Az igazságszolgáltatási tevékenység

A Bíróság kimondta, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) bíráira és a rendes bíróságok bíráira vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer nem áll összhangban az uniós joggal. Az Európai Bizottság annak megállapítása érdekében fordult a Bírósághoz, hogy ezen új fegyelmi felelősségi rendszerrel és különösen a legfelsőbb bíróságon belüli új fegyelmi tanács létrehozásával Lengyelország megsértette az uniós jogot. A Bíróság helyt adott a Bizottság által megfogalmazott valamennyi kifogásnak: a lengyel igazságszolgáltatást érintően a közelmúltban bevezetett jelentős reformok általános összefüggéseire, valamint az új tanács létrehozását övező tényezők együttesére tekintettel a Bíróság többek között megállapította, hogy e tanács tekintetében nem állnak fenn a pártatlanság és függetlenség garanciái, és nem mentes a lengyel törvényhozó és végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett befolyásától.
2021. július 15-i Bizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑791/19)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely bírónak a hozzájárulása nélkül másik bíróságra, vagy ugyanazon bíróság két kollégiuma között történő áthelyezése sértheti a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének elvét. Ezenkívül semmisnek kell tekinteni azt a végzést, amellyel a végső fokon, egyesbíróként eljáró fórum az akarata ellenére áthelyezett bíró jogorvoslati kérelmét elutasította, ha ezen egyesbíró kinevezésére az érintett bírósági rendszer kialakítására és működésére vonatkozó alapvető szabályok nyilvánvaló megsértésével került sor.
2021. október 6-i W. Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés) ítélet (C‑487/19)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a bírák függetlenségét és pártatlanságát, valamint az ártatlanság vélelmét veszélyeztetheti a Lengyelországban hatályos szabályozás, amely szerint az igazságügyi miniszter bírákat rendelhet ki a magasabb szintű büntetőbíróságokhoz, és ezt a kirendelést bármikor indokolás nélkül megszüntetheti. A kirendelésre vonatkozó kritériumok hiánya a bírósági határozatok tartalma feletti politikai ellenőrzés kockázatát hordozza magában, különösen mivel a miniszter egyben a legfőbb ügyész szerepét is betölti.
2021. november 16-i WB és társai ellen folytatott büntetőeljárások ítélet (C‑748/19 és más ügyek)

A Bíróság a korrupció elleni küzdelem terén Romániában bevezetett igazságszolgáltatási reform folytatásának keretébe illeszkedő számos üggyel foglalkozott. Felmerült a kérdés, hogy a román alkotmánybíróság több határozatából eredő, a csalás és korrupció terén alkalmazandó büntetőeljárási szabályokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazása sértheti-e az uniós jogot. A Bíróság ismét megerősítette, hogy az uniós jog elsőbbsége megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok jogosultak legyenek mellőzni az alkotmánybíróság uniós joggal ellentétes határozatának alkalmazását , anélkül hogy ez megalapozhatná a nemzeti bírák fegyelmi felelősségét. Márpedig az uniós joggal ellentétes az alkotmánybíróság olyan ítélkezési gyakorlatának alkalmazása, amely az állítólagosan szabálytalanul kialakított ítélkező testületek által hozott ítéletek hatályon kívül helyezéséhez vezet, mivel az ilyen hatályon kívül helyezés – az elévülésre vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel együtt – a súlyos csalást megvalósító cselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatával jár
2021. december 21-i Euro Box Promotion és társai ítélet (C‑357/19 és más ügyek)

A Bíróság egy magyar bíróság által indított előzetes döntéshozatali eljárásban döntött arról, hogy a magyar szabályozás összeegyeztethető-e a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló uniós irányelvvel. Mivel Magyarország legfelsőbb bírósága törvénysértőnek minősítette a Bírósághoz benyújtott ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a Bíróság egyébiránt megerősítette, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti együttműködési rendszerrel ellentétes az, ha a nemzeti legfelsőbb bíróság valamely alsóbb fokú bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmét törvénysértőnek minősíti. Ezen túlmenően az uniós joggal ellentétes az, ha valamely nemzeti bíróval szemben fegyelmi eljárást kezdeményeznek azzal az indokkal, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz: az ilyen fegyelmi eljárás alkalmas arra, hogy valamennyi nemzeti bíróságot visszatartsa az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek benyújtásától, ami veszélyeztethetné az uniós jog egységes alkalmazását.
2021. november 23-i IS ítélet (C‑564/19)

A Törvényszék elutasította az Altice Europe multinacionális távközlési és kábeltelevíziós társaság által a Bizottság azon határozata ellen benyújtott keresetet, amelyben két, összesen 124,5 millió euró összegű bírságot szabtak ki vele szemben a PT Portugal felvásárlása keretében. A Bizottság kifogásolta, hogy az Altice Europe egyrészt megsértette az összefonódás bejelentésére vonatkozó kötelezettséget, másrészt pedig nem tartotta tiszteletben azt a tilalmat, hogy az összefonódást a Bizottságnak történő bejelentést és a Bizottság általi engedélyezést megelőzően nem lehet megvalósítani. A Törvényszék elrendelte azonban az összefonódás bejelentésére vonatkozó kötelezettség megsértése miatt kiszabott bírság összegének 6,22 millió euróval való csökkentését.
2021. szeptember 22-i Altice Europe kontra Bizottság ítélet (T‑425/18)

A Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon határozatait, amelyek engedélyezték az Air Berlin csoport bizonyos eszközeinek az easyJet, illetve a Lufthansa általi felvásárlására vonatkozó összefonódásokat. A Törvényszék elutasította a Polskie Linie Lotnicze „LOT” légitársaság, az összefonódásban részt vevő két társaság versenytársa által benyújtott keresetet, különösen azt hangsúlyozva, hogy a Bizottság az érintett piacokat azon várospáronként, a kiindulási pont és a célállomás közötti piacokként határozhatja meg, amelyekhez az Air Berlin résidői tartoztak, ahelyett hogy egyenként vizsgálná az egyes piacokat, amelyeken az Air Berlin, illetve a Lufthansa és az easyJet jelen volt.
2021. október 20-i Polskie Linie Lotnicze „LOT” kontra Bizottság ítélet (T‑240/18 és T‑296/18)

A Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azt megállapító határozatát, hogy a Google visszaélt erőfölényével, amikor az általános eredményoldalain kiemelt megjelenítés és elhelyezés útján a saját ár-összehasonlító szolgáltatását előnyben részesítette a versenytárs ár-összehasonlító szolgáltatásokhoz képest. A Törvényszék megerősítette a bírságnak a Bizottság által 2,42 milliárd euróban megállapított összegét is, amelyből 523,5 millió eurót az anyavállalatával, az Alphabettel egyetemlegesen kell megfizetnie.
2021. november 10-i Google és Alphabet kontra Bizottság (Google Shopping) ítélet (T‑612/17)

1997 és 1999 között a Sumal társaság két tehergépjárművet szerzett be a Mercedes Benz Trucks Españától (MBTE), a Daimler csoport egyik leányvállalatától, amely csoport anyavállalata a Daimler AG. A 2016-ban hozott határozatával az Európai Bizottság megállapította, hogy a Daimler AG megsértette a kartelleket tiltó uniós jogszabályokat azáltal, hogy 1997 januárja és 2011 januárja között megállapodásokat kötött tizennégy másik európai tehergépjármű-gyártóval az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül a tehergépjárművek árának rögzítése és bruttó árának emelése tárgyában. E határozatot követően a Sumal kártérítési keresetet indított az MBTE ellen az e kartellből eredő kárainak megtérítése érdekében. A Bíróság kimondta, hogy egy anyavállalat által elkövetett uniós versenyjogi jogsértés károsultja ezen anyavállalat leányvállalatától igényelheti az e jogsértésből eredő károk megtérítését, de bizonyítania kell, hogy a két társaság a jogsértés időpontjában gazdasági egységet alkotott, és hogy a leányvállalat a jogsértéssel érintett piacon tevékenykedik.
2021. október 6-i Sumal ítélet (C‑882/19)

Az Európai Parlament és a Tanács által 2019-ben elfogadott új szabályok betiltották az elektromos árammal történő halászatot . Hollandia e rendelkezések megsemmisítését kérte a Bíróságtól, többek között azzal érvelve, hogy az uniós jogalkotó nem a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekre támaszkodott a közönséges nyelvhal északi-tengeri kitermelésének környezeti hatásait illetően. A Bíróság elutasította e keresetet, és megerősítette e szabályok érvényességét: az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik ezen a területen, és nem köteles jogalkotási döntését kizárólag tudományos és műszaki szakvéleményekre alapozni.
2021. április 15-i Hollandia kontra az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament ítélet (C‑733/19)

A madárléppel történő vadászat engedélyezésével kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy egy tagállam (ebben az esetben Franciaország) nem engedélyezhet egy járulékos fogásokat eredményező madárbefogási módszert, amennyiben a fogások az érintett fajoknak nem csak elhanyagolható mértékű károsodást okozhatnak. Egy ilyen módszer hagyományos jellege önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy nincs más megfelelő megoldás, amely azt helyettesíthetné. A Bíróság pontosította azokat a feltételeket, amelyek alapján el lehet térni a madárvédelmi irányelv által előírt, a védett madarak bizonyos befogási módszereinek alkalmazására vonatkozó tilalomtól.
2021. március 17-i One Voice és Ligue pour la protection des oiseaux (LPO) kontra Ministre de la Transition écologique et solidaire ítélet (C‑900/19)

A Bizottság által Magyarország ellen a PM₁₀ részecskékre vonatkozó határértékek rendszeres és tartós túllépése miatt indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bíróság megállapította, hogy Magyarország megsértette a környezeti levegő minőségére vonatkozó uniós jogi szabályokat, és nem teljesítette az annak biztosítására vonatkozó kötelezettségét, hogy a PM₁₀ részecskékre vonatkozó napi határértéket a teljes területén tiszteletben tartsák, illetve hogy a határérték túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen
2021. február 3-i Bizottság kontra Magyarország ítélet (C‑637/18)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy Németország 2010 és 2016 között megsértette a levegőminőségi irányelvet, mivel rendszeresen és tartósan túllépte a nitrogén-dioxidra (NO₂) vonatkozó határértékeket. Németország megsértette azt a kötelezettségét is, hogy időben megfelelő intézkedéseket fogadjon el annak érdekében, hogy a túllépés időtartama az érintett területeken a lehető legrövidebb legyen.
2021. június 3-i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑63/18)

A Bíróság megsemmisítette a Tanácsnak az Örményországgal kötött, 2017. november 26-án aláírt átfogó és megerősített partnerségi megállapodás alkalmazásáról szóló határozatait. A Bíróság megállapította, hogy bár a partnerségi megállapodás a közös kül- és biztonságpolitikával bizonyos kapcsolódásokat mutat, az abban foglalt azon elemek és szándéknyilatkozatok, amelyek azt a KKBP-hez kötik, nem elegendőek ahhoz, hogy e megállapodás olyan önálló összetevőjének minősüljenek, amely alapján a Tanács jogi aktusa két külön határozatra bontható. Ez a kettébontás többek között ahhoz vezetett, hogy az egyik érintett jogi aktust egyhangúlag fogadták el, míg a másikat minősített többséggel.
2021. szeptember 2-i Bizottság kontra Tanács ítélet (C‑180/20)

A Törvényszék elutasította a Románia által a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és regionális kultúrák fenntarthatóságáért” elnevezésű javasolt európai polgári kezdeményezés (EPK) nyilvántartásba vételéről szóló bizottsági határozattal szemben benyújtott keresetet. A Törvényszék első alkalommal foglalt állást az ilyen javaslat nyilvántartásba vételéről szóló bizottsági határozat megtámadható jellegéről. Ezt az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot 2013-ban nyújtották be a Bizottsághoz, amely kezdetben elutasította azt azzal az indokkal, hogy egyértelműen kívül esik a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be. A Bíróság megsemmisítette a Bizottság határozatát, amely ezt követően 2019. április 30-i határozatával nyilvántartásba vette a vitatott EPK-ra irányuló javaslatot
2021. november 10-i Románia kontra Bizottság ítélet (T‑495/19)

A Törvényszék az európai tisztviselők személyzeti szabályzatának hatálya alá tartozó személyt érintő határozat elleni fellebbezés határidejének kezdő időpontjáról döntött arra az esetre nézve, amikor az ajánlott levél útján történő kézbesítés sikertelen marad. Olyan rendelkezések hiányában, amelyek szabályozzák a keresetindítási határidő számításának kezdő időpontját abban az esetben, ha a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó jogvitákban nem kerül sor a tértivevényes ajánlott levél átvételére, a Törvényszék emlékeztetett továbbá arra, hogy a jogbiztonsággal és annak szükségességével, hogy a megfelelő igazságszolgáltatásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód, ellentétes a felperes lakcímére küldött ajánlott levél őrzési ideje lejártának időpontjában beálló kézbesítési vélelem. Végül a Törvényszék megállapította, hogy mivel a határozatot elektronikus levélben is közölték (amelynek megérkezését a felperes haladéktalanul visszaigazolta), a fellebbezési határidő ezen közlés időpontjától kezdődik.
2021. március 3-i Barata kontra Európai Parlament ítélet (T‑723/18)

A Moldovai Köztársaság és egy ukrán társaság közötti ügyben a Bíróságot arról kérdezték, hogy egy villamosenergia-értékesítési szerződésből eredő követelés „befektetésnek” minősül-e az Energia Charta Egyezmény (ECE) értelmében . A Bíróság kimondta, hogy egy villamosenergia-szolgáltatási szerződésből eredő, befektetéshez nem kapcsolódó olyan követelésnek az ECE valamely szerződő felének vállalkozása általi megszerzése, amellyel valamely, az egyezményhez képest harmadik állam vállalkozása ezen egyezmény egy másik szerződő felének állami vállalatával szemben rendelkezik, nem minősül az ECE értelmében vett „befektetésnek”. Egy egyszerű villamosenergia-értékesítési szerződésből eredő követelés ugyanis nem tekinthető az energiaágazatban folytatott gazdasági tevékenység végzése céljából biztosított jognak. Ebből következik, hogy a – más gazdasági szereplők által előállított – villamos energiára vonatkozó egyszerű villamosenergia-szolgáltatási szerződés olyan kereskedelmi ügylet, amely önmagában nem minősülhet befektetésnek.
2021. szeptember 2-i Moldova kontra Komstroy ítélet (C‑741/19)

Az Európai Parlament kérésére adott véleményében a Bíróság megállapította, hogy a Szerződések nem tiltják meg, hogy a Tanács az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye (Isztambuli Egyezmény) Unió általi megkötéséről szóló határozat elfogadása előtt bevárja a tagállamok „közös megállapodását”, ugyanakkor ezen intézmény nem módosíthatja az ezen egyezmény megkötésére irányuló eljárást azáltal, hogy e megkötést egy ilyen „közös megállapodás” előzetes megállapításához köti. A Bíróság pontosította az Isztambuli Egyezmény tervezett megállapodás tárgyát képező részének megkötéséről szóló tanácsi jogi aktus elfogadásának megfelelő anyagi jogalapjot. Azt is pontosította, hogy a megkötésről szóló jogi aktus két külön határozatra választható szét, amennyiben megállapítást nyer ennek objektív szükségessége
2021. október 6-i Isztambuli Egyezmény vélemény (1/19)

A Luxemburg és az Amazon által benyújtott keresetekben a Törvényszék megsemmisítette a Bizottság azon határozatát, amely szerint Luxemburg 2006 és 2014 között az uniós joggal ellentétes állami támogatást nyújtott az Amazon EU – akkoriban az Amazon európai értékesítési központja Luxemburgban volt – részére, mivel lehetővé tette számára, hogy más vállalatoknál lényegesen kevesebb adót fizessen feltételes adómegállapítások (tax rulings) révén. A Bizottság szerint Luxemburgnak mintegy 250 millió euró jogosulatlan adókedvezmény kamatokkal növelt összegét kellett volna visszatéríttetnie az Amazontól. Ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy az Amazon EU adóköteles jövedelmét mesterségesen csökkentették az Amazon csoport egy másik vállalata részére bizonyos szellemi tulajdonjogok hasznosításáért fizetett jogdíj túlértékelése miatt.
2021. május 12-i Luxemburg és Amazon kontra Bizottság ítélet (T‑816/17 és más ügyek)

A Törvényszék elutasította a Luxemburg és az Engie energiaszolgáltató által azon határozat ellen benyújtott kereseteket, amelyben a Bizottság megállapította, hogy Luxemburg az Engie részére az uniós joggal ellentétes állami támogatásokat nyújtott azáltal, hogy feltételes adómegállapításokban (tax rulings) lehetővé tette e csoport luxemburgi székhellyel rendelkező két társasága számára, hogy nyereségük szinte teljes egészében mentesüljön az adó alól. A Bizottság szerint Luxemburgnak mintegy 120 millió euró be nem fizetett adó kamatokkal növelt összegét kellett volna visszatéríttetnie. Az e határozatot helybenhagyó ítéletében a Törvényszék hangsúlyozta, hogy Luxemburg tartózkodott attól, hogy az Engie részéről joggal való visszaélést állapítson meg, annak ellenére, hogy valamennyi kritérium teljesült.
2021. május 12-i Luxemburg és társai kontra Bizottság ítélet (T‑516/18 és más ügyek)

A Törvényszék elismerte egy hosszúkás ajakrúzs formájából álló térbeli védjegy érvényességét. Ezzel megsemmisítette az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) határozatát, amely elutasította a szóban forgó, ajakrúzs formájából álló térbeli megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti eredeti kérelmet. A Törvényszék szerint a bejelentett védjegy megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel jelentősen eltér az ajakrúzsok ágazatának normáitól és szokásaitól, amelyek szerint a rúzs lekerekített, nem pedig kúp és henger alakú
2021. július 14-i Guerlain ítélet (T‑488/20)

A Törvényszék megállapította, hogy az olyan hangot tartalmazó audiofájl, amely egy italdoboz kinyitásakor keletkezik, amelyet némi csend, majd pezsgés hangja követ, nem lajstromozható uniós védjegyként különféle italok tekintetében, mivel nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A Törvényszék így osztja az EUIPO álláspontját, és emlékeztet arra, hogy a hangjelölésnek megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a fogyasztó védjegyként, nem pedig funkcionális elemként vagy saját belső jellemző nélküli jelzésként észlelje.
2021. július 7-i Ardagh Metal Beverage Holdings ítélet (T‑668/19)

A Törvényszék elutasította a Huawei társaság által az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) benyújtott védjegybejelentés ellen a Chanel társaság által benyújtott keresetet azzal az indokkal, hogy a szóban forgó ábrás megjelölések nem hasonlóak, és úgy ítélte meg, hogy a védjegyeket úgy kell összehasonlítani, ahogyan azokat lajstromozták vagy bejelentették, anélkül hogy azok irányultságát megváltoztatnák. A Törvényszék megjegyezte, hogy a szóban forgó két védjegyben a két egymásba fonódó elem puszta jelenléte nem teszi a védjegyeket hasonlóvá, még akkor sem, ha azok alapvető geometriai formája, vagyis az ezeket az elemeket körülvevő kör megegyezik.
2021. április 21-i Chanel SAS ítélet (T‑44/20)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) határozata ellen benyújtott keresettel kapcsolatban döntött arról, hogy egy brit ügyvéd képviselhet-e egy felet az előtte folyamatban lévő eljárásban. A Törvényszék emlékeztetett arra, hogy két együttes feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valamely személy (a tagállamokon és az uniós intézményeken kívüli) feleket érvényesen képviselhessen az uniós bíróságok előtt: először is ügyvédi minőséggel kell rendelkeznie, másodszor pedig jogosultnak kell lennie arra, hogy valamely tagállam bírósága vagy az EGT-Megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt eljárjon. A keresetet 2020. december 31-e, azaz az Egyesült Királyságnak az EU-ból való végleges kilépését megelőző átmeneti időszak vége után nyújtották be, és nem tartozott a kilépési megállapodásban meghatározott egyik olyan eset körébe sem, amikor az olyan ügyvéd, aki jogosult az Egyesült Királyság bíróságai előtt eljárni, és aki egyébként nem bizonyította, hogy jogosult eljárni valamely tagállam bírósága vagy az EGT-Megállapodás más részes államának bírósága előtt, képviselheti vagy segítheti a felet az uniós bíróságok előtt. A Törvényszék a keresetet ezért elfogadhatatlannak minősítette
2021. december 7-i Daimler kontra EUIPO végzés (T‑422/21)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a szerzői jogok jogosultja korlátozó intézkedéseket fogadott el vagy kezdeményezett az áthivatkozással (framing), azaz valamely mű harmadik fél internetes oldalába e technika révén történő beágyazásával szemben, az e mű új nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének minősül. Ezen nyilvánossághoz közvetítéshez a szerzői jogok jogosultjának engedélye szükséges.
2021. március 9-i VG Bild-Kunst ítélet (C‑392/19)

A Bíróság a szerzői jogról szóló, 2019. évi új irányelvvel bevezetett rendszert megelőző rendszer keretében pontosította azokat a feltételeket, amelyek mellett az online platformok (a jelen esetben a YouTube és a Cyando) felelőssége megállapítható. Megállapította, hogy az ilyen platformok üzemeltetői maguk főszabály szerint nem közvetítik a nyilvánossághoz a felhasználóik által jogellenesen, online elérhetővé tett, szerzői jogvédelem alatt álló tartalmakat. Felelősségük azonban megállapítható a szerzői jog megsértésével történő közvetítésért, ha a platformok puszta rendelkezésre bocsátásán túl közreműködnek abban, hogy e tartalmakat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék
2021. június 22-i YouTube és társai ítélet (C‑682/18)

Ebben az ügyben a Telenet társaság ügyfeleinek internetkapcsolatait a Mircom társaság katalógusába tartozó filmeknek egy fájlmegosztó (peer-to-peer) hálózaton való megosztására használták fel. A Bíróság megállapította, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjai jogainak védelme alapján a felhasználók IP-címeinek szisztematikus rögzítése, valamint nevüknek és postacímüknek a szellemi tulajdonjogok jogosultjával vagy harmadik féllel történő közlése kártérítési kereset benyújtásának lehetővé tétele érdekében elfogadható. A szellemi tulajdonjogok jogosultjának tájékoztatás iránti kérelme nem lehet visszaélésszerű, továbbá indokoltnak és arányosnak kell lennie.
2021. június 17-i M.I.C.M. ítélet (C‑597/19)

Egy spanyolországi tapasbár tulajdonosa a CHAMPANILLO megjelölést használta a létesítményeinek megjelölésére és hirdetésére. A hirdetése két, habzóitallal megtöltött poharat ábrázolt. A Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (CIVC), a pezsgőtermelők érdekvédelmi szervezete a „champanillo” (spanyolul „kis pezsgő”) kifejezés használatának megtiltását kérte, azzal az indokkal, hogy e megjelölés használata sérti a „Champagne” oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM). A Bíróság pontosította, hogy az OEM hatálya alá tartozó termékek védelmet élveznek mind a termékekhez, mind a szolgáltatásokhoz kapcsolódó tiltott cselekményekkel szemben.
2021. szeptember 9-i Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne ítélet (C‑783/19)

A Bíróság kimondta, hogy a forgalmi vagy helymeghatározó elektronikus hírközlési adatok olyan összességéhez való, bűnügyi célokból történő hozzáférés, amely lehetővé teszi a felhasználók magánéletére vonatkozó pontos következtetések levonását, csak a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem vagy a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetések megelőzése céljából megengedett. Továbbá az uniós joggal ellentétes az ügyészséget arra vonatkozó hatáskörrel felruházó nemzeti szabályozás, hogy valamely hatóság részére az ezen adatokhoz való hozzáférést nyomozás lefolytatása céljából engedélyezze.
2021. március 2-i H. K. kontra Prokuratuur ítélet (C‑746/18)

Egy, a Facebook Ireland társaságot érintő, személyes adatok védelmével kapcsolatos ügyben hozott ítéletében a Bíróság pontosította a nemzeti felügyeleti hatóságoknak a határokon átnyúló adatkezelés tekintetében fennálló hatáskörei gyakorlásának feltételeit, kifejtve hogy bizonyos feltételek mellett az ilyen hatóság akkor is gyakorolhatja azon hatáskörét, hogy az általános adatvédelmi rendelet bármely állítólagos megsértése esetén a tagállam bíróságához forduljon, ha ezen adatkezelés tekintetében nem minősül fő felügyeleti hatóságnak. A Bíróság azt is megállapította, hogy mivel a Facebook Ireland nem tájékoztatta kellőképpen az internethasználókat az adataik gyűjtéséről és felhasználásáról, az adataik kezeléséhez adott hozzájárulásuk nem volt érvényes
2021. június 15-i Facebook Ireland és társai ítélet (C‑645/19)

A Bíróság megtiltotta a Lithothamnium calcareum (vörös korallalga) tengeri alga rizs és szójaalapú ökológiai italokhoz hasonló ökológiai élelmiszerek feldolgozása során azok kalciummal való dúsítása céljából történő hozzáadását, emlékeztetve arra, hogy az uniós jog szigorú szabályokat állapít meg az ásványi anyagok, például kalcium ökológiai élelmiszerek előállítása során való hozzáadását illetően.A tengeri algából nyert por mezőgazdasági eredetű, nem ökológiai összetevőként való felhasználásának engedélyezése oda vezetne, hogy lehetővé tenné ezen élelmiszerek gyártói számára e szabályok megkerülését.
2021. április 29-i Natumi GmbH kontra Land Nordrhein-Westfalen ítélet (C‑815/19)

A Bíróság kimondta, hogy egy járatnak egy, az eredetileg tervezett célállomás repülőteréhez közeli repülőtérre való puszta átirányítása nem biztosít átalánykártalanításhoz való jogot.Ezzel szemben kifejtette, hogy a légitársaság köteles önként felajánlani az utas számára az eredetileg tervezett célállomás repülőterére vagy adott esetben az utassal történt megállapodás alapján egy másik közeli célállomásra való átszállítás költségeinek vállalását. A járat jelentős késéssel való érkezése esetén a légitársaság az utasok kártalanítására vonatkozó kötelezettsége alóli mentesülés érdekében hivatkozhat olyan rendkívüli körülményre, amely nem az említett, késéssel érintett járatot, hanem az általa ugyanazon légi járművel üzemeltetett korábbi járatot érintett.
2021. április 22-i WZ kontra Austrian Airlines AG ítélet (C‑826/19)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy légi fuvarozó személyzetének szakszervezete által szervezett sztrájk, amelynek célja többek között a béremelés elérése, nem minősül olyan „rendkívüli körülménynek”, amely mentesíti a légitársaságot azon kötelezettsége alól, hogy kártérítést fizessen a járat törlése vagy jelentős késése esetén. Az a tény, hogy egy ilyen, a nemzeti jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelelően szervezett sztrájk nem minősülhet rendkívüli körülménynek, nem érinti a légi fuvarozó vállalkozási szabadságát, sem tulajdonhoz való jogait, illetve tárgyalások folytatásához való jogát
2021. március 23-i Airhelp Ltd kontra Scandinavian Airlines System SAS ítélet (C‑28/20)

A Bíróság úgy döntött, hogy az euróövezet valamely tagállama arra kötelezheti közigazgatási szerveit, hogy fogadják el a készpénzzel történő fizetéseket. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a tagállam közérdeken alapuló okból korlátozhatja a fizetés ezen lehetőségét, különösen akkor, ha a készpénzfizetés a fizetésre kötelezettek nagyon magas száma miatt észszerűtlen költséget okozhat a közigazgatás számára. Azt is pontosította, hogy a bankjegyek elfogadására vonatkozó kötelezettség közérdeken alapuló okokból korlátozható azzal a feltétellel, hogy e korlátozások arányban állnak az elérni kívánt közérdekű céllal, ami többek között azt jelenti, hogy a fizetésre kötelezettek rendelkezésére állnak más törvényes eszközök a pénztartozások teljesítéséhez.
2021. január 26-i Johannes Dietrich és Norbert Häring kontra Hessischer Rundfunk ítélet(C‑422/19 és C‑423/19)

A Bíróság kimondta, hogy az uniós joggal összeegyeztethetőnek tűnik az a magyar szabályozás, amely megtiltja a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását azon indokkal, hogy árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen kikötést tartalmaz, ha az említett jogszabály helyreállítja azt a jogi és ténybeli állapotot, amelyben a fogyasztó a tisztességtelen kikötés hiányában lett volna, még akkor is, ha a szerződés érvénytelenségének megállapítása kedvezőbb lenne a fogyasztó számára. Továbbá az érintett fogyasztó által kifejezett szándék nem élvezhet elsőbbséget azon kérdés nemzeti bíróság általi megítélésénél, hogy a magyar jogszabályok csakugyan lehetővé teszik-e a fogyasztó jogi és ténybeli állapotának helyreállítását.
2021. szeptember 2-i OTP Jelzálogbank és társai ítélet (C‑932/19)

Egy olyan ügyben, amelyben az ír Irish Ferries hajózási társaságnak a 2018-as szezon egészére törölnie kellett az átkelési hajóutakat, mivel egy új hajó leszállításának késedelmét követően nem tudott üzembe helyezni helyettesítő hajót, a Bíróság több, a tengeri vagy belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogaira vonatkozó rendelkezést tisztázott (törlés, kártalanítás, jegyár...). A Bíróság többek között kimondta, hogy a szállítási szolgáltatás törlése esetén az átfoglalásra és a kártalanításra vonatkozó kötelezettség arányos az e téren alkalmazandó rendelet célkitűzésével.
2021. szeptember 2-i Irish Ferries ítélet (C‑570/19)

A Bíróság az internet-hozzáféréssel kapcsolatos úgynevezett „nullás díjszabás” tarifaopcióról döntött. Ez egy olyan kereskedelmi gyakorlat, amely révén az internet-hozzáférési szolgáltató a partnerei által kínált valamely alkalmazáshoz vagy konkrét alkalmazási kategóriához kapcsolódó adatforgalom egészére vagy egy részére előnyösebb vagy „nullás díjszabást” alkalmaz. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ilyen tarifaopció, illetve ezen tarifaopció igénybevétele miatt a sávszélesség, az internetmegosztás vagy a barangolás korlátozása ellentétes a nyílt internet-hozzáférésről szóló rendelettel.
2021. szeptember 2-i Vodafone és Telekom Deutschland ítélet(C‑854/19 és más ügyek)

A Bíróság elé terjesztették egy olyan, uniós polgársággal rendelkező kiskorú esetét, akinek a fogadó tagállam által kiállított születési anyakönyvi kivonata a gyermek szüleiként két azonos nemű személyt tüntet fel. A Bíróság kimondta, hogy a kiskorú állampolgársága szerinti tagállam anélkül köteles a kiskorú számára személyazonosító igazolványt vagy útlevelet kiállítani, hogy megkövetelné, hogy a saját nemzeti hatóságai előzetesen születési anyakönyvi kivonatot állítsanak ki. E tagállam szintén köteles elismerni a fogadó tagállamtól származó azon dokumentumot, amely lehetővé teszi az említett gyermek számára, hogy e két személy mindegyikével gyakorolja az Unió területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát.
2021. december 14-i Stolichna obshtina, rayon „Pancharevo“ ítélet (C‑490/20)

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésével összefüggésben a brit szabályozás az uniós polgárokra vonatkozóan olyan új rendszert vezetett be, amely szerint a tartózkodási jog megadásának nem feltétele az elegendő forrásokkal való rendelkezés. Ezzel szemben megfosztja az uniós polgárokat az „általános támogatásnak” minősülő szociális segítségnyújtási ellátásoktól. A Bíróság megállapította, hogy e szabályozás összeegyeztethető az egyenlő bánásmód uniós jog által biztosított elvével. Mindazonáltal a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az ilyen szociális segítségnyújtási ellátások nyújtásának megtagadása nem teszi-e ki az uniós polgárt és gyermekeit annak a veszélynek, hogy sérülnek az alapvető jogaik, különösen az emberi méltóság tiszteletben tartása
2021. július 15-i The Department for Communities in Northern Ireland ítélet (C‑709/20)

A Bíróság pontosította azokat a kritériumokat, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy egy munkaerő kölcsönző vállalkozás szokásosan „kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenységet” folytat-e abban a tagállamban, amelyben letelepedett. A Bíróság szerint ahhoz, hogy egy munkaerő-kölcsönző vállalkozást a „tevékenységét szokásosan” valamely tagállamban végzőnek lehessen tekinteni, a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeinek jelentős részét ugyanezen tagállam területén letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára kell végeznie. Az, hogy valamely munkaerő-kölcsönző vállalkozás a kölcsönzött munkavállalók kiválasztására és felvételére irányuló tevékenységét abban a tagállamban végzi, amelyben letelepedett, nem elegendő ahhoz, hogy e vállalkozás ott „érdemi tevékenységet” folytatónak minősüljön.
2021. június 3-i Team Power Europe ítélet (C‑784/19)

Két ügy olyan muszlim vallású női alkalmazottakat érintett, akik úgy döntöttek, hogy vallási fejkendőt viselnek a munkahelyükön. A Bíróság szerint a politikai, világnézeti vagy vallási meggyőződés bármely látható jelképe munkahelyen történő viselésének a munkáltató által elrendelt tilalma igazolható a munkáltató azon valós igényével, hogy az ügyfelek felé semlegesnek mutassa magát, vagy hogy megelőzze a szociális konfliktusokat. Mindazonáltal a szóban forgó jogok egyeztetése keretében a nemzeti bíróságok figyelembe vehetik a tagállamuk sajátos hátterét, különösen pedig a vallásszabadság védelmére vonatkozó kedvezőbb nemzeti rendelkezéseket.
2021. július 15-i WABE és MH Müller Handel ítélet (C‑804/18 és C‑341/19)

2020 áprilisában Németország bejelentette a Bizottságnak a Condor Flugdienst GmbH légitársaság részére nyújtott két, 550 millió euró összegű, államilag garantált, kamattámogatott kölcsön formájában nyújtott egyedi támogatást. A Törvényszék az indokolás elégtelensége miatt megsemmisítette az állami támogatást jóváhagyó bizottsági határozatot. Tekintettel azonban a Covid19-világjárvány által jellemzett gazdasági és társadalmi környezetre, a megsemmisítés joghatásait a Bizottság új határozatának meghozataláig felfüggesztette
2021. június 9-i Ryanair kontra Bizottság (Condor – Covid-19) ítélet (T‑665/20)

A Törvényszék megállapította, hogy összhangban van az uniós joggal a Svédország által bevezetett hitelgarancia formájában nyújtott állami támogatási program, amelynek célja a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben a svéd működési engedéllyel rendelkező légitársaságok támogatása és az e tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése. A program pontosabban azon légitársaságok javára szól, amelyek 2020. január 1-jén a légi közlekedés területén folytatott kereskedelmi tevékenység folytatására szóló engedéllyel rendelkeztek, kivéve azokat a légitársaságokat, amelyek nem menetrendszerű járatokat üzemeltetnek.
2021. február 17-i Ryanair DAC kontra Bizottság ítélet (T‑238/20)

A Törvényszék jóváhagyta a Franciaország által bevezetett, a francia működési engedéllyel rendelkező légitársaságok részére adófizetési moratórium formájában nyújtott állami támogatási programot. Ezt a 2020 márciusa és decembere közötti időszakra a repülőjegyek után havonta fizetendő polgári repülési adóra és szolidaritási adóra vonatkozó támogatási programot ugyanis a Törvényszék megfelelőnek ítélte a Covid19-világjárvány okozta gazdasági károk orvoslására, éppen ezért ez nem valósít meg az uniós joggal ellentétes hátrányos megkülönböztetést.
2021. február 17-i Ryanair DAC kontra Bizottság ítélet (T‑259/20)

A Törvényszék jóváhagyta a Svédország és Dánia által a SAS javára a Covid19-világjárvány okozta utazási korlátozások nyomán a járatok törléséből vagy átütemezéséből eredő károk megtérítésére bevezetett két külön, egyenként legfeljebb 1,5 milliárd svéd korona (SEK) összegű rulírozó hitelkeretre vonatkozó támogatási intézkedést. Megállapította, hogy tekintettel arra, hogy a SAS lényegesen magasabb piaci részesedéssel rendelkezik, mint a legközelebbi versenytársának részesedései e két tagállamban, a szóban forgó támogatások nem minősülnek jogellenes hátrányos megkülönböztetésnek.
2021. április 14-i Ryanair DAC kontra Bizottság ítélet (T‑378/20 és T‑379/20)

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy összhangban van az uniós joggal a Finnország által a Finnair légitársaság javára nyújtott garancia, amelynek célja annak támogatása, hogy e légitársaság a Covid19-világjárvány nyomán felmerült forgóeszköz-szükségleteinek fedezésére szolgáló 600 millió euró összegű kölcsönt vegyen fel egy nyugdíjalaptól. A garancia szükséges volt, mivel a Finnair csődközelbe került a tevékenységének a világjárvány okozta hirtelen összeomlása miatt, és lehetetlen volt a hitelpiacok igénybevétele révén kielégíteni a likviditási szükségleteit.
2021. április 14-i Ryanair DAC kontra Bizottság ítélet (T‑388/20)

A Törvényszék jóváhagyta a Spanyolország által létrehozott, a Covid19-világjárvány miatt átmeneti nehézségekkel küzdő, azon nem pénzügyi vállalkozások fizetőképességének támogatását szolgáló alapot jóváhagyó bizottsági határozatot, amelyek fő tevékenységi központja Spanyolországban van, és amelyek a spanyol gazdaság számára rendszerszintűnek vagy stratégiai jelentőségűnek minősülnek. Kiemelte, hogy a szóban forgó intézkedés, amely feltőkésítési intézkedések elfogadására irányul és 10 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik, ugyan állami támogatási programnak minősül, azonban arányos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes.
2021. május 19-i Ryanair DAC kontra Bizottság ítélet (T‑628/20)

A Bizottság több határozatában megállapította, hogy a DEI-nek (görög villamosenergia-termelő és -szolgáltató) fizetendő állítólagosan kedvezményes villamosenergia-díjszabást rögzítő választottbírósági ítélet valójában nem biztosít előnyt a görög Mytilinaios alumíniumgyártó számára. A Törvényszék megsemmisítette ezeket a határozatokat, mivel úgy vélte, hogy a Bizottságnak összetett gazdasági és műszaki értékelések lefolytatásával alaposan, kielégítően és teljeskörűen meg kellett volna vizsgálnia, hogy a választottbírósági ítélet esetlegesen előnyt biztosított-e a Mytilinaios számára.
2021. szeptember 22-i DEI kontra Bizottság ítélet (T‑639/14 és más ügyek)

Egy kisüzemi halászok és halászhajó-tulajdonosok szövetkezete keresetet nyújtott be a Bizottság azon határozata ellen, amelyben nem emelt kifogást az első franciaországi tengeri szélerőműparkok megvalósításához nyújtott támogatásokkal szemben. A Törvényszék megállapította, hogy ezek a személyek nem voltak jogosultak ilyen keresetet benyújtani, mivel egyrészt nem álltak versenyhelyzetben az említett szélerőműparkok üzemeltetőivel, másrészt pedig nem bizonyították a szóban forgó támogatások által a helyzetükre gyakorolt konkrét hatás kockázatát.
2021. szeptember 15-i CAPA és társai kontra Bizottság ítélet (T‑777/19)

A szlovén hadsereg egy volt tiszthelyettese és a honvédelmi minisztérium közötti, az ügyeleti szolgálat díjazásával kapcsolatos jogvitában a Bíróság pontosította azokat az eseteket, amelyekben a munkaidő-szervezésről szóló irányelv nem alkalmazandó a katonák által végzett tevékenységekre. Ezen irányelvvel egyébiránt nem ellentétes, hogy arra az ügyeleti időszakra, amelynek során egy katonának a számára kijelölt laktanyában kell maradnia, de ott nem végez tényleges munkát, eltérő díjazás jár, mint arra az ügyeleti időszakra, amelynek során tényleges munkát végez.
2021. július 15-i Ministrstvo za obrambo ítélet (C‑742/19)

Egy luxemburgi bíróság által benyújtott előzetes döntéshozatali ügyben a Bíróság a szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló irányelvet értelmezte. Kifejtette, hogy a tagállamok nem tehetik a szülői szabadsághoz való jogot attól függővé, hogy a szülő a gyermek születésének vagy örökbefogadásának időpontjában munkaviszonyban állt-e. Az adott tagállam azonban megkövetelheti, hogy a szülő a szülői szabadság kezdete előtt közvetlenül folyamatosan legalább tizenkét hónapig megszakítás nélkül munkaviszonyban álljon.
2021. február 25-i XI kontra Caisse pour l’avenir des enfants ítélet (C‑129/20)

Olaszországban több, egy uniós irányelvet átültető nemzeti jogszabály alapján megszerzett összevont munkavállalási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgártól megtagadták a szülési támogatást és anyasági támogatást azzal az indokkal, hogy nem rendelkeztek huzamos tartózkodási engedéllyel. A Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) által előterjesztett ügyben a Bíróság kimondta, hogy ezek a harmadik országbeli állampolgárok jogosultak arra, hogy az olasz jogszabályokban előírt támogatásokban részesüljenek.
2021. szeptember 2-i O. D. és társai kontra Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) ítélet (C‑350/20)

2016-ban az Európai Bankhatóság (EBH) a lakossági banki termékekkel kapcsolatos termékfelügyeleti és -irányítási intézkedésekről szóló iránymutatásokat bocsátott ki. Az internetes oldalán közzétett értesítéssel az Autorité de contrôle prudentiel et de résolution (prudenciális és szanálási hatóság, ACPR, Franciaország) bejelentette, hogy eleget tesz ezeknek az iránymutatásoknak, és így az ellenőrzése alá tartozó valamennyi pénzügyi intézményre alkalmazandóvá teszi azokat. A Fédération bancaire française (FBF) ezután az értesítés megsemmisítésére kérte a francia Conseil d’État-t (államtanács), mivel úgy vélte, hogy az EBH nem rendelkezik hatáskörrel ilyen iránymutatások kibocsátására. Az államtanács előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz a vitatott iránymutatások jogszerűsége felülvizsgálatának biztosítása érdekében rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek és ezen iránymutatások érvényessége tekintetében. A Bíróság megállapította, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazható az iránymutatások érvényességének felülvizsgálatára, és hogy az iránymutatások a jelen esetben érvényesek.
2021. július 15-i FBF ítélet (C‑911/19)

Az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia terén fennálló helyzet romlására tekintettel az Európai Unió Tanácsa 2017-ben elfogadott egy rendeletet, amely Venezuelával szemben korlátozó intézkedéseket vezetett be. Venezuela ezt követően ezen intézkedések megsemmisítését kérte a Törvényszéktől, de ez utóbbi úgy ítélte meg, hogy Venezuela nem rendelkezik kereshetőségi joggal egy ilyen rendelettel szemben. A fellebbezés nyomán eljáró Bíróság ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy ezen államnak valóban fennáll a kereshetőségi joga az olyan rendelettel szemben, amely vele szemben korlátozó intézkedéseket vezet be, és ezért visszautalta az ügyet a Törvényszék elé a megsemmisítés iránti kereset érdeméről való határozathozatal céljából.
2021. június 22-i Venezuela kontra Tanács ítélet (C‑872/19)