Az Európai Unió Bírósága 1952 óta biztosítja az uniós jog tagállamokban való tiszteletben tartását és helyes alkalmazását. Az idők során a Bíróság által hozott ítéletek megerősítették az európai integrációt, és egyszersmind egyre szélesebb körű jogokat biztosítottak a polgárok, és különösen a fogyasztók számára. A következő oldalak a legfontosabb bírósági ítéletek közül ismertetnek néhányat, témakör szerint csoportosítva. A jelen kiadványban ismertetett ügyekben a Bíróság nem maga hozta létre a szóban forgó jogokat, hanem az uniós rendeletek vagy irányelvek értelmezésének keretében vezette le és pontosította azokat.
Jelenleg a táplálkozás képezi a fogyasztókat leginkább foglalkoztató kérdést, hiszen a fogyasztók megfelelő tájékoztatást szeretnének kapni az általuk megvásárolt élelmiszerekről és italokról, és egyre nagyobb figyelmet fordítanak a kiegyensúlyozott egészségre.
A csomagolásokon feltüntetett adatok
2015-ben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a fogyasztókat helyes, semleges és objektív információval kell ellátni. Ezért megtévesztheti a vásárlót, ha a termék csomagolása olyan összetevő jelenlétét sugallja, amely valójában nincs jelen a termékben, még akkor is, ha az összetevők listája pontos. Ez fordult elő egy gyümölcstea esetében, amelynek a csomagolása málnaszemeket és vaníliavirágokat ábrázolt, jóllehet a tea e gyümölcsök semmilyen természetes összetevőjét nem tartalmazta (2015. június 4-i Teekanne ítélet, C-195/14).
Egyébiránt a palackozott ásványvizek csomagolásán feltüntetett nátriumtartalomnak az élelmiszerben bármilyen formában (asztali só és nátrium-bikarbonát) található teljes nátriummennyiséget kell tükröznie. A fogyasztót ugyanis megtévesztheti, ha a vizet alacsony nátriumtartalmúként mutatják be, jóllehet magas a nátrium-bikarbonát tartalma (2015. december 17-i Neptune Distribution ítélet, C-157/14).
Egészségre vonatkozó állítások és megjelölések
2017-ben a Bíróság kimondta, hogy a Bizottság helyesen tiltotta meg az egészségre vonatkozó bizonyos állítások – így különösen „a glükóz hozzájárul a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokhoz", valamint „a glükóz elősegíti a normál fizikai aktivitást" – használatát a glükóz forgalmazásakor. Az ilyen állítások ugyanis ösztönzik a cukorfogyasztást, ami összeegyeztethetetlen az általánosan elfogadott táplálkozási és egészségügyi elvekkel (2017. június 8-i Dextro Energy kontra Bizottság ítélet, C-296/16 P).
Egyébiránt a tisztán növényi termékek főszabály szerint nem hozhatók kereskedelmi forgalomba olyan, alapvetően állati eredetű termékekre fenntartott megjelölésekkel, mint a „tej", „tejszín", „vaj", „sajt" vagy „joghurt". Így a vállalkozások nem használhatják a „szójatej", „tofuvaj" vagy „növényi sajt" megjelöléseket, ugyanakkor az uniós szabályozás ismer bizonyos kivételeket, például a „rizs habtejszín" esetében (2017. június 14-i Tofu Town.com ítélet, C-422/16).
Az uniós jog tiltja a tisztességtelen, megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek torzíthatják a fogyasztók gazdasági magatartását. A Bíróság e tárgyban széles körű ítélkezési gyakorlatot alakított ki, amelyből az alábbiakban ragadunk ki néhány példát.
Kapcsolt ajánlatok
A tagállamok nem tilthatják meg abszolút módon az eladó által a fogyasztó számára tett kapcsolt ajánlatokat (ilyen például a töltőállomás által legalább 25 liternyi üzemanyag-tankolás esetén kínált, három hétig tartó ingyenes segítségnyújtási szolgáltatás). A kapcsolt ajánlatok ugyanis nem tekinthetők minden körülmények között tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak (2009. április 23-i VTB VAB és Galatea ítélet, C-261/07 és C-299/07).
Az előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésében megnyilvánuló kapcsolt ajánlat önmagában nem minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak. Ezenfelül az előre telepített egyes szoftverek ára feltüntetésének elmaradása nem tekinthető megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak, mivel a különböző szoftverek ára nem képez alapvető jelentőségű információt a fogyasztó számára (2016. szeptember 7-i Deroo Blanquart ítélet, C-310/15).
Agresszív és megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokposlovne prakse
Tilosak a kereskedők azon agresszív gyakorlatai, amelyek a fogyasztóban azt a hamis benyomást keltik, hogy már megnyert egy nyereményt, miközben annak átvételével összefüggésben valamilyen költséget kell viselnie. Ez a helyzet különösen az olyan reklámok esetében, amelyek azt a benyomást keltik a címzettjeikben, hogy körutazást nyertek, jóllehet e nyeremény átvétele érdekében biztosítást és kabinpótdíjat kell fizetniük, továbbá az utazás alatt viselniük kell az étkezési és italköltségeket, valamint a kikötői illetékeket (2012. október 18-i Purely Creative ítélet, C-428/11).
A kötelező rendszerbe tartozó egészségbiztosítási pénztárak maguk is megvalósíthatnak tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. Így megtévesztő gyakorlatnak minősül, ha valamely egészségbiztosítási pénztár a biztosítottjaival információkat közöl azon pénzügyi hátrányokról, amelyek őket pénztárváltás esetén érhetik (2013. október 3-i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet, C-59/12).
Végül, egy vevőszolgálati telefonvonalra irányuló hívás költsége nem haladhatja meg egy standard hívás költségét, ellenkező esetben ugyanis tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül (2017. március 2-i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main ítélet, C-568/15).
A digitális korban a csomagküldő kereskedelem már a mindennapok részét képezi. A Bíróság több alkalommal pontosította a fogyasztókat az ilyen adásvételi szerződések keretében megillető jogokat.
Valamely áru megküldésének költségei nem háríthatók az elálláshoz való jogával élő fogyasztóra (amely jogot az eladás időpontjától számított legalább hét munkanapon belül kell gyakorolni). Ezzel szemben az áru visszaküldésének költségei a fogyasztóra háríthatók (2010. április 15-i Heinrich Heine ítélet, C-511/08).
Egyébiránt az elálláshoz való jogát gyakorló fogyasztó nem köteles megfizetni a fogyasztási cikk használatának ellenértékét, kivéve ha e fogyasztási cikket nem észszerű módon használta. Veszélyeztetné ugyanis az elállási jog hatékonyságát, ha a fogyasztónak ellenértéket kellene fizetnie pusztán azért, mert megvizsgálta és kipróbálta a csomagküldő kereskedelem keretében megvásárolt fogyasztási cikket (2009. szeptember 3-i Pia Messner ítélet, C-489/07).
A Bíróságnak emellett azon jogok pontosítására is alkalma nyílt, amelyekkel a fogyasztók a számukra kézbesített termék meghibásodása esetén rendelkeznek.
2015-ben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy vélelmezni kell, hogy a fogyasztási cikk átadásától számított hat hónapon belül megnyilvánult hiba már az átadás időpontjában létezett. Így, jóllehet a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy a hiba már fennállt, és a hat hónapos határidőn belül megnyilvánult, nem kell bizonyítania e hiba okát, és azt sem, hogy a hiba oka az eladónak tudható be (2015. június 4-i Froukje Faber ítélet, C-497/13).
A hibás termék kicserélése esetén a fogyasztó nem köteles kártalanítást fizetni az eladónak a hibás fogyasztási cikk használatáért (2008. április 17-i Quelle ítélet, C-404/06). Ezenfelül az eladó köteles a hibás fogyasztási cikket eltávolítani, és a csereként átadott fogyasztási cikket beépíteni, vagy pedig viselnie kell az e műveletekhez szükséges költségeket (2011. június 16-i Gebr. Weber és Putz ítélet, C-65/09 és C-87/09).
Végül, tudományos konszenzus hiányában valamely oltóanyag hibája, illetve e hiba és valamely betegség közötti okozati összefüggés bizonyítható komoly, pontos és egybehangzó valószínűsítő körülményekkel, így azzal, ha az oltás beadása és valamely betegség jelentkezése időben közel áll egymáshoz, illetve ha a beoltott személy esetében nem volt személyes vagy családi kórelőzmény, vagy ha jelentős számú esetet jegyeztek fel (2017. június 21-i W és társai ítélet, C-621/15).
A biztosítási szerződések napjainkra megkerülhetetlenné váltak. A Bíróságot ezen a területen is felkérték az e szerződésekre vonatkozó szabályok pontosítására.
A Bíróság 2011-ben megállapította, hogy a biztosított nemének a biztosítási szerződésekben kockázati tényezőként való figyelembevétele hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ez indokolja, hogy az Unióban 2012. december 21-től uniszex biztosítási díjak és juttatások alkalmazandók (2011. március 1-jei Association belge des consommateurs Test Achats és társai ítélet, C-236/09).
A biztosítási szerződésnek ezenfelül átláthatóan, pontosan és érthetően kell feltüntetnie a biztosítási mechanizmus működését, oly módon, hogy a fogyasztó értékelhesse annak gazdasági következményeit (2015. április 23-i Jean Claude Van Hove ítélet, C-96/14).
Végül, a repülőút értékesítője nem foglalhatja bele a jegy árába alapbeállításként az útlemondási biztosítást. Az ilyen biztosítás ugyanis „választható felár", amelyet a foglalási folyamat kezdetén egyértelmű formában kell feltüntetni, és az elfogadásának a vevő kifejezett nyilatkozatával kell történnie (2012. július 19-i ebooker.com Deutschland ítélet, C-112/11).
Az uniós jog a házaló kereskedés keretében szerződést kötő fogyasztók jogait is védelemben részesíti. A Bíróság az e területre vonatkozó több ügyet is elbírált, különösen a fogyasztóknak a szerződéskötéstől számított hét napon belüli elálláshoz való jogát illetően.
A házaló kereskedés keretében hitelszerződést kötő fogyasztó nem veszíti el az elálláshoz való jogát, amennyiben nem tájékoztatták annak fennállásáról. Így ha a fogyasztó öt év elteltével értesül arról, hogy őt elállási jog illeti meg, jóllehet a szerződéskötés időpontjában a bank nem nyújtott számára erre irányuló tájékoztatást, akkor gyakorolhatja e jogát (2001. december 13-i Heininger ítélet, C-481/99).
Hasonlóképpen, ha a bank nem tájékoztatta a fogyasztót a házaló kereskedés keretében kötött hitelszerződéstől való elállás jogáról, akkor a banknak kell viselnie az érintett pénzügyi befektetésben rejlő kockázatokat (2005. október 25-i Schulte ítélet, C-350/03 és C-229/04).
Egy uniós irányelv előírása szerint a fogyasztókat nem kötik az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek. A Bíróság az e területre vonatkozó számos ügyben pontosította ezen irányelv rendelkezéseinek hatályát.
A Bíróság először is kifejtette, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerződéses feltétel tisztességtelen jellegét. A fizetésképtelenségi eljárások keretében is alkalmazandó e szabály nem teszi lehetővé a bíróság számára a feltétel tartalmának módosítását, hanem kizárólag azt, hogy eltekintsen annak alkalmazásától (2009. június 4-i Pannon GSM ítélet, C-243/08; 2016. április 21-i Radlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14; 2012. június 14-i Banco Español de Crédito ítélet, C-618/10).
Egyébiránt a fogyasztókkal kötött jelzáloghitel-szerződésekben foglalt „küszöbkikötések" (amelyek minimális kamat megfizetésére kötelezik a fogyasztót) semmisségéhez fűződő joghatások nem korlátozhatók az időben (2016. december 21-i Gutiérrez Naranjo ítélet, C-154/15, C-307/15 és C-308/15). Végül a külföldi pénznemben meghatározott hitelszerződések esetén a pénzügyi intézménynek elegendő tájékoztatást kell nyújtania a kölcsönfelvevő számára ahhoz, hogy ez utóbbi tájékozott és megalapozott döntést hozhasson (2017. szeptember 20-i Andriciuc és társai ítélet, C-186/16).
