelvi hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban, amely kérdésekkel a Bíróság foglalkozott az ítélkezési gyakorlatában.

2012-ben a Bíróság megállapította, hogy az Európai Unió tisztviselői felvételére vonatkozó versenyvizsga-kiírások három nyelven (német, angol és francia) való közzététele és a válogató vizsgák e három nyelv valamelyikén való letételére vonatkozó kötelezettség a nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül (2012. november 27-i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C-566/10).

A Bíróság egyebekben több alkalommal megállapította, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével ellentétes, hogy a valamely álláshoz szükséges nyelvi ismereteket feltétlenül az érintett tagállamban kelljen korábban megszerezni, vagy ezen ismereteket az e tagállam által kiállított bizonyítvánnyal bizonyítani (1989. november 28-i Groener ítélet, C-379/87 és 2000. június 6-i Angonese ítélet, C-281/98).

A Bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy valamely tagállam csak a semmisség terhe mellett írhatja elő, hogy valamely ott letelepedett vállalkozással kötött valamennyi határon átnyúló munkaszerződést ezen állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein szövegezzék meg (2013. április 16-i Las ítélet, C-202/11).