A nemen alapuló hátrányos megkülönböztetések

A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elve terjedelmes ítélkezési gyakorlat kialakítására adott alkalmat a Bíróságnak.

A nők hátrányos megkülönböztetése a munkában: általános elvek

1976-tól kezdve a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a férfiak és nők egyenlő díjazásának az uniós jog által előírt elve közvetlen hatállyal bír, ezért arra közvetlenül lehet hivatkozni a munkáltatóval szemben (1976. április 8-i Defrenne ítélet, 43/75).

A  Bíróság  megállapította,  hog y a   részmunkaidős  munkavállalóknak a vállalkozás nyugdíjrendszeréből való kizárása a nők közvetett hátrányos megkülönböztetésének minősülhet, ha e kizárás sokkal nagyobb számban érinti a  nőket, mint a  férfiakat, és amennyiben az  objektíve nem igazolható  a nemen alapuló mindenfajta hátrányos megkülönböztetéstől független tényezőkkel (1986. május 13-i Bilka ítélet, 170/84).

Végül a Bíróság megengedte az azonos képesítésű női pályázók elsőbbséget élvező előléptetésének lehetőségét a közszolgálat olyan tevékenységi ágazataiban, ahol az adott beosztás szintjén a nők kisebb számban vannak jelen, mint a férfiak („pozitív megkülönböztetés”), amennyiben az előny nem automatikus, valamint a férfi pályázók számára biztosítják a pályázatuk elbírálását, és nem zárják azt ki eleve (1997. november 11-i Marschall ítélet, C-409/95).

A nők hátrányos megkülönböztetése a munkában: a terhes munkavállalók

1990-ben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy mind egy nő felvételének a terhessége miatti megtagadása, mind pedig valamely munkavállaló ugyanezen okból történő elbocsátása a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül (1990. november 8-i Dekker ítélet, C-177/88 és Handels- og Kontorfunktionaerernes Forbund ítélet, C-179/88). A Bíróság később pontosította, hogy valamely munkavállaló terhessége miatt történő elbocsátásának tilalma azon kérdéstől függetlenül alkalmazandó, hogy a munkaszerződést határozott vagy határozatlan időre kötötték. Ezzel párhuzamosan a Bíróság megállapította, hogy egy határozott idejű szerződés meghosszabbításának megtagadása hátrányosan megkülönböztető, ha annak indoka a munkavállaló terhessége (2001. október 4-i Jiménez Melgar és társai ítélet, C-438/99 és 2001. október 4-i Tele Danmark A/S ítélet, C-109/00). A Bíróság azt is megállapította, hogy valamely nőnek a terhessége során való elbocsátása – a  terhességgel összefüggő betegség miatti hiányzások okán –  a nemen alapuló, t i l tot t hátrányos megkülönböztetésnek minősül (1998. június 30-i Brown ítélet, C-394/96). A Bíróság továbbá pontosította, hogy egy nőnek  a  terhessége és/vagy gyermekszületés miatti elbocsátása akkor is jogellenes, ha azt csak a szülési szabadságról való visszatérése után közlik (2007. október 11-i Paquay ítélet, C-460/06).

Egyebekben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy mesterséges megtermékenyítési eljárás előrehaladott szakaszában lévő, és emiatt ideiglenesen távollevő munkavállaló elbocsátása nemen alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel az ilyen kezelés csak a nőket érinti (2008. február 26-i Mayr ítélet, C-506/06).

A nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés egyéb példái: biztosítás és fegyveres erők

A Bíróság 2011-ben úgy ítélte meg, hogy a biztosított nemének a biztosítási szerződésekben kockázati tényezőként való figyelembevétele hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ezért van az, hogy 2012. december 21. óta a biztosítási díjak és juttatások a biztosított neme szerinti különbségtétel nélkül alkalmazandók az Unióban (2011. március 1-jei Association belge des consommateurs Test-Achats és társai ítélet, C-236/09).

A Bíróság 1999-ben pontosította, hogy a fegyveres erők szervezésének és igazgatásának tiszteletben kell tartania a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét még akkor is, ha a bizonyos egységekbe való bejutás fenntartható kizárólag a férfiak számára ezen egységek (például a támadó egység) speciális bevetési feltételei okán (1999. október 26-i Sirdar ítélet, C-273/97). Mindenesetre nem lehet teljesen kizárni a nőket a fegyverhasználattal járó katonai állásokból (2000. január 11-i Kreil ítélet, C-285/98).

A szexuális identitás megváltozásán alapuló hátrányos megkülönböztetés

1996-ban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely személy nemváltoztatásával vagy a nemváltoztatásra irányuló szándékával indokolt elbocsátás hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel e személy kedvezőtlen bánásmódban részesül az olyan nemű személyekhez képest, amely nemhez tartozónak a műtétje előtt tartották (1996. április 30-i P./S. ítélet, C-13/94).

2004-ben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, amely nem ismeri el a transzszexuálisok új szexuális identitását, és megtiltja számukra, hogy házasságot kössenek, ellentétes az uniós joggal, ha azzal a következménnyel jár, hogy megfosztja őket attól, hogy özvegyi nyugdíjban részesüljenek (2004. január 7-i K. B. ítélet, C-117/01). Ugyanezen irányt követve a Bíróság 2018-ban úgy határozott, hogy egy nemet változtatott személy nem kötelezhető az e nemváltoztatás előtt kötött házassága érvénytelenítésére annak érdekében, hogy a szerzett neméhez tartozó személyekre irányadó korhatártól lehessen öregségi nyugdíjra jogosult (2018. június 26-i MB ítélet, C-451/16).